1. Ami a legfontosabb számomra zeneírás közben
A legfontosabb, hogy szívből jöjjön
2. Egy ország, ami leginkább lenyűgöz
India
3. A legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártam
India
4. Ami a leginkább vonzó a dj-szakmában
Nők, pia, indiaiak
5. Kedvenc zeném jelenleg
Isolée – Allowance, illetve Kendrick Lamar – Money Tree
6. Ami leginkább feltölt, ha pihenek
Ha a napon lehetek, offline üzemmódban
7. Ami nélkül soha nem tartanék ott, ahol most
A zsenialitásom
8. Ami leginkább fel tud bosszantani
Másnaposság, félelem, televízió
9. Három dolog, amire mindenképp szükségem van, ha útnak indulok
Idő, barátok, ruha
10. Ha én lennék Berlin polgármestere…
Szereznék magamnak kéz alatt egy csinos kis lakást mondjuk Charlottenburgban (Berlin egyik legelegánsbabb kerülete – a szerk.)
11. A legőrültebb dolog, ami egy fellépésen történt velem
A legirreálisabb fellépés azt hiszem egy színtiszta playback show a Közel-Keleten. Egy csütörtök esti napon felhívott Schorsch Kamerun (a hamburgi Goldenen Zitrone punkbanda énekese) és azt mondta: „Stefan, Bejrútba kell utaznunk és fel kell lépnünk, mintha mi lennénk a Nightcrawlers (egyslágeres banda Glasgowból)! Lebookingolták őket egy fellépés erejéig, de visszamondták utolsó pillanatban.” Nem igazán értettem miről hadovál, de néhány nappal később már a beirúti járat fedélzetén ültünk. Még soha ezelőtt nem rettegtem ennyire egy fellépés előtt. Úgy néztünk ki, mint a bazári majmok. Schorsch egy fekete lakk kabátot húzott magára, közben újra és újra meghallgatta a Crawlers albumot. Az ő feladata volt az énekes helyettesítése, nekem pedig a háttérben a billentyűs szerepét kellett betölteni. Full playbackről szólt az egész. Két sort nem lett volna képes elénekelni a szövegből. A show maga volt a pokol. Amikor még a CD is elkezdett ugrálni, rám kiabált: „Kapcsold ki!”, de ő mégis kellő magabiztossággal rakta szét a házat! Olyan volt az egész, mint egy álom. 
Forrás: musikbord.de
 
 ]]>