Mindenki papája idén október 26-án már az 56. születésnapját ünnepelte, ennek apropóján újra megosztásra került nálunk Sven Väth 10 abszolút kedvenc darabja, kizárólag saját kiadójának diszkográfiájából szelektálva. A Cocoon mint brand négy éve, 2016-ban ünnepelte 20. születésnapját, a Cocoon Recordings-t mint kiadót viszont csak 1999-ben hívta életre Sven Väth, mégis idén ünnepli fennállása 20. évfordulóját.

Ennek oka, hogy a legelső kiadvány egy válogatás LP volt, Cocoon Compilation A, amely csak 2000 június 27-től került a lemezboltok polcaira. A Cocoon Compilation egyetlen esztendő kivételével (ez 2003-ban történt ) minden nyáron 12 aktuális trackkel jelentkezett és idén már az „S-edik” megjelenésnél tart. Nem árulok el nagy titkot, hogy ezen válogatásokról is felkerült a listára néhány tétel. Na meg a közel kétszáz darab 12″-es és 10″-es fekete korong és egyéb megjelenés közül is, tehát bőven van miből válogatni. Számos olyan darabot lehetne itt felsorolni a house alapú dolgoktól kezdve egészen a keményebb techno korongokig, melyek az elmúlt két évtizedben „A nagyfőnök” lemezes-táskájának nélkülözhetetlen kellékei közé tartoztak. Mi viszont épp azokat a nagyszerű darabokat gyűjtöttük össze két csokorba, melyek a különböző kiadványokon megbújva valamiért mégsem kerültek igazán reflektorfénybe. Listánkon 20+1 zene kapott helyet és az évente megjelenő „Sound Of  The Season” sorozatokhoz hasonlóan mi is két részre bontjuk azt, lesz egy house valamint egy techno „oldala”. A válogatás abszolút szubjektív, kronológiai sorrendben haladunk és előfordul olyan eset is, hogy egy kiadványról több darab is szerepel majd.

House:

Guy Gerber – The State Of Change [Late Bloomers, COR LP 012, 2007]

Az izraeli mágus 2006-ban csatlakozott a kiadóhoz, a This Is Balagan majd néhány hónappal később a Shlomi Aber-rel készített Sea Of Sand ‎című kislemezekkel elég magasra tette a lécet. A következő évben érkezett debütáló szerzői albuma, mely a Late Bloomers címet kapta és ahol rögtön a kezdés fantasztikusra sikerült. A The State Of Change nemcsak a nagylemez nyitánya, hanem önmagában is egy Gerberre jellemző, tökéletesen megkomponált intro zene.

Guillaume & The Coutu Dumonts – Night In Køge [Cocoon Compilation I, 2009]

Guillaume Coutu Dumont neve elsősorban nem innen, hanem a Circus Company vagy az Oslo kiadványok rajongói számára lehet ismerős. Zeneisége gyakorlatilag a house teljes spektrumát lefedi, a Night In Køge-ba pedig jazzes elemeket is csempészett, amely Secret Cinema igencsak egyedire, különlegesre sikerült Kurzweil című slágere valamint Timo Maas rongyosra játszott Jetstream-je mellett talán kevesebb figyelmet kapott a narancssárga, I jelű válogatáson.

Sven Tasnadi – Nordsee [COR10″004, 2010]

Nem elég, hogy lipcsei, még Tasnádi is! Sokáig azt hittük, neki is van magyar kötödése de mint kiderült tévedtünk. Ő azonban nem tévedett 2008-ban, amikor elkészítette Waiting For Your Love című utazását, amely egészen parádésra sikerült. Abban az évben szinte minden (nem csak) német tech/house DJ lemezes táskájában bérlet helye volt. Ez nem is csoda, az viszont annál inkább, hogy a Nordsee kevésbé lett ismert. Pedig hasonlóan remekül sikerült, és nem utolsó sorban egy akkora kiadónál jelent meg mint a Cocoon. Itt viszont mindenképp helye van!

