Egy 2009-es hosszabb szünet óta szinte biztos, hogy az egyik headliner Ali Shirazinia azaz Dubfire egy techno orientált fesztiválon, rendezzék azt a világ bármely pontján. Rövid időn belül  felért a csúcsra, miközben több techno legendával dolgozozz együtt, mint Matador, Oliver Huntemann vagy Richie Hawtin. Folyamatos sikerességének titka többek közt tehetsége és az az előramutató gondolkodásmód ami live valamint DJ szettjeit jellemzi. A riport a torontói Brrrrr! Festivalon készült amiben szó lesz többek közt a háttérről, az ötletekről és persze a SCI + TEC labelről.

Játszottál már valaha szabadtéri fesztiválon, amit télen rendeznek?

Még sosem. Hallottam a szintén montreáli Igloofestről és érkeztek is felkérések minden évben, de aztán ezek mind elmaradtak. Visszamondtam az extrém időjárási körülmények, elsősorban a hideg miatt. Habár játszottam más fesztiválokon, ahol az időjárás nem volt kegyes hozzánk, fáztunk rendesen, de sosem volt részem ilyenben mint itt. Ettől eltekintve egész jók voltak.

Ezek szerint első alkalommal játszol egy ilyen fesztiválon. Izgulsz?

Természetesen. De örülük, hogy visszatérhetek Torontóba ahol a Digital Dreams készült. Azt a show-t például nagyon élveztem, ezért örömmel jövök vissza és játszom ugyanazon a helyszínen. A különbség csak az, hogy ez januárban zajlik, amikor iszonyatosan hideg van.

A Digital Dreams-et összehasonlítottad a Brrrr Festival-val. Mi az amit kiemelnél a szabadtéri fesztiválokban?

Ez az első alkalom, hogy ilyen jellegű fesztiválon lépek fel (hideg időben és szabadban) tehát majd kísérletezgetem, megpróbálom kitalálni a közönség mit is vár tőlem zeneileg, melyik vonalon is mozgassam majd a tömeget. Az első fél órába valószínűleg többféle stílust is játszom majd, azért, hogy lássam hol is tartunk, aztán innen folytatom tovább. A DJzés nyilván a felkészüléről szól. Megpróbálom a legjobbat nyújtani, előre elkészíteni a tracklistát, azt feltölteni néhány újdonsággal, melyeket ki szeretnék próbálni, hogyan is szólnak. Tulajodnképpen amíg DJ-zel, a pultban vagy és hallgatod a zenét valamint figyeled a közönséget, nem is tudod előre megmondani, hogy pontosan mit fogsz játszani.

Úgy gondolod, ezen az úton haladva valamelyest kreatívabb lehetsz a playlisteddal egy fesztiválon?

Jó az, ha van egy elképzelésed, csak nem szabad mindenáron ehhez ragaszkodni, különben az egész unalmassá válhat. Mintha egy turnézó banda minden helyszínen ugyanazt adná elő. Szeretem meglepetést okozni és kihívásokat állítani magam elé azzal, hogy olyasmit is játszom, ami vagy új vagy nem biztos, hogy pont oda illik. Persze csak azért, hogy lássam, milyen reakciókat vált ki akkor és ott a közönségből. Sok helyen játszottam már szerte a világban, ahol tudtam milyen lesz a közönség– vagy legalább sejtettem – és itt Torontóban mindig fantasztikus. Bár ez az event új lesz számomra, ismerem a helyi szcénát és tudom az itteniekről, hogy mindig kaphatók egy kis újdonságra, így előre tudom mi vár majd rám mikor a pultba lépek. Az elektronikus zene szempontjából ez egy nagyon izgalmas helyszín!

A Deep Dish idején elsősorban progressive house-t készítettél, de gyerekként egy punk rock banda tagja voltál. Hogy váltottál ebből szépen lassan a minimal és a techno stílusok felé?

Számomra ez teljesen természetes volt. Nem a pop vagy a disco irányából jöttem, annak ellenére, hogy valahol ezeket a stílusokat is tudom értékelni. Én sokkal alternatívabb irányból közelítettem meg a dolgokat. Mikor fiatalabb voltam, rengeteg underground hip-hopot, dubot és reggaet hallgattam. Majd szép lassan váltottam és jöttek az indusztriális zenék, mint a punk, new wave, sőt még egy kis goth is. Szóval a techno egy olyan dolog volt amire szépen lassan tértem át, ahogy egyre idősebb lettem. Érdeklődésem a techno felé elsősorban az indusztriális majd a new wave zenék iránti szerelemből fakad, számomra ez teljesen természetesnek hatott és egy logikus folyamat része volt. A techno, a minimál vagy a house számomra csak címkék. De végül is az a helyzet, hogy csak kétféle zene létezik: jó és rossz. Persze van egy csomó ami úgymond a köztes terület, de ezeknek nem szentelek túl nagy jelentőséget. Azt hiszem a techno az egyik legelőremutatóbb hangzásvilág és ez számomra teljesen természetesnek hat.

