Interjú – Solomun

Solomun alig néhány évvel ezelőtt még csak pár tucat ember előtt zenélt az A38-on. Idén júniusban pedig már a Tomorrowland nagyszínpadán lépett fel. A jövő héten kezdődő B My Lake egyik legjobban várt fellépője. Sokan imádják, sokan pedig nem értik mi ez a fene nagy hype körülötte. Találtunk egy vele készült interjút, amit gyorsan lefordítottunk magyarra. Mesélt a kiadójáról, Ibizáról, az EDM-ről és természetesen előjött az örökös „underground vs mainstream” kérdés is. Némi ellentmondást érzünk a lenti sorok között, ugyanakkor biztos, hogy mára megkerülhetetlen szereplővé vált, alig néhány év alatt bérelt helyet szerzett magának a legmagasabban jegyzett DJ-k között. 

Kerek évfordulót ünnepelsz, hiszen kiadód, a Diynamic Music idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Hogy indult ez a történet?

Egy szürke, esős napon kezdődött, egy galambot láttam repülni az égen (nevet). A kiadót Adriano Trolio-val alapítottuk, nagyjából 15 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Hamburgban. Saját bulisorozatunk, a DIY (Do It Yourself) havi egyszer került megrendezésre. Egyre nagyobb lett az érdeklődés. Megismerkedtünk H.O.S.H. és Stimming-gel is (ma már mindketten a Diynamic oszlopos tagjának számítanak), zenéket írtunk és cseréltünk. Így kezdődött.

Megszületett a Diynamic!

Ennyire még ne menjünk előre! Eleinte a 2DIY4 (to die for) néven futottunk. Ma így hívják a második számú kiadónkat. De aztán úgy gondoltuk, hogy túl erős lenne ez név egy újonnan induló label számára.

Állandóan turnézol. Mennyi időd marad a kiadó menedzselésére?

A legtöbb ötlet még mindig tőlem származik. A fontos kérdésekben pedig mindig én hozom meg a döntést.

Hogyan írnád körbe a Diynamic hangzását, ha valaki még soha nem hallott volna rólatok?

Van egy csomó művészünk és mindenki önálló. Kellemes,dallomos, melankolikus hangzás, popzenei klisék nélkül.

Olyanok vagytok, mint egy nagy család. Ráadásul szó szerint, hiszen Magdalena tényleg a vér szerinti rokonod. Milyen érzés a testvéreddel együtt dolgozni?

Együtt vittük Hamburgban a Club Ego nevű helyet. Fura volt, mégiscsak a testvérem, de működött a dolog. A bolt is jól futott, de a kiadók körüli teendők és a sok utazás miatt öt év után visszavonulót kellett fújnom. Miután bezártuk a helyet, Magdalena elkezdett saját maga is zenélni. Azt el kell mondanom, hogy eleinte kritikus szemmel álltam ehhez a dologhoz. Aztán később persze már támogattam őt. Azóta egész jól fut a szekere, egyre több fellépést kap (nemrégiben Budapesten is zenélt – a szerk).

Ő az egyetlen hölgy a Diynamic csapatában. Miért van az, hogy sokkal kevesebb női DJ zenél? Egyszerűen kevesebben vannak? Vagy rosszabbak lennének a férfi DJ-knél?

Ez már nekem is feltűnt. Magam sem tudnám megmondani, hogy miért alakult ez így. Köztünk ez soha nem téma. Nem zenélnek máshogy a nők, mint a férfiak. Ez baromság. Nemtől függetlenül vannak jó és rossz DJ-k.

A DJ-kultúra ma már a popkultúra része is, elég csak Steve Aoki vagy Calvin Harris nevére gondolni…

Durva, hogy mennyire megváltozott a szcéna. Nekik egyetlen céljuk van csak, ez pedig a pénzcsinálás. David Guetta-val az élen, róla se feledkezzünk meg. Ő volt az úttörő. Nagyon távol áll tőlem az EDM. Ugyanakkor vannak olyanok, akikben vélek némi közöset felfedezni. Őket tisztelem. Calvin Harris egyszer például úgy nyilatkozott: „Ha tehetném, úgy zenélnék, mint Solomun.” Vannak köztük néhányan, akik a saját szcénájuk rabjai.

Ugyanazokon a fesztiválokon zenéltek, hiszen te is felléptél a Tomorrowland nagyszínpadán. Hogy sikerül ilyen ügyesen lavíroznod a mainstream nagy színpadok és az underground között?

Alaposan megfontolom, melyik felkérésekre mondok igent. A Tomorrowland a világ legnagyobb és legismertebb EDM-fesztiválja. De ugyanúgy megtaláljuk ott az underground helyszíneket is. Tavaly még elutasítottam azt a felkérést, hogy a nagyszínpadon zenéljek. Idén is felkértek rá, amit végül elfogadtam. Az embernek mindig szüksége van új kihívásokra.

Rengeteget zenélsz Ibizán is. Egyesek súlyos ezreket fizetnek ki azért, hogy saját asztalfoglalásuk legyen a klubban. Milyen érzés ezeknek az arcoknak játszani?

Ibiza mindig is a VIP-ről szólt, már 30 évvel ezelőtt, Grace Jones, George Michael, Duran Duran és Jean-Paul Gaulthier idejében is. Celebek, gazdagok és átlagos nyaralók keverednek egymással. Azokon a bulikon, ahol én zenélek, a VIP 60-70%-a képben van a zenéimmel. Csak éppen van annyi pénzük, hogy tudjanak foglalni maguknak és a barátaiknak egy asztalt.

Sokan temetik a techno szcénát és a szellemiségét…

Pedig soha nem volt ilyen nagyszerű! Bárhol lépek fel, mindenhol remek emberekkel találkozom. Annyi jó kiadó és művész van, akik a legmagasabb szinten játszanak! A szcéna megállás nélkül növekszik, de mi mindig hűek maradunk önmagunkhoz. Az emberek nem változtak meg. Rossz beidegződés azt gondolni, hogy régen minden jobb volt. Az első csók, az első sex, vagy az első carbonara tészta, ami annyira ízlett… Persze, hogy régen jobb volt, mert az volt az első. De ha őszinték akarunk lenni, akkor soha nem volt még ennyire izgalmas a zenei szcéna, mint most.

Saját album? Mikor jön?

Ha lesz rá időm. Tavaly megtapasztalhattam milyen az a teljesítménykényszer. 5000 métert kellett volna futnom, de 500 méter után feladtam. Nem bírtam tovább, csak hörögtem és lihegtem.

De az első 499 méter azért csak jól esett…

Mindenképpen. Úgy gondolom, hogy abban az esetben érzem szükségét az albummegjelenésnek, ha azzal egy történetet mesélek el és nem pedig azért, mert szorít az időpont. De lassan úgy gondolom, hogy elkerülhetetlenné válik a megjelenés.

Solomun legközelebb augusztus 20-án, a siófoki Plázson fog zenélni.
Esemény: https://www.facebook.com/events/536845827735941

Forrás: [n-tv.de]