Küzdelem a technoért – Időutazás Cosmic Xplorer-el a múltba

Hazánk tele van jobbnál-jobb DJ-kel és producerrel. Számunkra pedig az egyik leghálásabb feladat, ha hírt adhattuk a munkásságukról. Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban találkozhattunk Cosmic Xplorer nevével. November végén jelent meg debütáló lemeze rögtön egy újonnan indult francia kiadó gondozásában. Majd nem sokkal később egy holland podcast sorozat legújabb darabját készíthette el. A közelgő hetekben pedig talán a jelenleg legnagyobb respekttel rendelkező kéz hazai mixsorozat is felkérte őt a közreműködésre. Érdemes hát megismerkednünk vele, hogy ki ő és honnan jött! Már csak azért is, mert a következő mixének hangulata erősen retrospektív. És lehet, hogy a szakma csak mostanában kezd megismerkedni a nevével, ő maga már a 90-es évek közepe óta az elektronikus zene szerelmese, ami felé mindig is hatalmas lelkesedéssel és alázattal fordult. Úgy látszik, mostanra beérni látszik a munka gyümölcse! Ismerkedjünk meg hát eddigi életével és munkásságával, amiről kendőzetlen őszinteséggel mesél. 

A Múlt

1982-ben születtem Miskolcon. Három éves koromban apám elhagyott minket, így édesanyámmal éltem együtt gyerekkoromban, szegények voltunk.

Az általános iskolát 1989-ben, a berlini fal leomlásának őszén kezdtem, ekkor még nem igazán érdekelt a zene. 1993-1994 környékén kezdtem el tudatosan zenét hallgatni, főként popzenét, Vangelist és a bátyám lemezeit. Egyik szám sem igazán fogott meg, ráadásul bátyám, aki már régen nem lakott velünk egyik nap elvitte a Marantz Hi-FI tornyot tőlünk, így zene nélkül maradtam egy ideig. Szerencsére nem maradtam sokáig hangforrás nélkül, mert 1995 karácsonyára megkaptam bátyám piros használt Sony  Walkman-jét, valamint később egy no-name kínai hordozható kazettás magnót. Az utóbbinak sorfordító szerepe volt később, hiszen ezzel már tudtam rádióból zenéket felvenni.

1996 tavaszán egyik késő este a kanapén ülve rádiót hallgattam, kerestem valami nekem való muzsikát, amikor a miskolci 103 MHz FM-re csavarva Simon Péter rádióműsorára a Hypersebességre bukkantam. Sosem felejtem el a pillanatot, épp a Scooter-től a “Crank It Up” ment, azonnal eldobtam az agyam. Tudtam azonnal, hogy nekem ez kell és semmi más. Onnantól kezdve minden csütörtök este vártam, hogy elkezdődjön a műsor. 

Akkoriban hard house, techno, trance, néha hardcore ment Peti műsorában. A műsorban hallottam először hivatalosan kiadott DJ mixet, ez pedig az 1995-ös Club Tools  Progressive Attack Vol 1. volt.

A CD borítójáról ítélve azt gondolhatnánk, hogy tömegzenét találunk rajta és ez majdnem így is van egy fél órás blokk kivételével.
A 2. CD első fél órája annyira meghatározó volt, hogy tulajdonképp összefoglalta a következő évtizedek “modern” táncparkett orientált underground elektronikus zene hangzásvilágát (csak hallgassunk bele Ben Klock 2020-as live streamjeibe és megtaláljunk bennük ugyanazokat a szintetizátor hangokat, mint amiket ebben a fél órás blokkban hallani). Persze köpködhetünk, fújolhatunk, de az egész mix koreográfiája Matthias Menck-nek, azaz a Brooklyn Bounce egyik megalkotójának köszönhető. Úgy néz ki a szíve mélyén ő is underground volt, csak valamiből meg is kellett élnie.
Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy a Progressive Attack előtt nem voltak meghatározó, zenetörténelmet formáló kiadványok, de ez volt az első olyan mix CD ami a nagyközönséget célozta meg oly módon, hogy komoly underground blokkot is tartalmazott!

Közben persze érkeztek más zenei behatások is mint például a Prodigy, Daft Punk vagy a Dream Dance sorozat (amiből gyorsan kinőttem) és természetesen sok-sok más egyéb underground és overground előadó (akkoriban még nem igazán éreztem mi a különbség a kettő között, azt hallgattam ami épp megtetszett).

