22 éve nyílt meg Németország egyik legismertebb klubja a Frankfurt tőszomszédságában, Offenbach városában található Robert Johnson. A koronavírus miatt ez a kultúrintézmény is hosszú hónapokat volt zárva tavaly március óta. Az ünneplés azonban így sem maradhat el. A klub házi kiadója, a Live at Robert Johnson ugyanis egy öt részes bakelit válogatást ad ki „Lifesaver 4 Compilation – 21” néven. A Groove Magazin megkeresésére a klub alapítója, Ata Macias, valamint a kiadó kurátora Flo Reinke alias Horkheimer mesélt erről a különleges helyről.

Első nap a nyitás után

Több, mint két évtizede üzemelnek. Ez rengeteg idő egy klub életében. Már a 10 éves szülinap után is azt kérdezték egymástól, hogy vajon meddig lehet ezt még csinálni? Jobb lenne talán a csúcson abbahagyni, mielőtt kifutna ez az egész? Aztán csak megértek egy újabb évtizedet.

A siker receptjét is elárulták. Éveken keresztül kell hozni a minőséget, a vendégek érezzék azt, mintha hazajöttek volna, ahol hangosan lehet zenét hallgatni és szórakozni. A recept azért is működhet náluk ilyen jól, mert hűek maradtak önmagukhoz és a zenei vonalhoz. Soha nem kacsintottak más stílusok felé, a közönség pedig tudta, hogy mire számítson. Ez is garancia a sikerre.

De mik voltak a legdrámaibb események? Ezek közé sorolták az első hatalmas rendőri intézkedéseket az ajtó előtt. Kisebb-nagyobb buktatók mindig akadtak, de összességében jól elvoltak. A legnagyobb kihívást a jelenlegi vírushelyzet jelenti. A 20 éves szülinap volt az egyik legemlékezetesebb buli, három napon át tartott. Ilyen maratoni rendezvényeket normál esetben amúgy nem csinálnak.

Egy külső szemlélő számára talán a házibuli kifejetés szemlélteti legjobban a Robert Johnson hangulatát. Ugyanis tényleg olyan, mintha egy óriási nappaliban bömböltetnéd a zenét. Különleges az is, hogy a hasonló jellegű helyekkel ellentétben itt a bejárat után nem lefele, hanem felfele mész. Dekoráció szinte nulla, olyan mintha a padláson lenne a buli. És ez igazán különleges érzés, ilyet máshol nem igen tapasztalni sehol. Ki lehet menni a teraszra, de máshova nem igazán tudsz elvonulni, itt mindenki szem előtt van. Éppen ezért állandóan intenzív a zenei élmény. Csak át kell adnod magad a zenének és onnan a dolgok maguktól történnek.

A nemrégiben elhunyt Andrew Weatherall kapcsán is felidéztek egy anekdotát, Ata és ő ugyanis három évtizede ismerte egymást és szoros barátság fűzte őket egymáshoz. A klub 15. vagy 16. születésnapján történt, hogy Andrew utolsóként zenélt kint a teraszon. A záró track után azonban egyszer csak lángra kapott a mélynyomó. Mindenki elkezdett nevetni. Igen ám, de a Martin Audio-t Londonból kölcsönözték direkt erre az alkalomra és az értéke nagyjából 45 ezer eurót taksált. Amikor aztán a következőhét elején felhívták az angolokat és elmondták nekik, hogy mi történt, ők csak ennyit reagáltak: „Oh akkor egy kicsit meg kell majd bütykölni”. A világ legdrágább mélynyomóját hozták ide és Andrew-nak sikerült hazavágnia.

Forrás: [Groove]

A terasz