A számtalan különböző rendezvénynek évek óta helyt adó Nógrád megyei Csobánkapuszta idén sem marad kihasználatlanul, ugyanis itt került megrendezésre június 24-27 között az első Arrakis Fesztivál, ami a ma már klasszikusnak számító elektronikus zenei stílusokat (acid, goa trance és techno) helyezi előtérbe a szcéna “veterán” tagjainak nagy örömére. Na persze nem kizárólag nekik szólt a rendezvény, a régi idők hangulatára kíváncsi “ifjúság” tagjaival is szép számmal találkozhatott az ide látogató. A fesztivál tematikáját Frank Herbert: Dűne c. időtlen klasszikusa szolgáltatta, ami megjelent a stage-ek elnevezése mellett, az online design elemekben, valamit az érkezésünk napján megdőlt országos melegrekord is ráerősített a sivatagi életérzésre.

Sokan abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy úgy érezhetjük, már-már haza járunk ide. Két kezemen nem tudom megszámolni, hány alkalommal kaptattam fel akár gyalog, akár autóval azon a bizonyos utolsó emelkedőn, aminek a tetején magával ragad a megérkezés érzése a kapunál. Átvettük a karszalagjainkat, amihez járt egy fából készült, a fesztivál logóját ábrázoló medál is, valamint csikktartó.

A terület érdekessége, hogy 2013 óta itt rendezik meg évről-évre a pszichedelikus elektronikus zenei vonal egyik leginkább várt ünnepét, a Sun Fesztivált. A dombok és hegyek lankái, a növényvilág változatossága, a hatalmas fák által jótékony, hűs árnyékba burkolt zenei színpad és remek sátorhelyek a pihenni vágyóknak.

Az italpult felszereltségét és árait nem érheti rossz szó: folyamatosan rendelkezésre álltak a hűtött üdítők, csapolt sörök (köztük nagyon finom meggyes is!), minőségi röviditalok 4cl / 8-900 forintos, Irsai Olivér fehérbor 200/dl áron. Az ételválasztékot egyetlen büfé biztosította, ahol a húsos ételek és a megszokott sültkrumpli mellett bundás kenyér, valamint kimondottan ízletes vegetáriánus, illetve vegán burrito is elérhető volt, a nem kifejezetten mérsékeltnek mondható 2500 forintos árért cserébe nagyon korrekt mennyiségben. Ezen felül volt még egy gyümölcsbár, ahol gyümölcssalátát és 4-5 féle smoothie-t lehetett kérni, amik kifejezetten jól jöttek a hőségben! Mindemellett persze a szcénán belül megszokott módon szabadon be lehetett vinni bárminemű ételt-italt a személyes fogyasztásra szánt mennyiség erejéig, így kedvezve a szűkebb pénztárcával, vagy speciális diétával érkezőknek.

Mindezek mellett külön kiemelendő a biztonsági szolgálat készségessége. A jó szándékú figyelmeztetéseken kívül semmilyen zavaró vegzálást nem tapasztaltunk, annak ellenére, hogy nagy számú őr volt jelen annak érdekében, hogy megakadályozzák a korábbi évekre jellemző, jegy nélkül a területre belépő környékbeliek általi lopásokat. Ezért külön köszönet illeti a szervezőket, tényleg biztonságban éreztük magunkat és értékeinket.

Számunkra a hangminőség az egyik legmeghatározóbb tényezője egy zenei rendezvény szórakoztató-faktorának. Az erre kényes látogatóknak sem lehetett oka panaszra, ugyanis a Funktion-One Hungary volt a rendezvény hang felelőse a main stage-en, és szokás szerint remek munkát végeztek. Az egész testet masszírozó basszusoktól a TB-303 ikonikus hangján át minden precízen és átütően szólt. (Értsd.: levitte a basszus a fejedet 😀 ) 

Ennél a pontnál pedig térjünk ki a zenei élményre, mint minden zenei fesztivál legalapvetőbb elemére.

