Interjú – DJ Budai

Techno úttörő, a funky techno meghonosítója, a FreeE magazin alapítója. Több, mint két évtizede a hazai elektronikus tánczenei szcéna egyik legkiemelkedőbb alakja. Munkássága olyannyira szerteágazó, hogy néhány mondatban összefoglalni lehetetlenség. Két évvel ezelőtt újra lejátszós bulival ünnepelte az első mixalbumának húsz éves megjelenését. Igazi trendteremtő lemez volt, amely egy egész lavinát indított el a magyar piacon. Az óriási sikeren felbuzdulva két évvel később megjelent a folytatás. A Budai – The DJ Mix 2. újra lejátszós bulija pedig ezen a hétvégén lesz, rögtön két egymást követő napon is. Ennek kapcsán és az elmúlt húsz év történéseit kivesézve ültünk le egy kávéra a Duna-parton. 

20 éves a DJ Mix vol 2. Hogyan született meg az album? Hogyan zajlott az egész folyamat a megkereséstől kezdve a zenék kiválasztásáig. Szabad kezet kaptál? 

Abban az időben ez még nagyon új volt. A kiadók még nem igazán voltak felkészülve arra – legalábbis Magyarországon – hogy egy DJ kiad egy mixlemezt. Nem nagyon láttak a popos, mainstream dolgokon túl. Nem tudták, hogy ezen túl egy teljesen új generáció épül és erősödik. Aztán amikor számukra is világossá vált, hogy a DJ-k több ezer embert képesek megmozgatni egy buliban, akkor már adta magát, hogy ez teret kapjon. Amikor a FreeE magazinnál dolgoztunk, az akkori főszerkesztő srác (Pánczél Gábor – a szerk.) aki az újság mellett a Universal kiadónál is dolgozott mint A&R menedzser –  javasolta, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy hivatalos, nagykampányos DJ Budai mixlemezt. Ők zöld utat adtak és onnantól kezdve elindult a dolog. A zenék kiválogatásánál 100%-ban szabad kezet kaptam. Egy este leültem és fejben nagyjából összeraktam a dolgokat. Utána jöttek a finomítások. Fel kellett venni a kapcsolatot az előadókkal és a kiadókkal. Nem mindenki adta meg az engedélyt. Emiatt 1-2 zene ki is esett. Majd jött a következő processz. Nem lemezekről szerettem volna összemixelni, hanem stúdióban, ahol nagyon profi a hangzás. Bekérettünk DAT-kazettákat a gépbe, le kellett produkálni, hogy nagyon jól szóljon.

Mesélj a mixalbumok előtti időszakról. Hogyan kezdődött a pályafutásod?

A gimnázium végén tévedtem le a legendás Fortuna Diszkóba egy haverommal. Iszonyat jó zenék szóltak, ott én egyből beleragadtam a diszkó világába. Figyelgettem a dj-t, hogy mixel és milyen számokat pakol. Teljesen berántott az atmoszféra. Törzsvendégek lettünk a Fortunában, ott voltunk nyitástól zárásig.

Te is egyből beruháztál lemezjátszóra?

Először még csak lemezeket kezdtem gyűjteni. A lemezboltokba csütörtökönként érkezett új áru. Ott már egy csomó DJ-vel lehetett találkozni. Aztán beszereztem 2 db Taya lemezjátszót a bizományiból 2000  Ft-ért 🙂 Igaz nem profi lemezjátszó volt, viszont volt rajta sebesség állítás, ami ritkaságba ment ilyen home cuccoknál. Lehetett vele már mixelgetni. Vettem hozzá egy párcsatornás mixert és go! Úgymond bedroom dj lettem. Zenélgettem, jártam a klubbokat mint bulizó. Levittem a lemezeimet az Angyal Bárba, ahol fokozatosan kaptam a lehetőséget. Először csak amíg elment a DJ WC-re, aztán csajozni, később majd már be se jött és azt mondta, hogy csináljam meg én az estét. Kicsi volt a klub, 50 fős, de kit érdekelt? Lehetett zenélni! Ott találkoztam először az akkoriban full elérhetetlen Technics MK2 lemezjátszokkal és Dynacord mixerrel. Nagyon nagy szerencsém volt hogy ezeken tudtam játszani, gyakorolni rögtön.

Kiadód, az Ego Traxx fennállásának néhány esztendeje alatt jelentős nyomot hagyott itthon, minden hazai techno rajongó ismerte ezeket a szerzeményeket. Nem gondolkodtatok azon, hogy újra indítsátok?

