Az első pillanattól kezdve nagy érdeklődéssel figyeljük a Super Italo rendezvényeit. Ők ugyanis visszahoztak egy nyolcvanas években fénykorát élő stílust, az italo disco-t, egész estés bulikkal, Budapesten egyedüliként. Az italo az egyik legédesebb zenei tiltott gyümölcs, mely a cukormázas felszín alatt ínyenceknek való, máig különleges ízeket is kínál. Kultikus és az elektronikus tánczene fejlődésében fontos műfaj, a Super Italo bulisorozat pedig a teljes spektrumát igyekszik bemutatni, bűnös örömmel kiválogatva a klasszikus nyolcvanas évekbeli időszak legjavát. Az elmúlt időben többször megfordultunk ezeken a bulikon, volt, hogy szinte teljes létszámmal jelentünk meg és csapattuk reggelig, gyakori visításokkal kísérve: „Áááá, hát ezt is váágom”. Imádjuk. Ez a város egyik legkülönlegesebb partysorozata, mely idén volt öt éves. Ennek apropóján beszélgettünk az alapító dj-párossal; d’Endre és Hifi Nyuszi meséltek a bulisorozat indulásáról, az italo jelenéről és jövőjéről, és pontot tettek a ciki / nem ciki vita végére is.

Nemcsak dj-k vagytok, ennél sokrétűbb a zenei kötődésetek. Mesélnétek magatokról?

DE: Elsősorban zenerajongók vagyunk mindketten, kiapadhatatlan az érdeklődésünk, megismerési vágyunk. Ebből jön minden más, főleg az, hogy szeretnénk átadni, amit tudunk róla, így évtizedek óta írunk is a zenéről, személyes posztokat, újságot, könyvet. És ebből jön a dj-zés is persze. Én általános iskolás koromban, a nyolcvanas évek végén kezdtem sulidiszkóval, a kilencvenes években pedig már vissza is vonultam, haha. De az italo visszacsábított.

HNy: Az én ide vezető utam egy kicsit kacskaringósabb. A sulidiszkó, meg sulirádió nekem is megvolt, aztán mindenféle kitérőkkel – mint pár év vidéki kereskedelmi rádiózás -, a zenei újságírás mellett, igazi későn érőként ugrottam fejest a partiéletbe bő 15 éve. Promóterkedés, dj-zés, klubnak programszervezés, ami kell – nagyon intenzív időszaka volt az életemnek. Aztán úgy hat éve kiszálltam, de persze a vér nem válik vízzé; előbb csak hobbi szinten szivárogtam vissza, mostanra viszont kezd újra komolyra fordulni a dolog. Mindig olyasmit szerettem teljes gőzzel tolni, ami hiányzott a palettáról, és az italo is pont ilyen, amellett, hogy imádom.

2014-ben indult a bulisorozat. Honnan jött az ötlet, és miért pont az italóra esküdtetek fel?

DE: Mindketten gyerekkorunktól, a nyolcvanas évek közepétől imádjuk a műfajt, tehát valós időben kattantunk rá, amikor futott. Ami akkor önfeledt bulizenének hatott, és ösztönös ráérzés volt, az mára egyrészt mit sem változott: az italo bármikor működő, garantált boldogságforrás, vigyorra és táncra késztető zene, méghozzá úgy táncolsz rá, mintha senki sem látna. Másrészt a világ is eljutott oda, hogy maximálisan elismeri a műfajt, amely fontos híd, építőkocka, evolúciós lépcső az elektronikus diszkózene és a house, meg a techno között. Amúgy meg 2014-ben összehoztunk egy cikket a műfajról a Recorder magazinba és kézenfekvő volt mellé, hogy egy buliban be is mutassuk az italo csodálatos, ezerszínű világát. Jól sikerült a buli, onnantól meg se álltunk. Háromhavonta vannak Superitalók, kivéve nyáron, akkor sűrűbben. 

HNy: Az a cikk pedig azért született, mert akkoriban kezdett megint visszafolyni a trendáramba az italo. A műfaj a kilencvenes években indexre került, majd először a rövid életű electroclash-hullám hozta vissza a felejtőből a 2000-es évek legelején – nekem is akkor jött az első flashback – , de akkor nem nyerte vissza a renoméját, ez a mostani reneszánsz viszont abszolút rehabilitálta. Mi mindketten őszintén rajongunk érte, a zeitgeist is kedvező, szóval gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy csináljuk.

A bázisotok a Beat On The Brat. Miért éppen erre a klubra esett a választás?

