Jay Lumen hazánk legmagasabb szinten jegyzett lemezlovasa. Naptárában sorra érik egymást a nemzetközi fellépések, bejárta már a legnevesebb klubok és fesztiválok DJ-pultját. Produceri munkái a legnépszerűbb kiadók gondozásában látnak napvilágot, rendszeresen jelennek meg zenéi az Adam Beyer nevével fémjelzett Drumcode-nál is. De vajon miért ő az egyetlen a magyar techno szcéna képviselői közül, akinek sikerült a nagy áttörés? Nála jobban kevesen látják át a nemzetközi vérkeringés folyamatát, ezért aztán olyan kényes témák is előjöttek, mint például a ghostproducerkedés. Beszélgettünk a zenei alapképzés fontosságáról, a zeneírás folyamatáról, a techno jövőjéről és a koronavírus okozta helyzetről is. 

Eddig akárkivel beszéltünk, aki komoly produceri sikereket ért el külföldön, mind közös elem az, hogy már nagyon korán belecseppentek a zenébe. Nálad hogy zajlott ez a folyamat? Zeneiskolai előképzettség nélkül ne is számítson valaki nemzetközi karrierre?

Igen, ez rám is igaz, hiszen én is korán belecsöppentem a zenébe, egészen pontosan 7 éves koromban. Akkor felvételiztem ugyanis a zenei általánosba. Anyukám azt gondolta, hogy jó ötlet ott tanulnom, mivel  pár éves korom óta mindig ütöttem a ritmust a reklámok, meg a különböző műsorok alatt és különösen a zenés dolgokra voltam fogékony.
Ami a zeneiskolát, vagy zenei előképzettséget illeti, nem feltétlenül van a kettőnek köze egymáshoz, hiszen tehetség nélkül, csak képzéssel egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy sikereket érünk el, ugyanakkor az alapok megtanulása minden területen nagyon fontos. Vannak, akik őstehetségek, de ilyen esetekben sem árt az alapok ismerete, még ha nem is feltétlenül szükséges. Az is igaz, hogy mindenképpen folyamatosan tanul az ember, még ha csak egy szoftver, vagy szintetizátor megismeréséről van is szó. Ez is tanulás, csak nem iskolai keretek között.
Én már gyerekkoromban éreztem magamon az alkotói vénát, de tény és való, hogy az első nyolc osztályt zenei általános iskolában végeztem, ami nyilván egy jó kiindulás ahhoz, hogy valaki produceri munkához lásson. Érzésem szerint én iskolai képzés nélkül is ilyen irányba mentem volna, ugyanakkor löketet és segítséget adott ahhoz, hogy elinduljak ezen a pályán. Tehát nem mondanám, hogy feltétel, mindenesetre semmiképp sem hátrány, sőt segítség. Valamilyen módon pedig mindenképpen tanulnunk kell, még ha az csak az eszközeink megismerésére, kiismerésére korlátozódik is.

Tanultál hangszeren is játszani?

Választott hangszerként hegedülni tanultam, ami nem lett végül a szívem csücske. Ugyanakkor a szimfonikus zenét nagyon megszerettem, persze nem csak a hegedű által.

Több magyar producer is büszkélkedhet neves kiadóknál történt megjelenéssel. Mit gondolsz, miért mégis te vagy az egyetlen, akinek sikerült a nagy áttörés és naptárodban hemzsegnek a külföldi fellépések dátumai?

Megtisztelő, amit mondasz, köszönöm! De erről nehéz így beszélni, hiszen nem hiszem, hogy lenne titok vagy speciális recept. Nyilván szeretni kell azt, amit csinálsz. Nekem a zene volt az első szerelem, a mai napig az és mindig is az marad, amíg csak élek. Ezen túlmenően az összes energiát bele kell fektetni, ami azért nagyon sok lemondással jár. Ugyanakkor nyilván, ha az energiáidat arra fordítod, ami igazán fontos a számodra, amit igazán szeretsz, akkor a körülményektől függetlenül nem érzed tehernek a dolgot. Amikor mások fociztak, vagy strandra jártak, akkor én otthon kísérleteztem a zeneírással. Amikor mások munka után pihenni mentek haza, én leültem a gépem elé és éjjelig zenéltem. Ha az ember a céljaira, életútjára koncentrál, akkor az előbb-utóbb meg fogja hozni a gyümölcsét és ez az élet minden területére igaz. A legfontosabb talán az, hogy ahhoz, hogy sikeres legyél rengeteget kell dolgoznod. Plusz nem szabad foglalkozni a károgókkal, vagy rosszakarókkal. Én is számtalanszor hallottam rengeteg embertől, hogy ez úgysem fog sikerülni. Számtalan példát mondhatnék.

