Második alkalommal számolunk be a Campus Fesztiválról. 2016-ban jártunk itt először. Az extrém fesztiválkörnyezet már régóta mozgatta a fantáziámat, ezért idén én is úgy döntöttem, hogy csütörtökön megnézem magamnak a kelet-magyarországi régió legnagyobb zenés rendezvényét.
Dél körül sikerült elindulni, elég kalandos úton. Olyannyira, hogy a jegypénztárban el is felejtettem kérni a Campus-kedvezményt, ami azt jelenti, hogy 50%-ért vehetjük meg a retúrjegyet. Sajnos ezen már a helyszínen nem lehet korrigálni, ugyanis a kedvezményes retúr jegyet pecsételik le ilyen esetekben a fesztiválon, ami arra jogosít, hogy visszafelé is tudj vele utazni. Sikerült hosszúnadrág nélkül elindulni, éjszakára pedig alig 10 fokot mondott az előrejelzés, úgyhogy egy picit aggódtam, hogy mi lesz. Legrosszabb esetben nyilván sok pálinka.
Debrecenben viszont már sütött a nap, amit csak időnként takartak el a felhők. Nem volt hőség, igazából pont tökéletes volt az idő. Sokszor jártam már a civisvárosban, úgyhogy a nagyállomásról könnyedén navigáltam el magam a Nagyerődbe, a fesztivál helyszínére. Ami igen csak extrém a többi hazai rendezvényhez képest, hiszen a 2014-ben átadott stadion körül található. Korán érkeztem, egy pillanat alatt bejutottam. Bőven volt időm a helyszín feltérképezésére és arra jutottam, hogy a térkép csalóka, bármelyik helyszínről el lehet jutnia másikra öt percen belül. Ebben az időben még csak szállingóztak az emberek, de a legnagyobb éjszakai tumultusban sem kellett több idővel számolni.
Kihasználtam, hogy a Zing előtt még nincsenek is sorok, úgyhogy gyorsan megebédeltem. Ugyanitt egy nosztalgia buszt is kiállítottak korhű egyenruhába öltöztetett sofőrrel. Kiderült, hogy negyed óra múlva rövid városnéző sétára indul, úgyhogy elfoglaltam a helyemet. Annyira nem kellett volna sietni, ugyanis mindössze négy utassal indultunk el. Felszállt velünk két lány is, akik a hátsó szekcióban foglaltak helyet és a negyed órás túra alatt gitáron játszottak (többek között Nirvana-t) és énekeltek. Nagyon hangulatos volt! Imádom az ilyen és ehhez hasonló programokat. Ezért érdemes már kora délután kilátogatni. A busz ablakából ráadásul szemtanúja lehettünk egy gázolásnak is. Egy figyelmetlen autós ugyanis elkezdtett tolatni, amivel éppen elsodort egy rendőrt. Szerencsére senkinek nem lett komolyabb baja. A rendőr is lazán vette a dolgokat, ahogy a biztonsági szolgálat emberei is. Az egyik például folyamatosan angolul beszélt hozzám. Ennyire lerítt volna, hogy messziről érkeztem? 🙂
Fél 5-kor kezdődött a nagyszínpad programja, a Kelet Brass Band lépett porondra. Ők a helyi MEUTE. Nagyjából tízen lehetnek, fúvós hangszereken adják elő olyan előadók világslágereit, mint például Martin Garrix vagy Macklemore. De írtak már több saját szerzeményt is, többek között a Campus fesztiválról is. Nyugat-magyarországiként azért furcsa először meghallani azt a színpadról, hogy „Ti jösztök!”. De ezt a Tiszán innen így mondják. Ők egyébként már rutinos fellépőknek számítanak Debrecenben. A színpad környékén ekkor még csak lézengtek az emberek, talán 100-200-an ha hallgathattuk őket összesen. A nagyszínpad egyébként az EFOTT-éhoz hasonlít leginkább, viszont a tánctér mérete itt a legkisebb. Itt is ugyanúgy ketté van választva a küzdőtér, mint máshol. Ez a kettéválasztás minden helyen egy technikusi toronnyal végződik. De amíg máshol még rengeteg hely van amögött, itt nagyjából véget is ér a rét. A koncert végén egyre több még nem olyan idős anyuka érkezett a már nem is olyan fiatal lányával. Ez önmagában csábító kombináció, most azonban tudtam, hogy ez csak valami számomra értelmezhetetlen előadót jelent, akinek a produkciójára még érdekesség szintjén sem vagyok kíváncsi. Horváth Tamás pont ilyen.