DE: Kézenfekvő volt ez is, a hely tulaját és programfelelősét, Lévai Janit régről ismerjük, plusz ez a belváros zeneileg legmegbízhatóbb klubja, tökéletesen passzol egy fülledt italo-diszkózáshoz. Szerencsére a Beat is befogadó volt a műfajra, rengeteg teltházas buli igazolja a jó párosítást.

HNy: Ugyanakkor pont most kezdtünk el azon gondolkodni, hogy öt év után új kihívások elé állítsuk magunkat, úgy érezzük, van annyira erős már a brand, hogy meglépjünk egy upgrade-et, akár rezidenciában is.

Ezek szerint ti is elgondolkoztatok már azon, hogy időnként nagyobb közönség előtt is megmutassátok ezeket a zenéket? A retro a fénykorát éli és ezek a zenék a 30+-os korosztály minden tagját megfogják.

DE: Voltak már bulijaink más helyen, nagyobb közönség előtt is, szerencsére valóban kezd néha szűkös lenni egy kis klub, rengetegen szeretik, vagy megszerették az italót, merjük remélni, hogy általunk is. De nincs olyan célunk, hogy kifejezetten a retro-közönségnek és/vagy a 30+-osoknak játsszunk. Illetve, szeretettel várjuk azokat, akik a műfajt már az eredeti jelenidejében élték, viszont úgy tűnik, hogy szerencsére rengeteg egészen fiatal is szereti az italót, mert a bulijainkra főként ők járnak. 

HNy: Az egyik kiinduló célunk pont az volt, hogy kiragadjuk az italót a retro bulik gettójából; hogy bemutassuk, ez nem dévényitibibácsis zene. Ezen aztán annyit nem is kellett erőlködni, aki egy kicsit is követi a tánczenét, az tapasztalhatta, hogy az italo ma menő. A másik magunknak deklarált küldetésünket viszont feladtuk: a „régi italós” közönséget nem sikerült megszólítanunk. Nem tudom, ez ilyen tipikusan magyar dolog-e, vagy generációs szakadék, mindenesetre létezik egy külön – kicsi, de annál összetartóbb – közössége, szubkultúrája a műfajnak, 40-es, 50-es italo rajongók, akik elég látványosan lekezelnek bennünket, kábé kik ezek, és hogy jönnek ők az italóhoz. Sajnos, pedig mi tényleg akkor lennénk igazán boldogok, ha több generációt látnánk keveredni a tánctéren.

Hogyan látjátok az italo helyét, megítélését most? Van jövője egy ilyen múltbéli műfajnak?

DE: Az italo egyrészt ma is élő műfaj, számtalan friss leágazással, másrészt épp az elmúlt 4-5 évben kapja meg egyre több helyről a műfajt rég megillető elismerést, része lett az elektronikus zenei kánonnak. És mivel annyi színe, ága van, több ezer maxi jelent meg a nyolcvanas években, ezért játszani is nagyon sok variációban lehet, az önismétlés kizárt.

HNy: A klasszikus italo soha nem volt ennyire jól, talán még az eredeti fénykorában sem övezte ekkora kultusz. Nyilván a színtiszta italo annyiban azért véges, hogy pár évről beszélünk a 80-as évekből, ami így önmagában egy zárt dolog, nem is sokan csinálnak a világban egész estés italo bulikat. De közben az italo, mint hatás folyamatosan ott van az elektronikus tánczenében, most éppen megint nagyon erősen és szerteágazóan, a nu-discótól a synthwave-ig, Skatebårdtól Skreamig. Egy ideje már mi sem vagyunk keményvonalasok, és az eredeti italók mellett játszunk a közelmúltból és a legfrissebb felhozatalból ilyen italo-behatású zenéket is.

Hogyan győznétek meg a kétkedőket, akik számára ez a műfaj elsőre ciki?

DE: Nyilván elsősorban úgy, hogy jöjjön el egy buliba és lássa, hallja, hogy mennyire ellenállhatatlan tánczene ez. Egy-egy buliból reményeink szerint kiderül, hogy mennyire korát megelőző zene volt az italo, bemutatjuk, hogyan hatott egymásra az electróval, korai house-zal, és hogyan a mai hangzásokra. Ezek máig teljesen frissnek ható, megunhatatlan zenék, amiket gond nélkül lehet is egymással mixelni. 

HNy: Szerintem ma már az italót cikinek gondolni ciki ☺

A sajtófotótok egy Ken Laszlo lemezborító remake-je. Ez honnan jött? 

DE: Adta magát. Az italo talán leginkább ikonikus lemezborítója a Hey Hey Guy maxi borítója. Két pacák szerepel rajta, mi is ketten vagyunk, komolyan vett komolytalankodás, a fotózás is jó móka volt Lékó Tamás fotósbarátunkkal.

