Régóta bakancslistán szerepelt a Bánkitó. A legnagyobb zenei kisfesztiválként aposztrofálja magát: progresszív, kortárs, folyamatosan megújuló. Összehozzák a környék produkciót, idén viszont már külföldi fellépőkkel is erősítettek.
Szombaton délelőtt fél 11-kor indultunk helyközi járattal a festői szépségű Bánkra. Nagyjából 60 kilométerre és másfél órás menetidővel számolhattunk az Újpest-Városkapuból induló busszal. Az első óra hamar eltelt, Rétságig sehol nem álltunk meg, ott viszont még további fél óra várt ránk, mivel átszállás nélkül nem teljesíthető a táv, pedig a szomszéd település már az úticél. A rétsági buszpályaudvaron összeakadtunk Sanyával (FankiRidm). Előző este ő és a teljes LavaLava-team is fellépett a fesztiválon. Óriási szerencsénkre néhány perc múlva már meg is érkeztünk a célhoz, ugyanis egy lány és az apukája felajánlotta, hogy elvisznek minket kocsival. Ez jól indult! És a további Bánkon eltelt 24 óra is hasonlóan telt: mindenki nagyon kedves és segítőkész.
Délben már a festői tó partján üldögéltünk. Ráadásul kifejezetten kellemes, nyári időben, ami azért is volt nagy meglepetés, mert az időjárás 11 mm-es csapadékot és alig 20 celsius fokot jósolt erre a napra. Ehhez képest tökéletes idő volt, a tó vize fürdésre alkalmas. A bánki vállalkozások rendesen felkészültek a várható rohamra. A dohánybolt rogyásig volt tömve jéghideg sörrel és a helyi éttermeknek sem okozott túl nagy gondot a megnövekedett rendelés felvétele. Legalábbis a Harcsa Kocsma néven ismert Tavifészek Fogadóban, mi ezt a helyet néztük ki magunknak. Tökéletes választásnak bizonyult. 950 Ft-ért árulták a napi menüt, ami aznap bablevest jelentett rántott sertésszeletettel és lecsós nokedlivel.
Ez utóbbi elég érdekes kombinációnak bizonyult, eddig még soha nem jutott volna eszembe nokedlivel enni a rántotthúst. Isteni volt, ár-érték arányban messze a legjobb kaja, amit valaha is ettem egy ilyen rendezvényen. A szó szoros értelmében igazából ez sem a fesztivál területén történt, Bánkon a fesztivál nem egybefüggő területre koncentrálódik, hanem több helyen, szétszórva találjuk a helyszíneket a faluban, de például karszalag nélkül is látogatható egy csomó esemény. Kora délután például a Halál;orgazmus nevű formáció adott spontán koncertet a bánki kisboltnál. Őrült fazon az énekes, a koncert előtt fél órával már összefutottunk vele az egyik kocsmában és már akkor sem volt szomjas. Az alábbi képen is jól megfér együtt a kezében a sör és a mikrofon.
Már órák óta megérkeztünk Bánkra és egy csomó impulzus ért bennünket, annak ellenére, hogy a fesztivál területén akkor még mindig nem jártunk. Kiváltottuk a karszalagjainkat, tettünk egy kört a tó körül, hogy megkeressük a többi színpadot, ugyanis egyelőre még csak a képekről is jól ismert Tószínpadot fedeztük fel. A tó partján civil sátrakba futottunk bele. Bánkitó sajátossága, hogy a zenei program mellett rengeteg civil szervezet is képviselteti magát. Az idei évben a korrupció és az az elleni harc kerül középpontba és mindenhol interaktív programok, workshopok és szerepjátékok várták az érdeklődőket ezzel kapcsolatban. Valamint színház és kortárs képzőművészeti kiállítás. A programfüzet mondjuk úgy nézett ki, mintha a 90-es évek elején jött volna ki a nyomdából, a narancssárga betűk konkrétan számomra olvashatatlannak tűntek, arra viszont nem sikerült rájönni, hogy ezt vajon direkt csinálták-e így a szervezők. Akik egyébként idén sem adtak teret a különböző reklám és marketingtevékenységeknek.
A fesztivál három, jól elkülöníthető helyszínből állt. Egyrészt maga a tó és környéke, rajta a Tószínpad, ahol délután 4-kor technoval kezdődött a program. De fellépett ugyanitt a Ricsárdgír és a Csaknekedkislány is. Néhány percnyi sétával eljuthattunk a Kisrétre, ahol gyerek- és civil programok várnak minket. Egy picit hosszabb sétával, egy korábbi vasúti töltés helyén pedig a fesztivál harmadik, és számunkra legérdekesebb gócpontját, az Északi Színpadot, a Tilos, S*10, Keret, valamint a Déli Színpadot magában ölelő területet érhettük el. A helyszíneket arany lufiból készített számok díszítették, ami azt jelentette, hogy mennyi pénz ment el a büdzséből a stage megszervezésére.
Az Északi Színpad konkrétan egy cirkuszi sátor, ami a focipályán helyezkedik el. Itt zenélt aznap este a Bohemain Brothers, valamint a Zagar, teljes zenekari felállásban. A Tilos színpadán egész éjszaka Palotai húzta a talpalávalót, a Déli Színpad programját pedig bármelyik buliban elfogadnánk: Klayman, Po:ti & Nermo, Crimson & Chrom, Isu, Dork, valamint Bernáty Zsiga zenélt. Időnként semmit nem lehetett látni, mert egyfolytában ment a füstgép. Nekem nagyon bejött. Itt egyébként egészen vasárnap reggel fél 9-ig szólt a zene!
Foglaljuk össze mégegyszer: izgalmas, előremutató program, a hazai alternatív és elektronikus zenei színtér legjava képviseltette magát. Írtó jó fej emberek mindenfelé! Fogalmam sincs, hogy miért, de előzetesen azt gondoltam, hogy ez a fesztivál inkább az idősödő partyközönségnek szól, ehhez képest rengeteg volt a fiatal! A sör ára a fesztivál területén 600 Ft, de harmad ennyiért is vehettél a dohányboltban és a szomszédos étteremben is jóllaktam 1000 Ft-ból. És azt mondtam már, hogy festői a környezet, jó a levegő és kellemes a víz? Öreg hiba volt eddig várni, jövőre te se hagyd ki!
Comments are closed for this post.