Újabb, olvasni, nézegetni és hallgatni való szösszenetemmel, és retró történeteimmel igyekezlek szórakoztatni. Olyan könyvekről és rádió műsorokról mesélek melyek magukkal ragadtak, alakítottak és, nagy hatással voltak rám. Ha van kedv és idő tarts velem!

Születésem évében velem együtt megjelent „A vakond nadrágja“.is. Ez volt az első könyvem amit már önállóan eltudtam olvasni.

Röviddel a kék nadrágos történet után jött a Bőrharisnya. A Nagy Indián könyv sok mindenre megtanított. A borítója indiánt rajzolni, a tartalma pedig sok fontos, vadkeleten is használható információt adott.

Így már a tudás birtokában, 7 évesen rádörrentettünk egy fecskére, ami a hasznos madárkán és a népszerű fürdőgatyán kívül egy cigi márkát is takart akkoriban. Suliból hazafelé, átvágva az alkalmanként tehenekkel és azok lepényeivel izgalmassá tett réten, Old Shatterhand, Csingacsguk, Winnettou elképzelt és a 2 kuzinom valós társaságában elszívtuk a békepipát. Miközben mi a füstjeleket gyakoroltuk a rét melletti úton, ugyan nem lóháton, de minket pár perccel beelőzve biciklivel már vitte is a hírt egy sápadtarcú mind a hármunk wigvamjába, hogy „füstöl a rét“! Rövidesen szinkronban és szigorúan érdeklődtek a szüleink unokatestvéreimnél és nálunk a „kinél volt a gyufa és ki hozta a cigit?“ kérdéskörben. Estére lett meg az eredmény, szerencsére azóta már elfelejtettem mi volt a bünti. Arra viszont emlékszem hogy 13 éves korunkban egy akadályverseny után, az iskolánkba visszatérve, már nagyfiúként a férfi WC-ben némi szmókolással próbáltuk levezetni az izgalmakat. Miután rögtön megbuktunk ezzel, válaszhattunk: a jó szaglású, mindhármunk által szeretett igazgatónk Gyuri bá fenékberúgását kértük, örömmel arcunkon, az intő helyett.

Számomra 1974-ben került elő újra a hét évvel ezelőtti vallasztáshoz hasonló hasonló kérdés, de egy jóval vidámabb szituban. Az Osibisa néven angliában dolgozó afrikai brigád kérdezte énekelve, hogy kinél van a gyufa és kinél a papír. Az hogy ők és pláne a nagy főnökök nem fecskét szívtak, az biztos! .
Azóta béke van és mosolygás.

A füstölgés után visszatérek a könyvekhez, bár ott sem minden történet végződik HAPPY END-el. Sajnos se a békepipa, se varázsgomba nem segített a négy liverpoli gombafejű lovagon abban, hogy 6 év múltán is együtt maradjanak. Mielőtt még feloszlottak volna, Ungvári Tamás 1969-ben írt egy könyvet róluk, mely néhány év múlva és szerencsémre hozzám is eljutott. A Beatles Biblia volt az első könnyűzenei témájú könyvem, igazi olvasási élményt és rengeteg információt adva.
Az ugyan nem volt a könyvben, hogy a világ legsikeresebb zenekaraként Beatles névvel több mint 1 milliárd hanghordozót adtak el, és a napokban van 50 éve, hogy szétváltak. Ez a feloszlás 1970-ben, Kazincbarcikán és 10 éves koromban még nem okozott nagyobb traumát. 2-3 év kamaszodás és a Beatles Biblia elolvasása után éreztem rá a beatzene apostolainak korszakalkotó nagyságára. Reméltem hogy valaha még összeállnak, de ez az álom 1980-ban összetört. Az idén lehetne 80 éves John Lennon ha nem gyilkolja meg 40 évesen egy volt rajongója, egy David Chapman nevű őrült fickó. Chapman listáján más hírességek is szerepeltek. Az első helyen John állt, David Bowie szerencséjére csak a második volt. A gyilkosság előtt néhány órával megvásárolta Lennon „Double Fantasy“ című lemezét és a Zabhegyező című könyvet. A lemezt aznap dedikáltatta a New Yorki házából kilépő Lenonnal, amiről fotó is készült.
A könyv első oldalára pedig azt írta hogy “ez a vallomásom“ majd várta hogy Lennon és felesége Yoko visszatérjen.

