Kicsit azért fájó szívvel indultunk ki Mannheim-be, hiszen nagy kedvencünk, Richie Hawtin sok-sok év után nem tudott fellépni a rendezvényen. Nehéz volt elengedni ezt a dolgot, hiszen nélküle számunkra csak fél Time Warp a Time Warp és az este folyamán olykor előre befolyásolta a hangulatunkat a hiánya. Azért nem adtuk fel és így is megadtuk az esélyt, hogy röpke 18 órára magába szippantson a rendezvény.
Ezúttal is megszerveztük a buszos túrát Magyarországról és ismét nagyszerű brigád verődött össze. Voltak régi arcok és örültünk az újaknak is, valamint sok magyarral találkoztunk random a rendezvényen. Jó érzés, hogy évről évre egyre többen nyitnak az új dolgok, de főleg a Time Warp felé.
Ha a megérzéseink nem csalnak, szerintünk valami átalakulás megy végbe a rendezvény életében. Már előre gyanús volt, hogy valami nem működik tökéletesen a háttérben, hiszen elég későn derült ki a line up és hiányzott belőle Carl Cox és Richie Hawtin, akinek 6 órás záró szettje a szíve-lelke a fesztiválnak. Ennyi év távlatából most úgy éreztük, itt-ott egy kicsit szétesett a szervezés több szempontból is. Előfordultak technikai hibák, egy-két teremben időszakosan rosszul volt beállítva a hang, hátul halk volt vagy túl hangos. Nina Kraviz záró szettje alatt a szomszédos termet egyből elkezdték lebontani és folyamatosan áthallatszott, ahogy csörömpölnek a díszlet szétszedésével. Bár azért amúgy sem volt kár, mert Nina a zajok nélkül is élvezhetetlen volt.
A vizuális látvány persze ezúttal is a legmagasabb színvonal nem létező felső határait súrolta. A fesztivál ezen tényezőjéből szerencsére soha nem adnak alább.
image1 (3)
Mint mindig, most is korán érkeztünk, hogy kényelmesen körbejárjuk a helyszínt a tömeg előtt. Gyerekes izgatottsággal futottunk az 1es terembe, hogy lássuk milyen lesz idén a design, majd a 2-esbe, mikor azt is megnyitották. Nagyon meglepődtünk, hiszen Paula Temple-re már teljesen megtelt az 1-es (techno) terem. Elég nyilvánvalóvá vált, hogy most újra átvette a techno a vezető szerepet a piacon és ’mainstream’ lett. Egész éjszaka hömpölygött a tömeg a technora alapozott 1-es csarnokba, miközben a mellette levő másik nagy terem inkább csak Sven Vath és Maceo Plex alatt telt meg. Itt lépett fel Boris Brejcha is, akinek jelenlétét nem tudjuk hova tenni, hiszen sosem illett bele a Time Warp zenei repertoárjába. Viszont megőrülnek érte a kis fiatal németek és mondhatni húzónév a tizenéves generáció számára. Amit zenélt azt nem nagyon tudom értékelni, de ez a stílus már elég távol áll tőlünk, amit ő képvisel.

A Pan-Pot duóval szemben eléggé kritikus vagyok, mert nem szeretem, ha túl sok slágerrel dolgoznak. Most viszont éppen megfelelő mennyiségben és jól időzítve rakták fel azt a néhány közönségkedvenc zenét és azok nélkül is le tudták kötni a figyelmünket. Sőt, olyan klasszikus hangokra kaptuk fel a fejünket, mint Jean-Michel Jarre-Oxygene-je, csak hogy ezúttal egy friss átdolgozásban köszönt vissza a Time Warp-on. Patrick Chardronnet – Oxygene Part II track-je volt az igazi csúcspontja Pan-Pot szettjének, melyet még melegében, április 13-án gyorsan meg is jelentettek. Fura érzés volt ott helyben hallani, hogy azt hittem ismerem a zenét, tudom mi ez, de közben még sem mert más, de akkor most mi  is van? 😀
Az este egyik legnagyobb kellemes csalódása voltak számomra. Sok energiám veszett oda táncolás közben, de szerencsére semmiképpen nem kárba!
Utána mentünk át Laurent Garnier-re. Hamár Hawtin elmaradt, egy kicsit enyhített a fájdalmunkon, hogy ő kétszer is játszott az este folyamán.  Gondoltuk, hogy két teljesen más szettel készül. A 3-as teremben már-már sokkoló volt az a vizuális látvány, amit az ő idejére időzítettek. Végig dinamikus volt nagyon egyedi zenékkel, amik olyan hangokból épülnek fel, mely az agyad legmélyére hatol, bizsereg a fejed, kiráz tőle a hideg. Persze ez nem újkeletű, ez tipikus Garnier. A két óra alatt annyi endorfin szabadult fel a testünkben, amitől stabil eufórikus állapotba kerültünk, köszönhetően a zene színtiszta erejének. Nem hiába nincs hozzá hasonló művész, mert ő tudatosan válogatja össze így őket, a célja pedig pontosan az ilyen érzelmek kiváltása a közönségből. Most viszont ellenben a reggeli szettjeivel, nem a kellemesen melodikus dalaival kényeztetett, hanem a zord, aljas oldalával találkozhattunk. Imádom őt minden alkalommal, annyira zseniális ember.

