Interjú: Peter Makto – Egy dolog van ami biztos és az pedig a változás!

A hazai élvonal ikonikus alakjával Peter Maktoval beszélgettünk az amerikai útja, valamint a közelgő születésnapja az Ikrek boat és a Privat ThoughTS apropóján, de megtudtuk azt is mi a helyzet a Truesounds group háza táján, bizonyos zenei műfajok elnevezését is tisztába tettük, és összefüggéseket kerestünk az elmúlt évek nagyobb változásai és a zenei szabadság között.

Épp hogy alaposan egy dupla bulival megünnepeltétek a Truesounds 15. születésnapját, már ültél is a repülőgépre és hosszú idő után újra Amerikába vezetett az utad. Mesélj, mi történt veled Florida legpezsgőbb városában?

Klasszikus túristaként nem volt túl izgalmas a dolog. Egy lazább ‘2 in 1’ utazás volt. Pihenés és munka egyben! Már korábban körvonalazódott, hogy erős lesz a nyári szezonom. Ezért a fejemben volt, hogy tavasszal beiktatok majd egy rövid, de hatékony pihenőt. Random szerettem volna kiválasztani ennek a helyszínét, aztán felütötte magát a lehetőség, hogy a Treehouse-ban, Miamiban felléphessek. Így kötöttem össze a kettőt. 5 nap mindenre elegendő volt most, megkaptam mindent amire vágytam.
A várost és a régiót idő hiányában nem fedeztem fel, viszont nagyon megfogott Miami, szóval a jövőben esedékes lesz egy igazi kirándulás ide. Egy barátomnál, Daninál bandáztam, akinek a személye remélhetőleg a későbbiekben még fontosabb lesz a projektjeimet illetően, hamarosan erről is lerántjuk a leplet.
Hatalmas alvások, jó kaják és a hasunk süttetése a víz mellett töltötték ki a napjainkat. Eltűnni a hidegből egy olyan helyre ahol papucsban lehet csettegni az utcán egy gatyóban az mindig jó. Az USA lazaságot a korábbi élmények alapján nagyon csípem. Ebből a szemszögből, nekem itt minden összeállt. Gondtalanság volt a köbön és csak töltődtem a napon. Reggelente a tenger mellett meditálással kezdtem a napot, aztán edzés, majd kaja és go…találkoztam egy régi baráttal, aki a TS indulásakor velünk volt és akinek egy pici lökést adtam az elején abban, hogy a szcénában dolgozzon. Találkoztam Jason Rault-al is akit Geri még Ibizán ismert meg a Burn Residency ideje alatt, akinek a zenéjét már korábban kiadtuk a Truesounds Music-on. Most komolyabb zenei megvalósításokon dolgoztunk, nyomtunk egy pár órás stúdiózást is. Volt egy kötetlen találkozásom Tommyboy-al is. Aztán meg csütörtök éjjel zenéltem és ebből fakadóan kaptam egy rooftop meghívást is szombat éjjelre. Tartalmas volt, jó volt ott lenni. Jó volt azoknak a pillanatoknak az egyszerűsége, hogy csak ott voltam, bámultam mindenre amire csak lehetett, ami új volt, szívtam az ottani levegőt és rohadtul nem gondolkoztam semmin. Semmire nem gondoltam, csak mosolyogtam és boldog voltam, hogy ott lehetek – és persze miért ? “because of the music…”

Tommyboy instán, Te pedig facebookon osztottad meg a nagy találkozás hírét Miami-ban. Mindkét fél részéről érezhető volt a posztban a kölcsönös elismeréssel fűszerezett lelkesedés, na meg egy közös buli ötlete is felmerült a régi szép idők emlékére, méghozzá Sopron városát célozva. Mit gondolsz, ebben az évben még megvalósulni látszik ez a projekt?

