DJ Hruscsov a hazai goa szcéna megkerülhetetlen szereplője immáron húsz éve. DJ-ként és promóterként is igen aktív, bár ma már inkább tartja magát szervezőnek, mint zenésznek. Másfél órát beszélgettünk. Terítékre került múlt, jelen és jövő.

20 éve cseppentél bele a szcénába. Hogyan kezdődött a pályafutásod?

Zenetanárként végeztem. Általános iskolákban tanítottam klarinétot és zongorát. 1993-tól kezdtem el rockegyüttesekben zenélni. Koncertezni jártunk, ez az időszak nagyjából 1997-98-ig tartott, majd megismerkedtem az e-zenei szcénával. Onnantól kezdve eljárogattam bulikba, mint például a Cinetrip és a Hyperspace. A Patex 2-ben a takarító brigádot vezettem, mindenki szívesen járt oda dolgozni 😀 Ekkor jött a felvetés, hogy mi lenne ha csinálnánk egy afterpartyt a Desperado-ban (ma Fészek – a szerk.). 1999-ben lekeveredtem szilveszterezni Halásztelekre, onnantól kezdve teljesen beszippantott a goa világa. 2000-től egy teljesen új élet kezdődött el számomra. Az Almássy téren volt anno egy hely, Dam Café néven üzemelt. Nem véletlenül így hívták, Amszterdamról kapta a nevét… Itt is csináltunk aftereket, aztán éjszakai bulikat az akkori Magyarok Házában, amit most Művész Labirintusnak hívnak. Lépésenként jöttek a bulik, a MÁV Sporttelepen már 4-500-an voltak. Az igazi áttörés 2004-ben történt, az EU-csatlakozás napján, a visegrádi katlanban 1000-1200 fős bulit csináltunk.

Melyek voltak számodra a legemlékezetesebbek helyszínek?

Elsőnek a tárnoki katlant említeném meg. Ez egy fél illegál hely, de az akkori vezetés rossz szemmel nézte. Hiába 10 000 négyzetméter, építménynek minősül,nem engedélyeztek 300 embernél többet a barlangban, csak kint. Kb 6-7 bulit csináltunk, mindegyik nagyon emlékezetesre sikeredett. Most megváltozott a helyi vezetés. Úgyhogy májusban újra lesz Tárnok! Felejthetetlen pillanatokat éltünk meg a Garancsi tónál is. Ez egy szabadtéri buli. ami különböző stílusokat vonultatott fel, ezt a vonalat később aztán a Normafa vitte tovább. Náluk ott bukott el a dolog, hogy a felsőbb vezetés elvette a tábort, ott lett volna egy úszóközpont a vizes VB idején. Utána lett Kamaraerdő, ott viszont lakossági panaszok miatt úgy tűnik, hogy nem is lesz több. Ez volt az utolsó olyan rendezvény, ami több stílust vegyített. Nem biztos, hogy egy új szereplő sikerre tudná vinni ezt a fajta koncepciót. A Normafa a Circus Maximus-szal kezdődött, akik benne voltak a West Balkánban is, ők tudtak közönséget hozni. Olyan név kell, akinek van múltja, akinek van egy 5-600 fős bázisa. Arra lehet építkezni, nulláról nem hiszem, hogy ezt meg lehet valósítani.

Hogyan reagáltál a West Balkán tragédiájára, mint szervező? Jelentősen megnehezítette a dolgodat?

Filmet lehetne forgatni a West Balkán előtti időről. Mindenki arra törekedett, hogy minél különlegesebb helyszíneken rendezzen bulit. A West Balkán előtt nem volt létszámstop. Manapság pedig vagy az van, hogy nem kapnak engedélyt a helyek. vagy pedig az, hogy milliós költségekbe kerül a megfelelő kialakítás. Így pedig már nem éri meg.

Vizoviczki birodalmát ismerve igen csak meglepő, hogy egyszer még a Hajógyári Szigeten is szerveztetek bulit. Ez hogy jött össze?

