Október utolsó hétvégéjén lehetőségünk volt részt venni a német Time Warp korántsem hagyományos Covid különkiadásán. A két napos esemény eredeti helyszínén, a mannheimi Maimarkthalle területén került megrendezésre, de az országos korlátozások miatt egy sokkal kisebb kivitelben. Péntek és szombaton 6 helyett mindösszesen 1 teremmel futott a még ebben a formában is megarendezvénynek számító Time Warp.

Magához képest meglehetősen szolid lineuppal, inkább fogalmazzunk úgy, hogy presztízs eseményként rendezték meg a világ egyik legnépszerűbb technofesztiválját, mely erősen megszenvedi a járvány okozta kényszerpihenőt. Németországban még mindig nagyon szigorú korlátozások vannak érvényben a rendezvényszervezés és klubélet színterén. A tömegkorlátozások mellett Baden-Württemberg tartományban a bulizásra, zenei eseményekre olyan járványügyi szabályozás vonatkozik, miszerint negatív  PCR teszttel nem is lehet belépni, csak és kizárólag teljes átoltottságot igazoló okmánnyal valamint ha az elmúlt időszakban igazoltan átesett a fertőzésen az adott személy. Sajnos itthonról sokan labdába sem rúghatnak, hiszen a Sputnyik-ot még mindig nem fogadják el a németeknél, de nagyon reménykedünk, hogy a tavaszi official eseményre már mindez megváltozik. Amellett, hogy szigorúan ellenőrzik a bejáratnál az igazolásokat, még kötelezően be kell csekkolni a Luca nevű német appba is, mely baj esetén kontaktkutatásra szolgál.

Ugyebár ezt a különkiadást a korlátozások miatt összesen csak egyetlen teremben tartották meg, mely úgy nézett ki, hogy a TW eredeti felállásában 1-es és 2-es termet egybenyitották. Fogalmazhatunk úgyis, hogy nem volt elválasztva egy óriási hangszigetelő függönnyel. Ennek köszönhetően tapasztaltuk, hogy az a bizonyos hangrendszer, most még mocskosabban szólt, hiszen nem egy függönyről verődött vissza a hang, hanem a csarnok négy faláról. Ez kicsit közhelyesnek tűnik, de az alapján, hogy eleve sosem volt okunk panaszra, mégis meglepődtünk, hogy mennyire lehet a hangosítást tovább fokozni egy több, mint 8000 m2-es teremben.

A pénteki line up a következőképpen alakult: Seth Troxler b2b Gerd Janson (4 óra), Adriatique, Dixon, Solomun (4 óra)

Ezt az estét utólag úgy tűnik, hogy kizárólag szubjektíven tudnánk értékelni, hiszen nagyon különböző előadók követték egymást, lehetetlen lett volna minden jelenlévő ízlését és hangulatát kielégíteniük. Nyitásra érkeztünk, amikor is Seth Troxler és Gerd Janson 4 órás wam up-ja máris valódi felüdülés volt számunkra. Nagyon szép íve volt a szettnek, rendkívül sokrétű, hiszen a diszkótól kezdve a tribal-on át az új generációs chicago house-ig mindent sorban kipipálhattunk. A dinamikus örömzenélés 2 év alatt felhalmozott érzelmeket és energiákat szabadított fel, melyek örömtáncban törtek felszínre. A következő Adriatique-ról már kevésbé tudnék ódákat zengeni. Bár ez az „ízlések és pofonok” legtipikusabb esete, ezért nem szeretném lehúzni őket. Számomra vagy legyen olyan lendülete a szettnek, ami magával tud ragadni vagy hadd halljak olyan érdekes zenéket, hangokat amik fenn tartják az érdeklődésem. Sajnos ez a szett egyik elvárásomnak sem felelt meg. Ezért ez alatt a 2 óra alatt elkezdtünk pánikszerűen vodkázni, mellyel azért kiegyenlítettük az esélyeket. Dixonról is megoszlanak a vélemények, bár mi nagyon imádtuk. Igazi művészlélek, amiből most sokat is mutatott a közönségnek. Inkább volt utaztatós, mint ereszd el a hajam szett, de közel sem mondhatni unalmasnak. Időnként szoktam emlegetni, hogy mennyire érződik az a fajta zenei minőségbeli különbség, mikor egy szakmailag elismert, tehetséges producer JÓ dj szettet játszik. Ez a mondat ezúttal is ki kívánkozott belőlem. Dixon alatt nem csak mi forgattuk a fejünket mosolyogva egymás felé, hogy „már megint mi ez!?”, hanem sikerült egy nagyon szimpatikus olasz társaság mellé csapódnunk, akik szintúgy Time Warp és zene fanatikusok voltak, mint mi. Úgyhogy együtt kiabáltuk, hogy Bravo és tapsoltunk immáron nemzetközi fejbólintásokkal karöltve. Az egyik oka, hogy ezt így kiemelném, az a második nap beszámolójában folyt.köv.

Másrészről nagyon jól tükrözi ez az egyszerű jelenet azt, hogy milyen közönség jelent meg ezen a hirtelen a semmiből szervezett Time Warp kiadáson, mely egyszerű, de mégis különleges eseménnyé avanzsálódott. Visszatért a tánctérre a mindenki kedves és mosolygós hangulat, az emberek önfeledten szórakoztak, de mégsem kiábrándítóan, szarkészen. Kb. 8000 fanatikus tábora hömpölygött a Maimarkthalle legnagyobb expotermében egységet alkotva. Nagyon felemelő érzés volt olyan arcok között mozogni és élvezni szeretett zenéinket, akik épp úgy imádják, hogy itt lehetnek, mint mi. Rég éreztünk ilyet, hiszen az elmúlt 14 év alatt gigamega rendezvénnyé nőtte ki magát a Time Warp és baromság lenne azt mondani, hogy nem törtek be a divatbohócok, a divat technósok vagy a divat fesztiválturisták. Most viszont mintha eltörölték volna őket a föld színéről. Vagy lehet hogy mind a csarnok másik oldalán álltak volna???