A találkozás alapja pár évvel korábbra tehető. Érden találkoztam Tamással akkor. Annak a beszélgetésnek a végén hangzott el, hogy jó lenne, ha legközelebb már külföldön dumálgatnánk a zenéről, a szakmáról meg mindenről. Innen jött a dolog. Jeleztem Tamásnak, hogy kint leszek, találkozzunk és folytassuk a sztorizást.
Szerettem volna megélni ezeket a pillanatokat is. Az USA-ban nézni az embereket, inni valami finomat és dumálni újra.
Persze, hogy a szakmázás volt jelen 90%-ban. A zeneipar, labelek, managementek, business. Az meg kézenfekvő, hogy minden DJ-ben benne van az állandó “csinálni kéne valamit” érzés. Akiben ez nincs ott, abban tűz sincs. Az élet adta lehetőségeinket elemeztük. Tamás jön haza párszor, a House Matic az ő nevéhez köthető, mögötte egy nagyobb közönséggel és mivel mi régen Sopronban többször játszottunk együtt, innen jött az ötlet, hogy ha 2 house dj összeáll akkor az érdekes és eredményes is lehet. A “soproni bulik hangulata” az azért fontos, mert ott mindig inkább house szettek voltak, másutt volt, hogy Tamásnak is keményebbet kellett játszania. Viszont nem tudnék real jóslásokba menni, felküldtük az univerzumba az ötletet. Ha lesz erre lehetőségünk akkor sok idő után újra egymás mellé állunk. Szerintem egymást fogjuk majd behúzni a jó house darabokba. De semmi konkrét nincs erről. Ez tényleg csak olyan igazi, ülünk az italunk felett és fantáziálunk, miközben jó csajok sétálnak az orrunk előtt szitu volt.

A bejegyzésedben említetted, hogy Tommyboy az egyik olyan személyiség a magyar szcénában, aki meghatározó hatással volt rád a kezdetekkor. Ki/Kik azok a művész/művészek, akik hasonló hatással voltak rád?

Rám csak magyarok voltak igazán hatással. Mire a külföldieket élőben hallottam, addigra már én is gyakoroltam a dj-zést. Viszont nem is kellett nekem ennél több. Én ezzel boldog vagyok. A vidék nekem csak Tommyboy-t és Slam Junior-t hozta el a kezdetekkor, mikor még kölyök voltam. Voltak nagyobb bulik a környezetemben, de oda még nem engedtek el a szüleim. Tamástól és Petitől mindent megkaptam ami az igazi alapokról szólnak a lemezlovasságot illetően. Rengeteg zseni van a hazai dj-k között és megannyi jó rezidenst is hallottam akkor, de ők ketten nyomták be nálam azokat a gombokat a belsőmben melyek egy életre rabjává tettek ennek.
A hasonló zenei ízlés, a megjelenés és a kisugárzás mellett a legfontosabb az volt számomra, ahogyan bántak az emberekkel és a lemezekkel. Tamás képes volt minden határt és szabályt a lehető legjobban feszegetni és úgy lépkedett át stílusokból stílusokba, hogy minden szettje után pihentetni kellett az agyam és az élményt feldolgozni. Peti pedig annyira aprólékosan hangról hangra építette a varázslatát, hogy képes voltam totál elveszni abban amit csinál, csak bámultam. Később tágult ki nekem a zenei univerzum, évekkel később hallottam a többi hazai élenjárót. Tisztelem a mestereket, de nekem ők ketten az etalon dj-k a Technics-ek mögül. Az egy non plus ultra, hogy a mai napig szinte mindenkivel tartom a kapcsolatot, és hogy ennek a DJ társadalomnak a részese lehetek, hogy anno ők engem mint fiatalt befogadtak. Ennek a sztorinak a rezgéseiről amúgy felesleges beszélni, mert ez a valami “kihalt”. Nehéz ezt átadni ma már helyesen. Olyan érzés volt, mint amikor az ifjú indiánt először viszik a nagyok vadászni. Ma már az ilyen íratlan szabályoknak nincs helye. Ezért ezt a topikot nem is boncolom tovább.

