Igen csak mindenki ínyére való line upot állítottak össze a szervezők. Mivel Belgiumba olcsóbb kirepülni, mint Budapesten hazataxizni, így már hónapokkal előtte lefoglaltuk a jegyeinket.
Péntek reggel 8-kor landoltunk Brüsszel-Charleroi repterén. A fapados repterek egyik legnagyobb  hátránya, hogy gyakran igen távol esnek a városközponttól. Esetünkben ez 50 km-t jelent, de öt euroért be lehet buszozni Charleroi központjába, onnan pedig pillanatok alatt el lehet érni bármelyik várost. A legcélszerűbb erre az esetre 10 alkalmas vasúti jegyet váltani, melynek ára 70 euro, és bármelyik vonalon, bármeddig felhasználható. Így 7 euroból el lehet jutni a célállomásra fejenként. Még bőven a reggeli órákban jártunk, amikor Brüsszel főterén az első sörünket ittuk. Belgiumban igen könnyen berúghat bárki a sörtől is, lévén 12 és 14%-os kiszerelést is kapni bármelyik üzletben. Roppant előrelátó módon sikerült mindent bepakolni az útra, kivéve a kapucnit. Az első délelőtt végig csöpögött az eső. Szerencsére a későbbiekben már kifejezetten kellemes, napsütéses lett az idő. A szállásunkat negyed óra sétával értünk el a városközponttól.
Miután becsekkoltunk villamosra szálltunk és a külváros felé vettük az irányt. Itt szinte azonnal egy etnikai konfiktus kellős közepébe csöppentünk, két utas összeszólalkozott teljesen spontán, aminek az lett vége, hogy az egyik kést rántott, mire a másik inkább leszállt. Mindez kora délután, Európa fővárosában… De hát nincs is ezen mit csodálkozni egy olyan városban, ahol néhány évvel ezelőtt simán halálra késeltek valakit fényes nappal a főpályaudvaron 1 db MP-lejátszóért cserébe. Sajnos ezek nem kirívó esetek, tényleg vigyázni kell!

Az Atomium Brüsszel egyik fő látványossága. A tragikus emlékű Heysel-parkban felállított 102 méter magas látványosság a vas molekuláris szerkezetét mutatja be 165 milliárdszoros nagyításban. A turistákat a középső csőben közlekedő lift egyenesen a legfelső gömbbe szállítja, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a városra és környékére. 11 eurot mindenképp megér. A szomszédban található a Mini Európa, a kontinens nevezetességeinek 1:25 arányában, közte a Széchenyi fürdővel. Ide nem váltottunk jegyet, 100 méter magasról tökéletesen beláttuk 🙂
A város további nevezetességei a városközpontra koncentrálódnak így kellemesen körbe lehet járni mindent egy nap alatt a teljesség igénye nélkül. A főteret Victor Hugo annak idején Európa legszebb tereként aposztrofálta. A városházát céhek épületei vesznek körbe. Innen csak néhány lépés a pisilős fiú (Manneken Pis) szobra, mely mindössze 58 centi magas. Bizonyos alkalmakkor a szobrot jelmezbe öltöztetik, így történt ez itt tartózkodásunk második napján is. Este söröztünk és sétálgattunk. Éjfél körül indultunk vissza a szállásra. Itt összetalálkoztunk egy debreceni kórussal, akik az első világháború kitörésének 100 éves évfordulójának apropójából érkeztek a városba. Megvan még mindenkinek az Amerikai pite és a zenetábor? Nagyjából ugyanezt művelték. Pandát ezúton is üdvözöljük! Éjfélkor akartunk lepihenni, ebből semmi nem lett. Mosott szarként ültem le reggelizni. Néhány órával az eredeti tervhez képest értünk Bruges (Brugge) városába. A várost Észak Velencéjének is nevezik. Az óvárost körülvevő régi erődítmények és malmok maradványai ezen csatornák mellett találhatóak. Brugge Európa kiemelkedő látványossága köszönhetően annak, hogy a városközpont a középkor óta alig változott. A város sokak számára ismerős lehet az In Bruges (magyarul a borzalmasan csengő Erőszakik) című film által. A város nagyjából tényleg olyan, mint amire a film megnézése után számít az ember. A hely tényleg olyan, mintha megállt volna az idő. Felmentünk a Belfort toronyba is. Teljesen jogosan aggódtak a bérgyilkosaink a filmben az elhízott amerikai turisták miatt. Tényleg nem ajánlatos felmenniük! Rohadt szűk a hely. Összesen 366 lépcső vezet fel a toronyba, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra. Sajnos sok időnk nem maradt, sétálgattunk még egyet és indultunk tovább Gentbe, az esti buli színhelyére. A város a középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városának számított, ma Észak Firenzéjeként is emlegetik. Éppen besötétedett, amikor megérkeztünk, így aztán a városnézést másnapra halasztottuk és inkább elfoglaltuk a szállásunkat és megkezdtük az alapozást az estére.

