Lassan több mint két éve, hogy Ágoston Dániel belépett az elektronikus zenei köztudatba, miután közel hét évig dolgozott a sajtóban. Ez idő alatt több rendezvényt is szervezett, illetve rengeteg szervezőcsapatnak segített a bulik sajtózásában, mígnem a Sikztah által vezetett Mecca Events & Media-hoz került. Nemrég azonban egy új és igen jelentős pozícióval is megbízták, mégpedig az épp tulajdonosváltáson átesett Corvintető sajtófőnöki feladataival. Ennek kapcsán kérdeztük.

Mi történt veled az elmúlt hónapokban? Milyen út vezetett a Corvintetőtől a Corvintetőig?
Egy elég hosszú út (nevet). Miután túl voltam életem első néhány elektronikus zenei rendezvényén, amiben szervezőként és PR-esként vettem részt a Tetőn, visszakanyarodtam a másik szakmámhoz,az újságíráshoz. Ekkor azonban már úgy voltam vele, hogy nem nagyon akarom magam mögött hagyni ezt a közeget, hiszen több mint 10 éve járok célzottan techno bulikba, és talán mindig is arra vágytam, hogy hasznos része legyek ennek az egésznek. Néhányan már tudták, hogy valamicskét értek a szövegíráshoz és van pár ismerősöm a sajtóban, úgyhogy kitaláltam, hogy pár belépőért és vodka-szódáért cserébe megírok néhány eseményszöveget, aztán betolom őket, ahova tudom. Később ez odáig ment, hogy egyre nagyobb szervezőcsapatoknak kezdtem el korrektúrázni és írni a PR-anyagait, illetve gondozni a kiajánlóikat, amiből már pénzt is kerestem. Aztán tavaly egy random házibuliban beszélgettem Sikztah-val (akivel akkor már jó haverok voltunk), aki tudta, hogy mivel foglalkozom, és felajánlotta, hogy dolgozzak vele a The Etiket, a DumDum Fest és az ő sajtóján is a Mecca-nál. Ennek most lesz egy éve. Aztán hallottam, hogy átalakulóban vannak a dolgok a Corvintetőnél, így megpróbáltam a legprózaibb megoldásokkal ajánlani magam a vezetésnek, aminek a vége az lett, hogy egyik este Bársony Julival, a Tető új tulajdonosával szemben ültem az irodában. Még jobban meglepett, hogy Juli full felkészülten várt az eddigi működésemből, így nem is nagyon volt lehetőségem arra, hogy bármit is szépítsek magamon –egy-másfél hónapnyi ismerkedés és közös munka után pedig már a Corvintető csapatában találtam magam.
A Corvintető reputációja nem a legjobb, pedig szerintem a hely az egyik legjobb adottságokkal rendelkezik Budapesten – éntélen-nyáron imádom. Miért alakulhatott ez ki, mit lehetne tenni, hogy ez megváltozzon? Mivel győznél meg egy fanyalgót, és hogyan ajánlanád a klubot egy turistának?
Megmondom őszintén, sosem éreztem azt, hogy a Tető reputációja annyira rossz lenne Budapesten, noha a hangosítással és az alacsonyan tartott jegyárak miatt odaszokott közönséggel kapcsolatban kétségtelenül jutottak el hozzám is rosszalló vélemények (ugyanakkor épp a napokban beszéltem egy nemzetközi DJ-vel, aki szerint tök jó a hang, a fellépő külföldieknek pedig a tapasztalat alapján általában jó a véleménye). Szóval én inkább vegyesnek érzem a Tető megítélést. Hogy ez miért alakulhatott ki, nyilván sok dologtól függ, kezdve a romkocsmák mennyiségének shakespeare-i léptékű növekedésétől egészen a bevételek minél gyorsabb maximalizálásig, vagy éppen a momentán rendkívül dívó klubsznobériáig. Érdemes leszögezni, hogy a Tető sosem volt és soha nem is lesz az a klub, ahova A8-asokból pattannak ki a felhajtott galléros pimpek a nőikkel, hogy megigyanak egy-egy üveg DomPerignon-t, és nem is egy kisebb férőhelyes, könnyebben megtölthető hely. Ezzel együtt tény, hogy a Tető reputációjánvan mit javítani, ésitt nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az új vezetésnél ez minden tekintetben elsődleges szempont. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a technikai átalakítások mellett olyan programokat fogunk szervezni, amik egyrészt újak, másrészt eredetiek és érdekesek, harmadrészt pedig igazodnak azokhoz a trendekhez, amik a világban zajlanak. Hogy mást ne mondjak, épp a hetekben nyitottunk meg egy művészeti kiállítást a Corvintető folyosóján, miközben a nagyteremben bömbölt az élőzenével kísért underground elektronikus zene, egy emelettel lejjebb pedig a létező legfrissebb techno szólt a Müsziben. Komolyan mondom, hogy aznap esteberlinibb feelingem volt Budapesten, mint Berlinben – mégha ezért a mondatért meg is leszek kövezve.
