Bill Brewster felkutatta az acid house bulik egyik legrégebbi dílerét, aki nagyon érdekes dolgokaat mesélt.

Mikor kerültél bele először az ecstasy világába?

Az első ecstasy-t 1987-ben próbáltam. Egyik legelső árus voltam Londonban. Kis adagokban kezdtem vásárolni egy sráctól Dél-Londonban. Az első tétel, amit vásároltam 10 darab volt és egyenként 25 £-ba (10 063 HUF) került, abban az időben kizárólag kapszulázva kaphattad meg. Tabletták egyáltalán nem voltak. Kis sárga kapszulákban kaptuk, 125 mg-osak voltak. Kinyitottuk és a cucc benne olyan volt, mint a barna cukor. Kipróbáltam szinte az összeset, ami a ’80-as években csak létezett, az ecstasy olyan volt számunkra, mint a friss, belélegzett levegő. Nagyon tisztának és természetesnek hatott. Emlékszem, nem is igazán hittem, hogy ez valójában drog.

Hogyan adtad el?

A Shoomhoz (klub Londonban) jártam és egy 200-as zacskó kábé fél óra alatt fogyott el. Csak álltam ott, táskával a kezemben, zsebeim pénzzel teletömködve. Mikor eladtam mindent, kimentem a kocsimhoz, majd a megkeresett pénzt a szőnyeg alá rejtettem. Ilyenkor körülbelül 3000 £ volt a kocsimban. Annak az évnek a végére a lakásom telis-tele volt pénzzel teli cipősdobozokkal. A könnyen megkeresett pénz gyorsan el is szállt.

Ahogy egyre népszerűbb lett az ecstasy, sokkal elérhetőbbé is vált?

1988 júniusa körül kimentem Ibizára és egy srác lehúzódott mellém egy kis robogóval San An hátsó utcáin. Felismertem őt Londonból és Ibizáról és azt mondta: „Te vásároltál E-t XY-tól, ugye?” Erre azt válaszoltam: „Ja!”. Mire ő: „9 £ darabja. Erre én: „Oké, jöhet.” Aztán a számok hirtelen megugrottak. Amikor a Spectrum elkezdődött hétfő este, az egész egy őrület. Olyan volt, mintha jogod lett volna pénzt nyomtatni.

Merre mozogtál életednek ezen pontján?

Szinte minden este kint voltam az éjszakában. Hétfőnként a Spectrum-ba jártunk, keddenként a Delirium-ba, szerdán és pénteken felmentünk a Haçienda-ba, csütörtökönként a The Future-ba, szombatonként pedig a Shoom-ba. Gyönyörű időszak volt. Nem nagyon ittunk, igazából nem is csináltunk mást csak pöfékeltünk és élveztük az E-t.

1988-ban gyorsabban kezdett nőni a piac?

Úgy terjedt, mint az erdőtűz, miután rájöttek az emberek, hogy ez mennyire jó. Nagyon sok embernek mutattam meg. Emberek, akik speed-et és acid-ot terítettek a ’80-as években, elkezdtek jönni hozzám és azt kérdezték: „Kaphatnánk 100-at belőle?” 1988 tavasza, az volt a nagy fordulópont Londonban.

Tudott a rendőrség bármit arról, hogy mi történik?

Az elején fogalmuk sem volt arról, hogy mi ez az egész. Egyszer bejött a rendőrség a Shoom-ba, amikor én is ott voltam. Egy nagy teli zsákkal álltam a pultnál, nagy halom pénz a zsebemben. Furcsa volt. Rájuk néztem és azt hittem, hogy csak vicces jelmezt viselnek… majd elkezdtem beszélni hozzájuk. Sétálgattak körbe-körbe, szinte bolyongtak, majd elmentek. A rendőrségnek halványlila gőze sem volt arról, hogy mi történik idebent.

Van benned bármiféle megbánás?

Nem igazán bánok bármit is. 1988 volt valószínűleg életem legjobb éve. 1989 és 1990 ugyancsak ragyogó évek voltak. Az volt a kezdete az egésznek. Teljesen megváltoztatta a társadalmat és a klubéletet. Nem a kapzsiság vagy a pénzcsinálás miatt hanem, mert egyszerűen csak rohadtul király volt az egész, mi pedig mindannyian ártatlanok voltunk. Őszinte leszek, csak rá akartam vinni az embereket az extasy-ra, mert annyira jó volt!

Forrás: [Mixmag]