Interjú – Aeron Aether

Sokan sokféleképpen vélekednek a villámkarrier fogalmáról. Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy amit a siklósi születésű Kovács Gábor vagy ahogy e-zenei berkekben ismerik Aeron Aether futott be nyugodtan illethető ezzel a jelzővel. 2007-ben jelent meg első szerzeménye Abandon címmel még Snake Sedrick Tilth Music kiadójánál, aminek köszönhetően azonnal lendületet vett karrierje. Nemsokkal később a Silk Music branch egyik ágának managere volt, együtt dolgozott és készített zenét a 90-es évek egyik trance legendájával, Matt Darey-vel és évek óta keményen dolgozik debütáló szerzői albumán. Zenéi egy időutazásként hathatnak sokak számára, számos darabja a 2000-es évek elején lezajló house/breaks fúzió korába repítenek vissza. Honnan ez a sokoldalúság és hogyan is kezdődött minden? Erről olvashattok a következő percekben:

Először is köszönöm, hogy időt szakítottál ránk és válaszolsz a kérdésekre. Szeretném ha néhány mondatban bemutatkoznál az olvasóknak! Mikor kezdtél el érdeklődni a zene iránt, mi játszott főszerepet abban, ami miatt komolyabban belevágtál a producerkedésbe? Ki- vagy kik azok akik inspirálóan hatottak rád? A művészneved eredetére is kíváncsi lennék?
Mióta beszélni tudok, egyértelműsítettem mindenkiben, hogy a szintetizátorok világában találom meg csak igazán önmagam. Csellózni tanultam néhány évet, de mégis mindig az elektronika felé húzott a szívem. Amellett, hogy elvégeztem a villamosmérnöki szakot, amint tudtam, a számítógépes zeneírással foglalkoztam. Már a 90-es évek vége óta foglalkozom zenekészítéssel (bár akkor még az alapokkal ismerkedtem csak), 2007 óta ismerhetnek a zenei berkekben, mint Aeron Aether-t. Azóta viszonylag gyorsan végigjártam a szamárlétrát: több rádióműsort is vezettem a Proton Radio-n, a Pure.FM-en, és két évig vezettem az orosz-amerikai Silk Music kiadócsoport egyik tagját az Arrival-t.
A nevem igazából tudatos tervezés eredménye. Több aliast is használtam régen különböző stílusokra és amikor nagyjából kezdett világossá válni, hogy milyen stílusban érzem magam otthon a legjobban, akkor ahhoz kerestem egy frappáns nevet. Olyat, amilyen biztos nincs még senkinek. Bár a magyaroknak elég nehéz megjegyezni, és kimondani, de egyedi és angolul elég jól hangzott. Mindemellett egy kontrasztot is mutat: az Aeron keményebb hangzású az Aether pedig a könnyed légiesség megtestesítője. Konkrét magyarázat tulajdonképpen nincs, egyszerűen úgy éreztem, amikor felötlött bennem ez a név, hogy „igen, ez az!”.