Az estét Solomun 4 órás szettje zárta, ami életem legnagyobb kellemes csalódása volt őt illetően. Hallottam tőle már nagyon szart, nagyon hullámzót (ezt a legtöbbet) vagy olyan technot játszott, ami már általa hiteltelen veretésbe torkollott. Most meg azon kapom magam, hogy eltelt egy óra, eltelt két óra és még mindig megvan a lendületem nekem is, de legfőképpen az ő szettjének. Mint egy jó balkán határőr, kellemesen sétálgatott a house és techno közé húzott képzeletbeli vonalon, olykor betrollkodva néhány discot, trance-t vagy a számomra mai napig érthetetlen német vokálos zenéit. De ezeket mindig a legjobb pillanatra időzítette az egyébként sem vontatott reggeli órákban. Nem egyszer hoztuk szóba azt is, hogy ha ezt Szigeti Péter hallaná, biztosan terjedelmes bejegyzésben mondana véleményt róla 😀  Szuper zárás volt, szuper este volt.

A szombati napra megfáradtan indultunk, nem is úgy sikerült leérni időben. A töménytelen mennyiségű tömény még rá is tett egy lapáttal, hogy igazán zokni agyunk legyen, de hát volt ez már rosszabb is! A beléptetési procedúra ugyan az, mint első este. A rendőri ellenőrzés sem hagyott alább nyilván. Ezt el is felejtettem említeni, hogy igaz minden évben brutális kontrollok voltak, ezúttal keményen szedték ki a sorból a gyalogló embereket is, nem csak azt autósokat. A taxisok éppúgy benne voltak az akcióban, ha úgy mérték fel a helyzetet akkor leadták a drótot az utasokról és két percen belül már villogott is előttük az ezüst Mercedes.  Nagy felháborodást keltett az emberek között ez a fajta hozzáállás. Velünk szerintem csak azért nem foglalkoztak, mert tök részegen barátunk két szendviccsel a kezében és szájában sétált a buli helyszínéhez vezető járdán. Ki az istennek jutna eszébe drogot keresni nála? 😀

A második este line upja: Adiel, Pan-Pot, Sven Vath (3 óra), Maceo Plex, Tale of Us, Joseph Capriati

Ez számomra elég hullámzó este volt. Pan-Pot második felére estünk be, ami jó lett volna, de azt hittem Svenre kell gyúrnom. Sven Väth viszont ezúttal értékelhetetlen volt, nagyon sokat vártam tőle, mert az utóbbi években nagyobb gondossággal munkálkodott a dj pultban. Igaz, pont szülihetének második felére esett a Time Warp, tehát nagy bizonyossággal merem azt állítani, hogy az öreg megtolhatta a hetet és már nem úgy bírja, mint régen. Utána Maceo Plex igazi felüdülés volt, gyakorlatilag felrobbantotta a helyet és óriási bulit csinált. Akkorát táncoltunk, hogy az őt követő Tale of us-ra mind egyetértettünk, hogy pihenő időt kell beiktatnunk. Ezalatt nyavajogtam egy sort, hogy mennyire elszoktam a két napig tartó táncolástól, miközben barátunkat is elhagytuk és a fotójával trollkodva próbáltuk idegenek által megtalálni… több kevesebb sikerrel.

Joseph Capriati pedig az este/reggel csúcspontja volt. A teremben bármerre néztünk, mindenhol csak olaszok voltak, több ezren érkeztek jóformán azért, hogy hazafiasan kísérjék és biztassák nemzetük egyik legnagyobb előadóját. Elképesztő volt látni, mennyien utaztak ki miatta még a járvány alatt is. Mi is megtaláltuk új olasz barátainkat az előző estéről és ismét önfeledt pillanatokat éltünk meg együtt. Azt a jelenetet nem tudom szavakban leírni, ami az alatt a két óra alatt mind megtörtént. Elfogyott zugpálinka, vodkaredbull, majd reggel fele a lezárni készülő pultokból decivel kiadott vodka mind-mind megtette a hatását. Olasz barátainkkal felhőtlen örömtáncolásba kezdtünk. Idővel azon kaptuk magunkat, hogy már mindenki pacsizik, mindenki vigyorog, mi átvettük az olaszok temperametumát, ők meg befogadtak minket. Csőgázon csapattuk hárman magyarok az olasz delegáció kellős közepén. A buli végén még meg is kaptuk a nagy elbúcsúzás közepette, hogy milyen kár, hogy Magyarországon élünk. Úgyhogy szerintem elég jól asszimilálódtunk és olaszból ötösre vizsgáztunk 😀

Tavasszal megújult erővel és maximális teljességgel tér vissza az eredeti és hamisitatlan Time warp a mannheim-i Maimartkhalle területére. Az esemény után itt érdeklődhettek: https://fb.me/e/4WqMRqGZd

Nyáron pedig a horvát tengerparti kiadására, a SONUS Fesztiválra invitálunk Titeket, melyről szintén minden évben tartalmas beszámolóval tértünk haza. Csekkoljátok mindenképpen! Érdemes csatlakozni az egyre nagyobb magyar csoporthoz is, hogy ne maradj le semmilyen infóról!
SONUS Festival Group Hungary