– Azt mondták, hogy a berlini Tresorban magyar nem fog játszani. Én játszottam többször is.
– Azt mondták, hogy az ibizai Space-ben magyar nem fog játszani. Én mielőtt bezárt játszottam többször is.
– Azt mondták, hogy a Space Miami-ban magyar nem fog játszani. Én játszottam többször is.
– Azt mondták, hogy az El Row magyart DJ-t nem foglalkoztat. 2013 óta dolgozom velük.
– Azt mondták, hogy magyar DJ nem lesz a Drumcode-nál. Én lettem, több kislemezzel is.
– Azt mondták, hogy a Beatport toplistáin magyar nem lesz. Én voltam az első magyar, aki No.1 volt a Beatporton.

Hosszan sorolhatnám még. Engem mindig inspirált, amikor valaki azt mondta ez, vagy az nem fog sikerülni, mert még senkinek sem sikerült. Ez ugyanis semmi mást nem jelent, mint egy lehetőséget, hogy abban a dologban te lehetsz az első, aki megcsinálja.

Az is motivál, hogy ezzel talán ajtót nyithatok azoknak, akik még kedvet kapnak ehhez az egész szép hivatáshoz. Megmutathatom, hogy igenis lehetséges egy kis országból is nagy dolgokat elérni és ez talán majd másokat is inspirál. 🙂

Első magyarként sikerült zenét megjelentetned a Drumcode-nál, ami kétségtelenül az egyik legnépszerűbb techno label. Mi kell ahhoz, hogy valakinek megjelentesse a zenéjét Adam Beyer? Te küldted be először a demot? Ők kerestek meg? Elmesélnéd ennek az egész folyamatát a megjelenésig?

Az első együttműködés akkor történt, amikor a techno nem éppen volt a topon. Gyakorlatilag mindenki – még a saját menedzserem is – lehülyézett, hogy miért akarok technot játszani, amikor a house és a tech house sokkal jobban pörög. Az akkori tech-house szcéna egy idő után unalmas és sablonos lett számomra. Szerettem azt a vonalat, de nekem nem kellett az, ami akkor ment. Inkább visszatértem ahhoz, amit gyerekkoromban hallgattam. A Steve Stoll, Jeff Mills-féle erős techno vonalhoz. Elkezdtem ilyen stílusú zenéket írni keverve deep progressive elemekkel. Ki akartam találni egy kicsit új hullámosabb techno hangzást is az igazi száraz őstechnoból eredő zenéim mellett. Közben persze küldözgettem mindenfelé a demót. Biztosan sokat segített, hogy Adam Beyer már játszotta a zenéimet. És már találkoztunk is korábban, amikor együtt zenéltünk Kanadában. Az első zene épp a Gary Beck-kel közös szerzemény volt. Miután elküldtem neki, legnagyobb meglepetésemre 10 percen belül válaszolt, hogy imádja a zenénket és szeretné kiadni. Ez 2011-ben történt és utána két évig ez volt a Drumcode legsikeresebb megjelenése! Ettől függetlenül tény és való, hogy nem könnyű eset a Drumcode. Nyilván egy nagyon nagy brandről beszélünk. Amit Adam Beyer véghezvitt Svédországból indulva az valami egészen fantasztikus. Olyat tettek le a techno szcénában – még ha manapság picit könnyedebb is a hangzásviláguk – mint azelőtt senki. Bár én magam nem feltétlenül játszom sok Drumcode zenét a szettjeimben, sőt inkább alig, mégis ez a tény.
A saját zeneszerzői szemszögemből mára változott a helyzet, hiszen nem nagyon küldözgetek demókat. Az elején persze minden producernek ugyanaz az útja, így ha most kezdeném én is nyilván küldeném őket sorra.

Ha már megemlítetted Gary Beck nevét, számos producerrel írtál már közös zenét rajta kívül is, többek között Umek, Green Velvet, Roberto Capuano, vagy éppen Sasha Carassi. Hogy zajlik egy ilyen kollaboráció? Küldözgettétek egymásnak a félkész demokat vagy bezárkóztatok közösen a stúdióba egy hétvégére?