Kanyarodjunk vissza a tenegeren túlra. A Treehouse nevű helyen zenéltél. Hogy tetszett a klub rezgése? Hogyan élted meg az estét?

A hely egy lokál underground kultikus klub. Egy nagyobb teremmel és egy kicsivel rendelkezik. Mivel csütörtökön volt a buli ezért a kisebb teremben volt a móka, egy 200 fős helyszínről beszélünk. 120-150 bulizó fordult meg az éjszaka alatt, amiből kb.: 80 volt egyszerre bent a helyen, a többiek éppen cigiztek kint vagy a hangulat fokozásán mesterkedtek itt ott.. A Peace Of Mind csapata hívott meg, helyi szervezés. Ennek lebonyolításában Dani barátomé a főszerep. Nem is terelek tovább, a Truesounds Music egyik új nyúlványa, hogy Danival csináltunk egy ügynökséget és a zenei management mellett a nemzetközi fellépéseink sorsát is saját kezekben próbáljuk tartani.
Előttem a tipik house cuccokat tolták a kinti srácok. Számítottam erre, hogy ez lesz. Groove-ok és loop-ok, tech house és house. Ezért az első pár track-em house volt, de aztán azonnal belementem abba amit képviselek. Jöttek a dallamok és egy menetelősebb, manapság melodic-nak nevezett szettet játszottam. Az elején furán vették ezt az ottani arcok, de hamar szinkronba kerültünk és egy nagyon jó kis buli kerekedett ki az egészből. Jó volt érezni, hogy sikerült az irányításom alá venni őket is. A végén egy hármas b2b szettel zártuk az estét és az egyik srác bedobott egy szombati rooftop bulit is, mert bejött neki a hangzás, amit képviselek. Így lett az egy buliból kettő. Amiben erősödnöm kell, az a „mindent rögzítek” telefonnal, hogy legyenek emlékek és képek meg videók is utólag. De bármennyire is erőltetem nem megy nekem az, hogy meló közben a telómon lógjak. Ezért van az, hogy tátott szájjal mentünk fel az 52. emeletre és majd leseggeltem, hogy a felhőkarcolók között egy teraszon megy a buli és ott zenélhetek, de erről anyag nincs. Szerencsére a Treehouse estről kaptam fotókat, ez kint is van az Instán a petermakto csatornán. A rooftoop helyszín az volt extrém, de a buli ugyanúgy zajlott mint mindenütt másutt.. Volt kb.: 70-100 fő. Zártkörű, listás beengedés. Egyik része az embereknek a teraszon cigizett és drinkelt, a többiek meg bent táncoltak és mulattak. Élmény volt mindkét show és nyilván az ember örül az újabb szakmai kapcsolatoknak.

Az itthoni dolgokkal mi a helyzet?

Minden a legnagyobb rendben. A bulik jól működnek, a dj-zést illetően a track szelekció viszi a pálmát. Viszont jobban lekötnek a kiadók és a fiatalok sorsa a menedzsmentnél, na meg az általuk produkált zenék útja. Izgalmas full time job. Eléggé uncsi az, hogy irodai jellegű, de izgalmas és mindig szól a zene. Külföld egyre erősebben jelen van az életünkben, ez köszönhető a kiadó megerősödésének. Idén nyáron a hazai fesztiválok mellett 2 külföldi fesztivál is lesz a naptárban. Örülök, hogy ilyen mozgalmas nyár vár ránk.

Már nincs egy hónap hátra az év egyik legjobban várt TS bulijáig. 15 éves lett az Ikrek Éjszakája, amit annak idején a születésnapod apropóján indítottál el még a siófoki Flört falai között. Mit jelent számodra ez az esemény? Ki tudnál emelni néhány hihetetlenül emlékezetes pillanatot?

