Általában nem célszerű az adott korszak történéseire reflektálni zeneileg. Főleg nem politikára, mert az idő múlásával azok elvesztik érvényességüket, aktualitásukat ( jó esetben ). Az egész emberiségre kiterjedő , a hétköznapi életünket érintő események ( természeti katasztrófák, egészségügyi válsághelyzetek, diktatúra ) esetleg kivételek lehetnek, ugyanakkor a hosszan fennmaradó és örökzöld slágerek nem ezekhez kötődnek.

Érzelmek, az élet értelme, sex and drugs and rock and roll az örök téma. SevenSeven, a GyíkemberZ punk zenekar basszusgitárosa mindezzel tisztában van, a jelenlegi őskáosz mindezek ellenére rajta is nyomot hagyott. Home office című száma próbálja visszaadni az átkozott monotonitást, az üvöltő ürességet, a szociális interakciók nélküli nihilt. Lerágott csont csupán, de mégis aktuális.

A punk szubkultúrát a nonkonformizmus és a mindenfajta tekintélyuralom elleni magatartás jellemzi most is. A klubokban nyüzsgő fiatalok az ipari társadalomtól való elszakadást akarták megtestesíteni a kezdetek óta, a punkok a rendszertől akartak elszakadni. Mind a kettő sikerült, mind a kettő ugyanaz.

Nincs különbség. A zene lüktetése, gyors ritmusa, anarchiája ugyanazt adja. Az eszközök különbözősége nem jelenti a tartalmi különbözőséget. Ugyanolyan kifejező lehet egy minimal techno szám, mint egy húsz soros punk üvöltözés.

Ritmus –  szöveg. Kalap – kabát.