Denes Toth a szlovákiai független elektronikus tánczenei szcéna egyik nagykövete. DJ, producer és a sikeres Moody elektronikus zenei rendezvénysorozat alapítója. Fellépései jellegzetesen melodic house stílusban folynak, amivel a hazai és a külföldi zeneipar ismert szereplőjévé vált. Producerként a liverpooli Circus Recordings és a berlini Mono.Noise kiadókon jelent meg. Rendszeresen világszinten ismert nagy nevek mellett szerepel Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon – olyan fesztiválokon, mint a B my Lake, Sziget, Balaton Sound, Grape vagy a Beats for Love. Szilveszterkor volt 20 éve, hogy először mutatkozott be a lemezjátszók mögött.

Amikor egy interjút annak apropóján készítenek egy DJ-vel, mert 20 éve állt először közönség elé zenélni, kissé meglepő lehet, hogy az interjúalany amúgy még csak 34 éves. Mit keres egy 14 éves gyerek a keverőpultban?

 Bár akkoriban nyilván nem voltam ezzel tisztában, valószínűleg önkifejezésem módját kerestem. Jóval kisebb korom óta döngettem faterom házilag készített hi-fi hangszóróit, amiket a nővéreimtől másolt kazettákkal hajtottam meg. Amióta az eszemet tudom, vonzott a zenei technika: imádtam hangszórókat kötözgetni, kazetta meg CD lejátszókat bütykölni, erősítőkkel babrálni. Ugyanígy szerettem a (többnyire) energikus zenéket is, és amikor rájöttem, hogy mindezt tudom ötvözni DJzés formájában, nem volt visszaút. A legnagyobb hajtóerőm később az lett, hogy minél több jó zenét megoszthassak az ismerőseimmel, illetve a nagyérdeművel. Akkoriban fogalmam sem volt arról, hogy léteznek nagy klubok meg fesztiválok, és elképzelni sem tudtam, hogy még 2év múlva is tolni fogom.

Szlovákiában születtél, ott nőttél fel, ott élsz ma is. Hogy alakult a szlovák klubélet ez alatt a 20 év alatt és te hogyan láttad mindezt?

 Igen, egy Tornalja nevű kisvárosban nőttem fel (kb. 8000 lakos), majd egy másfél éves angliai kiruccanás után Kassára, 12 évvel később pedig Pozsonyba költöztem. Őszintén szólva én a magyar szcénán nőttem fel, onnan szereztem a legtöbb inspirációm. Free Magazin, Budapest Parádé, Akropolis, Highlander, M47, Bónusz, Hyperspace… 2004 után majdnem mindegyiken ott voltam. Szlovákián csak elvétve mentünk bulizni, talán azért is, mert Magyarországra már akkor is sokkal több külföldi járt fellépni, akiket ismertünk. Persze idővel a szlovák klubélet is beszippantott, de ehhez sok év kellett. Nálunk is jellemző, hogy sokan a 2000 évek elejét tekintik a klubélet aranykorának, mivel akkor még minden új volt, és óriási megőrülések mentek egy-egy rendezvényen. Mint máshol, ez nálunk is megváltozott az évek folyamán, manapság azért visszafogottabban buliznak az emberek, ami persze nem jelenti azt, hogy rosszabb lenne a helyzet, csak más. 

Elégedett vagy ezzel a 20 évvel? Vannak benne számodra kiemelkedő mérföldkövek?

 Igen, így visszatekintve voltak nehéz pillanatok, de minden percét imádtam. Az elején mondhatni nagyon lassan haladtam. Az első 1-2 évben játszottam szinte mindenféle zenét, viszont amint megismertem a technót, más zenét sem hallgatni, sem játszani nem voltam hajlandó. Ennek az lett a rövidtávú eredménye, hogy néhány évig szinte alig volt fellépésem, viszont annál buzgóbban gyártottam a mix CD-ket, amiket nagy örömmel osztogattam ismerőseimnek. Kb. 8-9 évbe telt, amire komolyabb fellépéseim lettek: az első ilyen rezidenciám a sárándi M47-hez köthető, ami egy óriási megtiszteltetés volt számomra. Onnantól elkezdtek bepörögni az események, rengeteg olyan helyre jutottam el és léphettem fel, amiket a legmerészebb álmaimban sem tartottam elérhetőnek. Volt egy inspiratív burnResidency bootcamp részvételem Ibizán, kicsit később évi szinten léphettem fel a B my Lake, Sziget, Balaton Sound fesztiválokon, de eljutottam több cseh, szlovák, és szerb fesztiválra és klubba is. Jelenleg a Deadcode Production és a Dice Events & Agency-nek köszönhetően sok, számomra nagyra tartott fellépővel léphetek fel, mint pl. Adriatique, Solomun, Mathame, hogy csak néhány nevet említsek az előző évből.

Hogyan áll most a szlovák elektronikus zenei élet?

Hát, ennél konkrétabban sosem állt, ugyanis november vége óta tilos bármilyen rendezvényt is szervezni. A pandémiát leszámítva szerintem egyébként nagyon jó irányba tart, van sok jó kezdeményezés, a nagy fesztiválok is egyre jobban nyitnak az elektronikus zene felé. Én örök bizakodó vagyok, úgyhogy szerintem amint vége ennek a helyzetnek, újra jó irányba indulnak majd el a dolgok.