Hogy ez mit jelent számomra? Továbbra is az év legjobb buliját, mert itt aztán tényleg nincsenek vezérelvek a szettekben, nincs megfelelés. Jön minden magától. Ezt azért fontos kifejezni, mert minden szettnek van valami ideológiája. Ha világsztár mellett állsz akkor azért, ha warm up-olsz egy kollégának, akkor azért. Ritka az az alkalom amikor csak úgy pakolsz, mint amikor magadnak tolod otthon egy jó kis bedroom szettben.
És ritka az is, amikor a közönség mindent feltétel nélkül befogad, de ilyen az Ikrek buli.
Hihetetlenül emlékezetes pillanatok ??? – képtelenség ilyeneket kiemelni! Az első buli az parádés volt. Aztán amikor megérkeztünk a nagyterembe és romon volt a klub, az volt az első hosszabb szettem egy fullházas Flörtnek, arra a mai napig nincs szó a szótáramban. Aztán az ajándékok amiket kaptunk a barátainktól, azok az eszközök segítettek minket a zenék írásaiban. De volt egy nagyobb hotel is a VÁNDOR (ha jól emlékszem a névre), ami vagy 3 emeletes volt, vagy kettő, de abban csak is Ikrek bulis arcok voltak, szóval egészen népes afterek voltak akkor. Eelke Kleijn is velünk játszott, de sok hazai DJ is. A Palace 20 órás szett, a hajós buli a Balatonon. A Track Terrace-on a szülinapi éneklés stb..stb.. az Aether 6 órás szett, na és az Európa hajó tetejéről a város és fullos tánctér. Ezeket majd évekkel később fogom tudni jól feldolgozni.

Az idei Ikrek csakúgy mint tavaly, egy dunai hajókázással veszi kezdetét még a délután folyamán. Mivel lepitek meg a közönséget a hajókiránduláson?

Ennek az eseménynek szerintem nem a szervezői meglepetésekben rejlik az apropója. Itt a közönség összetétele és a zenei felhozatal az ami maga a meglepetés. A mai napig vannak arcok akik évente csak itt buliznak és találkoznak egymással. Aztán ott van az emberek hangulata és egymással való viselkedése, lehet azért van ez mert ez egy „szülinap” és kicsit ez beíródik a tudatba, de valami más itt mindig.
Ünneplés van végig, sok sok szülinapossal. Sok szerelmespárnak van itt az évfordulója. Sokaknál van már gyermekáldás akikről tudom, hogy Ikrek bulin jöttek össze korábban. A srácaim is ilyenkor mindig kiemelkedőt játszanak és nem tudom ezt mi okozza. Lazábbak ők is. Persze mindig van fejlesztés, hangban és látványban, ami a Cruisin csapatának érdeme, őket illeti a dícséret.

Egyik hajóról a másikra vándorol a buli. Este az A38-on folytatódik a rendezvény, méghozzá – már nem első alkalommal – egy all night long-ot hallhatunk tőled, melyet „Privát Gondolatok” névvel illettél. Imádjuk a hosszú szetteket, az elnevezés is sejtelmes. Miféle kalandozásra számíthatunk az este folyamán?

Az est nevét egy tíz éven át tartó mix sorozatom, a Private Thoughts adta. Azokban a mixekben mindig voltak adott témák, melyekről a mixek elején beszéltem és próbáltam egy 60 perces egyvelegben visszaadni hangokban az adott témát.
Viszont ez agyilag nem terhel meg annyira. Éles helyzetben, improvizálva mindezt, több órán keresztül kifejteni valamit, az egészen más teljesítmény.
Az Ikrek bulival ellentétben itt nem az a lényeg, hogy karakteres zenékkel a csúcson tartsam a hangulatot, hanem itt az jelenik meg, hogy magamba szállva egy belső utazás alkalmával fejezem ki az aktuális érzéseket és az előző év összegzését.
Kérdés, hogy le tudom e “írni” egy DJ szettben a 40-41 közötti szakaszt. Egy tükör lesz az elmúlt 365 napról, amiben segít 1995-2019-ig egy halom zene 3db 500Gb-os meghajtón.
És minden a helyszínen dől el, nincs előre playlist. Ezekben a hosszú szettekben szoktam igazán kimerülni és olyan kellemesen elfáradni. Az igazat bevallva, nekem ezek a 2 órás hétévégi szettek inkkább csak sprintek, melyekben sokszor nem tudom magamat adni és sokszor döntök az adott buliban a profi kiszolgálás mellett. Ez most azért lesz nagyon izgi mert új helyszín lesz és biztosan mást hoz ki belőlem az A38 is. Nekem is egy totál új kihívás lesz.

