Harminc éve Nagy-Britannián már végigsöpört a maszkviselési hisztéria. Igaz, elsősorban a fiatalok körében, és nem világjárványt előidéző vírus elleni védekezés eszközeként, hanem partik kötelező kellékeként. Ezt a divatot tette ikonikussá a kilencvenes évek elején az Altern 8, akik most kéretlenül is ezzel a húzásukkal kerültek újra fókuszba – ha már így alakult, nézzünk be a maszkjaik mögé! 

A brit rave hőskora 1989-1994 közé tehető, ebből is az első pár év vált igazán legendássá. A viharos gyorsasággal terjedő és szaporodó (elsősorban titkos helyszíneken, elhagyott raktárépületekben és a városokon kívül, a „földeken” megrendezett) buliknak kialakult az önálló szubkultúrája a maga zenéjével (kezdetben acid house, majd a szimplán hardcore-ként hivatkozott breakbeat techno), divatjával (batikolt póló, buggyos nadrág, kezeslábas, bucket hat), kiegészítőivel (síp, kürt, fényrúd, fehér kesztyű, láthatósági mellény) és szokásaival, mint, nos, a meghűlésre javallott inhaláló balzsamok belélegzése és/vagy egymásra kenése… problem?  A raverek leginkább a Vicks Vapourub (nálunk Wick Vaporub néven kapható) készítményt kultiválták, miután brit tudósok kimutatták (hahaha), hogy a bennük lévő illó anyagok, mint a mentol, a kámfor és az eukaliptuszolaj rátesznek egy lapáttal az ecstasy hatására, főleg arcmaszkból belélegezve – alaposan meg is ugrott a vegy- és munkavédelmi maszkok forgalma azokban az időkben.

Ezt a mai szemmel is vicces hóbortot tette halhatatlanná a rave-korszak egyik legismertebb és legsikeresebb brit formációja, az Altern 8. A duó a KLF-hez hasonló zenei felforgatókból és csínytevőkből állt, és ugyan az ő rövid működésük kevésbé volt szubverzív művészeti akciók sorozata, a humor- illetve irónia-faktor náluk is az eget verte. A zseniális imidzshúzással a fellépéseken és a nyilvánosság előtt tetőtől talpig védőruhában, A-betűvel jelölt maszkokban megjelenő páros egyszerre gúnyolta ki (szeretettel, nem bántásiból) és népszerűsítette a rave-színteret, hogy – akárcsak a KLF – a csúcson ki is szálljon belőle.

A Stafford városából elszármazott Altern 8 ráadásul messze nem novelty act volt, mint az akkori rave formációk jelentős része (lásd Smart-E’s, Urban Hype  és társaik), a bemutatkozásukkor már komoly múlttal és tánczenei pedigrével büszkélkedhettek. Mark Archer 1986-ban kezdett dj-zni, 1988-tól producerkedik, zenei ténykedése a kezdeti években nagyjából két szálon futott; egyrészt Dean Meredith partnereként (ő előbb a Bizarre Inc, majd a Chicken Lips alaptagjaként szerzett nevet magának), másrészt Chris Peat társaságában (aki pedig azzal az Andy Meechammel csinált zenéket, aki Dean Meredith fent említett formációinak másik kulcsembere volt – szoros kis brancs). Archer és Peat több kooperáció után 1989-ben Nexus 21 néven nyitottak új lapot a közös történetükben, és ez a projektjük már komoly figyelmet kapott, ekkor még csak a zenével: miközben Angliában épp tetőzött az acid house-őrület, ők detroiti technót nyomtak – olyan meggyőzően, hogy az első zenéjüket az USA-ban Kevin Saunderson KMS labele licenszelte kiadásra, majd Carl Craig is remixelte. Még abban az évben kijött az első (és utolsó) albumuk (The Rhythm Of Life), melyen a detroiti hangzást tökéletesen visszaadó (és itt-ott direkten lenyúló) alaprecepthez a korszak összes fontos összetevőjéből kevertek egy-egy csipetnyit; italo-house zongorafutamokat, díva-vokálokat, acid-csavarásokat, bleep-es pittyegéseket, electrós breakbeateket.  A szakma és a közönség egyaránt ráharapott a Nexus 21 zenéjére, a mai füllel is friss lemez a maga idejében abszolút újszerűnek hatott a brit színtéren, nem sokkal marad el minőségben Archerék példaképe, az úttörőnek számító manchesteri 808 State ’89-es albuma mögött. A duó debütálásával megelőlegezte a ’90-’91-ben berobbant breakbeat techno irányzatot (az első számú rave-zenekar, a Prodigy 1990-ben indult), majd ráfordult, hogy aktívan formálja azt. A következő lemezzel a rave-ek kollektív eufóriájához passzoló, eggyel dallamosabb, populárisabb irányt vettek volna, de az első promóciós maxi negatív fogadtatása után úgy döntöttek, az új hangzáshoz inkább új nevet választanak. Kis csalással, ugyanis 1990-ben már kihoztak egy (bleep techno felé húzó, kemény és nyers) minialbumot mint Altern 8 (eredetileg Alien 8, csak a kiadójuk benézte, és úgy maradt), de az az undergroundnak szólt, ők pedig nagyobban gondolkodtak. 