2005-ben Dobránszky Zoli barátommal megalapítottuk a Tranceport-ot. A partyphoto.hu oldalon keresztül kerültünk kapcsolatba Rács Balázzsal, aki a Vizoviczki-birodalom ügyvezetője volt abban az időben.  Az első goa bulit 2006-ban rendeztük a Home Club-ban a Bizarre Contact főszereplésével. Mindenki megadta a módját, felvette az elegáns ruháját. Tetszett a Rács Balázséknak is, felvetették, hogy mi lenne ha az Events Hallban csinálnánk meg a Yahel bulit. Az esemény napján Vizó azonban mégis kitalálta, hogy inkább a 16Bit Lolitas menjen az Events Hallba és Yahel kerüljön a sokkal kisebb, szomszédos Dokk Clubba. Az Events Hallban voltak 800-an, nálunk meg full teltház, 1500 ember, többet már nem engedtek be. A végén aztán odajött hozzánk Vizó bocsánatot kérni két testőr társaságában, hogy elkalkulálták magukat, több ilyen nem lesz.

De nem csak velük, hanem olyan legendákkal szerveztél bulikat, mint például Bernáty Sanyi, Való Karcsi és Pintér Gábor. Velük kapcsolatban mi az, ami először eszedbe jut?

Bernáthy Sanyi inkább művészként fogta fel ezt az egészet. Nagyon jó barátságban voltunk, 2007-ben volt egy komoly betegségem, nagyon sokat beszélgettünk akkoriban. A Való Karcsival az Almássy tér kapcsán kerültünk kapcsolatba, ő ha jól tudom manapság egy büfét üzemeltet a Margitszigeten. Olvastam a Pintér Gáborral készített interjút, nem is tudtam, hogy a testvére által került bele ebbe az egészbe, vele aztán sokat dolgoztunk együtt a Kashmirban. Érdekes, hogy amíg anno az ötvenes korosztály vezette a klubokat, ma inkább a huszonévesek. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés: ezt hogyan? 😀 Nagy az összefonódás, egy helyet több ember visz, viszont ők benne vannak más helyekben is. Nagyon megváltoztak ezek a dolgok.

Korábban zenéket is írtál. Mi újság a Y-East projekttel?

Nagyon szépen ment a történet addig, amíg a fiam megszületett. Ma már kétgyermekes családapa vagyok. A producer már csak olyan, hogy sosincs kész a zene, mindig tökéletesítjük. Egyre terhesebb lett a stúdiózásra fordított idő. Félmunkát pedig nem tudok végezni. A család, szervezés, fellépések annyi időt elvesznek, hogy mellette képtelenség lenne zenét is írni.

Meglátásod szerint inkább tartod magad zenésznek, vagy pedig szervezőnek?

Két évvel ezelőttig azt mondtam volna, hogy zenésznek, most már szervezőnek. Érzem magamon, hogy fáradok, megválogatom hol lépek fel, mondok is vissza fellépéseket. Külföldre ma már nem megyek el kocsival, nem győzöm a tizen x órás autózásokat. Fontos az, hogy energiát adjak az embereknek, nemcsak hogy ott legyek. Szervezőként pedig megpróbálom a legkisebb részletekre is odafigyelve csinálni a dolgokat.

Hogyan látod a magyarországi goa szcéna, illetve a budapesti klubszcéna helyzetét napjainkban?

A psytrance annyira erős, meghatározó eleme lett Magyarországnak, hogy fénykorát éli, most már nem is tudom hányadik éve. És ez nekünk is köszönhető. Mielőtt elkezdtem zárt helyszínű bulikat csinálni, csak open air bulik voltak, a téli szezonban nem volt goa. Lépésről lépésre fejlődtünk. 4-500 fős MÁV Sporttelep, majd Való Karcsiéknál az Almássy téren, később Pintér Gábornál a Kahsmirban, aztán a Dürer Kertben is. Folyamatosan növekedtünk mind dekorációs elemek, mind előadók tekintetében. Ez köszönhető Ozorának is, ami Európában a portugál Boom Fesztivál mellett a legnagyobb. A klubhelyzet ma teljesen katasztrofális. A szigorításoknak hála azt látom, hogy folyamatosan zárják be őket. Minden a levegőben lóg. 300-as létszám fölött nem engedélyeznek klubokat megnyitni, az under dolgokat sem engedik. Nem tudom, hogy mi lesz. Jelen pillanatban egyre hanyatlóbbnak érzem. Ellehetetlenítik a klubszcénát. Nem adnak semmi alternatívát. Az okát nem nagyon értem, mert egyes klubok pedig virágoznak. Alkalmazkodunk a változáshoz, amit lehet próbálunk megoldani. A West Balkán után is ment tovább az élet, a jövőben is alkalmazkodni kell ahhoz, amit kitalálnak az okosak fentről. Abból kell főznünk, amink van.

Mi a véleményed a psytekről?