Továbbindultam, hiszen a többi helyszín is kezdett lassan éledezni. A többi fesztiválhoz képest itt rengeteg zenei színpadot találunk, összesen huszat számoltam össze! Azért ez elég brutális szám, a VOLT Fesztiválon van belőlük nagyjából öt. Az is nagyon tetszett, hogy több zenei stílusnak is külön pódiumot állítottak fel, mint például a hip-hop, drum and bass, vagy a népzene. Itt tényleg mindenki megtalálhatja a számításait. Ennek megfelelően a közönség is teljesen vegyes. A tini csordáktól a beekizett 50-es házaspárokig mindenki tiszteletét tette. Ez egy nagy majális, de azért a 12 ezres napijegy nyilván meghúzott egy minőségi korlátot a közönség összetételét illetően. Mert a zene azért nem mindig 🙂
Egyébként én azt hittem, hogy a stadion is helyszínként funkcionál. Csalódással vettem tudomásul, hogy ez nem így van. Pedig szerintem sokkal szerencsésebb lenne bevinni oda a nagyszínpadot. Ha jól tudom a régi stadion esetében még ez így is volt. Ha a Fradi stadionban nem is olyan régen Depeche Mode koncertet rendeztek, akkor itt is lehetne. De biztos megvan az oka annak, amiért ez nem így van.
Az 1913-ban épült víztorony 34 méter magas műemlék épülete is a fesztivál szerves részét képezi. Ide jártam WC-re, itt fel lehetett tölteni vízzel a kulacsokat és az esti órákban a Debrecen Európa Liga-meccsét is az épületben található sörözőből néztem. Igazán autentikus környezet! Mellette volt található az egyik kedvenc helyszínem, ahol elég sok időt töltöttem. Az Atomerőmű Fénytorony Pódiumon a hip-hopé volt a főszerep. Végre sikerült élőben hallanom a Sör és Fű elnevezésű bandát, akik a budapesti bulinegyed hangulatát hozták el. Számomra ez volt talán a leghangulatosabb koncert az egész délután folyamán. Őket követte Saiid, akit a nemrégiben feloszlott Akkezdet Phiai-ból ismerhetünk. Sütött a nap, folyt a sör, egyre jobb lett a hangulatom.
Visszagyalogoltam a nagyszínpadhoz, mert évek óta nem voltam Punnany Massif koncerten. Meghallgattam néhány számot, bár a felelgetős részt elrontottam. Ők azt mondták: „Egy-két-há!”. Én pedig: „Kurva anyád!”. Mivel mások nem, ezért gyorsan rájöttem, hogy ez még nem a Belga, viszont ők mindjárt kezdődnek a Hell Nagyszínpadon, úgyhogy ideje iparkodni, ha nem szeretnék lekésni az elejéről, mint történt az néhány nappal korábban az EFOTT-on. A térkép alapján ez a két nagyszínpad található a legmesszebb egymástól, nekem öt perc alatt sikerült abszolválni a távolságot úgy, hogy még egy sört is vettem. Olyannyira időben voltam még, hogy sikerült egészen a Belga közönségének második soráig előrejutni. Egyébként a többi fesztiválhoz képest a Campuson nem igen találni oylan helyet, ahová nyugiban el lehet vonulni. Eleve a legtöbb rész le van betonozva. Ilyen helyet egyedül a Hell Nagyszínpad fás környéke jelentette. Ez a rész leginkább a régi VOLT Fesztivál kempingjéhez hasonlított, szóval elég sokszor jártam erre a későbbiekben is. A Belga koncertjén sajnos borzasztóan túlvezérelték a hangot a bal oldalon, kis gyerek koromban éreztem ilyet utoljára, hogy a belsőmben érzem a zenét, de nem jó értelemben. A szövegeket sem lehetett érteni, még szerencse, hogy kívülről fújom az összeset. Miután elmentem sörért, megpróbálkoztam a jobb oldallal is, ahol már nem volt ilyen probléma.
Keleten korábban megy le a nap, úgyhogy este 9-kor már tök sötét volt. A koncert után megéheztem, de nem volt kedvem sorban állni sehol, úgyhogy egy hot-dogosnál pillanatok alatt megkaptam a vacsorát. Közben ottragadtam a népzenei színpadnál, ahol Tordai Attila és zenekara húzta a talpalávalót. Itt láttam a legmenőbb arcot is! Bajsza alapján mintha csak egy Móricz regény szereplőjeként lépett volna ki, XXX Amsterdam-os ruhája, sportcipője viszont a 21. századot idézte és nagyon jól tudta járni a csárdást. Ha imázsfilmet kellene készítenem Magyarországról, tuti vele forgatnám!
Visszatértem a nagyszínpadhoz, ahol éppen Kowalsky meg a Vega zenélt. Sokkal nagyobb volt a tömeg, mint előzőleg Punnanyn. Mondjuk hamar kiderült az is, hogy ők helyiek, ezért is a nagy érdeklődés. Bár a wikipedia szerint budapestiek, úgyhogy nem tudom mi az igazság. Éppen az „Amilyen hülye vagy” című számot nyomták, ezt pont ismertem is.