1990 végére a rave-színtér Nagy-Britannia-szerte megerősödött, általánossá váltak a több ezres bulik, a média (és a hatóságok) figyelme mellett a fiatalok tömegmozgalma törvényszerűen áttört a tömegkultúrába; ugyan a rádiók nem játszották ezt a zenét, de a raverek vették a lemezeket, mint a cukrot, így azok felkerültek a slágerlistákra, onnan be a tévébe, a Top Of The Pops-jelenlét pedig visszafelé is hatott, azaz aki mainstream sikerre vágyott, kommerszebb zenét csinált. 1991-ben a Prodigy nagyot ment a Charly-val, de Archerék cimborái, Meecham és Meredith is gurítottak egy nagy slágert a Bizarre Inc-kel, aminek talán volt némi szerepe abban, hogy megszületett az az Altern 8, amit a széles publikum megismert. A befutáshoz a zenét kisujjból kirázták: mesterien rakták össze kismillió hangmintából és Roland TR-hangokból, a mániákus breakbeatekre eufóriarohamot előidéző szintifutamokat, fülbemászó dallamokat, erős női vokálokat pakolva, a maximális hatás(vadászat) kedvéért őrjöngő közönséghanggal megküldve, 8-asra végződő számcímekkel. De mindez kevés lett volna, ha nincs a védőruhás-maszkos arculat, plusz az áramütést kapott pantomimosokat imitáló hülye mozgás, nem beszélve a teljesen zizi, garantáltan folyamatos vigyorgásra késztető klipekről – és saját járművükről, egy böhöm harckocsiról. Az öltözet egyébként a véletlennek köszönhető: az egyik klubba úgy kötötték le őket Altern 8-ként, hogy 1-2 hónappal korábban Nexus 21-ként léptek fel, amit átverésnek éreztek, ezért Archer a légierőnél szolgáló testvérétől kért valami cuccot, amivel álcázhatják magukat – így lett a katonai vegyvédelmi ruházat a védjegyük. 

A duót a komoly zenei tudással kombinált örökös csibész hozzáállás emelte ki magasan az akkori mezőnyből, a gyakran egyszeri poénra építő formációk sokaságából. 1991-92 között nem is tudtak hibázni: megvolt a maguk top20-as trilógiája (a KLF „stadium rave trilogy mesterhármasához méltóan) az Active 8Evapor 8  – Hypnotic St-8 klipslágerekkel (3., 6. 18. hely a kislemezlistán), többször felléptek a Top Of The Popsban, mindeközben végighaknizták az összes valamirevaló rave bulit. Ja, és időnként hatalmasat trollkodtak a színtéren belül és kívül is: előbbire a legemlékezetesebb az a gerillaakció ’91-ben, amikor az egyik fő rave helyszín, a Shelley’s klub parkolójában saját bulit rendeztek, amit a tagokat gyanús elemeknek néző rendőrség oszlatott fel (ezt örökíti meg az Active 8 klipje), de ez semmi ahhoz képest, hogy Chris Peat elindult a ’92-es képviselőválasztáson Stafford választókörzetben a Hardcore (Altern8-ive) párt színeiben – és negyedik lett.

Az Altern 8 névleg 1994-ig működött, ’93-tól gyakorlatilag mindketten a saját projektjeikkel foglalkoztak, aztán összevesztek, és hosszú évekig kerülték egymást. Rövid élete alatt mindössze egy nagylemezt hozott össze a duó, de az máig (jól) tartja magát: a ’92 júliusában megjelent (az albumlistán 11. helyig jutott) Full On… Mask Hysteria tökéletes lenyomata a breakbeat technónak és az akkori brit rave-mozgalomnak, benne van szinte minden, amit ebből a hangzásból ki lehet hozni (tegyük mellé a Prodigy Experience-ét és Acen 75 Minutes-ét, és akkor tényleg teljes a paletta). Az Altern 8 ugyan több mint 25 éve megszűnt, de a kultusza – megérdemelten – stabil (Aki kíváncsi a teljes sztorira első kézből, szerezze be Archer memoárját. A rave-nosztalgia újabb és újabb hullámai rendre visszahozzák őket a köztudatba, amit persze  -érthetően – szívesen meglovagolnak, hol külön-külön, hol párban, ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, névhasználati vitákkal és kuszaságokkal  bonyolítva, a végén a borítékolható nagy összeborulással. Idén márciusban is együtt léptek fel headlinerként a Bang Face fesztiválon, ami az utolsó nagy tömeget vonzó zenei esemény volt Nagy-Britanniában, amit még megrendezhettek a kormány koronavírus elleni védekezést szolgáló korlátozó intézkedéseinek bevezetése előtt.

Ezzel el is érkeztünk a mosthoz, amikor aki csak teheti, maszkot visel, és egyáltalán nem a buli kedvéért. Valószínűleg nincs olyan öreg raver, akinek a jelen helyzetről ne ugrott volna be az Altern 8 két maszkos kópéja, és persze az internet mémre és vicces kommentre éhes népe ugyancsak felkapta a duót, amivel ők is tisztában vannak. A poén adja magát („30 évvel megelőzték a korukat” és a többi), az élet óriási ziccert kínált fel, de a tagok nagyon helyesen kihagyják: kategorikusan kijelentették, hogy bármennyire menő lenne, nem fognak maszkot gyártani. Azért egy új számot összehozhatnának, a címe lehetne Self-Isol-8.

Addig is, itt az Altern 8 feloszlása óta fáradhatatlanul zenét gyártó Mark Archer MASC projektjének idén februári EP-je: https://superrhythmtrax.bandcamp.com/album/return-of-the-masc-ep
Ez pedig az Altern 8 ’92-es albuma, bő egy órányi tömény oldskool rave-örület: