Nem sok hazai producer mondhatja el magáról, hogy 1 millió feletti hallgatottságot hozott az egyik zenéje a Spotify-on. De azt sem, hogy fellépett Dél-Koreában az Ultra Resistance-en, Carl Cox pedig rendszeresen játssza a zenéit. A tehetség csak egy dolog. A sikernek számos egyéb összetevője van, ezekre próbáltunk választ keresni. Sokat beszélgettünk a spiritualitásról és Belocca arra is őszintén válaszolt, hogy miért váltott stílust. 


20 éve kezdődött a DJ-pályafutásod. Hogyan indult, mik voltak a legfontosabb állomások?

Most akkor megdolgoztatom agytekervényeimet egy kicsit, mert olyan vagyok aki, ha elér valamit akkor továbbindul és megkérdezi, hogy „jó akkor mi van még”?! De kezdjük onnan, hogy 16 évesen tarthattam a kezemben első megjelenésemet bakeliten. Még akkor Sixteen Providers néven csináltam pár zenét egy cimborámmal, ahol az akkori hangzásnak megfelelően progressive house stílusban készült Dance Ejay programmal, ami egy újsághoz járt. Ez azért vicces, mert semmit nem tudtam még akkoriban masterről, pluginekről és a zenekészítésben használatos szakkifejezésekről sem. Ez az első bakelit a Magyar Planetarium Records-nál jelent meg, amit az akkori Underground Records lemezboltból irányítottak Pesten. A sztori úgy kezdődött, hogy egy mixlemezt beküldtem Tommyboynak a rádióműsorába és ezen a mixen rajta volt egy saját szerzemény. Gyurmázás közben a konditeremben csörög a telefon és Goodseed aka Obrotka hívott fel – aki anno a lemezboltban dolgozott – hogy a Planetarium Records kiadná ezt a zenét bakeliten. Minden súlyt eldobtam hirtelen ami a kezemben volt és kiugrottam a bőrömből. Így kezdődött el az, hogy a DJ-zés mellett producerkedtem, mert imádtam annak a folyamatát is. A djzés fogalma azért előbb kezdődött már 12 évesen, mert imádtam a zenét és állandóan füles volt a fejemen. Budai mix kazettája volt az első aminél rájöttem, hogy mi is az a mixelés. Ezután már mixeket hallgattam és úgy alakult, hogy felszereléseket is be tudtam szerezni, illetve szüleim támogatásával kaptam később apránként sebességszabályzós Cd lejátszót és bakelit lejátszókat is. Minden héten vettem 2-3 lemezt és amikor megjelent az internet, elkezdtem rendelgetni zenéket külföldről is 🙂 Milyen fura lenne most internet nélkül, de igen én emlékszem rá mikor nem volt 🙂 Ezután 18-19 évesen egy nyarat Németországban töltöttem, mert volt egy lemezkiadó aki disco house dalokat adott ki. Kipróbáltam magam abban a stílusban is és jó néhány évig működött is a dolog. Ebben az időben kaptam az első külföldi fellépési lehetőségemet Kölnben a legendás Tiefenrausch-ban, ami ma már nem üzemel. Eljutottam még Kijevbe is zenélni ezzel a disco house projekttel. A Belocca projekt is ebben az időben jött létre ami a Béla, Béló, Bélóka variációkból jött létre 🙂 Volt egy cimborám aki mindig Bélónak szólított. Ő már elhagyta ezt a földet sajnos elég fiatalon, de ha ő nincsen lehet nem találom ki ezt a nevet. Köszönöm Áron. A Belocca név belépőjegyét a Nightcrawlers – Push The Feeling On-ra készített átiratom, hozta meg ami kezdetben Bootleg volt, de rá egy évre megjelent Roger Sanchez kiadójánál a Stealth-en. Első helyetért el a Beatport eladási listáján és nagyon sokan pörgették ezt a zenét akkoriban. A Belocca név és egyben a saját mérföldkövem innen indul igazán. House és tech-house stílust képviseltem a kezdetekben és az akkori legnagyobb kiadókkal dolgoztam együtt és a legnagyobbak játszották a zenéimet az underground szcénán belül. Dolgoztam együtt Pleasurekraftal és több alkalommal lettem a Beatport és más zenei boltok listán első vagy Top10-es. Nagyon sok helyen jártam külföldön, mint pl. Mexikó, Kanada, Brazília, Japán, Indonézia (Bali), Oroszország, Dél-Afrika és Európa több nagyvárosában is. Zenéltem például a legendás londoni Turnmillsben, Ministry Of Soundban is Soneec-kal, akivel nagyon sok zenét készítettünk közösen. 2012-ben indult a kiadóm. A Mainground Music ugyancsak nagyon sikeres volt az eladási listákon és nagyon sokan játszották az ott megjelent zenéimet, mint például példáúl Richie Hawtin, John Digweed, Hot Since 82, Carl Cox, Mark Knight vagy éppen Roger Sanchez.