Most már online világot élünk, nem nagyon szoktunk közösen beülni a stúdióba. Inkább elküldözgetjük egymásnak a sávokat. félkész dolgokat, ötleteket. Valamelyikünk befejezi, ez általában én vagyok. 🙂 Rengeteg vízióm van. Annyi mindent belepakolok, hogy utána már nem is nagyon kell hozzányúlnia a másiknak. Én inkább azt szeretem, ha a másik fél küld egy pár kezdeményt és én fejezem be a közös dalt. Green Velvet esetében ez másként néz ki. Ő ugyanis csak a hangját adta a közös dalhoz és én írtam a teljes zenei alapot, plusz az eredeti mellett mindketten készítettünk egy-egy saját remixet is a kislemezre.

Kivel volt a legjobb együtt dolgozni?

Green Velvet nagyon jó arc. Ős techno figura, aki mostanában a house világában tevékeny. Nagyon közvetlen, viszont érthető módon elég lassú. Vele az első közös EP, az “Its all about me” közel egy éven keresztül íródott. Mindössze azért, mert nem volt ideje felvenni a vokál sávokat. Nála ez sztenderd dolog. Nyilván nagyon benne van a partyéletben akkor is, ha nincs fellépése, így viszonylag kevés időt tölt azzal, hogy a stúdióban ügyködjön. Ebből a szempontból nehéz volt vele, viszont a közvetlensége miatt nagyon szerettem vele együtt dolgozni. Sasha Carassi-val és Roberto Capuano-val viszont nagyon gyorsan tudtunk együtt haladni.

Van olyan előadó, akivel még nem dolgoztál együtt, de szívesen csinálnál közös zenét?

Bár nem feltétlenül lehet minden darabját játszani, de nagyon szeretem Marcel Dettmann hangzásvilágát. Azt a fajta koszos, érces, melankolikus világot, amit képvisel. Tény és való, hogy nem táncparkettre való minden zenéje, de azt hiszem, ez egy érdekes felállás lenne. Ugyanakkor nagyon szeretem KiNK-et élőben, aki abszolút nem techno, bár onnan is táplálkozik a zenéje. Azt nem tudom, hogy miként sülne el egy közös zene, de érdekes együttműködés lenne, az biztos. Egyébként ez úgy szokott történni, hogy vannak olyan zenék, amiket nagyon szeretek, megfog valami a hangzásvilágában. Vagy azért mert újító, vagy azért, mert valami nagyon egyedi ízt tartalmaz. Egyébként szívesen dolgoznék John Williams-szel, aki szerintem egy zseniális szimfonikus zeneszerző. Csak hát zeneileg egy picit távol állunk egymástól jelenleg. 🙂

Ezek a kollaborációk hogy szoktak zajlani? Ki keresi meg a másikat?

Teljesen változó, is-is. A legtipikusabb példa amikor ugyanazon a fesztiválon játszunk. Beszélgetünk a backstage-ban aminek aztán az lesz a vége, hogy csinálunk, valami közöset.

Még ma is megtalálnak ghost producer felkéréssel? Mit gondolsz, mennyire jellemző ez a mai szcénára? Az elmúlt néhány évben rengeteg DJ bukkant fel a semmiből, akik sorra járják a nemzetközi fesztiválokat, megjelenéseik vannak. De a közönség gyakran szkeptikusan áll hozzá ezekhez az újdonsült sztárokhoz.

