„A techno mint műfaj a pop zenével ellentétben nem elsősorban az album formátumhoz köthető. Táncparkettre optimalizált, elsősorban rövid, éles és kemény ütemek jellemzik. A zenék főleg bakelit lemezeken jelentek meg, azokon általában 2-4 sávval operálva.” Írta ezt a brit elektronikus zenei magazin, a Mixmag egy 2017-es cikkében, melyet magyaruk korábban nálunk is olvashattatok

Az 1990-es évek azonban sokkal de sokkal több kiváló nagylemezt rejt annál, hogy egy kifogástalan, mégis szubjektív tízes listán elférjenek. Nyilvánvaló, hogy ez az általunk összeállított válogatás is csak egy rövidke epizódja a techno-történelemnek, mégis olyan művészek darabjaiból tevődik össze, akik a techno és egyéb más műfajok keresztezésével valami teljesen egyedit hoztak létre. Lebontva határokat, elveszve a legkülönbözőbb zenei stílusok között, úgy mint ambient, elektró, trance, minimál, acid vagy dub. Szinte mindent belecsempésztek a kiadványaikba. Ezzel persze nem csak akkoriban alkottak maradandót, hiszen bármelyiket is veszem elő, található rajta több olyan gyöngyszem, amely mind a mai napig megállja a helyét a tánctéren. Nézzük és hallgassuk meg őket, kronológiai sorrendben haladva.

LFO ‎– Frequencies [Warp Records, 1991]

Az LFO formáció (Low Frequency Oscillation) 1988-ban kezdte meg működését Angliában, egészen pontosan Leeds városában. Utolsó kiadásuk duóként az Advance című nagylemez volt, még 1996-ban. 2003-tól Mark Peter Bell szólóban folytatta, aki egészen 2014-ben bekövetkezett sajnálatos haláláig volt aktív szereplője a brit techno szcénának. Debütáló szerzői albumuk, a Frequencies pedig rögtön a legendás sheffieldi (ma már londoni) Warp Records családjához láncolta a párost, szinte az összes megjelenésük itt látott napvilágot. A sötét, törtebb hangzás szerelmeseinek kötelező darab!

FUSE ‎– Dimension Intrusion [Plus 8 Records, 1993]

A brit-kanadai Richie Hawtin – valószínűleg nem csak szerintem – legjobb projektje a Plastikman mellett. A F.U.S.E. amely a Futuristic Underground Subsonic Experiments vagy Futuristic Underground Sound Experiments esetleg Further Underground Sound Experiments kifejezéseket takarja. Nagyjából úgy lehetne magyarra fordítani, hogy „futurisztikus földalatti hangkísérletek„, mely a techno valamint az ambient, az acid, a downtempo és a minimal között képez egy egészen egyedi átmenetet. Mestermunka ez (is) Richie Hawtin talán legtermékenyebb időszakából.

Laurent Garnier ‎– Shot In The Dark [F Communications, 1994]

A francia mester, Laurent Garnier debütáló szerzői albuma, amely saját, F Communications névre keresztelt címkéjénél jelent meg. A Shot In The Dark ötvözi a house és trance elemeit, miközben tele van dinamikus techno darabbal. Mindössze 28 éves volt a lemez megjelenésekor és már itt érezhettük, hogy személyében egy kiváló művésszel lesz dolgunk. Az évek során pedig rászolgált minden pozitív jelzőre! 1997-et írtunk, mikor érkezett a második LP is, amely – nem nehéz kitalálni miért – a 30 címet kapta. Olyan klubhimnuszok szólaltak meg rajta, mint a Crispy Bacon vagy a Flashback. Nehéz is választani a kettő közül, mégis a Shot In The Dark-re esett a választás.

Robert Hood ‎– Internal Empire [Tresor, 1994]

Igazából Robert Hood munkáinak bemutatása már önmagában is megérne egy hosszabb, mélyebb hangvételű cikket. Jeff Mills és Mike Banks mellett alapító tagja volt az Underground Resistance kiadónak – valamint egy darabig tagja a formációnak is. Az általa készített minimal techno a csillogás és a népszerűség helyett a lélekre és a kísérletezésre fekteti a hangsúlyt. 1994-ben alapította meg saját kiadójáz, az M-Plant-ot, ahol egyébként az Internal Empire kislemez formátuma is kiadásra került. A nagylemez viszont a Detroit-Berlin kapcsolat jegyében már a Tresor gondozásában jelent meg, ugyanabban az évben.