Kiadót csinálni nagyon nagy meló. Teljes embert kíván. Nehéz volt egyszerre. Nem bírtuk, sok rossz tapasztalat is ért minket természetesen a sok jó mellett. Úgy döntöttünk, hogy inkább a zenélésre fókuszálunk, mert éreztük hogy a kiadósdi nem a mi utunk.

A „Ma macoosa” és a „Thats we call phunky” óriási népszerűségre tett szert. Miért nem hozta meg nektek ez a két zene a nemzetközi hírnevet?

A Ma Macoosa-t Umek és Carl Cox is játszotta, több kiadó is megkeresett bennünket, de végül Viktorral (Kámán Viktor, Budai szerzőtársa, a közös zenéiket Budai & Vic néven adták ki – a szerk.) úgy döntöttünk, hogy saját magunk adjuk ki. Talán ez meghatározta, hogy meddig jutottunk vele. De ettől függetlenül nagyon sok DJ-hez eljutott a kiadvány és akinek a stílusába belefért, az játszotta is ezt a zenét.

Mire vagy a legbüszkébb, amit elértél?

Hú, ez egy érdekes kérdés. Talán arra, hogy ki tudtam tartani egy olyan stílus mellett, amit a mai napig szeretek és amiben hiszek. Visszagondolva nagyon jó érzés, hogy sok sok  embernek okozok/okozhattam örömet, akikkel együtt élem meg azt, amiben hiszek. Ez nagyon nagy dolog a mai napig.

Hová fejlődik a techno? Hogyan látod a stílus jelenlegi helyzetét?

Nem vagyok jós, nem tudom megítélni erre tart, de az egésznek van egy örök körforgása. Mindig visszanyúlnak a  régi dolgokhoz, az újakkal ötvözik, nagyon nagy újdonság nem érheti már az embert. Ezek a zenék már megvoltak korábban is, csak picit más formában. Az új producerek mindig tudnak adni új feelinget a zenéknek. Ez mindig jó, hiszen ettől frissül ez a  progresszív műfaj, a techno.

Igen sűrű a naptárad de a legnagyobb hazai bulikon egy ideje nem latjuk a nevedet, pedig régen rendszeresen felléptél. Mi ennek az oka?

Tök szomorúan látom – és nem csak a saját nevemben mondhatom ezt – hogy vannak bizonyos fesztiválok, amelyek meghatározóak Magyarországon és már túlnőttek azon a  ponton, hogy én és pár haverom bulija. Már kulturális értékeket is kell hogy képviseljen, hiszen rengeteg emberhez eljut itthon és külföldön is. Azt látom, hogy azok a szervezők, akik ezek felett diszponálnak  mintha nem vennének tudomást arról, hogy rajtuk kívül is nagyon nagy a hazai e-zenei piac. Ezzel pedig beszűkítik a hazai elektronikus zenei szcénát. Vannak figurák, akik itthon és nemzetközileg is elismertek. Olyan, mintha kirekesztenék őket és csak pár emberre korlátozódnak. Magyarországon nem 1-2 emberről szól a techno/house, hanem bizony nagyon sokan benne vannak. Pl Gaga, Belocca, Sobek, akik nemzetközileg iszonyú sikereket érnek el, ők miért nem játszanak ezeken a fesztiválokon? Vagy egy Palotai Zsolt, akinek 30 éves múltja van, őt miért nem tesszük ki büszkén a kirakatba és miért nem kap egy saját színpadot? Megmutathatnánk a hazai partyarcoknak, hogy micsoda múltunk van. A mai fiatalok, akik most kerülnek bele ebbe az egészbe azt látják, hogy a techno három emberről szól Magyarországon. Pedig ez nem igaz. Itt jön képbe a kulturális felelősségvállalás.

Mit tanácsolnál a 20 évvel ezelőtti énednek?

Biztos voltak olyan lépések, amit ma már máshogy csinálnék… De ez így természetes, ez így van balanszban. Meg kellett azokat tenni, jó vagy rossz lépéseket egyaránt.

Kik azok a dj-k nemzetközi szinten, akiket példaképnek tekintesz?

