DJ Rush személyében minden idők egyik legnépszerűbb lemezlovasa érkezik hétvégén újra hazánkba. Első bakelitjét 1991-ben jelentette meg a legendás Trax kiadónál Kne’Deep címmel. Később ez lett a neve saját kiadójának. A kilencvenes évek második felében Európába helyezte át a székhelyét, Dinamikus szettjei, fáradhatatlan energiája, vagy éppen szokatlan öltözési stílusa tette őt a magyar közönség legnagyobb kedvencévé. Sokak számára a mai napig ő az etalon. Nagy megtiszteltetés, hogy azonnal pozitívan reagált a megkeresésünkre és őszinte válaszokat kaphattunk minden kérdésre. Sok újdonságra is fény derült, mesélt például legnagyobb slágerének, a „Get On Up” megszületéséről és arról is, amikor beszorult az M47 legendás ketrecébe Sárándon. 

Egy időben a magyar rajongók félistenként tekintettek rád. Mit gondolsz, mi ennek az oka?

Nem szeretem ezt a kifejezést és nem is gondolom, hogy az volnék. Ugyanolyan vagyok mint bárki más, a különbség annyi, hogy boldog vagyok mert azt tudom adni a közönségnek amit amúgy is szívesen csinálok. Az emberek jobban tudnak azonosulni azzal, aki valahol olyan mint ők. Alázatos személynek tartom magam és pontosan tisztában vagyok vele milyen érzés a táncparketten lenni, jól érezni magad egy előadóra és az általa prezentált zenére. Az emberek látják ezt amikor játszom és érzik is az energiát ezért gyakran jönnek oda hozzám.

Jó ötlet volt annak idején a hard-techno irányába váltani? Vannak akik azt mondják, ez volt az ami igazán feküdt neked de sokak épp ekkor fordultak el tőled, mert ezt túl primitívnek tartották már. Neked mi erről a véleményed?

Először is én nem csak egyszerűen a hard-techno irányába fordultam. A zene amit játszottam mindig is energikus volt, függetlenül annak stílusától vagy a tempótól. Ha tudok rá táncolni akkor játszom is. Nem felelhetsz meg mindenkinek. Én a disco és a house irányából jövök ahol szintén nem tudsz mindenkinek megfelelni. Meg lesz mindenkinek a saját véleménye, ezért nem is érdekel mit gondolnak az emberek rólam. Vagyok aki vagyok és azt csinálom amit szeretek. Ha ez tetszik az nagyszerű, de ha nem akkor sem különösen érdekel.

Egy másik probléma, hogy az emberek szeretik az előadókat beskatulyázni: ő ezt játssza, ő azt játssza. A fő probléma pedig a fiatal generációval van, mert hiányzik a kulturális zenei hátterük, egyszerűen csak egy stílus létezik számukra. Azt ismerik és bele is ragadnak az egészbe. Ha igazán ismernétek, tudnátok jól, hogy bármit amit úgy ítéltek meg, hogy az jó szívesen játszom. Belecsempészem a szettjeimbe, amelyeket felépítek és a végén mindig le is zárom. Szeretem ha a zene vezet, és nem tudom mi fog történni másnap. Talán úgy érzem majd vissza fogok venni, de az is lehet, hogy épp ellenkezőleg. Ami fontos, hogy olyan zenék legyenek amiket szeretek, nem az emberek elvárásainak és főleg nem annak a hypenak szeretnék megfelelni ami körülveszi az egész szcénát, mert soha de soha nem leszek senki követője.

Elmesélek egy rövid történetet. Egy egész szettet játszottam végig 128 Bpm-es tempóban és volt aki odajött a végén, hogy nagyon tetszik az új schranz hangzás. Kérdeztem is, hogy mégis mi a szar? Látod, egy példa, hogy az emberek hülyeségeket beszélnek, csak azért, hogy be tudjanak illeszteni egy adott kategóriába.

Kik voltak azok az előadók akik inspiráltak a karriered kezdetén?

Ő egy olyan előadó akit nem is ismerhettek, a régi diszkós és houseos időkből, a neve DJ R. aki egy korcsolyapályán pörgette a korongokat.

Van esetleg aktuális kedvenc előadód? Ha igen ki lenne az?

Bocsánat de nincsenek kedvenc előadók jelenleg, mert ahogy már említettem én a zenét szeretem és ha az jó akkor szívesen játszom is.

Legismertebb tracked, a „Get On Up” épp reneszánszát éli, több DJ is újra elővette. Idén nyáron hallhattuk többek között Sven Väth-től is. Mi ennek a dalnak a története? Mesélnél nekünk róla valami érdekességet, amit sosem meséltél el korábban?

Valójában semmi különös nincs amit mondhatnék ezzel kapcsolatban. Talán csak annyi, hogy fülbemászó és emiatt az emberek szívesen énekelik. Persze teszik ezt úgy, hogy nem is tudják a szöveget 🙂 . Szeretem ahogy próbálják, és szerintem ezért is fontos a zene mert összehozza az embereket. Emlékszem, otthon ültem Berlinben és ahogy mindig, akkor is valami különleges dologgal akartam előrukkolni. Mielőtt a CDJ-k elterjedtek volna, mindig kérnem kellett egyet mert így olyan zenéket is tudtam játszani amiket épp akkor készítettem. Úgy döntöttem miért is ne kreáljak újra egy régi klasszikust, amit szeretek és amit kb 30 perc alatt össze is dobtam. Másnap megszületett a Get On Up, amit este le is játszottam és a közönség teljesen megőrült. Az eredeti sokkal lassabb de ezért is emlékszem vissza szívesen a régi időkre mert az embereket nem a tempó érdekelte hanem csak jól akarták érezni magukat.