Rodhad és a Black Room

A bulit egy óriási expo-területen rendezik, hat terem áll a látogatók rendelkezésére. A rendezők pedig egytől egyig megtöltötték őket sztárfellépővel, itt mind az összes terem nagyteremnek számít. A koncepció szerint egyaránt fellépnek együttesek és DJ-k. A kommersz és underground vonal egyaránt. Fellépett idén az Underworld, Paul Kalkbrenner, de például a Clean Bandit is, akinek a zenéit nagyon sokat játsszák a kereskedelmi rádiók. Belgiumban többynire franciául beszélnek, így aztán az ILT-n mindig is erőteljesen képviseltette magát az elektro. itt volt a Boys Noize, Vitalic, valamint Gesaffelstein és Brodinski duója is. Néhány gyengébb év után idén ismét hű lett nevéhez a rendezvény: Dave Clarke, Jeff Mills, DJ Rush, The Advent, Marco Bailey, Rodhad, hogy csak a legfontosabb fellépőket említsük, de olyan kuriózumot is elkaptuk reggel mint Tiga és Audion b2b-je, akik stílszerűen a Mouth to mouth-tal zártak.

Este 11 körül értünk ki a rendezvényre, sajnos egy csomó jó programról lecsúsztunk. Sikerült leragadni a Black Roomban,  ahol a sötétebb technovonal dominált. Bár Rodhad-nek sikerült megtréfálnia, már rég neki kellett volna zenélnie, amikor megjelent egy bársonyos arcú lemezlovas. Kezdtem azt hinni, hogy talán nem is abban a teremben járok, ahol kellene, de közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy csak a szakállát vágta le 🙂 Óriásit zenélt, a buli után lejött a közönséghez pacsizni. Nehéz szívvel hagytam ott az őt követő Pfirtert, de azért mégsem lehet leragadni az egynapos indoor fesztivál legkisebb termében egész éjszakára. Főleg ha a szomszédban Jeff Mills zenél. Egyébként még a Black Roomban is több ezren voltunk, akárcsak az összes többi, ennél sokkal nagyobb helyszínen. Tömegnyomor nem volt, ennek ellenére meg csak megjósolni sem tudom mennyien lehettek. A Facebookon 17 ezren igazolták vissza az eseményt. Brüsszelhez képest arányaiban nagyon kevesen voltak a lányok. Magyarokkal egyébként nem találkoztunk, bár állítólag voltak még kinn legalább ketten. Négy fős csapatunk nem igazán beszélt senkivel a buliban, ha valaki hozzánk is szólt, azt is franciául tette, úgyhogy amikor angolul válaszoltunk, általában abba is maradt a társalgás. Láttam már szimpatikusabb közönséget is, valahogy a belgákkal nem igazán találtuk meg az összhangot egész hétvégén. Jellemző, hogy az egyetlen társaság, akikkel együtt ittunk, szintén magyarok voltak… Ennek ellenére mi igen jól (néha már túl jól) elvoltunk! Mivel mindegyik terem más időpontban zárt, ezért sikerült háromszor is elkapnunk a zárást. Ten Walls, Tiga vs Audion, valamint Len Faki végén. Mindez egy órán belül 🙂
Csak ajánlani tudok mindenkinek egy hasonló hétvégi túrát! Bár a buli belépőjegyára 3-szorosa a repjegynek (viszont ingyen van a víz), de a rengeteg egyéb élménnyel és látnivalóval igen komplex hétvégi programot sikerült abszolválni.
Lukasnak pedig köszi a fuvart! See you next time 🙂