Az EFOTT Magyarország második legrégebbi fesztiválja. Az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója ugyanis 1976-ban jött létre. 2012-ig minden évben más és más helyszínen jelentkezett újra, az ifjúság mindig máshova látogatott el, így ismerhette meg az új generáció Magyarország szépségeit. Hat évvel ezelőtt aztán mégis állandó helyszínre lelt, a Velencei-tó partján. Mi is abban az évben jártunk itt először, köszönhetően az akkori 40 fokos kánikulának és a vonattal is csak mindössze félórás menetidőnek.
Most is hasonlóan jó idő várt ránk. A velencei vasútállomástól transzferjárat vitt a fesztivál bejáratához, amit 300 ft-ért vehettünk igénybe. A jegyeket egy pillanat alatt átvettük. Az első dolgunk pedig az volt, hogy csobbanjunk egyet. Bár akadt olyan is a társaságunkban, akinek tök új infó volt, hogy egy tó partjára érkeztünk. Még a csúszdákat is lehetett használni a pénzzel feltöltött karszalagoddal. Ugyanis a Mastercard központi rendszere éppen aznap omlott össze, úgyhogy az érintős bakkártyáinkat nem tudtuk eredeti funkciója szerint igénybe venni. Itt nem a szigetes bulikon megszokott karszalagba épített chip-pel lehetett fizetni, hanem egy külön műanyag karszalagot lehetett kiváltani 500 ft-ért, amit aztán tetszőleges összeggel tölthettünk fel. Egyébként baromi olcsó ez a fesztivál, de tényleg! A sör korsója 450 ft, ráadásul 6 decit csapolnak! Az már egy más kérdés, hogy 5 decinél sokkal több egyszer sem került bele a pohárba.
Strandolás és csúszdázás után feltérképeztük a terepet. Az elrendezés semennyiben sem hasonlított a 2012-es állapotokhoz. Ami rögtön feltűnt, az a meghatározó céges jelenlét. Minden tele volt reklámmal, mondjuk ezek között volt egy csomó tök jópofa, játékos helyszín is. Két ilyet emelnék ki, ahol sokat időztünk. A Hi-Ventures kockázati tőkealap-kezelő sátránál még fontos kapcsolatokat is sikerült kiépíteni, ugyanis éppen a Telekom marketingigazgatójával sikerült szóba elegyedni.
Játszottunk a Diákhitel standjánál is, sikerült is beszerezni egy napszemüveget. Azt hittem sikerült jól választani, de aztán az elkövetkezendő órákban kiderült, hogy a Diákhitel napszemüveg az új Fila táska. A trollfocis cimboráink pedig saját helyszínnel jelentkeztek idén és a VB-meccsek idején a legnépszerűbb színtérnek bizonyult.
Még be sem indult igazán az aznapi buli, de akár haza is indulhattunk volna, annyit játszottunk és strandoltunk. Szomjasak sem voltunk már igazán, úgyhogy elkezdtünk egy felelsz vagy mersz típusú játékot játszani a fesztivál random szembejövő látogatóinak segítségével. Társaságunk harmadik tagjának minden és mindenki összejött, úgyhogy ezen elszomorodva hamar meguntuk ez a játékot.
A fesztivál elrendezésének hála képtelenség lemaradni a koncertekről. Minden helyszín nagyjából egy kupacban található. Ha vége a koncertnek, csak odébb kell sétálnod néhány métert és máris a következő buliban találod magad. Ennek örömére este nyolc és hajnali 2 között folyamatosan jártuk a helyeket. Szabó Balázs és bandája alatt még csak chilleztünk a nagyszínpad előtti réten, aztán Dub FX alatt megindult a bugi. Majd következett a kajaszünet. Ilyen olcsón nem tudsz máshol vacsorázni, 600 ft-ba került az óriás zsíroskenyér, amivel két ember is jóllakott. Fedett részre voltunk, a Rauch Arénában jöttek a nyári fesztiválszezon állandó tatjai: Irie Maffia és Belga, akiket szerintem legalább két tucatszor hallottam már az elmúlt évek során, ha nem többször.
Az egyik kedvenc helyszínünknek a Soproni Dóm bizonyult, este 11-től a Groovehouse lépett fel, akiket pár hónapja már hallottunk a Stifler Bár pincéjében a Rákóczi úton és valami brutál jó koncertet adtak! Mégiscsak tinédzserkorunk bálványairól van szó. Ezen a koncerten az átlagéletkor is picit magasabbnak tűnt, mert amúgy az egész fesztivál területén igen csak idősnek éreztem magam a többséghez képest. Jó szar volt a hang, elég keveset lehetett hallani hátulról, ráadásul az utána következő Brains szó szerint elnyomta a koncert hangát a nagyszínpadról.
Ők nagyon lelkesen megsikongatták a jobb és bal oldalra osztott közönséget. A mai őrült, politikától átszőtt világunkban szerintem kifejezetten káros ez a fajta elrendeződés és ma már a fiúk vs lányok hangpárbaj sem lehet teljesen helytálló. Úgyhogy szerintem az együtteseknek ki kéne találni valami új besorolást, amikor hangpárbajra hívják a közönséget. Ilyen magvas gondolatok cikáztak át az agyamon a Brains koncertje alatt. Hajnali 1 magasságában véget ért a nagyszínpad programja. Ahol szerepelt még Jessie J. Mint kiderült, ő volt a fesztivál teljes egészének legfőbb fellépője. Mi mondjuk életünkben nem hallottunk róla még korábban.úgyhogy simán beáldoztuk a popdívát a hazai bandák oltárán. Nem úgy Dévényi Tibi bácsit, aki hajnali 2-kor zenélt a kedvenc helyszínünkön, a Soproni Dómban. Nagyon kedves, nagyon aranyos volt! Szemmel láthatóan még mindig nagyjából a 80-es években él. Dévényi Tibi bácsinál jobban nem sokan tudják, hogy mi az a retro. Sorra lejátszotta az elmúlt 40 év legnagyobb slágereit. Én pedig itt azon gondolkodtam el, hogy ha hajnali fél 3-kor a retro a kedvenc színpadom, az lehet már jelent valamit. Pedig ekkor még nem tudhattam, hogy a többi fesztiválon maxra fogom pörgetni a retrózást. De ezekről még később.
Három fős társaságunk tagjait a legkiválóbb emberekből sikerült összeválogatni. hiszen egyikőnk állandóan legelsőnek mondja be az unalmast. Erre most nagy szükség volt, mivel én délelőtt 10-kor indultam tovább Bánkitóra. Úgyhogy amikor fél 3 magasságában a társaságunk egyharmada kiadta a vezényszót az indulásra, hamarosan megindultunk az állomás irányába.
Képek forrása: EFOTT FB]]>
Comments are closed for this post.