Mondhatni azt, hogy elértél a csúcsra?

Amit akartam, azt elértem a tech-house és house stílusok keretein belül. Következett a stagnálós időszak. Nem tudtam megújulni és nem volt benne kihívás sem. Ezzel párhuzamosan a 10 éves párkapcsolatomnak is vége lett és ott jött az érzés, hogy akkor én most új életet kezdek. Ugye kifelé a jót szeretjük mutatni és azt, hogy minden rendben van, de amin keresztülmentem érzelmileg az egy igazi hullámvasút volt. Szembe kellett nézni saját magammal, az egómmal, a félelmeimmel, csalódásokkal. Az új élet küszöbén elhatároztam, hogy belevágok saját magam megismerésébe és önfejlesztésbe kezdek. Így találkoztam magával a spiritualitással és egyetemes törvényekkel. Azóta is folyamatosan tanulok és tudok meg magamról új dolgokat. 2017-ben született meg az első szerzői albumom After Ten Years… címmel amiben valódi érzelmeket írtam ki magamból és amiben azt mondtam magamnak, hogy én mostantól nem követek senkit. Csinálom azt, ami jön. Ekkor léptem rá a techno ösvényére szépen lassan, mert nagyobb volt benne az alkotói szabadság. Nem állt tőlem messze a techno, mert első bakelit lemezeim is azok voltak. Játszottam is őket, de csak a bulik vége felé és idővel sokkal jobban éreztem magam mikor azokat játszottam. Az érzés vitt afelé, hogy nekem ezt kell képviseljem és nekem ott van dolgom és nem az, hogy a techno éppen felívelő ágában van. Bár megjegyezném, hogy sosem tűnt el és nem is volt gyenge sosem. A house és a techno az amiből minden kiindul az elektronikus zenén belül. Szóval az albumom elkészülte után olyan mintha a nulláról kezdtem volna mindent és minden nehézség ellenére büszkén mondhatom, hogy eddig sikeres az út, mert azóta a Belocca nevet techno előadóként jegyzik. Persze, itt megjegyzem szerényen, hogy még nagyon sokat kell tanulnom 🙂 Három Ultra Music Resistance-os fellépés Koreában és Kínában ami a technos Belocca mérföldköveihez sorolható, illetve milliós és más magasabb lejátszások Spotify-on. A Traxsource Artist Of 2019-es listáján elértem a #6 helyezést azok közül, akik a legjobban teljesítettek abban az évben. Szeretett hazámban is már techno bulikon játszom és külföldön is. De természetesen még nagyon sokat tartogat az előttem álló út és még sokat kell dolgoznom, hogy további célokat tudjak elérni ebben a stílusban is. Haladok az úton. Vannak akik még nem tudnak hova tenni, de nem vágyom az elismerésükre és nem azon dolgozom, hogy mások véleményét megváltoztassam, vagy manipuláljam. Dolgozok, mert élvezem csinálni és azért dolgozok, hogy tapasztaljak, hogy mikor lecsukom a szemem jó élményekkel térjek haza.

Hogyan zajlik nálad a zeneírás folyamata?

Egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy én egy zenei médium vagyok. Nehogy azt higgyem, hogy én csinálom a zenét 🙂 Én kapom az ötleteket fentről 🙂 Köszönöm Magdika. Tulajdonképpen ezt én mindig is éreztem, hogy nekiülök és akkor jöjjön aminek jönnie kell. Persze van, hogy az agyam beleszól a folyamatba de végső soron addig gyúrom a kísérletezést, míg meg nem érkezik az „EZ AZ!” érzés. Széles palettán mozgok, mert van amikor egy acidos dolog fog meg, máskor egy dallamos, vagy éppen egy darálás. Nem szeretem megkötni a kezem. Van olyan, hogy leülök és kész van hamar a zene, mert minden jön magától és tényleg olyan mintha nem is én csinálnám, hanem valaki irányítaná a kezem odafentről 🙂 Persze olyan is van, hogy akár hetekig elhúzódik a zenekészítés folyamata. Van olyan, hogy merítek ihletet más zenékből is mert annyira tetszik valami megoldás vagy hang, hogy készítek egy hasonlót, de az én fűszerezésemmel.