Az underground-ra való teljes átállást számomra Budai es Tommyboy hozta meg 1997-ben a “Techno-House Classics Of ’93-’96” és “House*Matic Classics” mixeikkel. Teljesen megszállottja lettem ennek a két kulcsfigurának. Csendben megjegyezném, szerintem nekem van a világon a legnagyobb Tommyboy mix gyűjteményem, kb. 150 darab amiben még nincsenek benne 2018-ban újra indult Housematic műsor epizódjai.

1997 ezen kívül más szempontból is fordulópont volt számomra. Egyrészt Freee magazin függővé váltam, a benne írt cikkek későbbiekben még jobban kinyitották zenei látásmódomat,  valamint középiskolába mentem, ahol újdonsült barátommal Baróczi Jánossal együtt az akkori iskolarádió tagjai lettünk Kondás Gábor vezetése alatt. Mindkettőjüknek rengeteget köszönhetek, Jani hozta a netről frissen letöltött mixeket és zenéket, Gábor pedig szinte minden nap hozott valami techno újdonságot az iskolai stúdióba bakelitlemez formájában.

1998 – Az elnyomás kezdete. A külzdelem a techno-ért elkzedődik.

1998 meghatározó évvé vált az életemben pozitív és negatív értelemben is. Édesanyám – aki viszonylag szabad felfogású volt, sosem tett semmiféle megjegyzést a zenékre amiket hallgattam – 1998 márciusában agyvérzésben életét vesztette, egyedül maradtam, legalábbis lélekben. Nem volt más választásom, csak az hogy apám új családjához kerüljek és ezzel bele is ütköztem az első nagy problémába. Korlátolt, némileg vallásos, szigorú, beszűkült látásmódú emberek közé keveredtem, ami azt eredményezte, hogy még jobban a zene világába menekültem . Megkaptam sokszor azt,  hogy 

ne hallgasd ezt a buzi zenét.

Körülbelül ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy hosszú távon is zenével szeretnék foglalkozni.

Miskolcon abban az időben a Mistral DJ Shop-ban lehetett bakelit lemezeket bérelni 100 forintért, így rengeteg lemezt sikerült kazettára venni vagy később bedigitalizálni az újonnan szerzett Taya DP 510-es lemezjátszómmal. A bedigitalizált másolatok többségét, legalábbis azokat amik CD-re ki lettek írva még a mai napig őrizgetem, vannak köztük CJ Bolland, Silvio Ecomo, Terry Lee Brown Jr, Victor Calderone, Mac Zimms felvételek.

Még 1998-ban a Freee magazin hatására elkezdtem érdeklődni a Drum & Bass műfaj iránt. Rejtelmes műfaj volt ez számomra, hiszen sehol sem lehetett hallani Miskolcon Drum & Bass-t ekkortájt. Fel kellett utaznom Budapestre az Undergound Records-ba, hogy meghallgassam és megvásároljam életem első D&B lemezeit.

Ekkor kezdtem el feljárni Budapestre évente 2-3 alkalommal célirányosan csakis az Underground Records-ba. Sok lemezt nem tudtam venni, hiszen még mindig elég szegényesen éltünk, cserébe viszont ezeket a lemezeket a mai napig őrizgetem. Emlékszem a Future Room-ban DJ Palotai mutatta be nekem a lemezeket, a pultnál állva pedig mindig el lehetett kapni beszélgetéseket egy-két szaftos parti sztoriról vagy épp magát Tommyboy-t, ahogy megjelenik a boltban a kutyájával.

Szintén ebben az időszakban fedeztem fel ígéretes magyar producereket, mint például Marcel-t vagy Anorganic-ot.

Ebben az évben kaptam új számítógépet, amit természetesen zeneszerzésre kezdtem el használni. Készült is egy-két D&B felvétel amit később a Hypersebességben lejátszott a Simon Peti. Szintén ebben az évben vált belőlem sima rádióhallgatóból “rádióműsor látogató” mert a Hypersebesség műsor DJ mix versenyének egyik győztese lettem, igaz D&B műfajban én voltam az egyedüli induló ? A másik nyertes a Baróczi János barátom lett, ő house műfajban nyerte el az első helyet. Behívtak minket interjúra, persze én nem nagyon mertem megszólalni. Innentől kezdve viszont minden héten bent voltunk csütörtök esténként a rádióban, sőt egy kis idő eltelte után mi magunk vittünk zenéket, mixeket a műsorba amiket a Peti szívesen játszott. Nagy szó volt ez akkoriban, hiszen nem egy kalózrádióról volt szó,  hanem egy kereskedelmi rádióba vittük az underground zenéket!

