Második alkalommal rendezték meg a Berlin Music Days nevű többnapos eseményt. Hasonló koncepció, mint az Amsterdam Dance Event, napközben workshopok, konferenciák, este pedig rengeteg party várta az érdeklődőket. Bár Berlinben amúgy is hatalmas a dömping minden nap. Először egy öt napos maratont vettünk tervbe, de az energia- és pénztárcakímélő verzió mellett döntöttünk, a négy napból végül két napot vállaltunk be, elsőként a csütörtöki Items & Things bulit, a szeptemberben nyílt Prince Charles nevű szórakozóhelyen.


Azzal talán már senkinek nem mondunk újat, hogy néhány hónappal ezelőtt derült égből villámcsapásként ért mindenkit a hír, miszerint Magda, Marc Houle és Troy Pierce, azaz a M_nus üdvöskéi kilépnek gondozó atyjuk kezei alól és saját projektbe vágnak, ahol végre igazán kibontakozhatnak zeneileg, mindenfajta megalkuvás nélkül.

Ennek az igazán különleges zenei utazásnak az egyik első állomása Berlin volt. Magdáék viszonylag ismeretlen, kisebb méretű underground klubokban képzelik el megmutatni magukat, ezt az ötletüket pedig kifejezetten üdvözöltem, hiszen én is leginkább ezeken a helyeken érzem jól magamat. A Prince Charles nevű szórakozóhely ehhez remek helyszínt biztosított. Na jó, azért csendben megjegyzem, lenne még ennél is jobb helyszín is ennek az eseménynek Berlinben, de legalább egy újabb klubot is sikerült feltérképezni. Az eseményre mindössze két nappal a buli előtt kezdték meg a belépőjegyek árusítását, a Residentadvisoron, baráti 8 euroért. Félő volt, hogy óriási sorok fognak kígyózni a klub előtt, szerencsére nemígy történt, egy pillanat alatt bejutottunk, ráadásul újabb magyarok társaságában. Minimum 3 társaság, illetve 15 ember képviselte hazánkat itt ezen az estén, azért ez egy igazán szép szám, ha azt nézzük, hogy a buliban összesen mintegy 300-an lehettünk. Kellemes hangulatú klub, két teremmel, elöl egy bárrész, ahol körbe le lehet ülni, maga a tánctér ebből a teremből nyílik. A személyzet rendkívül barátságos. A hang itt is remek, azonban klímát igazán beszerelhettek volna, mert bár egyáltalán nem volt teltház, olyan 500 fős lehet maximum a klub, ennek ellenére patakokban folyt mindenkiről a víz. Madato játszott mikor odaértünk, bevallom őszintén soha nem hallottam róla ezelőtt, ennek ellenére az est egyik legjobb produckióját nyújtotta, érdemes odafigyelni rá! Magda fél 3-kor vette át a pultot. Picit más, mint mikor legutóbb hallottam, kevésbé minimalista, nekem talán még jobban tetszett most, mint korábban. Marc Houle-t korábban a M_nus talán legkiemelkedőbb producerének tartottam, élőben soha nem sikerült hallanom, ezért nagyon kíváncsian vártam a fél 5-ös kezdését. Egy órás liveja során természetesen egy darab ismert M_Nus zenét nem játszott, de azért a tipikus hangzását fel lehetett fedezni. Szokni kell még, új, de nagyon jó! Troy Pierce zárta a sort, akárcsak májusban a Cinema Hall-ban. A nagy triumvirátusból talán épp az ő játéka tetszett legkevésbé, legalábbis kissé unalmasnak tartottam sok zenéjét, amit játszott, főleg a szettje elején. A vége fele már sokkal jobb volt és itt sem igazán akarta abbahagyni a zenélést, az utolsó bő fél órában már minden track végén azt lehetett hinni, hogy itt a zárás, azonban mindig rátett még egy lapáttal, a közönség legnagyobb örömére. Akik amúgy meglepően hamar elkezdtek hazafele szállingózni, talán a másnapra gyűjtve az erőt, talán nem. Azt is megjegyezném, hogy ennyi hullakész embert egy ilyen kicsi buliban én legutóbb talán sok évvel ezelőtt egy Üllői úti szórakozóhelyen láttam legutóbb. Különös látványt nyújtott az a teljesen önkívületi állapotban az első sorban tartózkodó lány, akivel lényegében az csinált bármit is, aki csak akart. A közönség főként külföldiekből állt (magyarok, norvégok, románok, olaszok), német szót nem igen hallottam. Illetve Richie Hawtin is megjelent, hosszú perceket állt mellettünk, úgyhogy le is pacsiztunk vele 🙂

 

Matricákat és CD-ket is kaptunk, úgyhogy az Items & Things igencsak kitett magáért! Köszönjük szépen, remek klubest volt!