Minden évben nagy várakozással tekintünk az Electronic Beats keretében megrendezett programok elé. A Telekom által megtámogatott esemény nem csak a bulizásról szól, számtalan kultúr- és egyéb program közül választhatunk, ami mind az épülésünket szolgálja. A szervezők pedig minden évben alaposan kitesznek magukért. Itt nem a profit számít, hanem az, hogy tökéletes élményt nyújtsanak nekünk. Jó példa erre a tavalyi, Várkert Bazárban megrendezett esemény. A bulira már elővételben elfogyatak a jegyek, pedig a tánctéren igazán levegősen el lehettt férni, jutott volna hely akár mégegyszer ennyi embernek is, de a szervezők nem heringpartit szerettek volna, hanem egy olyan bulit, ahol mindenki tökéletesen érezheti magát, magas komfortfokozaton, ami mégsem hívalkodó és feszengő.

Idén ismét az Akvárium Klub lett a fő helyszín, ide szervezték a bulikat, azonban a TEB hétvégéje már csütörtök délután elkezdüdött. A Telekom Electronic Beats hazai brigádja a Night Embassy of Budapesttel összefogva június elején tettek közzé egy 200 tételből álló listát. Így jött létre, a Budapest SPOTS szakmai ajánlórendszer, ami azokat a helyeket gyűjti össze, amik meghatározzák a főváros kulturális és közösségi életét. Helyek, amelyek értéket teremtenek, gazdagítják a főváros kulturális életét, vagy éppen minőségi szórakozási lehetőséget kínálnak. A TEB programfüzetében több hely is szerepelt a listáról. Ha ezeket felkerestük, akkor mindenhol pecsétet kaptunk, és ha az összeset sikerült összegyűjteni, akkor Electronis Beats-es repi cuccokra válthattuk.

 

A hétvége első állomása. Készül a szendvics.

A Pinczi hentesüzlet a Nyugati Pályaudvar mellett a hús templomának számít. Itt kezdődött a pecsétszerző körutunk. Hogy ne éhgyomorral járjuk körbe a helyeket, egy a hazai és argentín konyha fúziójból létrejött, iszonyat finom házi készítésű szendvicset kóstoltunk. Ezután egy Bajcsy-Zsilinszky közben található apró üzletbe látogattunk el, Analogue Zone a neve. Soha nem hallottam korábban még erről a helyről. Pedig kellett volna! A profiilját illetően ez volt a világon a 7. ilyen bolt, ami megnyitott. Itt minden a moduláris szintetizátorokról szól! Egy kezdő szett 200 ezer ft-nál indul. Persze amit például Colin Benders használt az idei fellépésein, az pedig már egy sokkal komolyabb kategória. Az üzlet az Alkotótáborban is bemutatkozott, a vásárlók többsége egyébként külföldi és sokan csak emiatt utaznak Magyarországra. Megértem őket! A harmadik állomás a Paulay Ede utcában található Garden Studio volt. Ez nevével ellentétben egy hazai dizájner bolt, ahol az egyik legelismertebb divattervező, Tomcsányi Dóri állítja ki a munkáit. Semmit nem titkoltak el. Bepillanthattunk a kulisszák mögé is, a varrodát is megmutatták, ahol a márka összes szabásmintája is felllehető. Nem kellett sokat sétálni a levezető programként szolgáló utolsó helyszínhez. A pár házzal arrébb található Boutiq’Bar Európa egyik legjobb koktélbárjának számít. A Drinks International által a bolygó ötven legjobb bárja közé sorolta. A tulajdonos, Nagy Zoltán fogadott minket és mesélt magáról és a helyről és nem maradtunk szomjasak sem.

Citadella

A nap zárásaként felmentünk a Citadellára. Az Electronic Beats idén is számos ingyenes prorgammal kedveskedett, Ilyen volt például a nyitóesemény, ami már délután elkezdődött. A német Parra for Cuva LIVE produkciója tökéletes zenei aláfestést adott a naplemetéhez, amit a csodálatos budapesti panoráma csak tovább fokozott. Suhaid igazán eklektikus szettet játszott, de mire beesteledett már olyan hideg lett ott fent, hogy inkább elindultunk hazafele. Már csak azért is, hogy le ne meradjunk az Espanyol – Fradiról 😀

Nem mindenkinek jutott már hely.

A pénteki napot a Toldiban kezdtük. Itt debütált a BP Underground elektronikus zenéről szóló 3. epizódjának premierje, amiben az elmúlt évtizedek számos fontos hazai szereplője beszél múltról és jövőről és egy másik filmre is beültünk. A B-Movie a berlini underground történelmét foglalta össze a kezdetektől a berlini fal leomlásáig egy angol zenész, Mark Reeder szemszögén keresztül.

A Tresor alapítójánál a mikrofon és az esti fiilmben megismert Mark Reeder is ott ül mellette.

A filmvetítéshez kerekasztal beszélgetések is kapcsolódtak pénteken és szombaton is. Ahol olyan prominens személyek osztották meg gondolataikat, mint a Tresor alapítója, Dimitri Hagemann, Naja Orashvili (Bassiani), sőt maga Marc Reeder is. A teljes adás végignézhető lesz hamarosan.

