Már a vesztegzár előtt is, -most meg pláne, gondolkodtam azon, hogy régebben mennyivel több okunk volt arra, hogy kimozduljunk otthonról, szórakozni, zenés és táncos helyekre, discóba járjunk. Emlékszem, hogy TV adás csak egy csatornán volt és ott is csak este 10-ig tartott a műsor, hétfőnként adásszünet..

A mozi is szerény választékot kínált, ezekből magasan kiemelkedett a kazincbarcikai Béke moziban vetített Led Zeppelinről szóló film, mely 16 éves koromban bevésődött élményeim közé. A hazai rádióműsorokban ritkán szólt modern nyugati zene, a számunkra érdekes külföldi adókat pedig nem lehetett jó minőségben hallgatni. A koncerteken játszották esetleg a zenekarok vagy a discóban szólaltak meg világslágerek és a divatos újdonságok. Jó minőségben és nagyobb hangerővel is csak itt lehetett élvezni ezt a fajta zenét.

Miskolcon és környékén már 1977-ben is népszerű volt az EDDA, de ekkoriban még sokszor bálokban és ötórai teákon is játszottak. Kissebb szünetekkel akár 4-5 órát is zenéltek ezalatt sok külföldi zenét bemutatva és nagyon jól eljátszva. A Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath, Rolling Stones és hasonló dalok ekkortájt még 2 énekessel szólaltak meg, Attila mellett Darázs István énekelt. Jó fazon volt, rajta láttam először az EDDA művek feliratos munkás overállt. Már ebben az időben is játszották az első lemez nagy slágereit. Szükség is volt rájuk, egyrészt mert már akkor is imádtuk ezeket a dalokat és kihagyhatatlanok voltak, másrészt a konkurenciájuk a KŐTÖRŐ is jól és diadallal játszotta az angol sikereket, de nem voltak ilyen ütős saját dalaik mint az Álom vagy a Minden sarkon…
Örültem, hogy 1978-ban Kazincbarcikán az Egressy Művház klubtermében discózhattam szombatonként, ahol ők is rendszeresen játszottak. Úgy tudom, azért hogy ne legyen a zenekarnak problémája a rendőrséggel munkahelyként is oda voltak bejelentve ebben az időszakban.

Edda 1979, Készítette: Fortepan URBÁN TAMÁS

Felejthetetlen élmény volt 17 éve korunkban a barcikai főiskola egyik gólyabálja, amin a feldíszített tornatermünkben egész éjjel zenélt az Edda. Az előadó termekben is állt a bál, itt vonóval született zenészek cigányzenekarokba tömörülve kapták el a pacsirtát. Ide csak benéztünk, viszont a melettük lévő folyosó falára ezen programra felhelyezett nagyméretű feliraton jót röhögtünk: „KERÉKPÁRT ÉS NŐT A FALHOZ TÁMASZTANI TILOS!“

Az Edda szüneteiben a Pince klubban lévő discóban figyeltük hogy a nagy főiskolás dj hogyan táncoltatja a lányokat és fiúkat. Nem volt nehéz dolga, mert Tina Charles is segített neki, aki perceken át azt énekelte hogy „Dance Little Lady, Dance“!

Úgy éreztük hogy a tánc az egyik fő tevékenysége az embereknek!
Minden lemezlovas a discóban táncra biztatta közönséget, a hangos zenék is a táncról szóltak, a kislemelemez borítón sokszor még a divatos tánclépések is le voltak rajzolva. Twist, Swing, Rock and Roll, Cha-cha, Bump, Hustle, Lambada és még jó néhány stílus szerzett örömet a Travoltáknak és partnereiknek a világító táncparketteken.
Nekem elég volt a látvány, nagyon jól szórakoztam a többiek tánclépéseit nézve, sőt még ma is dob a hangulatomon és mosolygás van, ha ilyesmit látok.

Játszottam a jó kis Van McCoy dalokat és inkább táncoltatni imádtam. Onnét, hogy dj lettem, vagy 20 éven át nem táncolgattam, egészen addig volt ez, amíg Ibizán azon kaptam magam, hogy táncolok én is. Ez az elmúlt évezred utolsó éveiben történt és annyira tetszett, hogy vagy 15x visszamentem azóta.