Nem csak rendezvények de komoly produceri, és label munka is folyik a TS háza táján. Idén elindult az új kiadótok, a Zenebona Records ami a house/deephouse zenét helyezi előtérbe. Hogyan írnád le, az arculatát? Kik azok a művészek akikkel együtt dolgoztok?

És már a szülőcsatornában van a következő gyermek, a negyedik kiadó is. A Truesounds Music az akkor indult el, mikor egy úgymond kötelező elemnek számított az, hogy egy DJ-nek legyen kiadója is.
Szakmai nyomás alatt indult, akarva akaratlan megfeleltünk az elvárásoknak. 5 évbe telt míg igazán a helyére került.
A Zenebona pedig egy több éves magamban dédelgetett ötletmag volt, ami idén hajtott ki.
Itt csak az jelenik meg ami nekem tetszik, ez egy kiadói önkifejezés.
Lehet másoknak nem mindig fog az itt megjelenő zene tetszeni, de én bátran tolok időt és pénzt ezen trackek gondozásába mert valahol a szeszélyes szelektori énem részei. Változatos, nem sablonos kiadó ez a fent említett műfajokon belül.
Ez az új label fél év alatt komolyabb sikereket ért el mint a többi kiadó az évek alatt. Rá van cuppanva a szakma többsége, játszák sok helyen ezeket és a legutóbbi megjelenés pár hét alatt több mint 200.000 lejátszást kapott a Spotify-on. A több éves tapasztalat az előző kiadókat illetően, itt jól kamatozik. A következő EP egy nagyon szexi deep house dolog lesz a Meeting Molly alkotásaival. Nincsenek konkrét művészei ennek a labelnek, minden demót szívesen hallgatok meg. Kicsit zavar, hogy nem kapok jó hazai demókat ide. Látszólag nincs itthon deep house producer.

Két éve rajtolt a kísérletező labeled az Analisar Music, amit techno kiadóként deffiniáltál. Izgalmas, nem mindennapi darabokkal gazdagítjátok a világot. Az utóbbi időben elég megosztó vélemények alakultak ki a zenefogyasztók közösségében, nehezen fogadják el, ha más zenei műfaj képviselői a techno felé nyitnak. Titeket is értek negatív kritikák ezzel és a kiadótokkal kapcsolatban? Neked mi a véleményed erről a jelenségről? Mi kell ahhoz, hogy hitelesen lehessen egy másik műfaj irányába elmozdulni?

