Mint arról múlt héten már hírt adtunk, Berlin legnépszerűbb techno klubja tizenkilenc hónapos szünet után nyitotta meg újra a kapuit. Az utolsó bulira 2020. márciusában került sor. A pandémia okozta lezárások miatt nem rendezhettek bulikat a korábban hőerőműként szolgáló épületben, azonban így sem állt kihasználatlanul. Tavaly ősszel ugyanis egy kortárs művészeti kiállítást rendeztek itt, ahol összesen 117 alkotó munkásságának adtak teret.

A több, mint másfél éves kényszerszünet után október 2-án rendezték az első Klubnacht-ot. A line up a klub szokásához híven igazán pazar: Ben Klock & Marcel Dettmann, DJ Stingray, Electric Indigo, Hector Oaks, Phase Phatale és többek között Cormac is a fellépők táborát erősítette.

Bizonyára sokan tudjátok már, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, miszerint a Berghain egyik törzsvendége – aki szinte az összes szombati bulit megtiszteli a jelenlétével immáron több, mint 10 éve – történetesen magyar és rendszeresen beszámol nekünk a klubot érintő eseményekről. Természetesen az újranyitó hétvégéről sem maradt le. Nem is szaporítanám tovább a szót, következzen Joseph Valentine beszámolója:

„Ezt is megértük, a Berghain ismét kinyitotta a kapuit. Szerencsére nagyon jól szervezetten. Amikor röviddel hajnali kettő előtt megérkeztem, egy kb. 250 méteres sor fogadott (Google Earth-ön lemértem). Egyesek 6-7 órán át álltak sorba. Az ajtó elé hosszabb terelőkorlátokat telepítettek, hogy az előretolakodást megakadályozzák, ez mindig is nagy probléma volt. Volt egy viszonylag hosszú, külön sor vendéglistásoknak. A legkellemesebb meglepetés az ajtótól jobbra levő harmadik csak a törzsvendégeknek sor volt max. 20-30 emberrel. 10 percen belül bent voltam. Szerencsére a személyzet túlnyomó többsége megmaradt, így (meg)ismerték az embereket. Az ajtónál nagyon szigorúan ellenőrizték a digitális oltási igazolványokat a személyit és a Berghain-Passt. Kattints rá a Einlassbedingungen-re (beengedés feltételei – a szerk.). Nézd meg a videót (félelmetesen humoros, nem kevés öniróniával), olvasd el a kérdés-feleleteket. A belépő 20 euró volt, ami berlini viszonyok közt nem kevés, de még megfizethető. Bent egyszerűen döbbenetes volt: ugyanaz a hangulat, ugyanazok a személyek, ugyanaz a zene és még szagok is, mint amilyen a múlt év elején volt, mintha a 19 hónapos borzalom meg sem történt volna. Az egyedüli különbség, hogy az emberek mosolyogtak. Az érzést a legjobban a német fröhlich szóval lehet leírni. A szagokat azért említettem, mert a szellőzést az előírásoknak megfelelően feltekerték. A tánctéren –a Berghainban teljesen szokatlanul- akár kicsit fázni is lehetett. Hazaérve a család csak simán elküldött tusolni, máskor szó szerint öklendezni szoktak hozzá. Az előírások szerint csak max. 2000 látogatót engedhetnek be. Így egy kellemesen telt, de nem zsúfolt ház volt. Az egész hétfő hajnali 4-ig tartott, Marcel Dettmann adott még egy félórás ráadást. A lámpákat 4:30-kor kapcsolták fel. Egyesek szerint nincs elég személyzet, hogy hétfő délig nyújtsák. Nekem az estén legjobban Héctor Oaks tetszett. A stílusát itt Neoschranz-nak nevezik. DJ Stingray 313az elején electrot és breakbeat-et játszott, ami nekem tetszett, de a közönség egy részét elűzte. Utána techno-ra váltott, ami meg nekem nem tetszett, így felmentem a teljesen tömött Panoramabarba Cormac-ra táncolni. Kétszer hallottam már a kertben, egészen megszerettem.”

Azt hiszem ehhez felesleges is bármit hozzátennünk! Köszi a beszámolót J! Remélem hamarosan újra találkozunk. Zárásként csekkoljátok le ezt a rövid videót, ami a múlt hétvégi re-opening előtti sorbanállásról készült.