A Pacha bulik, a Privilege Manumission Party-jai és Carl Cox a Space-es Revolution estéi voltak a legkedvencebbek, melléjük jött a csúcs bulik közé az Ushuaia hangyás kolóniája az ANTS party Raul Rodriguez barátunk vezényletével.
A legjobban Ibizán éreztük és érezzük magunkat, hálás vagyok sorsomnak, hogy többször zenélhettem is a szigeten a Luciano Vagabundos és a Richie Hawtin féle Enter afterpartijainak helyszínén, a néhány éve már nem létező LIPS-ben.

Azért itthon is imádtuk a discót. Az 1984-es Italo disco hős Sandy Marton – People from Ibiza daláig kb. nem is halottunk a szigetről. Amit nem tudtunk az nem is fájt. Itt is már a hetvenes években külföldi számok és színes fények fokozták a hangulatot, UV-ban világítottak a bugyik és melltartók és az otthoni bárszekrénynél jóval nagyobb választékkal csábítottak a boltokban egyébként nem is kapható italok, amiket ráadásul nyájasan fel is szolgáltak. Cukrozott pohárszéllel érkezett az aztalhoz az olasz Martini és a sokszor kötelező fogyasztásként adott mandula sós, a Campari szóda akkor is kesernyésen különleges volt… De mi leginkább a hőskorban kissebb költségvetéssel főként Kevert likőrrel, orosz pezsgővel és vörösborral és colával alapoztuk meg a hangulatot.

A discóban lehetett egymással és a külföldi fiatalokkal ismerkedni, barátkozni, csajozni, hapsizni, kapcsolatot tartani. „Nyugati kényelem“-el és márkás közönséggel találkozhattunk, csodáltuk a motorcsónakokat a Balatonnál és az autócsodákat Budapesten… Aztán csoda volt, meglettek a legjobb lemezek és a legnagyobb slágerek, melyek előtte kazettán vagy szalagon csak kb. 2 hónap visszatartás után, jó pénzért jutottak el a menő discósoktól a bratyizó taxisokhoz és a többi discóshoz is. Nem volt még internet, ami kinyitotta a világot és mindenkinek a fotelbe szállította a zenéket, zenei híreket a kedvencekről. Az összes infót sok esetben a trafikokban pult alatt árult Bravo vagy más nálunk nem kapható újságokból kifotózott kedvencek fotói jelentették, és az esetleg az a néhány szó ami elhangzott egy dj szájából a rádióban vagy buliban. A legjobb discókban hazánkban nem látható bestsellers filmek, show műsorok vagy akár egy izgalmas streaptease is belefért a mindennapok discolázas és teltházas éjszakáiba.

Ha nem akartál Rocky-t, Twistet, Bump-ot, Hustle-t, vagy Travoltaként járni, és a párválasztásra koncertráltál, akkor vártál, és kiszámolható rend szerint érkeztek lassú számok. A 80-as évektől általában duplázva játszottuk a lírai felvételeket. Egy kis romantika pezsgővel, összebújás, némi olasz suttogással esetleg francia nyelvleckével a hangszórókból és a tánctéren. Füst és hangulatfény, latin szeretők élőben és felvételről , a Dj erotikus basszusával biztat és konferál „Torna, ritorna, egy kis éjszakai szextorna“ …Bugyi és torok nem maradt szárazon 
Hasznos volt. Már az első dal alatt kiderült, mennyi energiát és italt érdemes befektetni és ki és mennyire élheti bele magát az esetleges késői örömökbe. A lassúzás alatt néhányan fel, a fülek pedig visszaálltak. Ez jó volt, mert a hőskorban kis teljesítményű volt az erősítő és a hangfalak, ezért így nem kellett jobban tolni a hangot, hogy ütősen folytatódhasson a buli.

1977-ben a Tokaj étteremben volt a legjobb dizsi Miskolcon és az egész Borsodban is. Az előző nyári Balatonszéplaki Piroska csárda után, itt jártam életemben másodszor igazi nagy discóban. Egy dj tanfolyamra jelentkezve kerültem először ide, és megigézve szívtam magamba a tudást amit D. Molnár Gyuri vezetésével adtak át a profik, hallgattam Wilpert Imre (a Hanglemezgyár zenei előadója volt) előadását a hanglemezgyártásról és a sikeres vizsga után Éliás Gyula énekhangját és discózását is élvezhettem. A kb 500-600 fős bulikban akkor itt ilyen, összesen 2 db csöves, kelet-német, macskaszem műszeres, 60 w-os, mono Regent erősítővel meghajtott 2×2 db egyenként mindössze 30W-os Regent hangfal szólt. Érdekes, hogy akkor ez nem tünt hallknak és elég volt ez a hangerő is az önfeledt bulizáshoz.