Következett a Pepsi Music Hall, ahol Krúbi lépett színpadra este 10-től. Ez a csarnok a stadion épületében található. Állandó rendezvéynhelyszínként fukcnionál az év többi napján is. Budapest pont hiányát szenvedi egy hasonlónak, ugyanis méreteit tekintve nagyjából az Akvárium nagytermének háromszorosára tudnám belőni. Krúbi kezdésére pedig rendesen meg is telt. Naívan azt gondoltam, hogy Krúbi a hetedik kerületben ilyen népszerű csak, hát a francokat! Fullon volt a csarnok és egy emberként énekelte mindenki a szöveget! Szokásom jegyzeteket készíteni a telefonomba, ami alapján aztán könnyedén összerakom a beszámolót. Nos szemmel láthatóan Krúbi alatt rúghattam be, ugyanis innentől kedzve összefüggéstelemn dolgokat írtam. Sehogyan sem bírom összerakni, hogy mire gondolhattam és a betűk is egyre jobban összekeveredtek 😀 A korsó Soproni egyébként 590 Ft-ba került és itt is volt alkalomhoz készült repohár, szeméttel lényegében nem találkoztam a rendezvény ideje alatt.
Krúbi után egy leálltam egy kamionnál, ahol handsup zene szólt és vanília füstöt nyomattak, visszahozva a tinédzser éveim diszkós korszakát! Szerintem ha egy idő után nem váltanak dubstepre, akkor reggelig itt ragadok, mint ahogy tettem azt tavaly a Bánkitó hasonló zenét sugárzó helyszínén.
Így viszont sikerült kezdésre odaérni az OTP Bank Házibuli Színpadáról és végre élőben hallani Zoltán Erikát! Imádtam ezt a helyszínt, a későbbiekben Dévényi Tibi bácsi és Tötöttcigi is itt lépett fel. Dévényi Tibi bácsiról márt írtam a múlt heti EFOTT kapcsán, most is hozta a szintet! Tötöttcigi meg – már bocsánat – de szerintem az éjszaka legjobb szettjét hozta össze. Én amúgy azt hittem, hogy olyan lesz élőben is, mint amilyenek a youtube-os mixei, azaz a vállalhattlan zenék közben beloopol 1-1 teljesen indokolatlan acapellát (pl. „Mise után megyünk drogozni”). Acapella nem volt, helyette volt egy teljesen elmebeteg egyveleg Rostás Szabikától (őt amúgy miért nem hívják meg egyik fesztiválra sem?) a L’amour Toujours-ig.
Közben átnéztem utoljára a Hell Nagyszínpadhoz, ahol Willy Willam lépett fel. Róla először azt hittem, hogy rapper és tökre örültem, mert ismerősnek tűnt az összes zenéje. Aztán rájöttem, hogy nem is énekel, hanem DJ-zik 😀 Mentségemre legyen szólva, hogy közben telefonáltam.
Éjfél, de inkább 2 óra után leginkább négy helyszínen folyt a buli. Előnyük, hogy egymás mellett volt az összes, a hátrány pedig nyilván az, hogy nagy volt az áthallás a színpadok közül, ha hátrébb foglaltunk helyet. A házibuli színpadról már beszéltem, a Schaeffler Stage-en Palotai pakolta a zenéket. Sajnos elég halk volt, élőben nem jött át.
Annál jobban viszont az Unicum XXL Bar, ahol Németi zenélt. De még milyen techokat! Igen csak vállalható szettet rittyentett össze a helyi effektkirály. Többek között EZT a zenét is felrakta, aki anno rongyossá hallgatta DJ Rush – Strasse E mixét, annak ismerős lesz! Ide koncentrálódott minden ásványvízes üveget szorongató vicsorgó – nem is mindig oylan fiatal – is. Na igen, Sáránd csak egy köpés innen. A Hall-ban Nora En Pure, valamint Metzker Viki zenélt. Mindkettőbe belehallgattam egy picit, de egyik sem nyűgözött le. Reggel 4-kor ezt a helyszínt leszámítva mindenhol lehúzták a zenét, így viszont nem volt más választás, minthogy végighallgassam Bárány Attila zárószettjét. Ő szerintem egyre jobban elhiszi magáról azt, hogy retro DJ. Sok új zenét legalábbis nem játszott, a Loosing it kivételével. A Campus-on egyébként három zenét hallottam legtöbbször, az egyik nyilván a Losing it (messze ezt hallotam a legtöbbször idén a többi fesztiválon is), a másik ilyen Lil Nas – Hotel Room-ja volt. Ezt a zenét amúgy soha nem hallotam korábban, itt viszont egy csomó helyen, úgyhogy hamar megszokta a fülem. A harmadik zene pedig Nirvana – Smells like teen spiritje volt. Ezt lenyomták a lányok gitárral a buszon, a kizárólag rock zenével operáló Debrecen Aréna elnevezésű sátorban, valamint Bárány Attila is. Reggel 5-kor bezárt a bazár, én pedig egy kellemes egy órás séta után értem vissza a nagyállomásra. Campus: imádtam minden percét!
Comments are closed for this post.