Milyen nemzetközi fogadtatása van a zenéidnek?

A visszajelzések alapján azt mondhatom, hogy egyre jobb. Tekintve azt, hogy Carl Cox folyamatosan pörgeti már a zenéimet és persze mások is. Én egy Carl Cox szupportnak mindig nagyon örülök, mert ő egy idol számomra még most is és a kezdeteknél is az ő mixei szóltak a discmanembnen 🙂 A Spotify streamekből adódóan is folyamatos az ív felfelé aminek nagyon örülök. Annak is örülök, hogy nem csak underground előadók, hanem szélesebb körben akár mainstreamebb vonalon is tudják játszani. Én ugye nem csinálok olyan sötét zenét, hanem inkább színesebbnek mondanám és így szélesebb palettán mozognak.

Hogyan sikerült elérni, hogy két zenéd is milliós hallgatottság felett járjon a Spotify-on? Gyors kutatásaim szerint ez Magyarországon rajtad kívül eddig talán egy producernek jött össze.

Ez a dolog úgy jött mint egy adomány. Arra emlékszem, hogy csináltam a dolgom, készültek a zenék és egyszer csak azon kapom magam, hogy a zenéim bekerülnek a Spotify leghallgatottabb lejátszási listáiba a számok pedig napi 5000-10000 streammel növekednek zenénkként. Volt olyan, hogy 3 zeném is szerepelt a Spotify Techno Bunker listájában ami elég ritka, hogy egy előadótól 3 zene is benne legyen. Köszönöm Spotify. Nem elmélkedtem rajta sokat, mert nagyon örültem ezeknek az eredményeknek. Valójában a célom az, hogy a világ egyik legismertebb DJ / producere legyek így az útban benne van ez a folyamat is, hogy ez megtörténjen most és később is. Ugye volt előzménye, mert a zenék készültek így a magokat tulajdonképpen elvetettem aminek ez lett a gyümölcse. És élnék azzal a példával itt, hogy a magból amit elvetek később fa lesz. Kinőnek a levelei, virágai és megjelenik majd a gyümölcs is amit le lehet szedni majd. Tehát szétszórom a magokat – amik maguk a zenék – és meglátjuk mi történik 🙂 Ha nem dolgoztam volna, annak is lett volna eredménye. Az pedig a nagy büdös semmi. Ez az ok és okozat törvénye, ami a Karma.

Számos alkalommal próbáltuk már ezen oldal hasábjain megfejteni a siker titkát. Szerinted mi lenne az?

Ha megfejtettétek szóljatok nekem is 🙂 Véleményem szerint a sikernek nem egy titka van, hanem annyi ahányan élünk a földön. Tehát nincs egy átfogó recept. Ami bevált a másiknak és boldogan csinálta végig az nem jelenti azt, hogy neked is arra kell menj, mert nincsen rá garancia, hogy te azon az úton boldog leszel. Mindenkinek egyedi útja van, amit a saját iránytű tud megmutatni, az pedig a szívünk. Ha a szívünkre hallgatunk, akkor az meg tudja tudja mondani, hogy bizonyos helyzetekben melyik lépés a helyes. Lehet, hogy bukunk benne egy jó nagyot, de akkor az azt jelentette, hogy arra a tapasztalatra szükség volt. Mindenki másképp látja a világot, a saját szemüvegén keresztül. Egyik azt mondja erre, hogy ez a labda piros, a másik pedig azt, hogy dehogyis ez kék. Na ebből tuti nem lesz barátság 🙂 Vannak átfedések életünkben, főleg amikor olyanokkal találkozunk akik hasonló szemüveget hordanak. Azok a találkozások sosem véletlenek, hanem elrendeltetett találkozások amik tanítanak és segítenek az úton. Ezek például a barátságok és az ebből származó kapcsolatok. Persze nem kerülhetőek el azok a találkozások sem amik első körben negatívként hatnak és felcseszik az ember agyát. Ezek a találkozások a nagy tanítók, akik letesztelik a kitartásod, a saját magadba vetett hited és az utad, amit jársz. Akár a suliban, mikor például dogát iratnak. Azzal ellenőrzik le, hogy tényleg megtanultad-e a leckét. A sikerek eléréséhez elszántság, kitartás, sírás, elesés és felállás is szükséges. A legjobban a számítógépes játékokkal tudnám jellemezni a dolgot. A főhősünket a játék során képességekkel kell fejleszteni, mert majd úgy tud megbirkózni a magasabb szinten lévő ellenfelekkel, majd így is tudjuk végigjátszani a játékot. Addig nem tudsz továbblépni míg nem fejlesztesz, mert az ellenfél lekaszabol. Valójában ilyen az élet is. Mi vagyunk a főhősök és fejlesztenünk kell magunkat, hogy magasabb szintekre léphessünk. Ügyességgel ki tudjuk játszani az erősebb elleneket (itt nem emberekre gondolok) de később jöhet egy még erősebb, amihez kell a magasabb szintű képesség. A fentiek nem küldenek addig nehezebb feladatot, míg nem állsz rá készen. Mindig csak annyit kapsz élettől és olyan erősségű feladatot, amivel elbírsz. Ahogy fejlődsz úgy nehezednek majd az előttünk álló feladatok is. Bármilyen kecsegtető is a kép a fejünkben a célunk megvalósulásáról az odavezető úton fogsz fejlődni a legtöbbet. Ezért mondják, hogy nem a cél számít, hanem az út ami odavisz. Persze tudd, hogy merre tartasz 🙂 Mindig legyen cél. Nem szabad elveszni a célunk fantáziájában, mert az a jövő ami még nem történt meg. A jelenben kell cselekedni és megtenni mindent, hogy a vágyott cél megvalósuljon. 