Örök lerágott csont, de nekem Carl Cox az etalon. Nagy volt a német behatás, amikor beindult az elektronikus cucc, nagyon erős volt ez az úgynevezett kockább techno. Coxy megmutatta nekem a funky – groove-os koszos dögös dolgainak és a technonak keverékét. Ő nyitotta fel a szememet, hogy ez az én vonalam, ez tetszik. Tudtam vele azonosulni a gyökereim miatt (soul, fekete zene, hiphop). Ez még a mai napig tart.

20 éve rendszeresen zenélsz Magyarország minden táján. Mi a különbség az akkori és mai viszonyok között? Van esetleg helyi sajátosság régiók szerint? 

A régiót mindig meghatározza, hogy mi a mag. Keleten nagyon erős volt a techno. Sokat számított Polgár, Sáránd és Miskolc. Nyugaton pedig inkább a house-osabb, lazább vonal. Ha a közönséget nézzük, most is megvannak azok a lelkes partyarcok,  mint régen. Lehet más volt maga tánc és a bulizási szokások, de mint zenei élvezet ugyanazt látom, mint régen. Ha elkapsz egy jó bulit, szinte ugyanazt éled át mint anno 20 éve Polgáron, ez nem változott. A világ nem változik, az emberek szeretnek bulizni, régen is és most is. Aki 20 évesen belekerült, 30-40 évesen miért hagyná el, ha szereti ezeket a zenéket? Voltunk Hollandiában az ADE-n, közönség 30-40%-a 30-40 év feletti. 20 éves együtt táncol a 60 évessel. Ha ekkora múltja van egy stílusnak, azt nem lehet csak úgy kitörölni.

Hogyan telik egy átlagos napod?

Van egy kutyusom, vele nagyon sokat vagyok. Mindig történik valami. Zenélés, ügyintézés, a 20 éves buli kapcsán rengeteg teendőnk van…

Mondanál néhány infót erről a buliról, hogy mire számítsunk?

Az egész ötlet onnan jött, hogy tavalyelőtt rendeztük meg a Techno-House Classics nevű mixalbumom 20 éves buliját. Annyira jól sikerült, hogy szeretnénk hagyományt teremteni az összes korábban megjelent mixlemezem kapcsán. Ezek a lemezek nagy hangon buliban nem szóltak így egyben. A CAT 300 fős klub, dupla bulit csinálunk, de a vendég dj-k minden nap mások lesznek.  Összeszedtünk hatot, akik szerintünk ehhez jól illeszkednek. Pl. Nyuszi, Chriss Ronson, Jutasi, Slam Jr. A buli lényege, hogy újra egyben meghallgatjuk a lemezt jó hangon.

Mit tanácsolsz egy kezdő dj-nek? Ma könnyebben lehet érvényesülni, mint korábban?

Erre sincs definíció. Amikor én elkezdtem, nem gondolkodtam ilyen dolgokon, csak sodort az egész. Biztos vagyok benne, hogy ma is vannak olyan arcok, akik ugyanígy sodródnak az árral. Ha kitart mellette és alárendeli, ennek szenteli az életét, akkor mindent el lehet érni, amit csak szeretne.

Ma már nem csak a zenéről szól, hanem komplex dolgokat kíván?

Igen ez így van, de egy mai fiatalnak ez a természetes. Nekünk meg az volt a természetes amibe születtünk. Ahhoz képest most sokkal több a lehetőség, de a lényegi dolog ugyanaz az emberi tényező. Az nem változik. Te kellesz hozzá. Hogy mit fogsz elérni, csak tőled függ. Nyilván vannak akadályok, de ha igazán érdekel ez az egész, akkor mész tovább. Ma technikai részről sokkal több a lehetőség. Régebben be volt ez korlátozva. Drága és szűk készlet, amiből lehetett válogatni. Édesapám adott zsebpénzt, minden pénzem bakelitre költöttem. Másként kezeltük a lemezeket, nagyobb eszmei értéke volt. Ma másnak van értéke, lehet nem a bakelitnek, hanem egy kontrollernek. Ezzel semmi baj nincs, mindig a produktum a lényeg. Mindegy hogy elektromos citera vagy dobot ver, az a lényeg hogy legyen egy nagyon jó buli. És ha jó buli van, tök mindegy, hogy mivel érjük el!

Mi volt az idei nyár legemlékezetesebb esete?

Egyszer tönkrement a hangkártyám az esőben… De hogy valami pozitívat is mondjak, akkor a hajós bulink! Családias, egész este zenéltem, őrület volt minden perce.

Köszönjük az interjút, találkozunk hétvégén!

Esemény: https://www.facebook.com/events/1603246813150570/