Adam Beyer-t nagyon vártuk, mert ő mindig remekel a Time Warp-on. Mindig képes megújulni a saját stílusán belül, nagyszerű, friss zenékkel érkezik. Igaz kicsit hasonló volt a legutóbbi Ultra Miami-s játékához, de erről nem ő tehet, hogy túl sokat hallgattam a felvételt és kevesebb meglepetés ért. Attól függetlenül az egyik olyan szünetmentes szett volt, amin végig maradtam és táncoltam.
Garnier második fellépése a saját kis üvegfalú termében elég nehézkesen indult be, láthatóan kicsit túlünnepelték az estét a brigádjával. Szokásosan Karotte, Monika Kruse is ott csapatta mellette a pultban. Úgy láttam, hogy ezúttal az esti két órás szettjére készült rá úgy igazán, reggel pedig inkább mind jól érezték magukat. Idén megfogadtam, hogy be fogok trollkodni az első sorokba, aszalódni egyet a tömeggel, mert hátulról nem látni semmit, mi történik a pultban. Nem volt rossz ott sem, de valóban sokkal fontosabb tényező Garnier esetében, hogy inkább halljuk és élvezzük a zenét. Ráadásul mikor megérkezett Dubfire is mögé a pultba és már ő is felcsapta a napszemüvegét, akkor bevallom kicsit zavarba jöttem, hogy rajtam nincs és visszahátráltam a többiekhez.
Majd jó szokásunkhoz híven rohantunk Sven Vath zárására. Sven kezdése és zárása egy kihagyhatatlan momentum, bárkiről visszaindulunk azért, hogy ne maradjunk le róla. Állandóan egy különleges zenét tesz fel utoljára és a hozzá tartozó körítés mint a vizuál, konfettiágyú által igazi finálé, ez a csúcspontja az egész rendezvénynek, reggel 8 órakor. Az elmúlt kilenc évben minden alkalommal kirázott ilyenkor a hideg, de bevallom ez most számomra kivételesen gyönyörű lezárás volt, még bele is könnyeztem Ricardo Tobar – La Condamine legújabb zenéjébe. Majd Sven Vath mikrofont ragadott és megköszönte a Time Warp szervezőinek az elmúlt 24 évet és a közönségnek is a részvételt.


Ezekkel a pillanatokkal nehéz bárkinek is versenybe szállnia, de Maceo Plex lecsapta azt a feldobott labdát. Úgy vette át a főszerepet a pultban, hogy a Sven által felfokozott hangulatot sikerült szinten tartania elég sokáig még. Bravúros volt, pedig nem volt könnyű feladata. Vapourspace – Gravitational Arch Of Ten -el kezdett csakúgy, mint tavaly Adam Beyer is. Játszotta a Blade Runner zenéjét is, gondolom nagyon szereti és otthon eljátszadozott a gondolattal, mekkora poén lenne feltenni. Egészen úgy a feléig hallgattuk, mert Ben Klock-ról semmmiképpen nem akartunk lemaradni. A techno azon oldalát, amit ő teremtett azt bármikor elhallgatom, éjjel-nappal, munkába menet-jövet, otthon-buliban. Gyors, de nem darálás, hanem intelligens és kifinomult. Mi csak úgy becézzük emiatt, hogy a „matekozós” techno. Igaz öt percenként meg kellett, hogy álljak, mert ez a tempó, egy ilyen este után reggel 9-kor már kifogott rajtam, de azért próbáltam a lehető legtöbb kalóriát elégetni ez idő alatt is.