Lacikáék (NVC) kezdték el először ezt a vonalat Magyarországon. Itthon a Mad City kb. 3 éve csinálja, saját közönséget verbuváltak, Wegha Andrisék pedig a VégrePéntek sorozaton játszanak ilyet, a régi goás közönség soraiból. Hogy mi lesz ebből? Bármi lehetséges. Anno a classic goa ment a 2000-es évekig, aztán Astrix megalapította 2002-ben az izraeli fullon stílust. 2002 és 2006 között mindenki ezt játszotta. Azért is, mert Astrix eladogatta a hangmintáit, ezért mindenki ilyen hangzást játszott. 2001 körül megjelent a progressive stílus, Ticon a legismertebb előadó, az Iboga Records pedig a legjelentősebb label. Ez a stílus mostanában picit alábbhagyott, illetve elpopulárisodtak. Ilyen például a Vini Vici, akik ma a tízszeresét kérik el, mint amennyiért négy évvel ezelőtt felléptek itthon. A psytek lehet, hogy populárisabb lesz, lehet, hogy megmarad ilyennek. Ozorán a Pumpui Stage-en lehet sok ilyet hallani.

Idén nyáron is lesztek a Budapest Parkban?

Igen, immáron kb. nyolcadik-kilencedik éve. Az egyik előadó akit szerettünk volna elhívni, a Szigeten lesz, a másik pedig csak jövőre ér rá, az egész nyara foglalt. Idén az lesz a változás, hogy minden hónapban lesz külföldi előadó. A Park évek óta nyitott erre és szerintem mi is hozzuk az elvárt forgalmat és színvonalat.

A zenélésen, szervezésen kívül foglalkozol még valami mással is?

Van egy másik bizniszem is, a Nomad Stretch Tent. Szervezőként mindig későn kapcsoltam, ha az előrejelzés esőt jelzett a rendezvény idejére. Mit csinál a szervező ilyenkor? Sátrat bérel. De sok volt ezzel a macera: vagy túl későn kapcsoltunk, vagy nem volt ember, aki felállítja. Szerettem volna saját sátrakat, de az esküvői sátrak nem tetszettek. Belekezdtünk egy saját vállalkozásba. Dél-Afrikai beduin sztreccs sátrat kölcsönzünk, voltunk tavaly a B My Lake-en és Fonyódon is.

Japánban kezdted az évet. Milyen apropóból jártál ott?

Igazából lazítani, több mint 20 magyar volt lent, régi cimborák. Még soha nem jártam ilyen messze. Hirtelen megmozdulás volt. az indulás előtti nap vettem meg a repülőjegyet. Nem bántam meg 🙂 Nagyon szeretem a társaságot, akikkel lent voltam. Ismerjük egymást vagy 20 éve. Ez az Ozora team, akikről tudni kell, hogy elég zárkózottak a hétköznapi életben. Japánban visszajöttek azok az érzések, amire itthon a hétköznapokon nem jut idő. Hatalmas kikapcsolódás volt.

Milyen tapasztalatokkal tértél haza? Mi az, ami szívesen látnál a japán mentalitásból itthon is?

Az utcán nem lehet enni és dohányozni, nincsenek szemetes kukák. Ott egy 40 milliós város és nincsen szemét. Én mint dohányos stikában jártam a sikátorokba. Eleinte nem tudtam semmit erről. Ahogy megérkeztem egyből rágyújtottam, gyanús volt, hogy nincs kuka. Wegha-ék szóltak később, hogy ezt itt nem szabad 😀 A 2020-as olimpia miatt szigorítottak, eddig a kocsmákban rá lehetett gyújtani, de most már ott sem. Arra voltam felkészülve, hogy mennyire drága lesz Japán, de nem az. A japán whiskey fantasztikusan jó, a boltokban olcsóbb mint itthon. A szakéban csalódtam, azt hittem olyan mint a pálinka, de annál sokkal gyengébb. A kaják is nagyon finomak, de nem tudtam mit ettem 🙂 A büfékben meg volt csinálva a választék műanyagból és ami szimpatikus volt, arra ráböktem. Van olyan étterem ahol nem te kérsz, hanem úgy működik mint egy italautómata. Beírod a sorszámot és azt fogja kiadni. Az emberek nagyon kedvesek, nem hiszem, hogy nagyon lenne bűnözés. Simán otthagyják tölteni a telefonokat, amíg a plázában vásárolnak. Boldog családokat láttam, de láttam a fáradt arcokat is. A hét minden napján dolgoznak. Azért járnak öltönyben bulizni, mert munka után és munka előtt mennek szórakozni. Szombat délután a kávézóban ott alszanak az emberek. Vannak olyan bárok, ahol hivatásos lányok beszélgetnek férfiakkal, szex nélkül. Ennyire el vannak magányosodva. Nagyon sokan lesznek öngyilkosok arrafelé. Táblákon kiírva kérik a lakosságot, hogy este hat előtt ne ugorjanak le a hídról. A lányok körében a manga stílus hódít.