Fontos az, hogy egy sikeres DJ hálózatépítő is legyen egyben?

Természetesen. Hálózatépítés vagy kapcsolati tőke mindegy hogyan nevezzük, de fontos. A kapcsolati tőke része a család, a barátok, ismerősök, kollégák, rajongók és mind fontos elemei a folyamatnak. Egyszerűen fogalmazva, hogy ha otthon ülsz és senkivel nem kommunikálsz akkor tudjuk annak mi az eredménye. De ebben is egyediek vagyunk mind. Vannak introvertált ( befele forduló ) és extrovertált ( kifele forduló ) emberek. Vannak akik könnyebben létesítenek kapcsolatokat ( extrovertált ) és vannak akik nehezebben ( introvertált ) de ez nem jelenti azt, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. Egy befele forduló introvertált embernél előnyt kovácsol, ha egy színesebb, művésziesebb, érzelmesebb világot képvisel. Tehát ha a mérlegre helyezzük a kettő típust akkor balanszban van és mind a kettőre szükség van. Lehet ingázni a kettő közt is, tehát egy ember egyszerre lehet extrovertált és az introvertált is. Én mint javarészt introvertált ember tudok extrovertált is lenni amikor kell. Amúgy nagyon érdekes, mert ahogy megfigyeltem, hogy a világon szeretnek jelzőket, címkéket aggatni mindenre és mindenkire. Te ide vagy oda tartozol. Te underground vagy, vagy pedig mainstream. Te introvertált, vagy extrovertált, jó vagy rossz stb stb. Szóval mindig lesz valami jelző, viszont a világ ennél azért sokkal színesebb és nem csak fekete vagy fehér.

Hogyan látod a hazai szcéna helyzetét, mint előadók, mint rendezvények terén?

Látom a fényt és a sötétséget is egyszerre. Látok békés, együttműködő embereket és látom az ellenpéldáját is akik harcolnak egymással, marják egymást, kukit méregetnek, konkurálódnak. Én a béke és az együttműködés híve vagyok és az elvem az, hogy ne tegyek olyat mással amit nem szeretnék, hogy velem tegyenek. Így is lehet haladni, szeretettel a másik felé és ezért én nem versenyzek senkivel. Nem tekintek senkit sem konkurenciának, akin felül kellene emelkednem. Inkább példát veszek, hogy mi az amit eltanulhatok és mi az amit nagyon ne 🙂 Nem ártok senkinek és nem is akarok. Ha nekem ártanak, azzal csak ők írnak negatív karmát. Én örülök más sikereinek. Vannak jó DJ-ink és producereink akik fejlődnek és értéket képviselnek. A rendezvényeink közül is vannak nagyon színvonalasak egészen a nagyoktól a kis házibuli feelingű helyekig és én mind a kettőt nagyon élvezem. Szeretném azt látni, hogy a rossz akarás és a harc egyszer eltűnjön, de már rájöttem, hogy ez egy szükséges rossz amit el kell fogadjak úgy mint tanító. Ha minden jó lenne sehova sem fejlődnénk, mert minden jó úgy ahogyan van. Az utunk része, hogy ezeket tapasztaljuk, jót és rosszat. De mikor választanom kell, hogy milyen ember legyek, akkor a jót választom.