Rá 18 évvel, 1995-ben már a barátaimmal közösen megrendezett Rave Olimpián a soproni és a Fáy utcai sportcsarnokban 40 000W-al szólt a buli.

Eleinte szinte mindenhol, még a távolsági buszokon is lehetett dohányozni, de megszokott és természetes volt hogy tánc közben nem cigiztünk. A tánc viszont többször megvolt állítva, voltak szünetek hogy mindenki ülve igyon-egyen, és hogy még többen jöjjenek egy időben még filmvetítések is. Nyugatról becsempészett, elkobzást megúszó Cápás, King Kongos, Bruce Lee és Részeg Karatés, Talpuk alatt fütyül a szél, Zombis és egyéb izgalmak, majd ezek levezetésére egy kistekercses, néhány perces Tom és Jerry a végére.

Egy fim 4-5 részből állt. Egy nap két, kb húszperces, majd másnap az utolsó epizód megismételve az újabb előtt, plusz egy rajzfilm. Egy leengedett vászonra Szuper 8-as vetítővel vetítve, a tánctérről és az asztaloktól is nézve, a hangfalakon hallgatva.

Képzeld el: a lélegzet visszafolytóan izgi film az emberevő szigetén játszódik., az egyre fogyó hőseinket elhagyatott házba óvatosan belépve, sejtelmes csend fogadja. Ekkor ezt a részt már az előző nap látott és a filmet ismerő playboyok között sokszor már el is indult a verseny. Tehát feszültség és nagy csend… amikor hirtelen egy macska 4 lábbal ráugrik a zongora billentyűire, -mind ez, az egész a discó teljes hangjára kötve… A játék lényege: Ki ugrik és sikít nagyobbat, amikor ezt a pillanatot elkapva hozzáérsz az előtted álló lány vállához?

A Zsigulit Scirocco-ra, a szüneteket eszem-iszom mozivá vetítő Verhás Dani hozta budapesti és a Pest megyei discókba a nyugati filmes izgalmakat. A filmek egy részét és a vadonatúj lemezeket az itt tanuló majd utána évtizedekig itt, majd már több mint 20 éve Kubában élő, boliviai barátom, Rolandó szálította a kiválasztott dj-knek.
Köszönöm és örökké hálás vagyok neki a sok sok jó zenéért, és hogy mindenkinek aki számított akkoriban, bemutatta fiatal barátját.

A tavalyi fotó után visszakanyarodva a 8 óra szórakozás szelleméhez és ahhoz a korszakhoz amikor a jobb discók, minden nap tele voltak. Sok helyen már délután öt-hat órától este 10-11-ig voltak bulik, így volt lehetőség a szórakozásra a másnapi munka ellenére is. A Bárok egészen reggelig szolgálták a hazai és külföldi bulizókat. Hétvégenként a legnagyobb durranások az egyetemi klubokban voltak. Itt eleinte a fiúknak csak fehér ing és nyakkendő volt a megengedett és később, amikor megszűnt ez az öltözködési kód, utána is csak érvényes tagságival juthattak be. Mivel oktatási intézményekben voltak sokszor probléma volt az alkohol árusítási engedélyekkel, de így is több ezren álltak sorba, a legjobb magyar zenekarok koncertjeire, a Dj programokra, filmvetítésre és kaszinójukba.
A SOTE, Vár Klub majd Új Vár Klub, E-Klub, Eötvös Klub, Ezres, KEK…voltak a legnagyobbak.

