2016.12.29.! Már hetek óta vártuk ezt az estét, mi sem szemléltette jobban mint ,hogy legelső vendégekként értünk fel a Tetőre. 23:30 körül másztuk meg a lépcsőket egyik barátommal, ekkor már Coloboma játszadozott a pulttal, a tánctér még üresen várt az éjszaka hódítóira..
Mindennek ellenére, frissítő itallal a kezünkbe közelebb merészkedtünk a dj pulthoz. Úgy éreztem néhol nagyon erősek, stabilak az átvezetések néhol bizonytalanok… A hangok párhuzama viszont végig passzolt még is talán egy Isut jobban el tudtam volna képzelni, ahogyan Magdát pultba „csalja”.
Telt múlt az idő már hajnal 1 óra fele járt.. Megjelentek az éjszaka arcai ismerősök, DJk, rajongók, Disco huligánok. A barátommal már ekkor leráztuk magunkról az úton ránk szálló fáradságot, gyanakvóan táncolgattunk 01:15-kor, Magda kisasszony hol van már?! Talán akkorát zenélt a Watergate-ben előző éjjel, hogy el sem jön??? Ekkor Colomoba hirtelen magabiztosan váltott át egy felajzóbb minimalosabb tech hullámra. Az utolsó 15-20percben övé lett a nagyterem.. Itt érződött igazán, hogy ott van benne is az egyediség, csak üres tánctér felett nem bírt eleinte kibontakozni.. Már az időt sem néztem csak szép lassan elmélyedtem a zenében, mikor a barátom megbökött:
„Ott van már ott van már!” Ekkor hirtelen színpadra lépett Magda menedzsere, és a háta mögül fehér-fekete csíkos ingben precíz frizurával a hölgy, ezzel együtt elszabadult minden ami addig nem.
Hátra fordulva láttam ahogy a laza tömeg egyik fele újongásban tört ki a másik fele pedig mosolyogva higgadtan tapsolt, és várt… Ahogy Magdáé lett a pult egyből besötétült a terem.. Pislákolni kezdett egy hang, messziről jövő érzéki hang, ami elsötétít minden rossz gondolatot. Lassan épült rá a zene mely oda repít ahol Magda is rabjává vált stílusunknak.
Minden szettjének kezdetét ez jellemzi: sötét, lassú érzékiség… Valahol már itt megvolt amiért jöttem, pedig csak ekkor kezdődött! Hirtelen felhúzta az első kiállást, jött a kopogós minimal tech 126 körül, majd a kop-kopból tuc-tuc lett ahogy tőle várható, és a következő zene beindította első sorunk pattogását… Mosolyok, és pacsik, laza tánctér, az emberek között leszbi csajszik, akik csókcsatájukat Magda elé tárták imponálóan… Magda elkezdett pattogni a pultban úgy ahogy mindig, és jött az újabb kiállás… Egy erősebb megbolydultabb zene, ezzel már a következő 1 órába rántott minket.. Örömmel táncolgattam, majd felnéztem rá, és láttam ragyogni a Boiler Roomos félmosolyát. Szelíden ásított egyet bevert egy felest, és jött az újabb kiállás… Látszott, hogy fáradt, még is mikor fel-fel pillantott egyértelművé vált élvezi, és érzi a hely valamint a közönség vibrálását. Egyre több ember kezdett eszeveszetten tolongani elől.
Szomorúan konstatáltuk, hogy már csak 35 perc van hátra Magdából, de ekkor jött az utolsó kiállás miben minden benne volt: túlvilági, sötét minimálos hangok, pattogós house szerű zenék finoman egymásra húzva, sunyin váltva egymást. Hirtelen értelmet nyert az egész, igen eljött, és végre először hallhattam, megmutatta, élvezte, ahogyan mi is! Újra előkerült a Boiler room-os mosoly… Még ha nem is volt 4-5 órás fellépés, egy kis darabot kaptam belőle pont úgy ahogyan vártam.. Ekkor taps, fáradtan feltekint, egy utolsó félmosoly, és eltűnik az a sötét, érzéki titokzatosság ami átszőtte a Corvin nagytermét.
Megjelenik dzsekiben kötelességtudóan, komoran Tóth Andris aki úgy folytatta mintha Magda abba sem hagyta volna. A zene ugyanazon vonalon szólt tovább úgy ahogy kell.. Ezelőtti lazább tömegünk is hirtelen fogyatkozni kezdett amit nem is bántam. Döntöttünk, nézzünk rá Alexra a Corvin barban még zenél majdnem 1 órát. Meg kell mondjam nem meglepően lett a Dynamic egyik új arca.. Hihetetlenül kitett magáért! Dinamikus, dallamos, néhol kétségbeejtően csavarós átvezetésekkel… Azt éreztem igen! 100%-ig kitesz magáért! Táncolja csak át mindenki a hajnalt amíg ott van!!! Nem is ült senki egy helyen sem. Végül Alex is eltűnt a pultból az utolsó kiállásban jó pár friss zenét letesztelve. Chriss Cardwell következett, és üdvözöltette a reggelt parádés progresszivitással.
A barátom elindult haza, én pedig visszacsábultam a nagyterembe… Megjelent Isu két bakelit lejátszóval, és jó sok lemezzel… Kegyetlen, pokoli techno ujjongatott eszembe juttatva: ez már az év utolsó előtti reggele. Profi átvezetésekkel közönségre sugárzó elvetemültséggel. Ahogy ránéztem, könyörtelen kisugárzása egyből emlékeztetett valakire, ki nem más mint az Ellum feje Maceo Plex. Amit hallottam mégis egyértelművé tette: Isu hazai vonalhoz mérten, letisztult stílusával Marco Bailey mellett is lazán megállná a helyét bármelyik klubesten, vagy fesztiválon… Hasonlóan erős szettet ilyen színvonalas előadásmódban kizárólag tőle hallottam eddig a magyar vonalat tekintve.
Zenei élményekre éhes szellemek maradtak, akik nem akarták elfogadni hogy a hangulat mit Magda ide varázsolt, az éjszakával együtt egy időre eltűnt. Isu utolsó trackje közben megjelent Beta, aki úgyszintén bakelittel vette át rá jellemző erős house-zal csak a szokásos… Egy fél szónyi panaszt sem érdemel.
09:15 körül elcsendesült minden… Töprengve álltam a ruhatárnál pár ismerőssel megvitatva milyen élményekkel lettünk gazdagabbak. Összesítve Magda eljött, és megmutatta ki is ő. Élvezetes, szerethető emléket hagyott mindenkiben. Mègsem volt elég… Magdából sosem elég! 4 órára vágytam minimum, persze tudtam itt nem az lesz mint előző éjjel a Watergate-ben. Ez a gondolat elrepült majd elmosolyodtam, felöltöztem, lesétáltam a Corvinról szinte utolsóként, miközben visszapörgettem újra, és újra a jelenet ahogy Magda színre lép, és közelít az érzéki, titokzatos, felemelő sötétben torkollt hang. Sokszor jártam a Corvinon már 2014 óta. Legtöbbször nappalokon. A legjobb éjszakám volt amit ott tölthettem, bőven tartalmas élményekkel gazdagodtam!
A beszámolót írta: Sahin Fawaz Zsombor
Comments are closed for this post.