Na és milyenek arrafelé a bulik?

A One Ozora Day-en voltam. Fantasztikus megjelenésében és akusztikai téren. Gyönyörűen szólt a zene. A VIP részben mindenféle ételt és italt felszolgáltak, olyan luxusérzete volt az embernek, mint a legnagyobb sztároknak. Éppen emiatt sok mindenre nem emlékszem 🙂 A japán fiatalok nagyon kulturáltak, de amikor táncolnak akkor kijön belőlük a hétköznapi stressz. Jó volt látni, hogy mennyire felszabadultan táncolnak.

Hogyhogy nem szervezel már bulit a Dürer Kertbe, miközben korábban az számított a fő otthonotoknak?

Külön szakadtunk, ennek több oka is van, amiről nem szívesen beszélek. Nem az én döntésem volt, hogy onnan kiszálltam. Az élettől kaptam egy pofont, amiből fel kell állni. Kiszakadtam a Dürerből, új kapuk nyíltak meg. Azok a kapcsolatok, amik a begyepesedett düreres énemben elvesztek most újra kinyíltak. De már úgy gondolom, hogy minden azért történt, mert valami újat kellett csinálnom. Egy új szakaszba léptem, próbálok ennek megfelelni. A Dürerben kész infrastruktúrát kapsz, most mindent saját magamnak kell felépíteni. Ez azért jó, mert benne van a változtatás lehetősége.

Harmadik alkalommal rendezitek meg a Winter Moon fesztivált. Mit érdemes róla tudni? Mennyiben lesz más az idei, mint az eddigiek?

Októberben szerveztünk először bulit az ELTE-n. Hangzásilag nem volt a legtökéletesebb. Maga a helyszín rengeteg opcionális lehetőséggel bír, nagyon jól meg lehet csinálni. De sajnos elsőre nem a legjobban sikerült, mint ahogyan a szilveszteri buli sem, amit a Normafa teammel közösen szerveztünk. Ott sem állt össze a kép, túl sokan voltunk szervezők. Most minden feltétel adott. Tompó Attiláékkal (Void Acoustic) már előzetes próbát végzünk, tökéletesen fog megszólalni a hang. Ha megérkezel a helyre, elkap az iskolai feeling, mert túl sok a fehér. Most fényfestéssel megvilágítjuk és japán meditációs stage-t alakítunk ki. Szilveszterkor jött egy reumatológiai problémám, amit japán masszázssal hoztak rendbe. Így vetődött fel a gondolat, hogy mi lenne ha a buliban is csinálnánk egy ilyet. Japán zenék és filmek lesznek, ilyen chilles dolog, de lesz egy 60 négyzetméteres tatami, ahol két masszőr fog tevékenykedni. A felső színpad lesz a dark, A CSCS Crew, egy fiatal brigád fog közreműködni, akik pár éve cseppentek bele ebbe az egészbe, de nagyon underground amit csinálnak. A fellépők személye követi a Winter Moon eddigi koncepcióját. Olyan külföldiek lesznek, akik nem számítanak annyira mainstream-nek, nincsenek minden évben Magyarországon. Hatikwa nagyon szélsőséges progresszív zenei vonalat játszik. Nagyon egyedi a hangzása. Fele, osztrák hi-tek DJ, még soha nem zenélt még Magyarországon. Igyekszünk újítani, nem ugyanazokat hozzuk, mint mindig. Az eddigi három ELTE-s buli közül ez lesz a legdrágább fellépők, hangzás és látvány tekintetében. Úgy megyek neki ennek a bulinak, hogy a legjobb lesz, ami csak lehet. Szerintem sikerült kieszközölni azokat a hibákat, amik az előző két alkalmat jellemezték. Két vizuálosunk, két dekorosunk is lesz. Úgy megyek oda, hogy nem félek attól, hogy mi lesz. Felkészültem mindenre.