Ahogy megérkezett megszólította és a Dakota ház előtt hátulról, 5 lövéssel, üreges golyókkal lelőtte. Tettét vallási okokkal és többek közt azzal magyarázta, hogy megszállta az ördög. A gyilkos a rendőrséget a helyszínen megvárva, a könyv olvasásával töltötte az időt. Lennont néhány perc múlva, látva az eset súllyosságát, még a mentők előtt megérkező rendőrök szállították kórházba, de a bal tüdő aortáját ért lövés miatt elvérzett.

Ennyi év elmultável is köszönöm a remek dalokat Lennonnak és Ungvári Tamásnak azt, hogy házhoz hozta őket és a következő könyvében „A Rock Mesterei“-t is!

Késő esténként, középhullámon és a szüleim előtt titokban szállította a kispárnám alá a nyugati slágerlistákat a Luxemburgi rádió. Felejthetetlen slágereket hallotam ott, sokszor már a megjelenésük napján. Remek rádiós lemezlovasokra és rádió műsorokra emlékszem a 70-es évek közepéről. Itt halottam először a Smokie, a Rubettes vagy hogy fokozzam pl. a Mahavisnu Orchestra nevét. Ez utóbbit olyan remek zenészekkel, mint a panamai dobos Billy Cobham, Rick Laid ír basszusgitáros, Jaan Hammer csehszlovák billentyűs, Jerry Goodman amerkai majd Jean-Luc Ponty francia hegedűsök, akik a duplplanyakú, 6 és 12 húros gitáron játszó angol John Macavishnu vezetésével alkottak ekkoriban zseniálisat.
Hogy milyen volt a Rádió Luxemburg feelingje ezekben az időkben, és milyen műsorvezetőket tudtam egyszerre élvezni a nyugati fiatalokkal, itt megfülelheted:

Sokszor, délutánonként, mikor szüleim nem voltak még otthon, nagyméretű világvevő rádiónkat a rövid hullámmon közvetített adásra hangoltam. Az amerikai tulajdonú, de az NSZK-ból, Münchenből sugárzó Szabad Európa Rádió magyar nyelvű programjait központilag tiltották és zavarták, Tini koromra már nem volt ennyire kemény a helyzet, de nyilvános hallgatását még ekkor is büntették. Itt hallgattam amikor csak tehettem a a Teeneager Party nevű műsort, melyben jobbnál jobb nyugati slágereket játszottak magyar konferálással. Rögtön beleszerettem a kívánságműsort egy könnyűzenei híradóval ötvöző műsorba. Az eredetileg Ekecs Géza nevű emigráns műsorvezető, hogy ne essen bántódása az otthon maradt anyjának és rokonoknak, családi nevét megfordítva és a második keresztnevét használva, Cseke László néven jelenkezett és vált a korszak leghíresebb magyar lemezlovasává.
Kivánság dalokat és üzeneteket is küldtek így összakötve az emigráltakat az otthon maradottakal. Izgalmas és lázadó is volt, hogy a német vagy angol postafiókra címzett leveleket sokszor csak az országból kicsempészve, külföldön feladva lehetett eljuttatni. Nevet nem volt tanácsos használni, sokan ezért olykor valamelyik párttitkár nevét írták feladónak. Mindenki jeligével kérte a Magyarországon és a vasfüggöny mögött nem hallható zenéket, már maguk a jeligék, amit ugyan a kényszer szült is nagyon szórakoztatóak voltak. Még most is tudnék vagy tízet idézni a legkedvencebbek közül. Ilyen volt pl. „Az őszbecsavarodott csősz becsavarodott“, a „Tengeralatti pacsirtacsapda visszacsapó csappantyúja“, vagy a „Farmotoros giliszta“ és a „Lökhajtásos lótetű“ avagy akár a „Lujza ne pucold életlen baltával az ablakot“.

