EFOTT, szerda (2012. július 4.)

4 napos VOLT Fesztiválról Budapest felé utazva, a vonaton jött a szikra vasárnap este, hogy mi lenne, hogyha az idő kerekét visszaforgatni nem is tudjuk, de az érzést akár majdnem újraélhetnénk szerdán.

Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját 1976 óta rendezik meg, ezzel hazánk legrégebbi fesztiváljának számít. Az eseményt minden évben más egyetem szervezi meg és mindig más helyszínen kerül megrendezésre.

Az idei helyszín tökéletesnek bizonyult. Velence. 40 fokos kánikula, vízpart, Budapest fél óra vonattal. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy lenézzek erre a fesztiválra, de idén minden körülmény adott volt egy remek naphoz!

Az elvira menetrendje alapján félóránként indult a vonat a tóhoz, a pályaudvari információ szerint óránként, nem jutott el hozzájuk az, hogy a fesztivál ideje alatt minden vonat megáll Velencében.

Délután öt órakor, perzselő napsütésben, a legnagyobb kánikulában szálltunk le az állomáson. Mint kiderült, a fesztivál a tó túloldalán található, jó három kilométer távolságban. A helyi taxisok egységesen 2000 ft-ért fuvaroztak a vasútállomás és az EFOTT főbejárata között. Mivel ketten voltunk, ezért a szomszédos kocsma teraszán kerestünk még két utast, hogy osztozzunk a költségeken, azonban egy sokkal jobb megoldást sikerült találni. Egy helyi srác 1000 ft-ért dobott el minket. Úgy gondolom jó kis pénzt szedhetett össze ez alatt az egy hét alatt.

Karszalag és fesztiválkártya kiváltása, motozás semmi, egy pillanat és benn is voltunk a turisztikai találkozón.

A bejárat után rögtön az árusok sátra, valamint a civil falu fogadott. A többi fesztiválhoz képest az utóbbi sokkal több sátorral képviseltette magát.

Az első, ami feltűnt, hogy baromi meleg van még mindig, a második pedig, hogy a buli baromi nagy területen helyezkedik el, legalábbis VOLT-hoz képest sokkal szellősebbek a színpadok, nem érezni a helyszínek zsúfoltságát, mint Sopronban.

A nagyszínpadon épp a Hősök zenéltek, néhány tucat rajongónak, mi inkább a tó felé vettük az irányt, hogy először is megmártózzunk. Nos, kb. mintha egy langyos vízzel teli kádba léptünk volna. Homokos tópart, bikinis főiskolások, kánikula, a part menti dj-pultból pedig Mateo Plex – Under The sheets, igencsak feelgood pillanatok voltak ezek!

Mivel természetesen törölközőt nem sikerült hozni, a 7 órakor kezdődő Belga koncerten pedig már szerettünk volna ott lenni, ezért hamarosan már egy kisebb sátor előtt száradtunk, ahol egy három résztvevős kerekasztal-beszélgetésbe botlottunk. A résztvevők: Egervári Sándor, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, dr. Füzi Ákos, korábbi válogatott labdarúgó, valamint Kósz Zsoltán, olimpiai válogatott kapus. Volt szó utánpótlás nevelésről, valamint londoni éremlatolgatásról. Ejha!

Belga koncertjére lassan már szállingóztak visszafelé a strandról a fesztiválozók, jó volt! Fél 9-től ugyanezen a színpadon a Brains játszott, akikhez egészen pontosan öt nappal ezelőtt már volt szerencsém egy másik nagyszínpadon, mégpedig Sopronban. A VOLT egyik legjobb koncertjét adták és most sem volt ez másképp! Óriási ez a banda! Ha valaki, akkor ők tényleg nemzetközi sikereket érdemelnének! Drum and bass és reggae keveréke, angol szöveggel, akár a magyar Pendulumnak is lehetne őket nevezni. Zseniálisak, szenzációsak voltak ismét! Tényleg olyan érzés volt, mintha időutazáson vennénk részt és visszacseppentünk a múlt heti koncertre.

Mindeközben a szomszédos sátorban Compact Disco és Neo zenélt, sikerült is belefülelni néhány perc erejéig, azonban a még este is rekkenő hőségben a sátor helyett sokkal inkább találtuk vonzónak a nagyszínpadot, ahol a Freestylers zárta az aznapi programot. Az mc-hez utoljára a 2005-ös Mayday-en volt szerencsém, ő énekelte a Collins & Behnam páros himnuszát. Óriási bulit csaptak, sok dubstep-pel fűszerezve, de azért számomra a nap fénypontja mindenképp a Brains volt.