Hogyan töltötted az idődet a karantén ideje alatt? 

Szerencsére azt mondhatjuk, hogy mi itt nem voltunk bezárva 🙂 Én egész jól elvoltam. Az égieknek hála, hogy a Spotify beindult én nem tapasztaltam anyagiakban zuhanást. Csináltam tovább a dolgom és közben egy közös zene született ASYS-el. Lelkiekben sokkal nyugodtabb és összeszedettebb lettem. Bejött a LIVE őrület és cimborámmal Csanaki Lászlóval – aki fotóval és videóval foglalkozik – úgy döntöttünk, hogy régi tervünket most valósítjuk meg és csinálunk pár videós Dj szettet mi is. Felkérést kaptam az osztrák Brandnite.Tv-től, hogy készítsek nekik live-ot ami elég sokáig az első leghallgatottabb mix lett techno stílusban és jelenleg is a második. Kaptam egy lehetőséget az Individualmask-tól, hogy egy darun zenélhetek így például oda csak saját zenékkel készültem, mert ugye előre dolgoztam és volt egy jó pár meg nem jelent zene is amit ott mutattam be a darus live-on. Ezek mellett még készült kettő. Egy itthon a teraszon és egy az Ndustrial photo stúdióban, amit a kiadóm (Mainground Music) YouTube csatornáján találhatóak meg. Szóval csináltam itt is, amit éreztem. Most, hogy visszatért az élet a fókuszom ismét a bulikra helyeződött. De nemrég jött egy Live kérés Dr.Motte-tól – aki a Berlin Love Parade atyja – hogy készítsek egy Live mixet neki is a RAVE THE PLANET oldalához. Szóval jelenleg is zajlanak ezek a munkálatok.

Nemrégiben kiposztoltál magadról egy gyerekkori képet. Már akkor is nagy elszántsággal tekergetted a potikat. Mit gondolsz, az akkori éned hogyan értékelné azt, ahová eljutottál?

Amikor megkaptam azt a fotót Ákos barátomtól (köszönöm Ákos), akkor elpityeregtem magam. Hirtelen előjött minden egyes momentum ami akkoriban történt, hogy naphosszat mixeltem egyedül vagy cimborákkal. Mikrofonoztunk mintha rádióműsort csinálnánk és ezeket rögzítettük is. Juj de jó élmények voltak akkoriban 🙂 És igen ekkor jöttem rá, hogy mennyi minden történt azóta és mennyi mindent értem el eddig. Szerintem büszke lenne a kiskrapek, aki még a mai napig is itt él bennem 🙂 De én megyek előre szépen, mert még van mit megtapasztalni.

Hamarosan érkezik az új video kliped a WE ARE LOVE. Mesélj erről egy kicsit.

Volt egy ének ami már fiatal koromban beleégett az agyamba. Egy régi house vokálról van szó, aminek végre elkészült a végleges verziója is természetesen techno alappal. Régebben voltak próbálkozások, de semmi jó eredmény nem született. Erre azt mondanám, hogy ez így volt megírva, hogy ennek a zenének ebben az évben kell megjelennie, mert üzenete van a jelenleg zajló eseményekre a világban. Én nagyon szeretem a békét és azt is, ha szeretetet látok a világban, viszont amit jelenleg látni az messze áll tőle, így ezt a zenét egy kis pozitív töltetnek szánom. Az ének egyszerű: „ I love my brother, you love your sister, we love each other, WE ARE LOVE”. A videó klip témája is pont az, hogy kollégák, barátok és követők szerte a világon küldenek kis videókat, ahol egyedül, családdal, párjukkal, kutyussal tartanak szívet ábrázoló szimbólumot. Ez egy nagyon pozitív és szeretettel teli videó klip lesz, ami ezúttal már nem csak az én üzenetem, hanem a mi üzenetünk. Ha bedobunk egy kavicsot a tóba, akkor elkezd a víz fodrozódni és megindít valami folyamatot. Ez a klip a mi kavicsunk amit bedobunk majd a tóba és amivel adhatunk egy jó üzenetet a világ felé. Tényleg nagyon érdekes, hogy ez a zene pont erre az időszakra állt össze, amikor a legnagyobb szükség van rá. Még tartanak a munkálatok de már nagyon várom az eredményt 🙂