Este viszont már a klub-eseményeken volt a hangsúly. Mi azon belül is a mainstage-t, az Akvárium Klubot látogattuk meg.

A rendezvény egészet tekintve hallottunk olyan kritikus hangokat is, hogy talán az előző évihez képest egy gyengébb felhozatalt sikerült az idei évre összehozni. Véleményünk szerint ennek a többnapos rendezvénysorozatnak a lényege nem elsősorban a már unalomig ismételt / rég befutott előadók bemutatása, hanem inkább az érdekességet, aktualitások és a közeljövő leendő egyéniségeinek bemutatása kellene, hogy legyen. Ha pedig ebből az aspektusból vizsgáljuk a hétvégi napokat, akkor nem lehet panasz a névsorra.

A kisterem péntek estére egy kvázi Innervisons labelnight helyszínévé változott, ehhez tökéletesen passzoló magyar körítéssel. Sobek felvezetése nagyszerűen sikerült, majd érkezett Marcus Worgull akiről csak azért nem fogok véleményt mondani, mert csak belehallgatnom sikerült. Ennek oka, hogy egyidőben játszott az általam egész hétvégén legjobban várt előadóval, honfitársával, Danilo Plessow-val vagyis Motor City Drum Ensemble-vel. A stuttgarti mágus produceri munkásságát inkább az amerikai (Detroit és Chicago) techno és house hangzás inspirálta, dj szettjei ugyanakkor több évtizedet is visszanyúlnak az időben és a 70/80-as évek diszkó, soul és funk hangzása is gyakran terítékre kerül. Persze van akinek ez bejön van akinek nem én a magam részéről azt kaptam amit vártam: vegyes, eklektikus, vidám 2 órát tökéletes hanggal és vizuális élménnyel fűszerezve.

Motor City Drum Ensemble
Motor City Drum Ensemble

Hajnal négy körül vissza a kisterembe (ahol egyébént szintén kifogástalanul szólt a Void!) és sikerült belehallgatni a portugál Trikk kellemes zenei utazásába is de győzött a fáradság és a józan ész (szombaton is meg kellett jelenni) ezért jobbnak láttam időben elindulni.

Szombaton napközben az Eiffel téren állította ki portékáját számos hazai tervező és dizájner, de képviselte magát 40-nél is több lemezkiadó is a Lifestyle Market keretein belül. Többek között az egyik legnagyobb kedvencünk, a Kompakt, akinek művésze – Tobias Thomas – néhány lemezt is felpattintott a naplementében. Sajnos erről lemaradtunk.

Éjfél előtt érkeztünk az Akváriumba. A nagyteremben egy misztikus iráni énekesnő, Sevdaliza állt a színpadon. A gyönyörű énekesnő olyan művészi hatásfokokkal rendelkezik, ami eklektikus zenéin túl természetes kivetülését is még vonzóbbá teszi. Ekkor még mindegyik teremben csak szállingóztak az emberek. Átnéztünk a KisHallba, ahol Nathan Micay nyitotta az aznapi sort. Igazán feszes house-okkal építkezett, a zene engem a a berlini Griessmuhele-ben tett, néhány héttel ezelőtti látogatásomon hallottakra emlékeztetett . Nagyon nehezünkre esett otthagyni, de 1.45-kor kezdődött Modeselektor a nagyteremben.

Modeselektor

Ami teljesen meg is telt a kezdésre. Nem véletlenül. Gernot Bronsert és Sebastian Szary többször járt már nálunk és mindig felforgatták a házat, az egyik évben még páracsatát is szerveztek! A produkciójuk első felében inább technoztak, de elég széles spektrumon mozog a zenei érdeklődésük, készítettek közös dalt az orosz rapperrel, Tommy Cash-hel is. Egy órás live-juk után a Tresor egyik rezidense, Claudia Andersen állt a pult mögé. Ha a másik teremben korábban Berlinben érezhettem magam, akkor ez a tétel most fokozottan volt érvényes. A zene és a közönség részéről is. Az éjszaka folyamán egyébként a Tresor 65 éves alapítója, Dimitri Hagelmann is felbukkant. Claudia Anderson amúgy a tánctér hátsó részén található techikusi zónában rendezte be a pultját. Vicces volt, hogy a közönség végig a szemközti színpad irányában táncolt, ahol pedig semmi érdemleges nem történt a DJ-pulton. Claudiának tehát a közönség 99%-a háttal állt, érdekes élmény lehetett így zenélni. Ő viszont nem zavartatta magát és irgalmatlan rombolásba kezdett. Érdemes megjegyezni a nevét! Szívem szerint ki sem mozdultam volna innen, de 04.00-kor kezdett Jennifer Cardini a kisteremben. Ez viszont komoly dilemma elé állított. Végül felváltva időztem mindkét teremben, „szerencsémre” aztán a nagyterem 5-kor zárt, így az utolsó óránban már csak Cardini játékát élveztem, aki többek között a Secret Fusion Records legújabb megjelenését is felpattintotta, záró akkordként pedig Eagles & Butterflies – Cant stop című zenéjét. Címével ellentétben, a buli sajnos itt véget ért. Köszönük Electronic Beats, igazán tartalmas hétvégén vagyunk túl!

Jennifer Cardini