Az időjárást elnézve úgy tűnik, hogy az idei nyári szezon szeptember második hétvégéjén ért véget. Egy héttel ezelőtt ugyanis még számos open air rendezvény közül válogathattunk és az égiek is kegyesek voltak hozzánk. Napközben ugyanis hét ágra sütött a nap, de sötétedés után sem kellett fázni.

Az idei open air szezont a Cruisin-on zártuk. Hét éve voltam utoljára ezen a hajós bulin, konkrétan a legelső Cruisin alkalmából. Sok minden változott azóta. Akkor még a Zsófia Rendezvényhajó fedélzetén szálltunk vízre, a sokkal nagyobb méretekkel rendelkező Európa Hajó egy évvel később állt a Cruisin legénységének szolgálatára. A zene is sokban különbözött, ez alkalommal a jelenkori techno egyik legsikeresebb producere, Bart Skils volt a buli főszereplője.

A Hollandiából érkezett DJ-ről nem túlzás azt állítani, hogy egy igazi slágergyáros, hiszen elévülhetetlen érdeket szerzett az elmúlt évek számos nagysikerű megjelenésében.  2013-ban robbant be igazán a köztudatba, amikor is kiadta a “Fight Club” című szerzeményét. Legnagyobb sikerét 2018-ban érte el, amikor is megjelent az Adam Beyer-rel közös “Your mind” című felvétel, amit aztán minden techno bulin rongyosra játszottak, de az ugyanabban az évben kiadott “West of the moon” is számos DJ lemezestáskájában meglapult. Ez utóbbi zene számomra különösen kedves emlékekkel bír, egy berlini hosszú hétvége alkalmával ugyanis rögeszmémmé vált minden hangról azt hinni, hogy ez a zene fog következni. Szóval nem volt kétség afelől, hogy amint Bart Skils magyar földre lép, nekem ott a helyem!

Már délután 2-kor elindult a zene a fedélzeten, mi nagyjából fél órával a hivatalosan meghirdetett horgonybontás előtt érkeztünk meg. Tisztességes sor fogadott, de hoztunk magunkkal szomjoltót, ezért hamar eltelt a várakozással töltött idő. A bejutás után tokeneket váltottunk, ugyanis nem lehet bankkártyával fizetni. Cserébe viszont igen dizájnos Cruisin-os pohárból ihattuk az első jéghideg söröket. Szükség is volt rá, mert kellett egy kis idő az asszimilálódáshoz. Már csak azért is, mert teljesen más közönséghez szoktunk a nyáron. Ipari technotól hangos lepattant gyártelepeken  és erdők mélyében megrendezett illegálbulikon jártunk, ezért először óriási volt a kontraszt. Aztán persze szép lassan kiderült, hogy egy rakat régi ismerős is itt tartózkodik a hajón meg egy csomó külföldivel is összepacsiztunk, amikor pedig kiskutyának néztek, akkor tudtuk, hogy nem lesz egyszerű este 🙂

A beszállás után ugyanis szereztünk egy babzsákot és a hajó tatján üldögéltünk. Szeptember közepén ehhez már tökéletes volt az idő, nyáron megrohadtunk volna a napon. Bent egyébként klimatizált volt minden helyiség és az italokért sem kellett sokat sorban állni, ugyanis egy csomó pult állt rendelkezésre. Egyébként a Batthyány térről indultunk délután 5 magasságában és dél felé vettük az irányt. Kirándulásnak sem utolsó az élmény, hiszen a világ egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk.

A hajó tatján inkább csak beszélgetésre és alapozásra volt lehetőség, a zenét ugyanis alig lehetett hallani. Marco Grandi warm up-ja után Yvel & Tristan melegítette a terepet. Ahogy elhagyta a hajó a lakott területet, úgy lett egyre hangosabb a zene. Egyre feszesebb ütemeket hallottunk, ez már kőkemény techno volt. Aztán összeraktuk a képet. Ha a belvárosban halkabb a zene, akkor nem a headliner fogja zárni a napot, vagyis este 6 után már Bart Skils-nek kell zenélni! Ez így is lett, az elejéről szépen lemaradtunk, de talán jobb is, hogy a “Your mind” ideje alatt épp a wc-n tartózkodtam, nem amiatt érkeztünk. Utána azonban már le sem lehetett volna rángatni a fedélzetről. Bart Skils nagyon értette a dolgát. Az általa oly jellemző Drumcode-hangzás dominált, megspékelve néhány klasszikus tétellel. Olyan örök érvényű himnuszok szólaltak, mint például Josh Wink – How’s your evening so far, PPK – Resurrection, The Prodigy -Breathe. Igazi örömzenélés volt ez a javából. Mintegy szimbolikus zárása a nyárnak, ahogy a Duna vizén ránk sötétedett. Mateo & Spirit vezetésével indult vissza a hajó a végső etapra. Zenei világuk tökéletesen passzol az est főszereplőjével, azonban ahogy közeledtünk a végcél felé, úgy lett egyre halkabb és kommerszebb a zene. Annyira nem is volt baj, mert így sokkal könnyebben el tudtuk hagyni a hajót. Ha Bart Skils jóval hangosabb szettje után lett volna a kiszállás, akkor biztosan senki nem akarta volna még elhagyni a fedélzetet.

Azt hiszem sikerült tökéletesen zárni ezt a nyarat.

Képek: Cruisin FB