Ez elég kényes kérdés. Az elektronikus zenei élet ma már inkább a pop világához hasonlít. Nagyon sok DJ mögött ghost producerek állnak, fel tudnék sorolni akár 20 ilyen nevet… Nyilván közülük azért vannak olyanok, akik le tudnak ülni egy laptoppal megírni a kezdő témát, hogy aztán elküldjék a ghost producernek, aki befejezi. A saját menedzsmentem is megkérdezte annak idején, hogy miért vagyok olyan hülye, hogy a fél életemet a stúdióban töltöm. Én azért vagyok ilyen, mert nekem ez kell. Nem tudnám úgy elképzelni a munkásságomat, hogy ne legyen benne a saját ízem, a saját ötleteim. Most is éppen stúdiót fejlesztek, szeretek újítani, új dolgokat kipróbálni és szándékosan hagyok is magamnak időt a stúdió munkákra azzal, hogy nem engedem a menedzsmentemnek “túltölteni” a turné naptáramat.
Ugyanakkor nem ítélek el senkit, aki máshogy gondolkozik. Aki havonta minden másnap játszik, az aligha fog időt tölteni a stúdióban. Azt viszont nem tartom helyesnek, ha eleve nem a saját produktumukkal robbannak be a köztudatba. Ez nagyon sok fiatal tehetségtől veszi el a helyet és időt. Olyanoktól akik nem tudják mit kell üzletileg beletenni abba, hogy sikeresek legyenek. Sok olyat látunk a szcénában, hogy valaki a 0-ból úgy lesz nagy, hogy a párja, a haverja, a testvére a ghost producere, a legjobb barátja (aki esetleg klub, vagy fesztivál tulajdonos) a menedzsere, aki a legtöbb fesztiválra be tudja nyomni úgy, hogy még nem is ismeri a közönség. El lehet indulni így is. Láttunk és látunk ilyet a mai napig. Aztán van, aki jó DJ lesz, van aki pedig nem. Egy jó közepes szintet kis tapasztalással el lehet érni és ha megvan a jó háttércsapatod, akkor fenn tudsz maradni a nagyon sokáig, csak az a kérdés, hogy ez így rendben van e.
Szerintem mindezeknél sokkal fontosabb a zenei alázat és az, hogy ne üzletet, hanem zenét akarjunk létrehozni. Pillanatokat, élményeket és önmagunk világát kiadva a szerzeményeink, szettjeink által. Én legalábbis igyekszem eszerint létezni DJ-ként és producerként.

Rengeteg helyen játszol szerte a világban, van “kedvenc” országod, vagy klubod? Melyik fellépésed sikerült különösen emlékezetesre?

Sok helyet szeretek. Dél-Amerika nagyon különleges, egy teljesen más világ. Nagyon élik az elektronikus zenét, meg is mozdulnak rá és nagyon nyitottak. Uruguay fővárosát nagyon szeretem, legutóbb is 8000 ember előtt játszottam Montevideóban anélkül, hogy az egy fesztivál lett volna. Szeretem Argentínát is ahol a legemlékezetesebb talán az azóta már bezárt Pacha Buenos Aires volt számomra. Olyan létszám jött össze, hogy több száz embert el kellett küldeni, mert már nem fértek be az amúgy igen csak méretes klubba. Na és ott van a spanyolországi Madridban a Fabrik. A nagyterme 5-6000 fős, ott is volt szerencsém játszani, nem egy alkalommal.
Mondhatnám az ibizai Privilege-t, a Destinot, vagy az azóta bezárt Space-t. Amszterdamban az ADE is mindig nagyon jó élmény. Nehéz kiemelni egy országot, vagy klubot, mert szerencsére rengeteg fantasztikus helyszínen van lehetőségem játszani és ezt ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eljön.

Mit gondolsz, merre halad a techno globális szinten?