Timo Maas – Subtellite (Argy Remix) [CORDIG006, 2009]

Timo Maas is azok közé a német techno veteránok közé tartozik, akik valószínűleg senkinek sem szorulnak különösebb bemutatásra. Pályafutásának története már régebb óta (1992) íródik, minthogy a mai fesztivál-generáció tagjai egyáltalán megszülettek volna. Gyakorlatilag a dance/pop szakma teljes élvonalának készített már remixet (Placebo, Moby, Fatboy Slim, Jamiroquai, Madonna, Moloko vagy a Depeche Mode), aztán Subtellite című bombájával 2008-ban robbantott a Cocoon-nál! Az eredeti korongot abban az időben szinte minden techno DJ pörgette, viszont a 2009-ben digitális formátumban megjelent remixeket már jóval kevesebben vették elő. Pedig mind a Deep Dish duóból ismert Sharam, mind pedig Argyris Theofilis vagyis Argy kiváló munkát végeztek. Sőt, amihez utóbbi hozzányúl az általában arannyá (ha nem is aranylemezzé … ) változik, ahogy itt is hallható!

Arnaud Le Texier – Nightleads [COR12″085, 2011]

A francia iskola kiváló növendéke Frankfurtban is jelesre vizsgázott. Addig elsősorban hazai (Bass Culture Records) és / vagy részben saját (Children of Tomorrow, Safari Electronique) kiadóknak készített zenéket, majd 2011-ben jött az Elusanes EP a Cocoon Recordings gondozásában, amelyről a címadó darabot Sven Väth is rengeteget játszotta. Habár a másik oldalon megbújó Nightleads nem kapott akkora figyelmet, ez is legalább annyira jól sikerült. Vagyis ennyire jól:

Ilario Alicante & Todd Bodine – Modern Apocalypse [Dots And Pearls 2, 2012]

Ha az előadók neveiből indulunk ki, akkor a Modern Apocalypse valószínűleg sokak számára meglepetés, hogy miért is a „house oldalon” kötött ki. Dierk Draeger (Todd Bodine eredeti neve) korai munkái például a berlini Tresor kiadóhoz köthetők, Ilario Alicante pedig az utóbbi időben szinte kizárólag techno megjelenésekkel színesíti a Cocoon Recordings palettáját. A Dots And Pearls sorozat második epizódján viszont mindketten a „kifinomult” énjüket vették elő, és ez a track talán épp ezért sikerült valami egészen kiválóra!

Chymera – Rust [COR12″139, 2016]

Az ír Brendan Gregoriy munkái valahol a melodic techno és house közötti, egyre behatárolhatatlanabb szélességű mezsgyén helyezkednek el. Ovum Recordings, Delsin és NRK Sound Division. Három olyan nagynevű label, ahol korábbi munkái napvilágot láttak. 2010-ben debütált a frankfurti kiadónál a Pump című zenéjével, majd jött a 2016-os esztendő és az Episode EP, amelyről tényleg nagyon nehéz kiemelni egyetlen darabot. A Rust viszont azért került fel a listára, mert csak digitális formátumban elérhető, pedig igazán elfért volna a másik két tétel mellett a fekete korongon is …

Markus Fix – Baroon [Dots And Pearls 4, 2017]

A sorozat negyedik része már egy más koncepciót követ (egyébként a harmadik is ilyen volt, de erről majd később bővebben), ami egy kizárólag Cocoon kiadványokból álló mixlemezből és egy addig kiadatlan, négy tracket tartalmazó kislemezből áll. Eléggé „technoidra” sikeredett a Dots And Pearls 4 EP, mégis úgy érezzük, hogy „Fix helye” van a house-listán a Baroon című darabnak. Akiknek ez a hangzás bejön, azoknak a Markus Fix által készített mixnek is érdemes adni egy esélyt!

Isolée – Yes Let [Cocoon Compilation R, 2018]

Rajko Müller, vagyis Isolée szintén a frankfurti elektronikus zenei szcéna megkerülhetetlen alakja közé tartozik. Pályafutása neki is egészen a ’90-es évekig nyúlik vissza, zenéi viszont egyáltalán nem a techno, hanem inkább a minimal house / microhouse kategóriába tartoznak. Több évtizedes munkásságának gyümölcse három nagylemez és több tucat EP, melyek elsősorban a Playhouse és a Pampa Records kiadókhoz köthetők. Sven papa pedig előszeretettel szelektált, és illesztette be hosszabb szettjei elején ezeket a rendkívül egyedi house zenéket. Mégis 2018-ig kellett várni arra, hogy a Yes Let című dal helyet kapjon a város másik legendás platformjának R jelzésű válogatásán. Minőségi house és egy csipetnyi dub, ahogy azt „Herr Müller”-től az évek során már megszokhattuk!

youANDme – Claret Loss [Dots And Pearls 5, 2019]

A berlini névrokon, Martin Müller vagyis youANDme a német tribal house koronázatlan királya, zenei karrierjének története pedig 2008 óta íródik. Ez a cikkünk is rövid volna ahhoz, hogy felsoroljuk, hány kiadónál láttak már napvilágot jobbnál-jobb trackjei és remixei az elmúlt bő egy évtizedben. 2011-ben debütált a Cocoon-nál a Raw-val, majd négy év elteltével felkerült a Jungle Book című darabja az „O” jelű válogatásra, végül tavaly januárban ő követte el a Dots And Pearls sorozat ötödik részének nyitányát. A Claret Loss az egész 2×12″-es válogatásnak megadja az alaphangot, itt is megéri az egész LP-t egyben végighallgatni!

