A tavalyi FEZEN igazán emlékezetesre sikerült. Hosszú évek után sikerült végre először lejutni Székesfehérvárra. Akkor olyannyira jól sikerült, hogy a The Prodigy koncert mellett végül két napot is lent töltöttem. Idén már négy nappal számoltam (ha már háztól házig egy óra az út), de aztán úgy alakult, hogy még hetijeggyel a csuklómon is csak csütörtökön tudtam lemenni.

MÁV Előre SC sporttelep. 1979-ben még az NBI-ben vitézkedtek, ma már kempingként hasznosítják a stadiont

Valakik nagyon elátkozták az idei FEZEN-t. A nyitónapon a nagyszínpadok környékén kigyulladt az egyik árusító bódé. Szerencsére a tűzoltók hamar a helyszínre értek és néhány perc alatt sikerült megfékezniük a lángokat. Az egyik éjjel tömegverekedés történt, ahol előkerült egy kés is. Az utolsó nap pedig elmosta a vihar a fesztivált, több programot is törölni kellett. Ez alapján talán lehet, hogy mégsem akkora tragédia, hogy csak a csütörtöki napon tudtam megjelenni. Akkor még minden szép volt és jó és az időjárás is kegyes volt hozzám.

Zaporozsec

A FEZEN a vasútállomás mögött található, ha vonattal érkezünk (és miért akarnál máshogy érkezni, amikor fél óránként közlekedik) 5-10 perces kellemes gyaloglással juthatunk el a főbejárathoz. Nekem viszont a hátsó bejáratnál kellett kiváltanom a jegyemet, ahová tavaly taxival mentem, mivel a hoszteszek 40 perces gyaloglással riogattak. „Lófaszt 40 perc!” – gondoltam magamban és idén gyalog indultam neki. Igazat kell adnom nekik, egy jó fél órás úttal kell számolni még úgy is, ha légvonalban mindössze pár száz méterről van szó, ráadásul már ismerősen járkáltam a terepen is.

Itt van az egyik legjobb hangulatú buli, pedig bent sincs a programfüzetben

Idén sem volt repohár, viszont egy darab szemét sem. Ami azért igen dicséretes, már csak azért is, mert nagyon vegyes a közönség összetétele. A Campus-on tapasztalt tini csordák és babakocsis anyukák itt is szép számmal képviseltették magukat, de természetesen pityókás rockfaterből sem volt hiány. Baromi nehéz dolga van a főszervezőnek. Megtartani az autentikus rock orientált hangulatot úgy, hogy a mainstream zenéket kedvelő közönség is megtalálja a magának valót.

Lord koncert

A színpadok elrendezése semmit nem változott tavaly óta. Egyedül a koncepció. A két nagyszínpad közül az egyiken 2018-ban még kizárólag rockzene szólt, most már mindkét színpadon vegyes a felhozatal, viszont a tavaly népzenei helyszínként funkcionáló sátor ezúttal kizárólag punk / rock bandáknak adott helyet.

Míg a többi fesztiválon általában egyedi dekorációval készülnek, itt nem foglalkoznak ezzel. A hangulat inkább egy majálishoz hasonít, jó értelemben. Már csak azért is, mert több gyomorforgatós vásári játékra is fel lehet felszállni.

Alvin

Külön-külön nem szeretném részletezni a koncerteket, jártam mindegyik helyszínen és mindenféle zenei stílusba sikerült belekóstolni. Ilyen volt a Zaporozsec, akiket most hallottam először, Ganxsta Zolee és a Kartel, akiket már sokadszor, a nagyszínpadoknál pedig Lord és Dream Theater gondoskodtak a hamisíthatatlan, régi FEZEN-hangulatról. Hosszú évek után pedig Ákos fellépését is sikerült újra elcsípni. Mondjuk soha nem rajongtam érte, most is csak a végére értem oda. Sikerült eljutni életemben először egy Alvin koncertre is. Igaz, hogy egy darab zenéjüket nem ismertem, viszont a közönség annál lelkesebb volt, ez pedig rám is átragadt. Tavaly a Lamour Toujours kísért végig minden fesztiválon, idén az Ossian. Itt történt meg, hogy poénból elkiabáltam magam, hogy „Acélszív”, a válasz pedig rögtön érkezett: „Újra dobog már”. Na jól van, hamar sikerült asszimilálódni. Sokáig mégsem tudtam itt maradni, mert következett egy másik helyszínen Dub FX. Sokadjára hallottam és most sem csalódtam benne, bár sok újat nem tudott már mutatni.

Dub FX

Aznap egyébként kipróbáltam milyen józanul fesztiválozni. Egy ideig egész jól működött, de aztán este 10 magasságában éreztem, hogy ez így nem lesz jó, úgyhogy szélvész gyorsasággal magamba töltöttem néhány sör és Captain Morgan – cola kombót. Meg is lett a hatása. Dub FX végére sikerült katatón állapotba kerülni, Majka koncertjét viszont már igen tisztességesen végig csápoltam, amire azért józanul nem lennék büszke.

Szecsei apánk

Eredetileg éjfél körül indultunk volna vissza Budapestre, viszont – legnagyobb becsípett kárörvendezéseim közepette – kiderült, hogy csak hajnali fél 3-kor indul a vonat. Sebaj. Irány Szecsei apánk! Idén is sikerült meghallgatnunk 🙂 Azért majdnem sikerült lekésni a vonatot még így is, mert kifele menet leragadtam egy random DJ-nél, aki Soho Partyt meg hasonló finomságokat pakolt 🙂

A kora hajnali vonat végül 110%-os telítettséggel indult vissza Budapestre. Aki szereti a rockzenét és a vegyes felvágottat, az imádni fogja a FEZEN-t. A többi fesztiválhoz képest olcsó és nem lehet elégszer elmondani, hogy budapestiként bizony több ideig tart eljutni a Szigetre, mint lejutni ide.

Borítókép: FEZEN FB

Random DJ, aki miatt majdnem sikerült lekésni a vonatot.