Viktor Udvari aka Capeesh Society elsősorban a bandcampen robbant be a hazai és ezzel együtt a nemzetközi underground e-zenei szcénába. A (hívjuk így) microhouse, rominimal világában alkotott cuccai, a kalandozós dubtechno, experimentál kísérleti trackjei mind-mind főhősünk zseniálisan sokszínű, és kreatív alkotói vénájáról tettek tanúbizonyságot. Ennek a sokszínű tehetségnek a másik “ékköve” a CAPEESH SOCIETY alterego, ahol Viktor a “klubbosabb” jó értelemben vett nagybetűs HOUSE énjét fejezi ki. Az első sikereit ezen a fronton is saját bandcamp profilján érte el, és mára már nagyon komoly rajongótáborral bír bebizonyítva, hogy igenis lehet akár itthonról is kiépíteni egy komolyabb Artist profilt major kiadók, managementek és plattformok nélkül is. Az aktuális sikereiről, új megjelenésekről, a mögötte megbúvó alkotói folyamatról, bulikról, djzésről, kiadóról, bandcampről, és kollaborációkról is kérdeztük őt.

Most jelent meg Hotsince82 legendás Knee Deep In Sound labeljén egy remixed – korunk egyik legfrissebb és fényesen csillogó tehetségének Jansons-nak az originaljára. Mesélj hogy jött a felkérés és hogy fogadtad?

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor a Hungarian Hot Wax-on megjelentem, akkor a kiadó tulajdonosától elkértem Daley email címét és egy 30x darabból álló promo packot küldtem neki, majd jött is a válasz, hogy már egy ideje követi a cuccaim és szerinte helytállna a nemzetközi szinteken is, ekkor jött a remix felkérés. Hozzá is láttam elég hamar, lévén, hogy sok, szinte csak dobokból álló projectem van, összeheggesztettem egy “béta” verziót. Ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem, hogy ki kell cserélni ezt-azt benne. A téma már kész volt, de valahogy nem voltam megelégedve a drum szekcióval. Olyan 4 hét lehetett kb, mire végleges formát öltött a remix. A november 19-ei megjelenés óta még nem nagyon jött elég adat ahhoz, hogy azt mondhassam, mennyire sikeres lett az EP, majd idővel kiderül.

Íme az EP: https://www.beatport.com/release/evolver/3560247

Mikor Budapesten itt járt Hotsince82 és együtt játszottatok vele tudtatok dumálni is? Milyen így személyesen is kapcsolatba lenni egy top label főnökkel, és djvel? Úgy tudom mostmár több magyar artist is megjelent és fog is nála?

Daley iszonyat jófej, csodálatra méltó az, amit elért lelkileg, elvégre amin keresztül ment, – az tényleg a poklok pokla. Valahogy tudtam, hogy rokonlélek, ahogy a szemébe néztem, pedig nem nagyon vagyok híve ennek a „spirituális maszlagnak”. Magyar vonatkoztatásban pedig igen, én vagyok a harmadik magyar a kiadón. Sőt, úton a negyedik piros-fehér-zöld lobogós artist is, James Cole személyében.

Warm up before Hot Since 82

Érdekes a munkamegosztásról beszélni, mert a Hedzupos release nagyrészét én csináltam, a POD collab pedig pont fordítva volt. A collabokról érdemes tudni, hogy ezek mind idő és energia függvényében változnak, ki mennyire ér rá, kinek mennyi kedve van zenét csinálni. Persze, nyílván jó lenne egymás mellett ülni és úgy készíteni, de manapság az internetnek hála a producerek közti távolság már kevésbé zavaró.

HedZup VA: https://www.beatport.com/release/call-lab/3287396

Politics Of Dancing VA: https://www.beatport.com/release/politics-of-dancing-records-8th-anniversary-digital-compilation-part-2/3532662

Ha jól tudom 2 komoly hírt is kaptál, az egyik Ben Rau és az Inkal/Meta-tól jött? Erről mesélj légyszi.