A Külföldi vagy tagsági nélküli fiúk a vendéglátóhelyek kínálatát élvezhették Budán és Pesten. A belvárosi Annától, a 11. kerületi Topáztól a Randevún át Margithídig, a Fortunából Halászbástán és az Old Firenzén keresztül a Sarokházba, Casanovába Éden bárba, Fasorba, vagy a Budagyöngyébe érve bulizhattunk. A szállodai discók is népszerűek voltak a Novotel Penta, Európa, Rege, Bukarest, Atrium Hyatt, Fórum és Hotel Ifjúság falai között. A Dunán Hajó Bár ringatózott a Víg Matrózban ugyan nem voltak matrózok és Békáson sem békák, de a Sarokház tényleg sarkon volt. Óbudán az Újlakiban a Telefon Bárban és a Halló Bárban az asztalon elhelyezett telefonon is lehetett italt rendelni és akár táncba is hívni a hölgyeket. A külső kerületekben, Csillaghegyen, Rómain, Zuglóiban és Budafokon az Exaliburban is voltak bulik. Ezek élvezetében egy kissé visszafogott a „hazafias kötelezettségem”, aminek utolsó fél évét néphadseregünk Aquincum művészegyüttesében lógtam el.

A napokat számolva és a leszerelés utáni helyezkedésre készülve 1983 elején itt arra figyeltem fel, hogy Víg presszóban indul egy kisebb, de nagyon bereklámozott buli Miki Szuperdisco néven. A Miki név a kor népszerű, jó üzleti érzékű és lehengerlő stílusú vendéglátósára, Deák Mikire utalt. Itt volt az első video disco, igaz csak néhány hónapig. Folyamatos hangerőproblémák és vita néhány lakóval. Ezek és néhány whisky következtében Miki belevert egy százas szöget a /mindössze 50W + 50W-os, mono/ Vermona Regent 1060 jobb oldali Master hangerő potméterébe, hogy ne lehessen tovább tolni, de már ez sem segített.

Ezután a videó disco felköltözött az akkoriban még szintén Miki által „gebinesként” üzemeltetett Randevúba a Lékai térre. Markovics Ádám játszotta ott a tiltott-megtűrt video klippeket.
Csak úgy lehetett videó discó, ha az üzlet a MOKÉP-től, -szerzői jogdíj gyanánt, bérelt egy vagy két videó kazettát. Ez vonatkozott a Margithídra is. Ott hónapokig pl. Sonny és Cher koncerjének VHS kazettája volt bérelve alibinek a drága és használhatatlan választékból. Itt 1983 őszén az országban harmadikként indult a video dizsi, a Thriller és a Modern Talking zenés-táncos bámulása, nedvesedtek a szemek és a bugyik. A torkok is miután a Fekete Macska is video discónak állt és a dj pultjában bárpult is volt, és ha nem korcsolyázott valamelyik jég revüben, akkor discózott Fisher Gabi és közben italokat is készített a vendégeknek.

A körúton, a 80-as évek elején a Margithíd eszpresszóban működő éjszakai discó volt a legsikeresebb. Minden éjszaka teltházzal a 3 szinten naponta kb. 500 emberrel, sorral és bejutásra váró vendégekkel a bejárat és az éjjel nappal nyitva tartó virágos előtt. A rendre, a szórakozni vágyókra és esetleges angol szurkolókra esténként három portás ügyelt és a szinte menetrendszerűen minden éjjel 2-3 mikrobusszal érkező az erkölcsrendészet is besegített. A rendőr elvtársak lekapcsoltatták a zenét, ellenőrizték a személyiket és útleveleket, és szerencsére általában csak néhány percig maradtak. A razzia és a csend csak addig tartott, amíg (az előző helyeken fel nem töltött), még szabadon lévő ülésekre nem találtak REF-es (rendőri felügyelet álló, esetleg Budapestről kitiltott személy). KMK-s (közveszélyes munkakerülő, aki már 1 hónapja nem rendelkezett személyi igazolványba beírt munkahellyel vagy iskolával) elvtársakat és ha kellett a létszám hajtós elvtársnőket. A haverok ilyenkor rövid száműzetésbe vonultak, szokás szerint, ki a kazánházba, ki a ruhatárban, a Jutasi Tomi pedig mögöttem a Dj pultban bújócskázott. „Jancsikám egy hónapja, hogy kibasztak a suliból, hadd bújjak ide mögéd! Így kezdődött a pályája, és miután kinézem belőle, hogy jó discós lehet, amíg nem teszi le a vizsgát addig bújtatom, sőt a konferáló szövegeket leírom és a zenéket is összeállítom hozzá és gyakorlunk. Néhány hónapig Oszter Karcsival a Margithíd show-t, az angol Top on the Pop TV műsor mintájára a korláton ülve vezettük, a Tomi már dolgozni is bekerült a pultba. Ő indította a zenéket, majd a sikeres vizsgát követően a fiatalos lendület és a tehetség a Techno, a Breakbeat, világzene (Budapet Bár, Goulasch Exotica), a swing (Budapest Burlesque) legnagyobb lemezlovasai közé emelte. A vizsga szövegét azóta is tudja.