Azt gondolom, hogy nagyon nagy mennyiségű közönséget nyert manapság a techno. Részben a fesztivál / EDM őrületből. Ezt a stílusmegnevezést amúgy nem szeretem, hiszen minden EDM ami táncolható elektronikus zene, még ha mára kapott is a megnevezés egy negatív előjelet. Nagyon sajnálom, hogy megbélyegeztek egy gyűjtőfogalmat azzal, hogy ráaggatták egy teljesen kommersz stílusra. Viszont annyi előnye volt, hogy azok akik akkor, azzal a mainstream vonallal beléptek az e-zenei világba, most már igényesebb zenéket hallgatnak. Az EDM-nek hála nagyon komoly közönséget nyert magának a techno. Persze hátulütője is van, hiszen amellett hogy nagyon sok új és jó producer lett, sok olyan is előkerült, akik néhány évvel ezelőtt még más stílusban alkottak, holott akkoriban sem a minőségi szintnek számítottak, hanem a könnyedebb részét fogták meg a dolgoknak. A hígulás nem jó irányba viszi el a stílust. Nem véletlenül bontotta ketté a Beatport a “Techno” címkét. Ha rajtam múlna, én még tovább bontanám, hiszen a “peak time” techno-ból is van igényes és kommersz ugyanúgy, ahogy a mélyebb vonalban. Attól még, hogy valami koszosan, akár amatőr módon szól, nem feltétlenül lesz igényes, vagy jó, holott sokan ezt gondolják sajnos. Örülök annak, hogy az új generációs, száraz hard techno teret nyert, hiszen itt is rengeteg friss és jó dolog van. Nem egy buli van, ahol én is felpakolok hard cuccokat. Ugyanakkor ez olyan irányba mozdítja el a szcénát, amit sokan félreértenek. A mindent ütünk ami mozog mentalitás nem a techno igazi mivoltát jelenti. A techno kezdetekor, ami a 80-as évekre tehető (még ha persze már jóval korábban is kísérleteztek már vele nem kevesen) még nem arról szólt a dolog, hogy agyonverünk mindent, hanem a kísérletezésről, a megújulásról. Anno mindent technonak hívtak, ami a technológia segítségével létre hozott úgymond táncolható elektronikus zene volt. A house pedig loopokból és cut-okból készült, úgymond “házi körülmények között” előállított elektronikus zene (persze ez teljes mértékben átvitt értelemben volt értendő). Sokan azok közül, akik most cseppentek bele ebbe a közegbe, azt gondolhatják, hogy az a techno, ami legalább 135 bpm-en szól. Ez totális tévedés. Nem hiszem, hogy cikibb lenne a techno, ha melodic vagy deep vonalról beszélünk, mint például az Afterlife-féle vonal. Hisszük, vagy sem, fogadjuk el, hogy az is techno. Ahogy Kobosil, Len Faki, vagy Yan Cook is. Attól szép a techno, hogy széles spektrumon mozog és ettől tud kiteljesedni benne minden DJ és producer. Az már más kérdés, hogy mi lesz ebből igazán jó és hiteles, viszont mindenképp jó ha tiszteletben tartjuk az egymás által szeretett különböző zenei vonalakat.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem abszolút pozitív dolog, ha valaki elmegy egy igazán kemény techno bulira, majd másnap simán jól érzi magát egy house deep house buliban is.
A zenei nyitottság megmutatja és segíti fejleszteni az intelligenciát, ami fontos.

Összességében szerintem a techno szép jövő előtt állhat, ha épülni, újulni tud és egy közösséggé válik hangzástól függetlenül. Egész odáig érdemes underground-dal foglalkozni, amíg nem válik önzővé és kirekesztővé. Az underground attól underground, hogy keresi az újat, nem attól, hogy annyira “túlművészkedett”, hogy valaki 3 ember előtt játszik, mert több nem viseli el.
A techno eleve nem egy zenei stílus számomra.
Hangzást, divatot, technológiát teremt. Bármit! A techno egy életstílus. Nagy butaság ráaggatni csak egy zenére. Ez egy életforma.

Óriási filmrajongó vagy. Hogyan töltöd a szabadidődet azokon a napokon, amikor nincs fellépés és stúdiózás?

Általában filmes dolgokkal töltöm az időt. Szeretek más világban elmerülni, mint a realitás. Ez persze a zenémben is igaz, hiszen érzéseket, utazást élek meg általa, ugyanakkor sok háttérmunka is áll a karrierem mögött. Egyeztetések az ügynökségekkel, menedzsmentemmel, melyekben nagyon is a realitás talaján kell mozognom. Így a filmek jó kikapcsolódást jelentenek. Sokat utazom és ezáltal sok olyan filmes helyet meg tudok látogatni, amit nagyon szeretek. Ilyen például az Universal Studios, vagy a Disney Hollywood. Imádom ezeket a helyeket, el tudnék ott lakni egy darabig. Ebből a szempontból nagy filmőrült vagyok. Hordozgatom haza az onnan beszerzett ereklyéket.
Ugyanakkor a teljes, 100%-ig kikapcsoló pihenés számomra talán már mást jelent. Leginkább azt, ha egy helyben vagyok, bárhol is legyen az a hely és nem kell becsekkolni a reptéren. 🙂

Mik a terveid a 2020-as évre?

Sok megjelenés van kilátásban, sok új zenén dolgozom. Főleg, hogy épül az új stúdióm. Csináltam 1-2 érdekes remake-t is, amiből nem tudom, hogy lesz-e hivatalos megjelenés. Március 8-án, nőnapon jött ki egy új zeném az Octopus-nál. Május 1-én a saját kiadómnál jön egy kislemez, aztán sorra jön ki a többi. Nagyon sok mindenen dolgozom, több stílusban, leginkább persze techno.