Benjamin már régóta kért tőlem egy release-t, de én a Bandcamppel voltam elfoglalva, de végre hosszú-hosszú idő után végülis egy két trekkes EP formájában manifesztálódott a release és már promo formájában is kiküldte a masterelt verziókat a label. Azóta Ben megadta a telefonszámát, beszéltünk sok mindenről, köztük arról is, hogy a label showcase-eken szívesen várna, mint artist. Persze csak akkor, ha vége van ennek az egész pandémiának.

A másik pedig egyenesen Richy Ahmedtől és a Lovehrtz-től, avass be minket mi várható!

Richy, az őrült állat 🙂 igazából neki köszönhetem, hogy a Capeesh Society project felvirágzott, és nemzetközileg is ismert lett az, amit próbálok csinálni. Sok chatelés után úgy döntött, hogy elhív Manchesterbe a Joshua Brooks nevű klubba, ráadásul egy remixre és egy EP-re is felkért a FourThirtyTwo-hoz. Természetesen nagyon örültem neki, de ugyanakkor nagy nyomást is helyez rám ez a felkérés, hogy bizonyítsam a rátermettségem.

A nemzetközi sikerek mellett hazai fronton is aktív vagy, aktívak vagytok. Ha jól tudom az egykori keceli csapattal a Badgirls-vel bandáztok, és az Alliwant /Alliwant Wax labelnél is megjelentél, illetve várható is majd ott released?

Igen, ahogy nemzetközi színtéren megerősödtem, hazai fronton is kezdtek rám felfigyelni. Jani volt az első a legendás itthoni “nagyöregek” közül, aki azt mondta érdemes velem foglalkozni, együtt dolgozni. Azóta számos együttműködési projekten vagyunk túl, gyakorlatilag bátran mondhatom, hogy már a csapat tagja vagyok. A Badgirls, mint csapat formáció mára már teljesen más utakon jár, mint annak idején, de erről Jani tudna igazán mesélni. Csapattag lévén nem maradhattam ki én sem a label artistjai közül, így született meg a Go For Broke EP, ami szerintem egyike a legerősebb zenéknek, amiket valaha csináltam.

Go For Broke EP: https://www.beatport.com/release/go-for-broke/3485020

Tulajdonképp az Alliwant/Alliwant Wax showcase, vagyis hazai bulikon akkor majdhogynem házigazda is vagy? Illetve akkor mint dj is velük mozogsz a legtöbbet?

Igen, tulajdonképpen igen. Hálával is tartozom nekik, hogy legalább ők látják bennem a fantáziát, mégha más szervező csapatok nem is nagyon hívnak el zenélni itthon, néhány számomra üdítő kivétellel.

A Capeesh Society alteregódon belül is mintha lenne egy stílusbeli eltolódás hullámzás, ami bejön nekünk, milyen hatások értek, vagy mitől és milyen irányba változott ez a sound?

Ahogy azt a Soundcloud biomban is említettem, mindig is vacilláltam a visszafogottabb groove-ok és a peaktime között. Végül arra jutottam, hogy nem kell megállni egy stíluson belül, nyugodtan lehet kalandozni, barangolni egyes vibe-ok között. Erre nagyon jó megoldás lett a két véglet “szembeállítása” egymással. Amíg Viktor visszafogottabb, kifinomultabb, addig a Capeesh Society alteregóm a táncorientáltabb vonal fele tendál. Azt azonban én is észrevettem, hogy a Márió (Collective Machine) és a közös zenélések adta lehetőségek hatására nagyon sokat változott bennem a tánczenéről alkotott képem.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi és hazai karriered is nagyon komoly extra löketet kapott az utóbbi időszakban, mit tudnál tanácsolni a fiatalabbaknak? Illetve mi áll e sikerek hátterében szerinted?

Produceri szinten szerintem a sok „seggelés” a titka az egésznek. Na meg a fül, arra nagyon vigyáznia kell minden zenegyárosnak. Habár az én sztorim komplex és iszonyat összetett sorsszerű események végtelen sorozata, viszont, ha jobban belegondolok szerencse függvénye is. Csak a szokásos kliséket tudom mondani: jó időben kell lenni jó helyen, bratyizni, stb… hisz ez is része ennek az egész kultúrának.