Az ezredforduló tájékán a progressive house és a breakbeat fúziójával egy egészen egyedi de sajnos nagyon rövid fénykorú hangzásvilágnak lehettünk szem- és főleg fültanúi. Mikor már azt hittem ez a stílus teljesen kihalt akkor bukkantam rá a kiadványaidra. Zenéidet hallgatva így egy kisebb időutazásban lehet részük. Mennyire voltak hatással a hangzásvilágodra az ausztrálok, így a LoStep vagy a NuBreed kiadványai?
Igazából én sohasem konkrét vonalakat követtem, eléggé csapongó a zenei ízlésem. 2000 – 2004 között volt egy időszak, amikor kicsit kitágultak a határok az elektronikus zenében technikailag, és akkoriban valahogy mindenki egyszer csak kísérletezgetni kezdett új hangzásokkal, hangokkal. Engem ekkor fogott meg a breakbeat, és a hasonló tört stílusok. 2002-ben Sasha – Airdrawndagger című albuma hatalmas benyomást tett rám,. Ezen olyan későbbi kedvencek működtek közre, mint Junkie XL vagy Charlie May. Junkie XL több másik kedvencet is letett az asztalra, pl. a Beauty Never Fades című zenét, de ott van még a Way Out West, a Lostep, a Hybrid, az Unkle, Ulrich Schnauss és még sorolhatnám. Ezek az előadók teljesen máshogy, de mindannyian magukkal ragadtak.
A zeneírás mellett a Silk Music kiadónál a manageri pozíciót is betöltötted. Itt jelent meg a legtöbb EP-d is. Van öt sublabel: Silk Digital, Silk Royal, Silk Sofa, Silk Textures és az Arrival. Mesélnél ezekről bővebben? Mit kell tudni a Silk Music csoportról általában? Honnan a kapcsolat a kiadóval?
Mióta Aeron Aether-ként a pályára léptem, a kiadóval nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Az első zeném Abandon címmel jelent meg a Tilth Music-nál, és a Silk-es srácok azonnal megkerestek, hogy van-e számukra is zeném, mert nagyon szívesen kiadnának tőlem bármit. Ebben az időben jelent meg az első kiadványa az akkor még csak Silk Digital névre hallgató egy szem orosz kiadónak, és csak évekkel később fejlődött kiadócsoporttá. Innentől már jött magától minden, rádióműsor, az Arrival ahol mint label manager dolgoztam ugye, felkarolva így számos új tehetséget a világ minden pontjáról. Jelenleg pedig ugyanezen kiadócsoport állandó mastering hangmérnöke vagyok, így rengeteg zene megfordul a kezeim között, hogy kiadás előtt kihozzam belőlük a maximumot. Ennek köszönhetően felléphettem Oroszországban, Angliában, több Beatport genre top 100-as zenét készítettem különböző stílusokban, és zenéimet olyan nevek játszották, mint Matt Darey, Paul Oakenfold, Eelke Kleijn, Martin Roth, Myon & Shane 54, és Arty. A Silk Music egy főként dallamosabb vonalakra specializálódott kiadó, ahol midegyik alkiadónak megvan a saját profilja. A Silk Digital az eredeti vonalat követi, progressive house, trance és breaks minden mennyiségben, a Silk Royal inkább a partysabb irányba mozdul, a Silk Sofa a chillout-ra és ambient-re specializálódott, a Silk Textures a deep-esebb hangzásokra, az Arrival pedig az új tehetségeket karolja fel elsősorban. Mellékesen megjegyezném, hogy december 3-án látott napvilágot a Silk-nél az elmúlt 5 évben ott megjelent zenéimnek egy különböző stílusokon átívelő retrospektív valogatása, ajánlom szeretettel mindenkinek!