Az Analisar Music az az, amiben a techno szofisztikáltabb vonalát képviselem. Igen, itt szoktak felhördülni sokan, hogy “de hát mi köze van ennek a Makto gyereknek a techno-hoz?!” – DJ-ként ugyan semmi, de kiadókat managelni több műfajban eléggé izgalmas dolog és mivel mindent hallgatok, ezért az nekem is kihívás ha más vizeken kalandozhatok. Jó döntéseket hozni, hogy mi az ami vállalható és mi az ami nem.
Az tény, hogy ez is egy kicsit megfelelés az adott piaci helyzetnek, mert most pörög a techno.
Minden külföldi utam során az lett a tanulságom, hogy foglalkozzak bátran azzal ami boldogít. Kössem le magam, okozzon örömöt a munkám és akkor boldogan kelek fel, az eredmények meg jönni fognak ha rendesen odateszem magam e feladatok mögé.
A label nem a techno meghatározója és nem is definiálja azt. Nem üzenem kifelé hogy ez valami különleges vagy ez jobb lenne mint más cucca.
Van egy területe ennek a műfajnak ami tetszik és ezen belül zenéket jelentetek meg azon djk számára akik vélhetően ilyeneket tolnak.
Ez egy játék. Kiadok egy csomagot, megnézem a reakciókat, az EP sikerét és utána mérlegelek. Szerencsére nem kaptam még rossz kritikát. Dubfire, Maceo, Kölsch és még sokan mások támogatják a labelt, mindenféle privát pushing nélkül. Kimegy a hivatalos promo és ott jönnek a visszajelzések. Illetve jók az eladásaink is. Ezen statisztikák igazolják, hogy jó cuccba nyúltam e bele, vagy sem.
Élvezem ezt a játékot. Olyan, mint a TippMix, viszi a pénzt, de amikor bejön az meg nagyot szól. Ide sem jönnek hazai demók, talán azért mert a dj profilomat azonosítják a kiadóval és nem képesek megérteni sokan, hogy ebben tök másként veszek részt.
Bár a következő kiadvány az éppen egy hazai srác csomagja, jön majd hamarosan Schime „Mysterious” EP.
Elég beteg cucc, nem is annyira dj pult orientált zenék, de van bennük valami izgalmasság.

Ha már szóba került a műfajok közti átmenet, váltások, azt hiszem te vagy az egyik legkompetensebb személy arra, hogy rendet tegyünk a fejekben. Melodic techno, progressive house, vagy progressive techno… Mostanában a sajtóanyagokban különösen népszerű a melodic techno meghatározás. Helyesen használják ezt a stílusmeghatározást, vagy ez is csak egy kitalált műfaj, mint a „populáris” mainstream közegben a minimal, aminek valójában semmi köze sincs az általunk ismert minimal zenéhez, vagy mint az electro műfaj, ami igazából nem electro house? Ugye az utóbbi esetében két különálló dologról beszélünk.

Szerintem szükségszerű volt már ezen “új” műfajok bevezetése mert ez rendet tett a piacon és a zeneboltokban, de valójában újat nem találtunk a nap alatt.
Korábban évekig hatalmas káosz ment az egyik legnagyobb boltban a Beatport-on. A kiadók és az előadók pl.: évekig csüngtek azon, hogy betették egy népszerű techno dj zenéjét a deep house műfajba. A sikeres track a sok vásárlással felment az első helyekre a meghatározó listákon és ebből lehetett gyártani sok hírt, amivel ment előre a kiadó is meg az artist is. Így lett tele a chill, vagy az electronica is egyre többször deep house vagy techno elemekkel, de a minimal műfajban is voltak oda nem illő zenék és ezek a keveredések nagyon sok helyen félrevezették a fogyasztókat. Ott volt a nu disco esete is amiben a klasszikus laza deep house köszönt vissza. A progressive house műfajba a beatport-on bekúsztak a nagyon szállós, inkább trance cuccok, a techno mappába megjöttek újra a dallamos, a techno-ba nem illő struktúrák. Ugyanez történt a deep house-ban is. Újra felütötték magukat az erősebb house vagy technos alapokon nyugvó nagyon szép és érzelmes zenék, vokálos cuccok, hang orgiák. És mivel nem volt saját műfajuk a deep house-ba kerültek, de oda túl erősek voltak. Technonak kevés, deep house-nak meg túl sok.
A proggie-ba meg egyáltalán nem passzoltak ezek.
Így kapott egy nagyon találó gyűjtőt, “dallamos house és techno”.
Ami egyékbént szinte 100%-ig megfelel az anno 2001 körül robbanó progressive house-nak, mert abban az időben a house és a techno alapokra tették rá a Global Undergound őrület idejében a dallamokat és így születtek nagy zenék, mint a Delirium „Silence”, a Kosheen „Hide you” remixe de ha nem akarok csak populáris elemeket mondani akkor a Moshic & Zidan párosa abban a korban éppen azt csinálta kicsit gyorsabb tempóban mint a mai producerek. De ez jó. Rengetegen a múltból inspirálódnak a fiatalok közül.
Ez támasztja alá a divatok és irányzatok körforgását és igazolja, hogy nincs új, csak újszerű! Most van az az időszak, amikor élmény az új producereknek a múltban lapozni és inspirálódni a korábbi mesterekből.
Akkor meg az volt az izgalmas, hogy valami újat kísérleztek ki és szűz területekre kalandoztak. Személyszerint én ezt a melodic irányzatot simán csak proggie-nak hívom, mert tökéletesen passzolnak a hangszerelések a megoldások a struktúrák ahhoz amit már egyszer évekig kitapostunk, csak van pár nyelvújító.
A minimal kérdésben én is csak azt tudom mondani, hogy amihez én is vonzódom „minimal” az nem az a „minimal”, mint ami az EDM-ből levált.
De ha a szó jelentését nézzük, akkor egy minimalizált kommerszebb EDM az amit ma a fiatalok annak hívnak és így a megfogalmazás igaz.