Mi motivált abban, hogy szervezővé is válj?

 Nagyon leegyszerűsítve azért kezdtem el bulikat szervezni, mert már untam a sok panaszkodást, hogy nincs hova mennünk bulizni. Akkoriban nem volt egyértelmű, sőt azóta sem az, hogy a szülővárosomban Tornalján, vagy akár Kassán heti, vagy havi szinten el tudj menni elektronikus zenei rendezvényre. Erre reagálva megszólítottam Mowonicot, aki egy helyi ügyes videós srác, hogy lenne-e kedve vizuálozni bulikon, illetve Gustawsont, hogy szeretném, ha warmupolna ezeken az új rendezvényeken. Így született a Moody. Később csatlatkozott a PLUSplus páros, Olivia & Adrian Csanak, és legújabban az ifjú Koník is.

Hogy érzed, sikerült alakítanod az ottani szcénán ez alatt a 20 év alatt?

 A Moody 2013-ban indult, úgyhogy 8 éve van lehetőségem hozzátenni az itteni körfogáshoz. Azóta több, mint 7rendezvényt sikerült összehoznunk Tornalján, Kassán, Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és Zólyomban. Az első pár év itt is a keresgélésről, tanulásról szólt, folyamatosan fejlődött a márka minden szinten. Én őszintén hiszem, hogy nagy az értéke annak, amit hozzáádok az itteni szcénához, de ezt nyilván nehéz objektíven megítélni. Annyit viszont elmondhatok, hogy talán sosem voltam ennyire lelkes, mint az utóbbi időben. A pandémia alatt is sikerült új életet lehelni a Moodyba, így lett belőle Moodyverse, ami sokkal több, mint egy elektronikus zenei eseménysorozat. Fő feladatunknak tűztük ki a közösségépítést, illetve az általunk imádott irányzatok terjesztését nem csak Szlovákián, de Csehországban is. Megalapítottunk a moodyverse.com zenei blogot, illetve az ehhez tartozó Moodyverse Music Group nevű Facebook csoportban is sok jó zenét osztunk meg. Ily módon magasabb szinten tudom folytatni azt, amit DJként elkezdtem.

Annak ellenére, hogy a bázisod Szlovákia, rendszeresen lépsz fel Magyarországon, így bele is látsz a hazai elektronikus zenébe. Miben látod a különbséget a két ország szcénája között?

 A lakosság mérete után a legszembetűnőbb különbség valószínűleg az, hogy Magyarországra hosszú évek óta rendszeresen járnak nemzetközileg is elismert nevek, hozzánk viszont csak elvétve érkezik 1-1 nagyobb név. Nem mondanám, hogy emiatt nálunk rosszabb a helyzet, viszont más az emberek megközelítése. Nálatok nem csak többen járnak bulizni, hanem az emberek jobban is vágják a zenéket. Például ezen is szeretnénk hosszú távon változtatni a Moodyverse kezdeményezései által. Mindig elmosolyodok, amikor látok egy-egy panaszt magyarországi fórumokon partyzóktól, hogy ez meg ez nem jó, miért nem azokat a neveket hívják satöbbi. Én örülnék, ha fele ott tartanánk, illetve ha hozzánk is ennyi jó név járna, mint hozzátok.

Mit gondolsz a techno alakulásáról? Gondolok itt a “business techno”-nak nevezett jelenségre, arra, hogy mekkora gázsikat kérnek el bizonyos DJ-kért, vagy épp arra, hogy konkrét fesztiválkonglomerátumok specializálódtak erre a műfajra.

 Őszintén szólva én nem látok benne semmi furát. Mivel egy kapitalista világban élünk, szerintem az lenne a fura, ha a lehetőséget meglátva nem emelték volna ilyen magasságokba. Persze ez sokaknak nem tetszik, de ezzel szerintem nem lehet mit tenni. Az, ami sokunknak egy szívbéli projektnek indult, másoknak kőkemény üzleti lehetőség, amihez úgy is fognak hozzáállni. Az, hogy mekkora gázsikat elkérnek bizonyos DJ-k összefügg a közösségi médiának is köszönhető szupersztár státuszukkal, illetve azzal, hogy a booking ügynökségek és maga az artist menedzsmentje szeretnének minél nagyobb falatot a sütiből. Így persze kevesebb marad a promótereknek, amit a nagyok túlélnek, viszont a kisebbeket sok esetben ellehetetleníti. Ez egy szabad piac szabad műfaja, ami sosem lesz könnyű, és minden alkalommal meg kell izzadni a sikerért. De szerintem megéri, nekem legalábbis mindenképp, ugyanis imádom csinálni.

 Mire számítasz a következő 20 évre tekintve?

 Nah, ezt nem könnyű belőni, főleg egy pandémia kellős közepén, illetve annak tükrében, hogy mekkora lépésekkel fejlődik a világ. Szerintem a rendezvények idővel vissza fognak térni a régihez hasonló kerékvágásba, ugyanis az emberek szeretnek bulizni, szükségük van időnként kikapcsolódni. Valószínű egyre több lesz a virtuális rendezvény, bár nem hiszem, hogy bármi pótolni tudja azt az igazi élményt, amikor belépsz egy buliba, és valódi emberekre mosolyoghatsz.