Különleges élmény volt a nyugati slágereket magyar konferálással hallgatni. Annak idején sem ilyen zenét, és a velük kapcsolatos információkat sem lehetett megosztani a Magyar Rádióban. Világsztárokkal készített interjúkat és a legnagyobb zenekarok koncert közvetítéseit élvezhettem ezen a hullámsávon.

Cseke László lefordította a legfrissebb zenei híreket és hogy miről szólt a dal. Felejthetetlen élmény volt a megjelenés napjának délutánján meghallgatni a Pink Floyd „Shine on Crazy Diamond“ című dalát.
Cseke László- Ekecs Géza 2017-ben 90 éves korában Münchenben távozott el közülünk. Hála és köszönet, mert volt nekünk!

Hogy milyen volt az első magyar rádiós lemezlovas, és hogy miért volt egy pofonnak is köszönhető a 61 évvel ezelőtt 1959. május 31-én indult Teenager Party műsora? Ebből a videóból kiderülhet…

Cseke László sikeres műsorainak hatására és mintájára, de leginkább ezek konkurenciájaként a Magyar Rádió is índított a hatvanas évek közepén nyugati popzenét játszó műsorokat. Az Újságok közül a Magyar Ifjúságban és az Ifjúsági Magazinban is megjelenhettek könnyűzenei hírek és slágerlisták. Az itthonról sugárzott adások minősége jobb volt, de a lemeztár jóval szegényebb. Komjáthy György 1964-1998 között, 34 éven át vezetette a Vasárnapi Koktélt. Ezt a műsort a hetvenes évek végéig hallgattam rendszeresen. Kiéhezve, felvételi készenlétbe helyezett magnóval ültem sokszor órákon át a rádió mellett, de egy több órás adásban is csak maximum 3-4 rögzítésre érdemes dalt találtam. Valószínüleg ezek nagyrésze is Cintula és B. Tóth László által a Magnósklubbot is megjárva kerültek a Magyar Rádióhoz.

Nagy büszkeség és az álmaim valóra válásának igazolása volt számomra amikor a most említett legendák, Komjáthy György, Cintula és B. Tóth Laci után 2017-ben én is átvehettem a Dj Szövetség életműdíját.

Amikor még csak álmodozhattam, volt egy kb. 50 perces Tánczenei koktél is, ennek zenéi listája előre megjelent a Rádió és TV újságban. Ez kevésbé volt érdekes számomra a még szerényebb a választék és a nem új dalok miatt. Az újabb zenéket felvonultató program, a „Csak fiataloknak“ esetében teljesen reménytelen volt a normális rögzítés, mert itt belebeszéltek a zenék elejébe. Ezen próbált változtatni a „Magnósok figyelem“ de ott is csak ritkán sikerült kincset találnom.

Ami viszont minden pénteken felizgatott és lázba hozott, az egy rádió műsor volt „mint a hét legjobban várt eseménye“. Itt Szkopál Bélát idéztem Novi Sad-i Rádió magyar nyelvű programjaiból. A „Futótűz‘ és a „Hangrázda“ című műsoraiban nála valósult meg, teljesedett ki és jutott a csúcsra számomra már a hetvenes években a magyar nyelvű rádiózás és rádió dj! Mintha a dinamikus Luxemburgot hallgattam volna anyanyelvemen, a legjobb zenékkel, remek Jingele-kel, tele poénnal.
2012-ben a Szabad Európa és az Amerika hangja rádiók színeiből ment nyugdíjba a zsenális rádiofonikus dj Szkopál Béla.

A fotó a Magyar Szó interjújában negjelent és itt olvasható a vele készült interjú.

Döntsd el hogy elfogult vagyok-e tini korom 70-es évek közepén hallott szép emlékeivel, de úgy érzem, hogy azóta se halottam ennél jobbat magyar nyelven!

Az Omnitronic dupla CD játszó bemutatását átugorva a rádiós keverő pultoktól a 90-es évek közepének és végének Dj pultjához érkezünk.
Az Outline 405 Dj mixer bemutatásával folytatódik a „Hogyan lehetsz sztár DJ“ című, több mint 20 éve megjelent oktató videó kazettám következő epizódja, melynek kapcsán egy klasszikus, ma már retró dj keverő működésébe tudunk belenézni.

Köszönöm hogy velem voltál és leszel!