A Silk kiadványok, akárcsak a zenék amiket írsz nagyon eklektikusak: downtempo, breakbeat, kísérleti elektronika, chill-out, trance és house motívumok is felfedezhetők benne. Tudván, hogy klasszikus értelemben vett zenész vagy nem is csoda. Milyen hangszereket és eszközöket softwareket használsz a zeneíráshoz? Ezen kívül érdekelne, melyiket stílust érzed a legjobban magadénak, úgy is kérdezhetném, hogy melyik az “igazi arcod”?
Elég sok program megfordult a kezeim között, mire az Ableton-ra váltottam, de onnan még nem volt kedvem tovább állni, és lecserélni egy másikra. Jelenleg is ez a fő szoftver, amit használok, ezen kívül több midi vezérlőm is van, egy Akai APC40, egy 4 oktávos MIDI billentyű, amivel az összes dallamomat írom, 1-2 dob pad-es, tekerős kontroller, nagyjából ennyi. Ezen kívül szeretek zajokat felvenni, és beleépíteni a zenéimbe. Már egészen nagy az általam felvett hanggyűjtemény, és nem csak kitisztázom őket, de szeretem addig módosítgatni is, ameddig teljesen felismerhetetlenné nem válnak. Úgy érzem, hogy rengeteg arcom van, és a hangulatomtól, napszaktól, az időjárástól, a csillagok állásától, és még rengeteg mindentől függ, hogy éppen milyen zenét hallgatnék, vagy éppen készítenék. A legegyszerűbb ambienttől a drum’n’bass-ig mindent szeretek. Szerintem rossz zenei stílus nincs, csak rossz zene, mert minden stíluson belül vannak minőségi munkák, még ha valaki nem is tud azonosulni az adott érzéssel, amit közvetít.
Említetted, hogy felléptél többek közt Angliában és Oroszországban. Ez utóbbi azért nem az a “mainstream” kategória. Engem ez jobban érdekel, mert maga az ország hatalmas, a szcéna is feljövőben évek óta sőt talán már teljesebb mint valaha mégsem sokat tudunk róla itthon. Mesélnél a keleti kalandjaidról?
Még 2008-ban hívtak meg Jekatyerinburgba zenélni, mindössze 1 évvel az első megjelent Aeron Aether zene után, de ezalatt az 1 év alatt sikerült kb. 10 zenét prezentálnom és nevet szereznem magamnak odakint. Ororszország semmivel sincs lemaradva, mint más országok, egyszerűen csak más irányba fejlődnek a zenei ízlés szempontjából ami nem is baj. Náluk sokkal jobban fennmaradt a progressive breakbeat-es vonal is akkoriban, amin meg is lepődtem, amikor szabályosan kérték, hogy játsszak sok breakbeat-et. Alap szinten már akkor, 2008-ban sem mertem volna breakbeat-et játszani sehol, mint DJ. A másik nagy dolog, ami kint fogadott, az az iszonyatos lelkesedés. Az oroszok nagyon tudnak bulizni, és nagyon nagy rajongással fogadják az embert! Akkor még sehol sem tartottam, de mégis azt éreztették velem, mintha egy világsztár érkezett volna. Izgalmasan indult az egész, mert a vízumomat pár órával a gép indulása előtt kaptam meg, de szerencsére minden rendben ment.
A program elég sűrű volt, 3 óra alvás után már jöttek is értem a szállásra, gyors ebéd egy étteremben, majd irány egy élő rádióműsor. Itt leadtak egy csak saját zenékből előre elkészített 1 órás mixet, közben pedig időről időre interjúba torkollott a zenei aláfestés, ami oroszul és angolul zajlott. Ezután elindultunk a party színhelyére, a Club 2KU-ba. Nem volt egy nagy hely, technikai okok miatt sajnos nem az eredeti helyen került megrendezésre a buli, de méretéért kárpótolt a rengeteg ember és a hangulat. 2-4ig zenéltem egy hihetetlenül jó közönségnek, akik meglepően lelkesedtek a breakbeatért, ezért sok sajátot is játszottam. Fél 8ig voltam a clubban, sok emberrel beszélgettem, autogramot is osztogattam, és szomjas sem voltam már a buli végefelé, mert az orosz lányok végig figyeltek, és nem hagyták, hogy kiürüljön a poharam. Ezután visszavittek a szállásra, ahol megreggeliztem, és 1 óra alvás után már jöttek is értem, és vittek a reptérre. Fajdalmas búcsút vettünk, aztán átszeltem Oroszországot repülővel, egészen Moszkváig, ahol Max és Mike vártak rám a Silk Music-tól, hogy átkísérjenek a Domodedovo reptérre, ami kb fél órányi taxizásra volt onnan ahova érkeztem. 5 órát kellett várni a budapesti járatra. Addig Maxékkal beszélgettünk, ettünk egyet, és fotózkodtunk. Rendes volt tőlük hogy “elcsöveztek” velem amíg várnom kellett, örültem hogy végre személyesen is találkozhattunk. Rendes, normális arcok voltak, ahogy azt még a személyes találkozásunk előtt is gondoltam róluk.
Ezek után kíváncsian várom, hogy milyennek látod, merre halad az utóbbi években a hazai e-zenei kultúra? Mivel mondhatni “földim” vagy, szeretném ha előbb kifejtenéd véleményed a környékről majd országosan az egészről!
A környékről alapvetően nem volt jó véleményem elég sokáig. Nekem hiányzik innen a zenei változatosság, ritkán találok olyan rendezvényt, ahol pontosan olyan zenéket játszanak, amit amúgy is hallgatok. Szerencsére úgy tűnik, hogy kezdünk ebből kicsit kilábalni, és mások is észrevették, hogy valami hiányzik innen. Idén már elmondhatom magamról, hogy több olyan partyn is voltam a környéken, ahol nem jutott eszembe, hogy bárcsak máshol lennék. A Dombay Sound idén hatalmas szabadtéri buli volt a Dombay tó mellett, de idén nyílt az Amper is, ahova végre külföldi elektronikus zenei „sztárvendégeket” is elhoznak a környékbeliek örömére. Sajnos kis ország vagyunk, így a legtöbb jó buli Pestre korlátozódik, ami megnehezíti egy kicsit azt, hogy az ember mindenkit meghallgasson, akit szeret, és érvényesülni sem olyan könnyű.

A zenékhez visszakanyarodva: 2010-ben jelent meg a Chasing The Sun című EP. Ez egy co-operáció Matt Darey-vel a 90-es évek egyik legismertebb trance ikonjával. Nem sokan mondhatják el ezt magukról! Honnan ered kettőtök kapcsolata és milyen volt vele az együtt dolgozni?
A kapcsolatunk onnan ered, hogy még a nagyon kezdeti Aeron Aether zenéket elkezdte játszani a Nocturnal című műsorában. Bevallom, én akkoriban nem ismertem a nevét, de ahogy utánajártam, örömmel láttam, hogy igenis egy nagyobb névről van szó. Amikor elkészítette az Urban Astronauts – Black Flowers című dalt, írtam neki egy üzenetet, hogy a fél karomat adnám, ha megremixelhetném. Azonnal kaptam választ, és sávokat, és ez a jó kapcsolat azóta is tart, több közös zenét készítettünk az elmúlt években. A Dj Mag top 100-as listáján 2 évben is engem nevezett meg, mint az év felfedezettjét, és jelenleg is több projecten dolgozunk együtt.
Mikre számíthatunk tőled a közeljövőben, majd 2014-ben? Tervben van-e egy újabb szerzői album esetleg?
Az első szerzői albumomon már legalább 4 éve dolgozom, de valódi munka csak az elmúlt fél évben volt benne. Addig igazából csak akartam csinálni, de nem tettem az ügy érdekében semmit. Most már nyakig benne vagyok és előreláthatólag 2014 első felében el is készülök majd vele. Remélem a hosszú várakozás ellenére meg fogja érni! Az elmúlt két évben zeneileg nem sok mindent tettem le az asztalra, ami egyben egy érési folyamat is volt. Most már újra tudok olyan zenéket alkotni melyek hangzásban és minőségben is tetszenek, úgyhogy újra elkezdtem remixelni, originalokat készíteni, és mindemellett az albumon is dolgozom, amikor csak tudok. Izgatottan várom, hogy milyen lesz a visszhangja az új daloknak.
Végül de nem utolsó sorban, ha választanod kellene öt olyan darabot, melyek kimerítik az abszolút kedvenc fogalmát, amiket akármikor meghallgatnál, melyek lennének azok és miért?
Sasha – Wavy Gravy
Örök klasszikus, az akkori technikát teljesen kimerítő sound designnal, de mégis nemes egyszerűséggel. Mindig kellemes élmény meghallgatni.

Jon Hopkins – Open Eye Signal
Viszonylag új, de nagyon hipnotikus, igazi utazós zene. Bárhová autózom, velem van.

Trifonic – Parks On Fire
Az egyik legnagyobb kedvencem, mind zeneileg, technikailag, mérnökileg, sound design szempontjából, az általa kiváltott érzelmi hatások miatt. Egyszerűen tökéletes.

Junkie XL Feat. Saffron – Beauty Never Fades
Jó példája annak a breakbeat-nek, ami miatt elkezdtem ezzel a műfajjal foglalkozni.

Apparat – Ash/Black Veil (Mokhov Moody Dubstep Remix)
Apparat minden szempontból nagy kedvenc, nagyon egyedi a hangzása, egy igazi újító. Ez pedig egy nagyon jó remixe egy nagyon jó zenéjének.

Music / Contact:
https://www.facebook.com/AeronAetherOfficial

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/users/1788187″ params=”color=ff6600&auto_play=false&show_artwork=true” width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]]]>