Jó volt megint látni, hogy közben ő is jól érezte magát, táncolt, mosolygott és ivott, nem keveset 😀 Itthon egyesek erre azt mondanák, milyen gáz már, hogy nem tiszteli a közönséget…ezt  hagyjuk már! Igenis nagyon sokat hozzá tudnak tenni egy előadáshoz, hiszen nem csak a zene jó, hanem a hangulat is. És finoman megsúgom, a Time Warp titka nagyrészt ebben rejlik. Nem csak a jó szettben, meg az új zenékben, meg vizual stb. Mindenki imád fellépni és együtt szórakozni. Nem csak nekünk óriási buli, hanem nekik is. Erről jut eszembe, mikor Klock végzett, be akartunk nézni Carola-ra. Útközben feltűnt, hogy valami nem stimmel a 4-es teremnél. Már 10-kor be kellett volna zárnia, mégis halljuk, hogy szól a zene. Kiderült, hogy a négy jómadár, The Martinez Brothers, Jamie Jones és Seth Troxler csak úgy spontán ott ragadtak és b2b tovább zenéltek 11-ig. Már bocsi a kifejezésért, de homár-, deep house, chicago house és disco zenéket pakoltak egymás után, amiket egyáltalán nem hallgatnék meg magamtól, de mégis olyan vidám hangulat alakult ki, hogy elkapott a flow és nagyon élveztem. Akkor most ők sem tisztelik a közönséget, mert olyan nagyban voltak, hogy csináltak egy kis bulit még, ahol már mondhatni csak maguknak zenéltek? 😀
30052260_10156843961071336_2893238843218570926_o

Kis pihenés után elindultunk megnézni, vajon mit alakít Richie helyett Nina Kraviz. Útközben még elkaptuk Joseph Capriati végét, aki stílusosan Alexander Kowalski – Speaker attack -el zárt. Utána jött a hideg zuhany, mert Nina sajnos kritikán aluli volt. Kb. 5 percig már majdnem azt hittem, hogy nem lesz ez rossz, de valószínű csak az az egy szám tetszett, ami éppen szólt. Se eleje, se vége, a zenék se voltak jók, a tempó sem volt logikusan átgondolt választás. Szó szerint kiüldözött minket a teremből. Mások se bírták sokáig, hamar kiürült a tánctér és mindenki Carola-ra ment. Ott viszont már annyira sokan voltak, hogy még a csarnok bejárata előtt is kinn álltak az emberek. Mi is ott ültünk sokáig a napon, hallgattuk a zenét és közben felforrt az agyvizünk a 25 fokos melegben. Nagy nehezen azért összekapartuk magunkat és betotyogtunk az utolsó fél órára. Visítva olvastuk az óriási led falon a „Good Morning :-)” feliratot délután fél 2-kor és ennek örömére azért még megadtuk a módját és eljártuk az utolsó táncot!
Sajnos Richie Hawtin hiánya rányomta a bélyegét az egész estére, hiszen mindig ez volt benne a pláne, hogy reggel nyolckor olyan volt, mintha csak akkor kezdtük volna ez estét. Hawtin akkora lendületet adott mindig, hogy nem éreztük a fizikai fájdalmat, hogy lejártuk volna a lábunkat. Most reggeltől többnyire szenvedtünk, de elvből nem akartunk hamarabb elindulni, mielőtt vége a rendezvénynek. Rájöttünk, hogy mi sem bírjuk már ezt a maratoni bulit, eddig is csak Richie hamisíthatatlan hat órás szettje tudott akkora feltöltődést adni, hogy ott maradjunk. Remélem sok tapasztalt Time Warp-ozó érez úgy, mint mi és ezután átértékelődik bennük, hogy Richie Hawtin milyen sokat tesz hozzá rendezvényhez.
Jó lenne jövőre megint egy teltházas Richie, csak hogy ő is érezze a törődést!
Meg amúgy is 2019-ben lesz 25 éves a Time Warp és nagyon jól tudjuk, hogy mind a szervezők, mind a fellépők szeretik a kerek számokat. Általában megadják a módját az ünneplésnek!
30420005_10156844213261336_5273730601789292639_o
Addig is van még pár Cosmopop event, amiből tudunk válogatni az idén. Csak úgy, mint tavaly a buszos csapatnak most is annyira megtetszett a rendezvény, hogy már többen elhatározták magukat, mindenképpen jönnek nyáron a Time Warp szervezőinek tengerparti fesztiváljára, a SONUS-ra is augusztus 19 és 24. között.
FB oldal: https://www.facebook.com/sonusfestival/
Magyar csoport: https://www.facebook.com/groups/221126198253997/
29513297_10215435302504729_3388059574780969722_n
Ha szeretitek a nappali fesztiválokat, akkor ajánljuk a Love Family Park-ot Július 28-án, melyen szintén felvonul a TW fellépőinek a krémje.
Event: https://www.facebook.com/events/517422161948951/
Nagy hírverés előzi meg a Connect-et is, mely az Awakenings és a Time Warp első közös szervezésű rendezvénye és október 23-án lesz Düsseldorfban. Egyenlőre nagy titokban tartják, hogy Európa két legnagyobb konkurens rendezvénye miért szervez közös bulit, mi a céljuk ezzel. Mi is kíváncsian várjuk a további fejleményeket.
Event: https://www.facebook.com/events/1749826708370230/]]>