Techno:

Marcel Dettmann – Sepia 807 [Cocoon Compilation G, 2007]

Brutálisan erősre sikerült a Cocoon Compilation 2007-es, G jelű darabja. Chaim és a Genesis, Stephan Bodzin és a Treibsand vagy a Cobblestone Jazz formáció és a nemes egyszerűséggel csak W-re keresztelt tétele a korszak meghatározó slágerei voltak. Ezek mellett bújt meg a fiatal, akkor épp húszas évei végén járó Berghain rezidens, egy elképesztően okos techno tétele. Marcel Dettmann a Sepia 807 című darabbal képviselteti magát a zöld borítójú válogatáson.

Efdemin – Float [Cocoon Compilation H, 2008]

Ismét Berlin, ismét Berghain és ismét egy rezidens a klubból. Phillip Sollmann, azaz Efdemin karrierje kezdetén is nagyon ügyesen lavírozott a minimalista house és techno zenék közt. Inkább már a dub-techno irányába hajlik Float című remekműve, amely 2008-ban, a H jelzésű válogatáson rejtőzött el. Erről főleg Len Faki-tól a Death By House, Sven Väth és Roman Flügel közös munkája a Trashbindance, valamint egy másik co-produkció, a Diablo (Dubfire -től és Oliver Huntemann-tól) került a reflektorfénybe. Na és Gui Boratto zseniális, Golden Axe-a.

Pig & Dan – Hope [Cocoon Morphs Tokyo – 50th 12″ Release Part II, 2008]

Két spanyol, akik tényleg ezer szállal kötődnek a Cocoon Recordings-hez. 2005-ben itt jelent meg az Oh Yeah 12″-es, aztán 2007-ben Imagine című debütáló szerzői albumuk, majd a következő néhány évben is tartották az egy de inkább két kislemezes átlagot. Igor Tchkotoua és Dan Duncan, vagyis Pig & Dan neve az így előző évtized végére egybeforrt a frankfurti címkével (később aztán az augsburgi Terminal M-vel, a Drumcode-val és a Bedrock-val is…), nem csoda, hogy a jubileumi, 50-es válogatáson is helyet kapott Hope című szerzeményük. Az elején kicsit talán egyszerűnek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy 2008-ban teljesen más volt a techno hangzás. Innen pedig egy kis Detroit is visszaköszön!

Pele – Nothing Else [Dots And Pearls, 2011]

Patrick Gallenmüller neve főleg a Pele & Shawnecy német tech house duó egyik feleként lehet ismerős. Önálló munkássága közel másfél évtizedet ölel fel, hazájában szinte minden jelentős house labelnél jelentek meg zenéi. Az eleinte év végén decemberben, az utóbbi időben azonban már az év elején, januárban megjelenő, „kettes számú” Cocoon válogatás album, a Dots And Pearls legelső epizódjának legelső darabja köthető a nevéhez. A Nothing Else című darab inkább egy mai, friss melodic techno benyomását kelti, így hangzását tekintve abszolút kiemelkedik a kilenc sávot tartalmazó LP-ről. Ettől független mindenkinek ajánlom, hogy figyelmesen hallgassa meg úgy nagyjából az egészet! Érdemes!

Daniel Stefanik – Dirty Rhodes [COR12″083, 2011]

Egy újabb mágus az egykori NDK-ból. Daniel Stefanik szintén Lipcséből származik, aki 2011-ben mutatkozott be a Cocoon Recordings-nál. Nocturnal című kislemezével rögtön megmutatta, hogy nagyon magabiztos a stúdióban. Nem véletlen, hogy a következő évben már itt jelet meg második szerzői albuma, a Confidence is. Az együttműködés azóta is tart, de aki egy ilyen darabot készít rögtön elsőre nekifutásra, ráadásul a B oldalra, az bizony megérdemli a hosszútávú szerződést!

