Seth Troxler mostanában egyre kapósabb. Vagy társaival, azaz Ryan Crosson-nal, Shaun Reeves-szel és Lee Curitss-szel Visonquestként, vagy pedig szólóban. Legyen szó fellépésekről, megjelenésekről vagy a saját kiadójáról, emberünknek rengeteg a dolga, és ugyanennyi örömöt okoz neki az, amit csinál. Az NRK kiadónak a „The Lab” mix sorozat harmadik darabját készítette el. Ami jó okot ad arra, hogy feltegyünk neki néhány kérdést.

Seth, melyik volt az első mix CD, ami rabul ejtett?
Az első Danny Tenaglia első Global Underground-ja volt.
Detroitban nőttél fel. Mi befolyásolt jobban? Mix CD-k, partyk, vagy rádióműsorok?
A Napster és a különböző digitális megosztók kora előtt csak a kazetta és a cd volt az egyetlen lehetőség arra, hogy chicagoi vagy európai szetteket hallhassunk. Ez volt a fő kapocs az underground világával. Ma az Internetnek köszönhetően már megváltoztak a dolgok, de még mindig azt érzem, hogy a mix cd-k adnak nekünk valami pluszt.
Pontosan mi az, ami tetszik benne?
 
Egy klubban lejátszott és egy előre felvett szett teljesen más. A klubban a pillanat hevében pakolod a zenéket. Mix CD-knél figyelni kell arra, hogy időtálló legyen, ami bizonyos esetekben még nehezebb. Sokkal több idő telik el vele, hiszen a mix cd-t az egész világban véleményezhetik, míg egy klubfellépés sokkal spontánabb.
Sok dj ilyenkor egy zenei történetet akar elmesélni, valaki pedig egyszerűen csak egy fasza kis szettet szeretne ütős, aktuális slágerekkel, amit otthon vagy éppen a kocsiban lehet hallgatni. Számodra melyik a fontosabb?
A „Lab Mix”-szel valami olyasmit szerettem volna alkotni, amit otthon, autóban, vagy éppen munkában is lehet hallgatni. Nem igazán fektettem hangsúlyt arra, hogy telerakjam slágerekkel a szűkös játékidőt, ami pár hónap elteltével már úgysem lenne nagyon menő. Ehelyett inkább valami olyasmire törekedtem, ami egy másik oldalamat mutatja meg, és azt a zenét, amit szeretek. A második cd nagyon kísérleti, míg az első ennek a szöges ellentéte, egy olyan, amit klubban is tudnék játszani.
 
Milyen hosszú ideig tartott, amíg kiválasztottad a trackeket, és milyen nehéz volt a konkrét kiválasztás?
Uh, hát majdnem egy évembe került mire összegyűjtöttem a dalokat. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most pontosan mit is akarok vagy éppen mi elég jó hozzá. Elég stresszes volt, ehhez még hozzájött egy hihetetlen turné ezen a nyáron, szóval megszenvedtem vele rendesen.
Ha visszagondolsz az idei nyárra, melyik volt a legviccesebb pillanat, vagy fellépés?
A Cocoon Teraszán játszani Superman-jelmezben. Ez nagyon vicces volt (de ha jobban belegondolok, elég izzasztó is…). Nagyon sokat kacagtunk a Burning Man fesztiválon is. Ez történik, ha négyünket (Ryan, Shaun, Lee, és jómagam) első alkalommal dugnak el a sivatagban.
Mik a tervek a következő hónapokra?
Jelen pillanatban a performanszunk vizuális részével foglalkozunk, néhány érdekes ember segítségével. A dance-t újabb magasságokba röpítjük! Helyeket fogunk bérelni, átalakítunk mindent, installációk, klubest és színpadi előadás fog keveredni. A termeket háromdimenziós környezetté alakítják, így a klubberek teljesen máshogy érzik majd magukat, mint egy hagyományos buliban. Nagyon izgat minket az a gondolat, hogy valami olyat alkotunk, ami korábban még nem létezett.
Azok a klubestek, amiket pl. a Fabric vagy a Watergate-ben rendeztünk, már jelzik a zenei oldalát annak az utazásnak, amit tervezünk. A vizuál ehhez jön hozzá még később. A kiadónk is bővült néhány nagyszerű új művésszel, akiknek remek ötleteik vannak. Például Footprintz, egy montreali csapat. Olyan showt szeretnénk, ahol az emberek többet kapnak, mint amit megszoktak.
 
Mi lenne a legnagyobb kívánságod még az idei évre?
Hogy őszinte legyek, már 2012-t várom. Azt hiszem, fantasztikus év lesz. Sok remek zene megjelenése várható a kiadónknál, és van néhány saját zene is a tarsolyomban.