Koronavírus. Sajnos erről is meg kell hogy kérdezzelek, hiszen ez jelentősen felborította az egész világot. Rád hogyan hatott, mit jelent ez a világ számára szerinted?

Szerintem kb ugyanúgy hatott rám, mint a legtöbb emberre. Én már viszonylag az elején közöltem a menedzsmentemmel, hogy márciustól 3-4 hónapig egészen biztosan nem vállalok nemzetközi fellépést és kértem őket, hogy szervezzék át a már lekötött dátumokat legkorábban az év végére, hiszen jól látszott, hogy duzzad a vírus helyzet és rövid úton itt nem várható megoldás. Így igazán meglepetésként nem ért, még ha meglehetősen szomorú és nagyon nehéz időket élünk is meg. Nyilván, ha most a saját szcénánkról beszélünk ez óriási mélyütés a kulturális életnek és az elektronikus zenének. Klubok zárnak be, melyek jó része várhatóan nem fog kinyitni a vírus után sem, fesztiválok maradnak el, vagy tolódnak el és persze kevesebb DJ és producer is fog tudni megmaradni. A jelenlegi helyzet vonzata egy válság is, amely nyilván rá fogja nyomni a bélyegét ez életünkre. Ugyanakkor minden ember számára megterhelő ez és komoly kihívást jelent, területtől függetlenül. Nem szabad csak a magunk világát néznünk. Egy ilyen helyzetben csak az összefogás segít.
Kitartást és a lehető legjobb egészséget tudom csak kívánni mindenkinek.
Annyit tehetünk most, hogy otthon maradunk és igyekszünk lelassítani és megállítani a vírus terjedését. Csak akkor megyünk, ki ha nagyon muszáj és amikor idős rokonainkat, ismerőseinket kell segítenünk. Minden más esetben azonban az otthon maradás a megoldás.
Addig is én igyekszem az ajtón belülre hozni a bulit, hiszen minden kedden este 19:00-kor jelentkezem az otthoni “Isolation DJ set”-jeimmel.

Merre fogsz zenélni az a vírus után? Vannak tervek egyáltalán ebben a labilis időszakban?

Először is azzal kell kezdenem, hogy minden a vírus helyzet alakulásán múlik. Tény, hogy most senki nem tud semmi biztosat, így tervekről és előzetesen a nemzetközi helyzettől függővé tett lekötésekről tudok beszámolni. Én a magam részéről a nyárban csak reménykedni tudok, de reálisan nézve nem hiszem, hogy a nyári időszak sokkal jobb képet mutatna a jelenleginél, még az ősz sem lesz a legrózsásabb talán. Persze reménykedjünk.

Mindettől függetlenül az amerikai és az európai ügynökségek, akikkel dolgozom optimista felállást vetítenek elő és komolyan dolgoznak az őszi időszakon. Többek között egy 4 hetes, az amerikai kontinenst érintő turné áll előttem az őszi időszakban. A tervek között szerepel többek között egy dupla buli Las Vegasban, ahol a 999999999 duóval osztom meg a headliner-i szerepet a méltán híres Area 15, Lilghtbox helyszínén, ám előtte egy szigorúan limitált létszámú klubban a We All Scream-ben fogok egy speciális house szettet játszani, ha minden jól megy. Várhatóan visszatérek a világhírű Exchange-be Los Angelesben és terveinkben van Miami is. Montevideó is újra a naptárban szerepel a Music Box klubban, akárcsak a Club Room Chilében és a Noir in Rebel Torontóban. Tervben van még Cordoba, San Dieogo, Lima (Peru) és El Paso is.
Európában Németország, Anglia, Szerbia, Spanyolország, Franciaország, Svájc és Svédország is várható.

Mindezek előtt azonban mindenkinek kitartást és nagyon jó egészséget kívánok még egyszer!
Remélem, hogy a világ minden táján mihamarabb túl leszünk a helyzeten és újult erővel térhetünk majd vissza, ahhoz az élethez amit úgy szeretünk és most talán még értékesebbnek látunk majd.

Az interjú a Madal Cafe-ban készült.