Csütörtöki érkezésünket gyors táborverés követte, fél 4-kor már klasszikus goára lépkedtünk az Arrakeen stage-en, mely a fesztivál nagyszínpadául szolgált. A nappali órák sajátossága volt egyébként, hogy egy időutazásra invitálta a közönséget, csütörtöktől vasárnapig az időben előrefelé haladva utazhattuk végig a goa történetét az ősforrás goatrance-től indulva, napjaink psytrance stílusáig, jellemzően vinyl-ről, cd-ről, vagy vasakról prezentálva a szetteket.. A csütörtök éjszaka meghatározó zenei irányzataként az acid vonal éllovasai lettek felvonultatva. Az éjszaka számunkra Mesterházy – a szó legklasszikusabb értelemben vett – live szettjével indult be. Igazi virtuózként csűrte, csavarta analóg kütyüjeit. Komoly zenei utazásra hívott minket időnként dallamosabb, máskor igazán veretős tempóval adta a talpalávalót.  Az este hangulatát Titusz emelte tovább, hatalmas klasszikusok (Pl.: Emmanuel Top, Turkish Bazaar etc.) szólaltak fel, nagy örömet okozva ezzel a szcénában régóta jelenlévő technokedvelőknek. Az első este igencsak lendületesen telt, már bőven napfelkelte után sikerült nyugovóra térni, nem volt könnyű otthagyni a staget az egy évnyi bulimentes időszak alatt felhalmozódott  energiákkal.

A péntek délután kellemes meglepetéssel indult. Miska, a fesztivál egyik főszervezője korábban ismeretlen volt számunkra, de bevéste magát emlékezetünkbe 3 órás vinyl szettjével, melyet a tűpontos keverések és a ritkaságszámba menő goatrance trackek jellemeztek.

Miska szettjét követően a Melange stage felé vettük az irányt, hogy meghallgassuk kedves barátunk Callithrix lágyabb ütemeket felvonultató szettjét. Zoli a 2000-es évek elejéről egy sor kedvenc ‘b oldalával’ készült. Finom elektronika (Vector Lovers), minimal (Monolake) és deeptechno vonalon indulva kilyukadt néhány időtlen klasszikusnál, úgy mint, Anthony Rothertől a Simon Says vagy a Johannes Heil féle The world. Életigenlő dallamok és lüktető ütemek jellemezték ezt a visszatekintést.

Pénteken éjfélkor megfáradtan indultunk a táborba a chill stage-ről ám a main-en áthaladva berántott minket az ott zajló kemény dara. Régebbi és újabb techno trackek egyaránt felszólaltak, az éppen zajló szettet átütő basszusok és megfelelően magas BPM-szám jellemezték legnagyobb örömünkre.

Szombaton délután 3-tól az Arrakeen stage-en toporogtunk, Toge klasszikus goa szettjére megtelt a stage és mosolygó arcok, átszellemülten táncoló partypajtások vettek minket körül. 18 órától Lucky egy igazán átütő indítást dobott elénk, Scooter Rhapsody in E trackje tökéletes kezdése volt a  hatalmas trance, hardtrance és goa klasszikusokkal teletűzdelt szettnek, ami igazi rave hangulatot teremtett a stagen. A pszichedelikus játszótér hangulatot tovább fokozta egy barátunk által a stage szélén felállított mini pingpongasztal, ahol egész hétvégén át pötyögtethettünk barátokkal és kedves idegenekkel. 

Az esti techno indításra el tudtunk volna képzelni pörgősebb ütemeket, így a táborunkban vezettük le a nappali hatalmas táncolást. Vasárnap a progressive psytrance-é volt a főszerep,  ami bár nem a kedvenc stílusunk, kellemes levezetésnek bizonyult. 

Összességében egy nagyon kellemes kompakt kis fesztivált kaptunk, ahol a kedvenc oldschool zenei irányzataink találkoztak egy eddig nem megszokott kombinációban. Kíváncsian várjuk a folytatást, sok van még ebben a fesztiválban és hiánypótló zenei kínálatot jelent a manapság olyan sok eseményre jellemző modern psytrance felhozatal kavalkádjában.

A beszámolót írta: Ati, Szilvi
Képek:Béli Attila