Ebben az évben éreztem először azt, hogy ugyan számomra az underground elektronikus zene egy egységet alkotott, a hallgatóság számára mégis külön kategóriákra tagolódott. Egyre látványosabb lett számomra a stílusok közötti feszültség, egy stílus szeretete vagy épp utálata, amit egyáltalán nem értettem akkor még. Az összes műfaj közül talán a techno volt a legnagyobb mumus. Azt nem lehetett sokat játszani az  iskolarádióban. A küzdelem elkezdődött.

1999 – D&B hangsúlyos korszak

Annak ellenére, hogy szinte csak D&B lemezeket vásároltam, továbbra is mindenevő maradtam zeneileg, ugyanúgy szerettem hallgatni más műfajokat. Ebben az évben ért el hozzám Chris Liebing Audio Compilation Vol.1 és  Felipe ‎ Hyperspace 02 mix CD-i, valamint Danny Tenagila – Global Underground Athen-ja amiből az első CD a mai napig alaptételnek számít nálam.

Mivel szinte csak nekem voltak D&B lemezeim Miskolcon, így nem meglepő módon én lettem a D&B-es arc, oly annyira, hogy 1999-ben az élet összehozott a D&B DJ-rendezvényszervező-műsorvezető Pápai Mártonnal, akivel együtt kezdtünk el bulikat szervezni. Általa zenélhettem házibulikban, ifjúsági napokon, a miskolci kilátóban, a Magyar Rádió miskolci kirendeltségénél, valamint megismerkedhettem DJ Cadik-al és az akkor még Freee magazin főszerkesztő Pánczél Gáborral is. Nem utolsó sorban pedig bejuttatott a Freee magazin főhadiszállására is. 

Akkor még nem sejtettem, hogy egy jó darabig ez lesz a “zenei karrierem” csúcspontja. Számítógépem tönkrement és az összes saját zeném eltűnt. Hatalmas csalódás volt ez számomra, sokáig nem tudtam napirendi pontra térni. Megígértem magamnak, hogy soha többé nem írok zenét. Szabadidőm is egyre kevesebb lett ahogy telt az idő, hiszen Budapesten akartam továbbtanulni, hogy közel legyek a “zenei forradalomhoz”, így sokat tanultam. 

Budapest

2001 szeptemberében költöztem fel Budapestre. 2001 szeptember 11-re volt tervezve egy sorsdöntő beszélgetés Pánczél Gáborral, de az ikertornyokkal történt sajnálatos dolgok elterelték rólam a figyelmet. Utána már nem erőltettem a beszélgetést és egyébként is elég nehéz volt a fősuli,  lemezeket vásárolni sem volt pénzem első éves kollégistaként. Így hát belenyugodtam, hogy zenei karrieremnek lőttek. Ugyan már fenn voltam Budapesten, de kívülálló lettem. Ráadásul akkortájt szűnt meg a Nonsptop rádió is. Szinte minden amiben hittem és éltetett oda lett.

A történtek ellenére a zene szeretete természetesen megmaradt számomra. Jött a Tilos rádiós és az intenzív zenecserélgetős korszak. A D&B szinte egyik évről a másikra popularizálódott, nyomát sem találni a régebbi igényes Ed Rush & Optical, Bad Company vagy Usual Suspects kiadványoknak. Még egy pár évig hallgattam LTJ Bukem-et, Metalheadz-es kiadványokat, de sajnos rövid idő alatt önmaga paródiája lett a műfaj.

A 2000-es évek elején még írogattam ambient zenéket, de sosem vettem komolyan a dolgot. Azt gondoltam, hogy holnap úgyis beadja a számítógépem a kulcsot, semmi értelme az egésznek. Főiskolán egyébként is mindenki a mulatós zenét szerette és amikor felhoztam az elektronikus zenét, mint témát teljes érdektelenségbe torkollott minden beszélgetés. Nem értettem a szituációt, hiszen naív vidékiként azt gondoltam, hogy Budapest elektronikus zenei lázban égett anno, de sajnos nagyon is nem volt. Nem értettem miért nincs mindenki rákattanva Speedy J – Loudboxer vagy La King ‎– Liveless mix CD-jére. A küzdelem folytatódott.