Szoktál még más stílusú zenéket játszani, pl. diszkót vagy chicago house-t?

Mindig játszom diszkó és house zenéket is. Ha a hangulat és a buli olyan, szívesen belecsempészek egy kis különlegeset. Még diszkó és house rendezvényeken is fel szoktam lépni de fontos, hogy ezek megfelelően legyenek promózva. Ez is én vagyok, ez is a szenvedélyem közé tartozik és nagyon jó érzés néha ilyeneket is játszani. Viszont akkor az egész bulinak olyannak is kell, hogy legyen.

Volt egy mixed 2000-ben, a drezdai Straße E klubban, amit anno rongyosra hallgatott egy generáció. Emlékszem még arra a bulira? Ha igen, milyen volt?

Kelet-Németország zeneileg mindig is a részem lesz valahol. Az az energia ami onnan áradt valami elképesztő volt. Az emberek csak el akartak engedni magukat és jól érezni. Strasse E volt a Major Rush AKA the drum Major szülőhelye. Bármit játszhattam és ott aztán sosem talált süket fülekre, a helyszín valamint a hangrendszer is adott volt ehhez. Érdekes, hogy van ugyan néhány elérhető anyag abból amiket ott játszottam, de szerintem a legjobb szett nem került rögzítésre.

Van esetleg olyan különleges élmény, amely Magyarországon történt veled? Ha esetleg több ilyen is van mesélj nyugodtan, szívesen meghallgatunk több sztorit is.

Az M47-ből rengeteg történetem van, de egyre különösen jól emlékszem. Amikor végeztem a fellépéssel elindultam a bárba, hogy igyak pár italt az emberekkel. Majd irány a tánctér, aminek a közepén volt egy nagy ketrec. Befelé sikerült valahogy bepréselnem magam, de nem tudtam kimászni. A közönség ott állt körben és táncoltak tovább, teljesen meg voltak őrülve. Bent kellett maradjak táncolni amíg ki nem szabadított valaki onnan. Elég vicces volt.

Van egy történt, egy régi Bónusz fesztiválról is. Készítettem egy remixet, Tiësto egyik zenéjére és azzal kezdtem a szettet. Nem számítottam arra a reakcióra amit ott kaptam. Az egész tánctér füstbe borult, csak a felrakott kezeket, a boldog arcokat láttam és azt hallottam, ahogy sikítoznak. Nagyszerű érzés volt amely megérintett, szinte éreztem a közönség szeretetét. Ezek az emberek, az én embereim, ma újra meg tudom nekik mutatni azt, mennyire szeretem őket és úgy gondolom minden tőlem telhetőt megtettem értük aznap este.

Sikerült elérni a céljaid zenei karriered során?

Sosem fogom elérni mindet, ugyanis mindig új célokat tűzök ki magam elé. Aktív résztvevő kívánok maradni a zenei szcénában egészen addig amíg meg nem halok. Amikor teljesül egy célom, rögtön ott egy másik amit teljesítem kell. Boldoggá tesz az, hogy mindig van valami ami miatt érdemes dolgozni.

Mit tanácsolnál a 90-es évek végi / 2000-es évek eleji önmagadnak?

Nem bántam meg semmit és nincs semmi ami miatt bocsánatkéréssel tartoznék. Talán ezek miatt váltam sikeressé abban amivel foglalkozom. Nem változtatnék semmin. Bejártam a világot, találkoztam rengeteg nagyszerű emberrel, mosolyt sikerült varázsolni sokak arcára, segítettem másokon. Még ha néhányan ugyan hátba is szúrtak de a karma most majd jól valagba rúgja őket. Élvezem az életet amit élek és továbbra is járom a világot, találkozom csodálatos emberekkel és képes vagyok megérinteni a lelküket. A rajongóim pedig az én lelkem, ami folyamatosan mosolyt varázsol az arcomra, sőt néha örömkönnyeket is.

Mi a helyzet a KneDeep kiadó háza táján?

A kiadó igazából csak hobbiból üzemel, a mai napig aktív, viszont kizárólag kivételes előadók és kivételes megjelenéseink vannak. Szeretek itt megjelentetni zenéket és folytatni is fogom a munkát.

Mi az amit szívesen csinálsz szabadidődben? Hogy néz ki egy átlagos napod?

Szabadidőmben a kertben szeretek ülni félmeztelen avagy a forró kádban feküdni és csak relaxálni. Esetleg grillezni. Ha Portugáliában élsz ezt egész évben könnyedén meg tudod tenni. Szükségem van egy kis nyugalomra a hétvége előtt, mivel az utazás néha kemény és stresszes is tud lenni. Az apró dolgok, melyeket magad miatt teszel tudnak csak előre mozdítani.

Mire számíthat tőled a közönség az idei Bónusz Fesztiválon?

Rengeteg energiára!

DJ Rush november 16-án, a Black Arena színpadán lép fel a Bónusz Fesztiválon!