HNy: És persze a név által sugallt magyar kapcsolat. Ami nincs, hiszen ez csak egy jól hangzó fantázianév, ami az italónál műfaji követelmény. Rengeteg nagyon agyament van, a kedvenceim az olasz szóviccesek, mint a Den Harrow (azaz denaro, pénz) vagy az Albert One (Albertone, kicsi Albert). A legjobbak azok, amiket nyilvánvalóan a hiányos angoltudás, illetve csupán hangzás alapján választottak, mint a Gazebo, vagyis lugas… De tulajdonképpen miért is ne lehetne Lugas egy előadó neve? Kit érdekel? Ez a nemtörődöm attitűd amúgy az italo minden vetületére igaz.

Az idei nyaratok látványosan sűrű volt, úgy tűnik, beérett a munkátok gyümölcse. Ti hogy látjátok?

HNy: Az biztos, hogy csúcs volt az idei nyár, ahogy az egész évünk is. Megvetettük a lábunkat a Duna mindkét partján (Pontoon és Trip ható), sikerült vendégül látnunk egyik kedvenc aktuális dj-nket és a világ 10 legnagyobb italo fanatikusának egyikét, az ausztrál Hysteric-et, na meg volt egy bulink, amit a sírból hoztunk vissza (a külföldi vendég az utolsó pillanatban lemondta, és még az eső is esett, de végül szuper este kerekedett). Ez rengeteg energiával töltött fel bennünket.

Mik voltak számotokra az első öt évetek legkiemelkedőbb mozzanatai?

HNy: Ha valamit ki kell emelni, akkor talán tavaly az Italo Disco Legacy film premiervetítéssel egybekötött bulija a Toldiban, amit a BuDoKu-s srácokkal közösen szerveztünk. Itt volt a rendező is, aki utána azt mondta, ez az este volt az összes addigi közül a kedvence a berlini világpremier után, ami mellesleg a Berghainben volt. Egy ideje igyekszünk minden bulit valami téma/koncepció köré építeni, így tulajdonképpen mindegyik kiemelkedő, nekünk biztosan ☺ Idén elindítottuk a saját mixsorozatunkat Super Bold Italo néven, olyan mixekkel, amik valamilyen módon ki-, vagy túllépnek az italo szűkebben vett keretein. Eddig három készült, itt lehet meghallgatni őket.  https://www.mixcloud.com/SuperItalo/

Talán most már nem titok, hogy az ugyancsak nyáron indult Sintesi bulisorozat mögött is ti álltok. Mesélnétek erről is?

HNy: Visszakanyarodnék a beszélgetés legelejére, hogy az mozgat bennünket, hogy megismertessük másokkal mindazokat a zenéket, amikre rá vagyunk kattanva. És nem az italo az egyetlen, így elkezdett bizseregni bennünk a késztetés, hogy a többi mániánkkal kezdjünk valamit. Ebből született a Sintesi, nagyon örülünk, hogy a Lärm vevő volt rá. Idén nyáron startoltunk vele, havi egy vasárnap futott az első szezon. Ezeken a bulikon az italo mellett ős-electro, korai acid house, mutáns diszkó, az electrofunkot latin hatásokkal keverő freestyle, new beatet >>  https://primate.hu/katonas-utemek-pornograf-szovegek-new-beat-az-uj-kedvenc-stilusod/ << és mindenféle szintis wave-zenék szólnak, csupa olyasmi, amit így együtt ebben a formában nem hallhatsz sehol, megszórva a zenei vonalhoz passzoló friss zenékkel. Büszkék vagyunk, hogy a 444.hu felkérésére csinálhattunk egy mixet. eebben nagyjából minden benne van, amiről ez a buli szól.

Mik a terveitek 2020-ra?

HNy: Mértéktelen italózás ☺ Komolyabban: a következő bulink igazán különleges lesz, hazai fókusszal, valamikor tavasszal, elé pedig egy ugyancsak spéci mix is készül – egyelőre ennyit árulhatok el. Nyárra ismét tervben vannak külföldi fellépős bulik, és egy újabb filmbemutató is szervezés alatt, reméljük, összejön. Szóval, ha minden jól megy, eggyel ráteszünk 2019-re. 

DE: Ha nem is 2020-ra terv és persze nem is komoly cél, de egyszer nagyon menő lenne Olaszországban játszani.


Az idei utolsó Super Italo buli december 20-án lesz, ezúttal mindenféle más olasz tánczenével. https://www.facebook.com/events/806195806504828/

A Sintesi évzáró különkiadása, vendég dj-kkel december 29-én jelentkezik a Toldiban. https://www.facebook.com/events/768607753607642/