Annak a napnak, aminek a nagyszínpad programzárásával még korántsem ért véget. Az idei szervező egyetem, a BME sátrában éjféltől Dévényi Tibi bácsi lépett fel! Soha nem volt hozzá eddig szerencsém, viszont mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen, amikor repülnek a pöttyös labdák. Gondoltam bemegyek egyet röhögni. Ehhez képest viszont meg kell állapítani, hogy Tibi bácsi érti a dolgát, nagyon is! Egy dj fellépése legyen kulturális esemény, de szórakoztasson is. Tibi bácsi mulattatni, azt tud! Persze lementek a legeslegkommerszebb slágerek mint például aSamba de Janeiro vagy éppen a Szerelemvonat. Utóbbi zene alatt az egész sátor vonatozni kezdett. Én ilyet még akkor sem láttam egy dj fellépése alatt sem, hogy a sátorban levők kivétel nélkül ugráljon. A lemezlovas érti a dolgát, és tudja, hol a helye, semmivel nem akar többnek látszani, mint ami. Magasban a kezek, repültek a pöttyös labdák, ráadásként az „Én a lemezlovas” című szám, Tibi bácsi elköszönt, holnap újra jön!

Mi pedig továbbállunk a szomszédos Silent Discoba. Eddig még nem próbáltam, most végre sikerült! Ha a füles kéken világított monotonabb négynegyedre szeletelhettünk, ha a zöld gombra váltottunk, slágeresebb, éneklősebb zenét hallgathattunk. A dj pultban is ketten álltak, zöld és kék színnel megvilágítva. Eddig azt gondoltam, hogy csak egy fajta zenét lehet hallgatni, kiderült, hogy két muzsika közül választhatunk.  De éppen ez a lényege! Óriási élmény! Ti tudjátok, hogy táncolás közben folyamatosan hujjogatunk, énekelünk magunkban? Nekem eddig nem volt egyértelmű, de amikor levettem magamról a fejhallgatót, nagyon érdekes élmény volt az amúgy csendes helyszínen hallgatni az „ezaz”, „héééj”, „aztakurva” és egyéb felszisszenéseket. Persze mikor az a refrén jött, hogy „óóó Afrika”, akkor nem kellett levenni a fülest még akkor sem, hogyha éppen tech house-ra verettél, annyira hangosan kiabált a zöld fénnyel világítók tábora.

Körülbelül ennyi volt minden négynegyedhez fűződő élmény ezen az este. Hajnalban a Rádió 1 partja helyett a tóparti napfelkelte és chill a nyugágyakban jobb alternatívát nyújtott. Megismerkedtünk a theposzt.freeblog.hu szerzőjével, Miának ezúton is sok puszit küldünk, olvasgassátok a blogját, érdemes.

Reggel 6 óra magasságában visszaváltottuk a fesztiválkártyánkat. A Sziget rendezvényeivel ellentétben itt 500 ft a kártya letéti díja, amit a buli végén visszakapunk, viszont ha a maradék egyenlegünket szeretnénk visszaváltani, akkor a fennmaradó összeg 10%-ának elvesztésével jár. A vasútállomásra különbusszal mentünk 200 ft-ért, a vonat pedig éppen akkor érkezett be az állomásra, így reggel 7 magasságában már Budapesten is voltunk.

Stílszerűen akár úgy is befejezhetném az írást, hogy jövőre, veletek, ugyanitt! Aki már járt VOLT Fesztiválon, hasonló hangulatot tapasztal, csak mindezt kicsiben. A nagy terület miatt tömegtől sem kellett tartani, szerdán sem voltunk sokkal többen, mint tízezren. Nagyon rendes és közvetlen mindenki. Két negatívumot tudok mondani az egész estéről, többet tényleg nem: a nagyszínpadnál húgymeleg sört csapoltak, illetve lányból talán kevesebb volt, mint egy héttel ezelőtt, azonban a kánikula mindenért kárpótolt. Aki teheti, mindenképp látogasson el jövőre legalább 1 napra el a fesztiválra, hogy hova, azt még nem tudni.

 Képek forrása: EFOTT hivatalos fb oldala