A Margithídban akkoriban Béres László (álnéven C. Horvát elvtárs) főpincér és kb 8 szoros Európa és sokszoros magyar ASZTALIFOCI bajnok barátunk tartotta karban a személyzet és olykor a vendégek hangulatát is. A sorozatos gombfoci győzelmekhez és a minden éjszakai szórakoztatáshoz a pszichológiát is bevetette. Gyakran a döntőkben is alkalmazta egyéni módszerét, néhányszor olyan látványos sikerrel, hogy a győzelmét követően ellenfelei közül, hatására többen, akár 2 lábbal ugrálva törték össze az imádott csapatukat. A legszórakoztatóbb éjszakai fazonok egyike, csokornyakkendőben, fehér ingben, fekete pincérnadrágban, zseb és alsó nélkül. „Megfogtam 2 tálcát a kezembe és megkértem azt a csajt, hogy vegye ki a drekót a jobb zsebemből“ vagy „Jancsikám! Nem isznak a vendégek. Rakj be a lassú szám után egy Carl Perkins-t, Elvis barátja, jó kis rockandroll. Tálcával a kezében, a dj pult mellett bemutatta hogy járják a profik, még a nagy rockabilly kevendcem Egri Peti is megirigyelné a lábmozgásokat mellyel ezt a Number 1 dalát énekelte Perkins.

A remek és utánozhatatlan Béres Laci poénokat egyelőre még jegelem, az az igazság, még nem tudom hogyan szedjem csokorba az éveken át előadott hangulatfokozó hülyeségeket. Szerintem a Zsozsó segítségét is fogom kérni hozzá, hogy az éveken át kitartó poénhalmaz a legjobban jelenjen meg írásban is.

A legújabb videoklipeket az NSZK-ban dolgozó, jugoszláviai vendégmunkások hozták nekünk a német műsorokat sztereóban felvéve, a lemezekért Nyugat-Berlinbe jártam szolgálati útlevéllel szinte minden hónapban. Büszkén láttam, hogy Fenyő Miki és a Hungária ebben az időben rendszeresen koncertezett a fal nyugati oldalán.

Közben a Margithíd discóban elindult egy éjszakai zenés-táncos műsor, melynek tánc show-jában a video discónak és a vadi új klipeknek köszönhetően azonnal megjelent Break dance is. Az ország első Break-et (is) kiválóan táncoló táncosaként Kastner Laci és Kulcsár Zoli keltett hangos sikert és nagy feltünést, és kevesen tudják a Jutasi Tomiról, hogy miközben a discózást még tanulta Break táncosként már a profi volt, és így kezdte az éjszakai műszakjait. A világon is az elsők között volt, amikor a fején pörögve csinálta a helikoptert, majd ezek és jó néhány év eltelte után az időszak és az ország legismertebb Techno dj-jévé vált.

Miközben mi már fejen pörögtünk, érkezett Fenyő Miki és azt mondta „Jön a Break”! .. és hozott magával Berlinből 2 török származású profi Break táncost is. Büszke voltam, hogy barátaim is legalább ilyen ügyesek voltak. Erre a korszakra, és a Kraftwerk alapító Florian Schneider-re is emlékezhetünk Steve Kollar eletric boogie bajnok barátunk videójával, aki egy tökéletes táncos terminátorként már többször is elkápráztatott.

Itt jegyzem meg, hogy az ország első olyan discóját, ahol egész éjjel techno lemezek szóltak, 1991 elején indítottuk a Nyugati Pályaudvar épületében lévő U2 nevű helyen, csütörtök éjjelenként. Erdélyi Zolival csináltuk ketten. Ez még jóval a Flört, Dark Side, Patex és a Speed előtt volt és itt még csak kb. 80-100 embert hozott lázba a műfaj, de az első sorokban már ott volt a Liquid Limbs és Levi is, akinek a lemezével mutatom be az oktató videómon hogyan lehet jól összemixelni zenéket. Így próbáltam a tudást átadni huszonegy néhány évvel ezelőtt, köszönöm, hogy megtehettem akkor és most is!