Interjú – Nina Kraviz

Hol nőttél fel? Mikor költöztél Moszkvába?

Azért jöttem Moszkvába, hogy fogászatot tanuljak, a legjobb egyetemen Oroszországban. Öt év elteltével lediplomáztam, majd a háborús veteránok kórházában kezdtem el dolgozni, fogorvosként. De mindig is szerettem volna dj lenni. A detroiti techno és chicago house megszállottja voltam.

Aztán mi történt?

Beleadtam apait-anyait, megpróbáltam egyszerre csinálni a kettőt, azaz tanulni és dj-zni. Anyukám figyelmeztetett, hogy inkább azzal kellene foglalkoznom, hogy jó fogorvos váljon belőlem, ahelyett, hogy életem végéig a lemezjátszók mögött álljak. Közel volt ahhoz, hogy igazat adjak neki, de én megmutattam neki a tuti: fogorvos és dj is lettem egyszerre.

Mesélj a kezdetekről!

A moszkvai „Propaganda Clubban” saját estem volt, ez egy tökéletes helyszín volt a zeném számára. Vakula-val zenéltem együtt, ő volt a hely másik rezidense.

Mi inspirált arra, hogy megjelentess egy albumot?

A személyes tapasztalatomról szólt, nagyon intenzív időszakon voltam akkor túl. Tele a legkülönfélébb érzelmekkel, ez volt az inspirációm fő forrása. Ha szerelmes vagy, de a dolgok nem alakulnak gördülékenyen, és ez téged mélyen érint belülről, a legmegfelelőbb idő arra, hogy szerelmes dalokat írj.

Mennyi idő alatt készült ez az album?

A zenével 8 hónap alatt lettem kész, de az utómunkálatok még egy jó darabig eltartottak.

Annak idején az első megjelenésed, „Pain In The Ass” Matt Edwards, azaz Radioslave kiadójánál, a Rekids-nél látott napvilágot. Hogy kerültetek kapcsolatba egymással?

2006-ban ismerkedtünk meg Melbourne-ben, a Red Bull Music Academyn. Ő volt az egyik oktató, én pedig a tanítványa. Körülbelül két évvel később meghívtam zenélni a Propaganda Club-ba, és adtam neki 2 cd-t a zenéimmel. Nagyon tetszett neki 🙂 Így aztán az sem volt kérdéses, hogy a debütáló albumom is az ő kiadójánál fog megjelenni.

Az album „Aus” című zenéjéhez King kölcsönözte a hangját. Ki ő?

King az egyik legtehetségesebb táncos, akit ismerek. Vettem tőle néhány táncórát, ő volt az oktatóm. Amikor először találkoztunk, megfigyeltem, hogy van a hangjának egy nagyon szép mély tónusa. Bár New Yorkban él, állandóan tartjuk egymással a kapcsolatot, ötleteket adott a „Ghetto Kraviz”-hez készülő videómhoz.

Az egy nagyon hipnotikus zene. Mire gondoltál, miközben írtad?

Két óra alatt készültem el vele. Szerettem volna valami nyerset, nagyon mérges voltam akkor. Az életnek arról a pontjáról éneklek, amikor egy nagyon rideg ténnyel szembesülsz, és tudod, hogy ez meg fogja változtatni az életedet. Eddig te még csak egy gyerek voltál, egy naív, ártatlan rendszerben. Ezután már semmi nem működik úgy, mint azelőtt. Nyár volt, elmúlt. Hazaérsz, és helyre kell raknod magadban mindezt.

Hogy képzeljük el magunknak Nina Kraviz-et a stúdióban? Mennyire könnyű vagy nehéz kiadni egy albumot a kezedből?

Minden nagyon simán ment. Stresszmentesen, idegtépő határidők nélkül. Összegyűjtöttem minden érzelmemet és ezt kifejezésre juttattam a zenéimben. Gyakran csak egy ütemmel kezdtem, lekapcsoltam a villanyt, becsuktam a szemem, és egy képzeletbeli személyhez szóltam. Szeretem, mikor visszahallom a hangomat.

A zenék értékét növeli nem utolsósorban a sok vokál. Mindig is szeretted volna a hangodat kölcsönözni a zenékhez?

Így alakult. Ha éneklek, szívből jön, és ha elkezdek zenét írni, automatikusan elkezdek mellé énekelni. Csak így egyszerűen, nem tudom megmondani, mitől alakult ez ki.   

Milyen stílusú épületnek tudnád elképzelni az albumot?

Szovjet konstruktivista, modern épület lenne, egy dombon, nem lennének szomszédok, csak tengerre néző lélegzetállító kilátás. Belül különböző stílusjegyek kavarodnának, de együtt adnának értelmet, sok részlettel együtt lenne teljes a kép.

Jelenleg hol élsz?

Még mindig Moszkvában és boldog vagyok itt. A zenei körforgás itt nem olyan nagy, és ezért nem is olyan zavaró, mint például amilyen Berlinben lenne.

Nina Kraviz-et legközelebb augusztus 25-én hallatjátok a Likelake Fesztiválon.

Forrás: tritonberlin.com, partysan.net