Pablo Escobar a földkerekség valaha élt leggazdagabb bűnözője. A vagyonát kokainkereskedelemmel megalapozó drogbáró fénykorában 30 milliárd dolláros vagyon felett őrködött, a Forbes Magazin pedig a világ hetedik leggazdagabb embereként jegyezte őt.

“Mikor meghalok, csak annyit szeretnék, hogy itt temessetek el és gyapotfát ültessetek a síromra.” Pablo Escobar kérését a család a mai napig nem tudta teljesíteni. Kétség nem fér hozzá azonban, hogy Nápoles volt Pablo Escobar legfontosabb tulajdona.

A 70-es évek végén egy éven keresztül kutakodott Kolumbiában, hogy megtalálja azt a helyet, ahol egyszerre van jelen őserdő, víz és hegy. Végül egy régi ellenségétől, Jorge Tulio Garcés-től hosszas alkudozást követően, harmincötmillió pesoért – ami akkor árfolyamon 915 ezer dollárt ért – megvette a Valledupar birtokot meg még kilenc másikat a környéken.

Pablo Escobart nagyratörő tervek vezérelték. Elhatározta, hogy hiánytalanul megvalósítja mindazt, amit valaha megálmodott. Első lépésként újjáépítette és kibővítette a Valldeupar-birtok lakóházát, amit később a Nápoles névre keresztelt át Al Capone emlékére, akinek az édesapja Nápolyban született. Escobar egyébként csodálta Al Capone-t, minden vele kapcsolatos írást elolvasott.

A kétszintes épületet száz munkás húzta fel. Az első emeleten nyolc szobát alakítottak ki, egyenként nyolc fő befogadására tervezték őket. Hátul három garázs állt, mindegyik öt autó befogadására tervezték. De végül annyi látogatójuk volt, hogy Escobar emeletes ágyakat rakatott be és plusz fürdőszobákat terveztetett.

A gyerekek és felnőttek számára tervezett medence mellett egy félig nyitott, nádfedeles épületben kapott helyet a tv szoba, ahová harmncan fértek be. Volt egy hatalmas bár, tíz darab négyszemélyes asztallal, egy hatalmas, whiskeysüvegekkel díszitett bárpult, mellettük a korszak legkedveltebb videójátékai. Pablo Escobar egyébként nem állt nagy ivó hírében, inkább marihuánát fogyasztott.

Pablo Escobar később megvette Kolumbia legnagyobb daruját és a Nápoles birtokra vittette, hogy azzal ültesse át a már nagyra nőtt fákat. Töb ezer gyümölcsfát ültettetett: mangót, narancsot, guamát és citromot.

Tele voltak az éléskamrák és pincérekből sem volt hiány. Ha valaki egy korty italt kért, egy egész üveggel hoztak neki. A Nápoles birtok volt az a hely, ahol mindig gondoskodtak a család és a vendégek szükségleteiről.

Escobar felesége és barátnői gyakran használták a teniszpályát. Ha valaki nem tudott játszani, akkor tanárt fogadtak mellé, akit Medellínből repítettek oda helikopterrel az órára.

Több eredeti méretű dinoszauruszt és egy mammutot is építtetett, még jóval a Jurassic Park megszületése előtt. A hatalmas cementállatok ma is állnak. Később a hatóságok meglékelték őket, mert azt hitték, hogy tele vannak tömve dollárral.

Az Escobar család lényegében minden hétvégéjüket itt töltötték. A birtok fénykorában Escobar felesége felhívta a vendégeket és megkérdezte tőlük, hogyan szeretnének utazni: helikopterrel, magánrepülőn, kocsival vagy motoron, de olyan természetességgel, mintha csak érkezésük időpontját tudakolná meg.

Escobar imádta az extrém sportokat. Hangos mocsárjárókkal nyargalásztak fel és le a folyón. Később kitalálta, hogy saját állatkertet szeretne. Elefántokat, zebrákat, zsiráfokat, tevéket, vizilovakat, bivalyokat, kengurukat, flamingokat, struccokat és más egztikus állatot vásárolt. A legtöbbet a fekete papagájokért fizetett, 400 ezer dollárt. Összesen 12000 állatfajt gyűjött össze, amikor is az állatkertet megnyitotta a nagyközönség számnára is. Senkitől nem kért belépőt.

EKkor döbbent rá, hogy hiányzik egy megfelelő bejárat. Ekkor épült a hatalmas fehér kapu, rajta a Nápoles felirattal. Fölé pedig egy szintén fehérre festett, egymotoros PA 18 repülőgépet helyeztetett.

Egy hétvégén akár huszonötezer jármű is érkezett. A turisták áradata olyan szintet ért el, hogy Escoba építtetett még egy utat, mert már alig tudott hazavergődni a birtokra a forgalom miatt.

A Nápoles birtok leszállópályája akkora forgalmatt bonyolított le, mint egy repülőtér. Hétvégente akár egy tucat repülőgép is parkolt ott. Gyakran hozattak kaját akár több száz kilométeres távolságból, ha éppen megkívánt valamit valamelyik családtag. De nem csak a családjával bánt ilyen bőkezűen. Nem volt olyan közeli település, ahol ne kapott volna minden gyerek ajándékot karácsonyra. És ezek mind kifejezetten jó minőségű termékek voltak, nem csak holmi csecsebecse.

Pablo Escobar jól látta már a birtok építésének elején, hogy a jövőben védelemként is kell szolgálnia ellenségei ellen, valamint Nápoles megfelelő helynek bizonyult a drogkereskedelmemhez is. De ez már egy másik történet.

Forrás: Juan Pablo Escobar: Apám, a drogbáró
Képek forrása: Flickr