Sterac ‎– Secret Life Of Machines [100% Pure, 1995]

Steve Rachmad amszterdami techno producer, DJ és remixer. A holland techno koronázatlan királya, sőt sokak szerint egyenesen a hollandiai Detroit techno hangzás atyja. Különleges, mély és néhol durva techno darabjairól ismert, melyek mégis dallamokon, funk-on és soul-on nyugszanak. Zenei karrierjének kötete egészen 1994 óta íródik, nevét olyan projektek mögött találjuk, mint az Ignacio, a Parallel 9, a Scorp vagy a Tons Of Tones (erre még visszatérünk később!). Na és persze a Sterac. 1995-ös Secret Life Of Machines albuma a Dylan Hermelijn (akit mint 2000 And One ismerünk) által 1993-ban alapított 100% Pure nevű kiadó egyik legkiválóbb terméke „evör”!

Slam ‎– Headstates [Soma Quality Recordings, 1996]

Nem lehetne teljes egy ilyen lista a skót Soma Recordings valamely kiadványa nélkül. A label társalapítói, Orde Meikle és Stuart McMillan, vagyis a Slam páros 1991 óta, tehát már harminc éve aktív szereplői és persze formálói a nemzetközi techno kultúrának. Az 1996 áprilisában megjelent Dark Forces című slágerükkel – mely ennek a kislemeznek a címadó dala volt egyben – már érezni lehetett, hogy valami egészen különleges zenei utazásra számíthatunk tőlük a Headstates esetében. Így is lett, néhány héttel később érkezett is debütáló szerzői albumuk, ami a brit szigeten honos szinte összes tánczenei műfajt vegyíti. Egészen a house-tól az elektrón és a drum n bass-en keresztül jutunk el a techno-ig.

Planetary Assault Systems ‎– The Electric Funk Machine [Peacefrog Records, 1997]

Luke Slater egészen a kezdetektől fogva a brit elektronikus zenéi szcéna meghatározó alakja. Az Egyesült Királyság egyik legnagyobb múltú techno producere és lemezlovasa, aki már az 1980-as évek vége óta aktív. Neve azóta olyan projektekkel olvadt össze, mint a Clementine, a Krispy Krouton az L.B. Dub Corp és persze a Planetary Assault Systems. 1997-es The Electric Funk Machine című nagylemeze a Peacefrog Records gondozásában legalább annyira sokszínű, mint ő maga. Breakbeat, ambient, elektró, techno és a tőle egyáltalán nem idegen ambient átvezetések egyvelege. Igazi remekmű, ahogy az egy ekkora karaktertől elvárható.

Marco Bailey ‎– Global Warning [Bonzai Records, 1997]

A belga Marco Beelen producerként kezdte karrierjét és először trance zenéket készített. Erről árulkodik debütáló szerzői albuma is, amely a Planet Goa címet kapta. 1997-es, Global Warning nagylemeze is a belga hardcore, hard trance és trance platform, a Bonzai Records kiadóhoz köthető és a trance valamint az acid és a techno közötti határon mozog. 1998 körül kezdett csak techno lemezeket készíteni és ezeken művésznévként a Marco Bailey-t használta, majd 2002-ben megalapította saját, MB Elektronics nevű kiadóját amely már inkább techno kiadványokra fókuszált. A techno hangzás azonban már ezen az 1997-es csodán is visszaköszön.

Josh Wink ‎– Herehear [Ovum Recordings, 1998]

A philadelphiai Joshua Winkelman 1994 októberében King Britt társaságában megalapítja ugyan saját platformját Ovum Recordings néven, első megjelenéseit mégis európai kiadók számára készíti el. Például mint a belga R&S Records (Meditation Will Manifest ‎kislemez) és az angliai XL Recordings (például Left Above The Clouds nagylemez). 1995-ben Josh Wink volt az egyik első aki producerként – nevezzük így – mainstream sikereket ért el, olyan klasszikusok sorát a rádiók lejátszási listáira juttatva, mint a Don’t Laugh, az I’m Ready és a Higher State Of Consciousness. Az 1998-as Herehear már az Ovum Recordings-nál jelenik meg, amely a breakbeat, az acid és a house stílusjegyeit is ötvözi. Noha az amerikai lemezkiadó nem erről volt ismert, a fókuszba itt mégis inkább a techno került.

Zombie Nation ‎– Leichenschmaus [International Deejay Gigolo Records, 1999]

Florian Senfter és a Zombie Nation projekt (ebben az első években Emanuel Guenther is közreműködött) a legtöbb ember számára egyet jelent a Kernkraft 400 című megaslágerrel. Amely korábban megjelent kislemez formátumban is és éppen a Leichenschmaus LP legelső darabja. Pedig az International Deejay Gigolo Records gondozásában 1999-ben napvilágott látott szerzői album ennél sokkal érdekesebb és sokszínűbb, klasszikus értelemben vett techno kiadvány szinte nincs is rajta. Helyet kapott viszont több olyan tétel, amely az electro és a synth-pop jegyeit ötvözi, természetesen egy kis techno-val megfűszerezve.