Mint egy kreatív előadót, a techno különféle változatai és ezek közti átmenet hogyan és mennyire segített, hogyan inspirált?

Rengeteg hely van kísérletezni de ez nagyon is technológia függő. Teljesen a technológia rabja vagyok és imádok kísérletezgetni. Nem szeretem ismételgetni magam, ezért is voltunk nagyon változatosak annak idején mint Deep Dish, hiszen Sharam szintén így gondolkodott. Mikor különváltunk, tettem egy nagyon is tudatos lépést, a technológia és a techno mint zene megadja azt a szabadságot, amire szükségem van. Jó dolog az is, hogy nincsnek meg azok az elvárások amik például a mainstream vagy pop előadók felé sokszor fennálnak.

Jól tudom, hogy együtt jártál középiskolába BT-vel? Ő mennyiben befolyásolta a zenédet?

Igen együtt jártunk gimibe és nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Mikor először találkoztam Brian-vel ő volt az egyetlen srác akinek volt szintetizátora, sőt neki egyszerre több is! Nagyon érdekes volt mivel ekkoriban mindannyian egy-egy bandában játszottunk. Annak idején egy szinti nagyon drága volt így egyik banda sem tudta megengedni magának. Itt jön a képe Brian, aki klasszikus zenét tanult, zongorázott és ugye megvoltak az eszközei. A szobája olyan volt mint egy zene-raktár. Számomra olyan érzés volt mint amikor egy gyerek bemegy egy édességboltba. Aztán kialakult egy nagyon jó barátság, melynek következtében rengeteget tanultam tőle zeneileg valamint a különböző hangszerek működését is megmutatta. Rendkíívül tehetséges volt, egy igazi zenei és technikai zseni. Mind a mai napig beszélünk csak sajnos ritkábban, de vitathatatlan, rengeteget segített mikor elkezdtem ezzel foglalkozni

Miután a Deep Dish kollaboráció feloszlott mi volt az ami miatt a Dubfire alterego mellett döntöttél?

Több dolgot is akartam egyszerre: zenéket gyűjteni és írni valamint egy kiadót alapítani. Ez a gondolat akkor fogant meg bennem, mikor játszottam egy Exodos néven futó esten hip-hop, acid jazz és rare groove soul DJ-ként. Ez egy heti rezidencia volt néhány sráccal akik később Thievery Corporation néven váltak ismertté. Volt egy 8 Ball Records kiadványuk amin scratcheltem néhányat és nem is tudtam elképzelni, hogy egy darab műanyag ekkora örömet okoz. Ezután folytattam amit elkezdtem és egyszer csak egy helyi kiadó piacra dobta egy remixem. Remek érzés volt, mikor a saját kiadványom a kezemben foghattam és arra gondoltam, talán haladnom kellen tovább ezen az úton majd alapítani egy kiadót is. Ekkor találkoztam a hasonlóképpen gondolkodó Sharam-val, valahogy így kezdődött minden.

Nagyon sokat ígérő a 2013-as év számodra valamint a SCI+TEC-kiadódnak is. Mik szerepelnek a terveid közt?

Nos, a kiadványok ütemezése már most szinte teljesen elkészült. Fel kell még hívnom a label managerem, mert véglegesíteni kell néhány apró részletet de a nagyrésze már megvan egészen az év végéig. Lesz két közös produkció Oliver Huntemann-val. Az elsőn egy Matador remix ami majd márciusban jelenik meg – ebből végül május lett (a szerk.) – a második pedig valamikor a nyáron várható. Van egy projektem Daniel Stefanik-vel is ha megkpom tőle a végleges verziót. Daniel, nem tudom merre jársz, de kérlek csörögj rám, hogy ezt is be tudjuk csomagolni! Ezen felül lesz még rengeteg remix és egyéb projektek melyeken jelenleg is dolgozom. Alig várom, hogy ismét stúdióba vonulhatok és dolgozhatok ezeken a produktumokon.

Forrás:

www.dubfire.com

]]>