Fentebb említettem, hogy 15 éves lett idén a TS. Egy 5 évvel ezelőtti interjúban azt mondtad, hogy 5 éves terveket helyezel kilátásba. Így most aktuális a kérdés, a Truesounds Music Label Group-ot illetően, hogyan értékelnéd az elmúlt 5 évet?

Minden a papírforma szerint történt! A legfőbb cél az az volt, hogy kövérebb tintával jegyezzenek minket a nemzetközi területeken. A kiadó abszolút kedvenc több AAA névnél. A saját zenék szintén komolyabb helyeken jönnek már ki.
Aztán a TS mint brand itthon is szilárdabb lett. Mi nem a közösségünk számát szerettük volna növelni, hanem a kapocs erősségét a követőink és köztünk.
Stabilizáltuk a hangzásunkat. Egységes lett a banda nagyon is. Mi magunk sem hittük volna, hogy ennyire komoly, úgymond szakrális jelentősége van, ha az ember vagy a team fizikai síkra veti a gondolatait.
Éppen a következő 5 éves tervnek a megalkotásán vagyunk, a napokban hívtam be a srácokat egy kötelező elvonulásra. Ilyenkor először egymásra hangolódunk, kiadjuk a felszínen az agyat terhelő aktuális sztorikat és amikor megtörtént az egymásra hangolódás, jöhet a meló és a tervek.

(Legutóbb Solomun Egyiptomban, Kölsch a Time Warp-on tolt TSM cuccot /szerk./)

Mit gondolsz ezen időszakban végbement fordulatokról, gondolok itt a közönség igényeinek dasztrikus változására, vagy a techno műfaj robbanásszerű népszerűségére, vagy hogy merőben más zenei műfajokban tevékenykedő lemezlovasok hirtelen reagálva a trendek változására átpártolnak a techno világába úgy, hogy a legtöbb esetben nem is érzik magukénak ezt az életérzést, ezáltal igazán értéket sem tudnak hozzátenni… de itt vannak még a klub bezárások, nyitások, valamint a jó idő vonzásában a különleges helyszínekre szervezett események… Mennyire befolyásolják ezek a tényezők a zenei szabadságot?