Múltkor először jártunk a Müsziben és tátva maradt a szánk! Nem is gondoltuk, hogy ekkora tereket rejt még az épület. Mesélj a Corvintető rejtett zugairól!
Az a vicc, hogy ezekről a zugokról én is csupán valamivel korábban szereztem tudomást, amikor Juli körbevezetett az épületben. Rendesen azt éreztem, hogy olyan az egész, mint valami rohadt nagy posztindusztriális elvarázsolt kastély, ahol ott is van egy moziterem, ahol egyébként eszedbe nem jutna. Viszont a Müszi más tészta, egy része annak az egésznek, aminek a Tető, sőt a Legalja is a része. A Corvintető zugai ilyetén a bisztró, a nagyterem, a kisterem és a teraszrész, ami nyár elején fog nyitni, és szinte mindegyik termet külön-külön lehet kihasználni. Sőt, ahogy említettem, a folyosót épp kiállító teremként használjuk – a nyári tervekről pedig még nem is beszéltem.

Mi a feladatod a Tetőn? Milyen célokkal vágsz neki az új kihívásnak?
A feladatom praktikusan az, hogy jó sajtófőnöke legyek az egyik legismertebb budapesti klubnak, a cél pedig az, hogy nyilván minél jobb hellyé tegyük. Másrészt pedig a személyes cél az, hogy tényleg abból tudjak élni, amit szeretek csinálni, ott, ahol ezt a szeretem csinálni, azokkal, akikkel ezt szeretném csinálni. Máshogy ennek szerintem nincs is nagyon értelme.
Mi a véleményed a budapesti vigalmi életről? Kimaxoltuk a belvárost? Melyik városrészben van a legnagyobb potenciál a jövőre nézve?
Dehogy maxoltuk ki! Sőt, szerintem még csak most fog átfordulni olyanba, amilyennek tényleg lennie kell. Tematikus klubok nyílnak, amelyek kis vendéglétszámmal operálnak, szórakozóhelyek fogadnak be művészeti projekteket, és a szervezők is egyre bátrabban nyúlnak olyan DJ-k és előadók meghívásához, akiket eddig azért hanyagoltak, mert garantált volt velük a bukó. Ennek epicentruma pedig szerintem mindenképpen Budapest és annak belvárosa marad.Ugyanakkor rengeteg vidéki és külvárosi kezdeményezés is van, amelyek ebbe az előremutató irányba terelik a hazai klubéletet, és én ennek pláne nagyon örülök. Tulajdonképpen azt érzem, hogy bár színvonalában még nem feltétlenül robbant föl a hazai szórakoztatóipar, egyre több biztató jelét látom annak, hogy a mezei bulizás és a kortárs művészet valamiféle fúzióban végre kiadhat majd egy olyan egyveleget, ami az állandóan példaként felhozott Berlinben, vagy New Yorkban már régóta flottul működik. A Corvintetőnek pedig ebben mindenképp zászlóvivőnek kell lennie, hogy Budapest valóban egy európai underground főváros legyen.
Sokat hangoztatod a „budapestiséged”, amit köztudottan imádsz. Hogyan jellemeznéd a fővárost, ha ember lenne? Szerinted nő vagy férfi?
Én csak azt tudom biztosan, hogy halálosan szerelmes vagyok ebbe a városba, annak minden szarjával együtt. Nekem Budapest egy csodálatos valaki, akit egyszerre szeretek és gyűlölök, egyszerre rajongok érte és kapok tőle idegrohamot, aki már számtalanszor árult el és csalt meg – de legalább ennyiszer okozott nekem olyan pillanatot, amit szerintem egyetlen író sem tudna úgy leírni, ahogy azt megéltem. Budapest számomra a leggyönyörűbb, legszerethetőbb és legizgalmasabb szajha, akivel valaha találkoztam.
Azért dugják, mert jó nő, vagy azért mert meg lehet?
Ha ezt lehet ilyen kontextusba helyezni, akkor azért, mert hagyja, és mert nem győzi magát éjjelente tönkretenni, mert mindenkit szeret, akihez valaha is köze volt. Ugyanakkor azért is, mert gyönyörű és törődést igényel – és soha nem akarom megtudni milyen, amikor valakit végleg kivet magából.
Nem áll messze tőled az irodalom. Ha ma lenne fiatal a Nyugat generációja, szerinted ki lenne a legnagyobb partyarc?
Hát, ha ezt konkrétan nem is,de azt biztosan tudom, hogy csak nagyon kevés dolog van, amit nem adnék meg azért, hogy végigröföghessek egy éjszakát Karinthyval, Juhász Gyulával és Kosztolányival (nevet).]]>