Azt hinné az ember, hogy a Strand fesztivállal, és a B My Lake-el véget ért a fesztivál szezon, de ez koránt sincs így. Bár az országos sajtó nem hangos az újabbnál újabb bejelentett fellépők hallatán, nem ösztönöz a feledhetetlen pillanatok hajszolására, az év legvidámabb hete mégis csak most kezdődik.
A primate.hu tavaly vett részt először Magyarország legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválján a keleti régió szívében Nyíregyházán, ahol olyan meghatározó zenei élményekkel gazdagodtunk, amit nehéz lesz az elkövetkezendő napokban überelni, bár ez az esemény arról híres, hogy minden évben univerzumi magaslatokba emeli a lécet.
Tegnap kora este a Móricz Zsigmond Színház új igazgatója Schlanger András, a kultúráért felelős helyettes államtitkár Závogyán Magdolna, valamint Nyíregyháza polgármestere Dr. Kovács Ferenc nyitotta meg a Vidor Fesztivált, jókedvet, és sok-sok mosolyt kívánva az arcokra. Nem spilázták túl, röviden, de velősen szóltak a többezres közönséghez, majd hagyományosan elengedték a most kivételesen – az ármányos szél rossz irányválasztása miatt – nem a színpadot díszítő Vidor lufikat. Az „O” betű mindeközben úgy döntött, nem repül el a többiekkel, jobb lesz neki a monitorlámpákra akaszkodva. Az egyik hangmérnök kolléga segített neki jó útra térni, majd kezdődött is az első koncert.

A Kárpát-medence, a Balkán és a jazz energiáit felszabadító nagyágyú a Borbély Mihály Balkán Jazz Project indította el a legvidámabb hét zenei élményáradatát. Dinamikus ritmusok, elegánsan áttetsző, lírai dalok, és fergeteges táncdallamok csendültek fel. Izgalmas látni és hallani hogy világzene, népzene, és a jazz miként forrhat eggyé, a zenei elemek milyen formában egészítik ki egymást úgy, hogy közben nemhogy hiányérzetünk nem volt, de tátott szájjal hallgattuk a magyar szcéna valamennyi legnagyobb zenészét.
A két koncert között akadt némi átállási idő, így egy kis borozgatás mellett döntöttünk. Választásunk egy száraz borra esett a sárga muskotályra. Egy ilyen zenei élmény után, nem is lehetne elegánsabb ital felé fordulni. Kellemes fűszeres az illat, finoman savas, páratlan az ízvilág. Azt hiszem a zene és a bor kapcsolata több mint valaha is gondoltuk volna. Izgalmas beszélgetés kerekedett ki ebből, de úgy hiszem ez külön cikket érdemel.

És újra felcsendült a zene! Ritkán hallott ősi melódiák, egyedien varázslatos utazás követte Borbély Mihály zenekarát. Bassekou Kouyatet & Ngoni Ba színtiszta afrikai energiát sugároztak felénk. Már önmagában a jelenlétük erőteljes hangulat-mámort vetett ki ránk, majd zenéjük nemes egyszerűséggel magába szippantott… A videót ha megnézitek, akkor érdekes hangszereket láthattok a zenészek kezében. Ez az ngoni, ami tulajdonképpen a lant őse. Kouyaté ezt a hangszert forradalmasította. Az egyik zeneszám előtt elmondta, hogy amint játszik még az édesapjától kapta, aki szintén az édesapjától örökölte, és így tovább, és így tovább… hiszen egy zenész családban a hangszer apáról fiúra száll. Ez a férfiú pedig maga a hangszer. Zenéjének lényegét a The Daily Telegraph-nál (UK) jobban nem lehet megfogalmazni: „Kouyaté a hagyományos ngoni száraz hangzását elektronikus torzító és pedál effektusok segítségével frissítette fel, ezzel egy nagyon egyedi hatást ért el, a fémes pengéstől a mormoló blues-ra emlékeztető üvöltésig.” Imádtuk a világát. A koncert végén ismét egy pohár bor után néztünk, de hogy választásunk melyikre esett, abba most inkább nem folynék bele.

A buli a Vidor kertben folytatódott tovább, ahol a Naked Truckers zenélt, de mi inkább maradtunk a csillagos ég alatt, a lassan elvonuló embertömegtömegtől immáron csendes, nyugodt, fülledt Kossuth téren, hogy megfejtsük a világ nagy dolgait. Ha megfejtések nem is születtek még, annyi biztos, érdemes Nyíregyháza felé venni az irányt, hiszen a lényeg még csak most kezdődik!
Infók/Programok: vidor.eu]]>