Ismered a mondást nem? Egy dolog van ami biztos és az pedig a változás! Az egy másik kérdés, hogy a változásra ki, vagy a csapatok miként reagálnak. Jól döntenek e, vagy sem?! A döntés pillanatában nem tudjuk a válaszokat. A tökösség az, ha kitartasz a döntésed mellett és majd az idő igazol. Mindenki hajt, mindenki űz valamit. Valakinek a hírnév kell és ugrál az aktuális műfajok között. Valakinek ez mindössze csak egy megélhetési dolog. Mások más álmokat dédelgetnek.
A techno az most arat. Egy hatalmas és népszerű tó, sok nagyhallal és rengeteg kisebb halacskával. Hallani, hogy sokan belefutottak most ebbe a műfajba, nem tudok nyilatkozni erről. Megannyi techno producer lep meg minket napról napra finom house cuccokkal.
Mindenki magához legyen őszinte és ha azt tolják ami szerintük hiteles, akkor ez így van jól.
Sosem követtem az aktuális trendeket, már 2013-ban a Digweed Szeged, Sing Sing warm up-omban is jelen volt a dallamvilág és korábbi mixekben is. Többször kaptam akkor sokaktól, hogy nem vagyok elég kemény.
Sok melót veszítettem akkor és helyszíneket is. Az egóm lázadt is keményen, de kitartottam a műfajom mellett, holott sehol sem volt még akkor a melodic láz.
Akkoriban már Edu Imbernoon-t csináltunk, Sascha Breamer-t, Jim Rivers-t meg ilyeneket. Akkor még Alex Niggemann is deep house-t tolt és a csajok ott olvadoztak előtte a kis énekes zenéi miatt. A közönségünk idősebb. Nem is tudom mi kellene a fiataloknak akik várják azt, hogy az arcukba kapják a zenét és leszakadjon a fejük.
A zenei szabadságát mindenki maga dönti el. Fontos a szabadosság és a szabadság is. De mégfontosabb az önkrikita. A baj talán azzal van, amikor valaki elhiszi a féltégláról, hogy egész és képtelen valósan értékelni magát, mert elvakult önmagával szemben.
Ilyen esetekben az egó a főnök és nem az alkotói véna. A klub helyzet siralmas, sok esetben van erős kompromisszum, hogy a nem megfelelő helyen kell előadni valamit, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Happy vagyok azokkal a helyszínekkel ahol ott lehetünk!

Rengeteg dj és producer van ma Magyarországon, akik nem jutnak lehetőséghez, törekvéseik kezdenek érdektelenné válni a közönség erőteljes felhígulása miatt, vagy éppen néha igen keményen hangoztatott véleményük, de leginkább árral szembe úszásuk eredményeképpen lettek mellőzve különféle eseményekről, projectekből… teljes mértékben figyelmen kívül hagyva szakmai rátermettségüket, tevékenységük művészeti, és kulturális értékét.
Milyen tanácsot adnál műfajtól függetlenül ezeknek a művészeknek?

Ebben mindig a spirit területekről merítek. Magamnak is ezek az irányadó gondolatok, hogy néha megérstem mi is zajlik velem.
A körülményeket okolni azért ami velem történik a legkönnyebb, de higyjétek el, mindent mi magunk teremtünk a szart is. Ezért nem tudok ebben tanácsot adni senkinek.
Egyre halkabb vagyok már én is de korábban sokat lázadtam. De minden egyes lázadásom után kaptam egy kokit az élettől és mindig meg is értettem, hogy mi miért történt. A mai napig ha van egy indulatosabb napom, akkor más területen azonnal jön a „pofon”. Igaz ez fordítva is. A tudatos napokon és a jól fókuszált napokon több a pozitív eredmény is, de nem csak a melóban. Mindenütt.
Mindenki magára vessen, akárhol is tart. Akár happy, akár dühös mert valami nem jön be. Mindig megjönnek a válaszok, hogy hol kell változtatni. Bár néha nem árt egy kis önrkitika is, hogy valóban helyes e az út amit járni akarok. Szerintem nem mindenki alkalmas arra, hogy dj vagy producer legyen, sokkal többen állnak ennek neki görcsösen, önigazolásból, megfelelésből, frusztrációból, kompenzálásból, bizonyításból és sokkal kevesebb manapság a real véna vagy tehetség. Pontosítok, tehetség ugyanolyan kevés van mint bármikor, viszont sokkal több a szakmán élő parazita is.
Itt nem a fától nem látjuk az erdőt, hanem annyira sűrű az erdő, hogy nem könnyen található meg a nemes fa.

Köszönjük szépen a beszélgetést Peti! Már alig várjuk a következő alkalmat. Találkozunk június 9-én az A38-on 😉

fb esemény: https://www.facebook.com/events/1163425900505555/