Világszerte 

Mire lediplomáztam nyilvánvaló vált számomra, hogy el kell engednem a zenélést bármennyire is fájt.
Első munkahelyemen 2005 októberében kiküldtek Kelet-Afrikába dolgozni és onnantól kezdve nem volt megállás jó pár évig, bejártam  szinte az egész világot telco mérnökként. Szerencsére “civilizált” helyekre is eljutottam a munkám során, olyan városokba (pl: Brisbane (AU), New York (US), Zürich (CH)) ahol anno még  voltak lemezboltok, így elkezdtem hazahozni bakelit lemezeket százasával. Hoztam haza mindenfélét ,de főként techno-t.

Annak ellenére, hogy volt lehetőségem lemezboltokat járni hétvégénként, a mindennapjaimban továbbra is elektronikus zene gyűlölőkkel voltam körülvéve. Nagyon fájt a dolog és kívülállónak éreztem magam emiatt mindig. Kezdtem rádöbbenni, hogy a 90-es évek Miskolca volt igazából az elektronikus zene “fellegvára” számomra, ott adódtak lehetőségek és ott volt minden barátom akikkel megegyezett a zenei ízlésem. Teljesen mindegy hová utaztam a világba, mindenhol falakba ütköztem a rétegzenei ízlésem miatt. Kellemetlen beszélgetések, pillanatok, “Miért hallgatod ezt a szar zenét?” járta át mindennapjaimat. A küzdelem folytatódott.

Újra Budapesten  

2010-ben magánéleti okokból kifolyólag abbahagytam az utazást, majd még az év végén elindítottam “Late Night City Stories” nevű podcastomat, ami főleg house zenékre volt kihegyezve, de 2012-re már technót is játszottam az epizódok végén.  A műsornak köszönhető, hogy rámtalált egy épp alakulóban lévő rendezvényszervező csapat, akikkel együtt house bulikat szerveztem 2011-ben a Nyugati pályaudvar mellett található, anno U26-nak nevezett multifunkciós helységben. Érdekesen végződött az együttműködés, hiszen én house alatt igazi house, deep és progressive house zenéket értettem, míg a csapat tech-house-t. Különváltak az útjaink.

Szintén a műsorom révén kijutottam egy techno bulira a düsseldorfi Rheingold klubba, ahol előző este épp Gayle San játszott. Ez volt az első hivatalos külföldi fellépésem, még a Resident Advisor-ra is bekerült, nagy dolog volt ám ez még akkoriban. Az érdekes az volt, hogy igazából én voltam az egyetlen, aki a fellépők közül igazi techno-t játszott, volt ott minden, de főként tech-house. Csalódottságot éreztem megint. 

2013 elején fogtam az összes DJ cuccomat és Freee magazinomat és eladtam őket. Lemezeim nagy részét fogtam és elvittem az Isu-nak az AKT Recordsba,  hogy tovább értékesítse őket. Úgy éreztem senki nem ért meg, az emberek csak a trendeket követik. Látszólag feladtam küzdelmet.

Ezek után új zenéket nem is nagyon kerestem, a régieket hallgattam újra meg újra egészen 2015-ig amikor is teljesen véletlenül rábukkantam Invite’s choice techno podcastjára fesmény festés közben. Beindult a fantáziám és létrehoztam a One Man Techno Army projektet, ami lényegében underground techno audiovizuális performanszról szólt. One Man Techno Army-ként külföldön több helyen is felléptem, például Olaszországban, Csehországban, Portugáliában is. Sajnos maga a project túl sok időt vitt el és itthon egyáltalán nem érdekelt senkit sem, így 2018 végére befejeztem a projektet. A küzdelem újra indult. (folyt köv…)

Ugorjunk néhány évet előre, egészen a jelenkorig. Az első lemezmegjelenés óta több neves podcast is felkérte vendégszereplésre Cosmic Xplorert. Kivételes tehetségének ékes bizonyítéka a következő három óra, ami olyan minőséget képvisel, amellyel manapság csak igen sok keresés-kutatás után találkozhattok.