Ray Kajioka – Never Ending [Cocoon Compilation M, 2013]

A japán származású de már Németországban született Ray Kajioka munkássága is két évtizedet ölel fel. Neve pedig elsősorban a Heiko Laux által menedzselt Kanzleramt label kiadványai közül lehet sokaknak ismerős, a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején kizárólag a berlini labelnél jelentek meg munkái. Mások mellett neki is hatalmas szerepe volt abban, hogy – hiába alakult át szinte teljesen a hangzás ebben az időben – a KA folyamatosan ontotta magából a jobbnál-jobb, letisztult techno korongokat. Mint például Dirty Rhodes, amely a Cocoon M-es válogatásán kapott helyet, mégis tökéletesen reprezentálja a korabeli KA hangzást. Noha ez egy kissé dub-os, mégis nagyon „ray-ra” sikerült!

Lee Van Dowski – WWW [Cocoon Compilation O, 2015]

A Lewandowski név nagyon jól cseng Németországban. Ha nem is Hessen tartományban, de Bajorországban mindenképp. Noha Renaud nem lengyel, hanem francia és főleg a stúdióban érzi otthonosan magát, az évtized közepére a nemzetközi house / techno szcéna egyik legkiválóbb producerévé nőtte ki magát. 2000-es évek elejétől kezdve jelent meg kiadványa – a teljesség igénye nélkül persze – a berlini BPitch Control-nál és Mobilee-nél, a glasgow-i Soma Quality Recordings-nál vagy a svájci Cadenza-nál. Valószínűleg erre a sokszínűségre figyeltek fel a Cocoon Recordings-nál is, Lee Van Dowski pedig hozta a tőle elvárható minőséget a WWW-vel is – mondjuk ezen a címen nem tudom meddig gondolkozott 🙂

Karim Sahraoui – The Comforter [Cocoon Compilation O, 2015]

Hogy az O jelű lett-e minden idők legjobb compilation-je? Ebben nem mernék állást foglalni, de az egészen biztos, hogy Karim Sahraoui is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a legjobbak közt említhessük. Persze aki Djinxx néven már 2000 óta készíti a minőségi house és techno korongokat, attól el is várhatjuk ezt. A The Comforter című bombájának is helye van a listánkon!

Waveshape – The Concept [Dots And Pearls 3, 2016]

A Dots And Pearls sorozat harmadik epizódja, ahol már egy (itt épp a már említett Daniel Stefanik által készített) mix és egy hozzá tartozó, ebben az esetben három tracket tartalmazó EP volt a koncepció. Mindhárom zene jól sikerült, mégis talán a Mark Williams és Matt Clayden alkotta Waveshape duó és a The Concept lett a legerősebb. Kiemelkedik a mixről is egyedi hangzásával. Ahogy a negyedik résznél, itt is érdemes az egészet meghallgatni, hisz Daniel bizonyítja, hogy  nemcsak kiváló producer, hanem remek szelektor is egyben!

Frank Lorber – L’Obscure Objet Du Désir [COR10″011, 2016]

Ha valaki, akkor a frankfurti Frank Lorber tényleg a címke veteránjai közé tartozik. Olyannyira, hogy a Jailhouse Rocker volt a legelső 12″-es valamint a szintén ezt a címet viselő, második szerzői album is a Cocoon Recordings-nál. Mindkettő még 2002-ben, de később a Project 69 vagy a Tres formáció tagjaként is színesítette a diszkográfiát. Ez persze inkább a történelem része, de a L’Obscure Objet Du Désir track önerőből is elfért nálunk ezen a listán!

+1 Extra

Aki Latvamäki – Tämä Tuli Järvestä [Cocoon Compilation G, 2007]

Aki Latvamäki (vagy Artificial Latvamäki) a finn minimal-techno szcéna megkerülhetetlen alakja. Oulu városából indulva sikerült a nemzetközi színtéren is megállni a helyét, köszönhetően nagyon egyedi hangzásvilágának. Lemezeit főleg a Ghent-i Curle Recordings prezentálta, itt figyelhetett fel rá Sven Vath is, aki számtalanszor zárta DJ szettjeit a Se Tuli Aavikolta a című darabbal. Az előző és a Tämä Tuli Järvestä is gyaníthatóan azok közé a zenék közé tartozik, amelyet szó szerint idézve elég ritkán szoktak kérni úgy nagyjából bármely DJ-től. Valami egészen különleges, teljesen bekategorizálhatatlan darabról van szó, amely ezért is lett a „plusz egyes” a listán!

Borítókép: Global-Sets.com