Pakisztán eddig fehér foltnak számított az elektronikus zene világtérképén. A Közel-Kelet és Közép-Ázsia határán elterülő állam 1947-ben nyerte el a függetlenségét. Területét tekintve tízszer akkora, mint Magyarország. Több mint 200 millióan lakják, ezzel a Föld hatodik legnépesebb állama, itt él a világon a második legnagyobb muszlim közösség. Az úgynevezett Next Eleven országok között tartják számon, azok között, amelyek a 21. században nagy eséllyel gazdasági nagyhatalommá válnak majd. Szóval érdemes figyelemmel követni azt, hogy mi történik arrafelé.

Peter Makto most a saját szemével élhette át mindezt. A fővárosában, Islamabad-ban megrendezett M.U.T.E. Festival fellépőjelént első kézből tapasztalhatta meg az éppen kialakuófélben lévő pakisztáni elektronikus zenei szubkultúrát. A Truesounds fejeként, lassan negyedszázados pályafutásával a háta mögött bejárhatta már a világ számos pontját, január elején Kolumbiában zenélt (hamarosan arról is megosztunk néhány exkluzív érdekességet). De amit Pakisztánban tapasztalt, az semmihez sem fogható. Bár nagy a szegénység, a helyi lakosok mégis sokkal kiegyensúlyozottabbak és nyugodtabbak, mint Európában. Van mit tanulnunk tőlük.

Következzen 11 fotó Pakisztánból Peter Makto fényképezőgépén keresztül! Nézegetésük már önmagában felér egy pozitív kulturális sokkal, de hogy teljes legyen a megértés Peti mindegyik kép alatt megosztott néhány gondolatot a keletkezésének történetéről. Hiszen mindegy ki vagy és honnan jöttél: a zene képes örökre összekovácsolni embereket
Iszlámábád utcáin – amikor megérkezik az információ, hogy minden amit elképzeltél a keletről a Rambo III. és a híradók után egy nagy baromság. Ez akár Miami is lehetne, csak nem divat a ‘keletre turizmus’.



Chill – valahol Pakisztán területén. Vendégségben egy villamosmérnöknél, aki úgy döntött nem kér a modern világból. Napsütés, tea, elcsendesedés.



Tarbela Dam Haripur – ami nekünk a Balaton. Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik az ország. Ez egy mesterséges tó, de januárban is pezseg rajta az élet. 16-18 fokban is tolják a vizibicót, jet-ski-t és amit egy tavon lehet csinálni. A parton kajáldák meg minden ami kell.



Egyszerűen csak jó volt készíteni egy portrét egy nagyon jellegzetes helyi emberről. Nagyon együttműködően hagyta, hogy úgy igazán megbámuljam a másságot mint egy kisgyerek egy másik embert. Apaként sokszor csodálkozom, hogy hova tűnt a felnőttek világából, pontosítok: miért vált egy ellenséges dologgá az amikor rácsodálkozol valakire, megbámulod, vizsgálódsz. Holott ez a természetes folyamata az életnek. Mi maradt mára? “Mit lesel?” “Mit jössz be az aurámba?”



Narancs – nem szállított, nem vegyszerezett. Helyi cucc, többször is ettem és ittam frissen facsart lét. Picit fanyarabb, kevésbé édes a pakisztáni narancs. Ami nagyon tetszett (erről videóm van), hogy egy nagyon szépen megművelt arany színű karokkal ellátott ezüst színű kézi préssel készült a finom nedű. Illetve amitől különleges a kép számomra az az, hogy a háttérben a kunyhóban ott imádkozik az öreg. Ezt utólag vettem én is észre.



Valahol Iszlámábád mellett – ez a naplemente bekerült a TOP10be, nincs mit hozzáfűzni


Motorosok – A Kolumbiában látottak után után a sok motoros ember nem hatott újonnan, de ott nem láttam családokat a kétkerekűn. Próbáltam elkapni olyat amikor 5-6 ember volt egy egységen de azokat elbénáztam. Amikor az autópályán megláttam, hogy 2 kisgyerek ül elől a kormánynál és mögöttük a család, összeszorult a gyomrom és kisebb sokkot kaptam. Bukó nélkül persze. Aztán egy poénnal ütöttem el az egészet magamban: “ezek legalább nem lesznek olyan félősek”.


Minden várakozásomat felülmúlta az a kedvesség és az az emberi minőség, amit itt tapasztaltam. Végig. Nem csak a körülöttem lévő csapatot illetően, hanem bárhol ahol voltam. A nyilvános WC-től az éttermekig. Megnéztek, szkenneltek, mintákat vettek rólam. Kolumbia után és az összes eddigi utazásomat illetően itt is az jött be, hogy sokkal nagyobb feszkó és stressz, közöny és utálat van azon helyeken ahol pörgés van, hajtás, modernizáció és a pénz diktál. Jó a lassabb tempó is és a kevesebb pénz is ha emberibb az egész. Egyetlen egyszer sem láttam vagy hallottam indulatos helyezkedést vagy dudálást a közlekedésben pedig a 6 sávoson sáv választó jel nincs, mindenki ott megy ahol tud. Szekér, motor, bringa, gyalogos, autós, busz és böhöm nagy jármű is. Olyan chill van, hogy nem tudtam felfogni. Nem tol le az az egóját a kocsiba épített agyatlan az útról, pedig itt is ugyanúgy vannak fullos autók. Ezt hosszasabban kellene fejtegetni. 206.000.000 ember él ebben az országban. A főváros se 2 milliós, lehet szegényebben, vagy kevésbé modern formában tolják mint mi, de olyan intenzíven érezhető a kollektív nyugi, hogy azt nehéz leírni. Visszacsatolva a soraim elejére, tudom, hogy nem minden rózsaszínű és balfaszok mindenütt élnek. Nem kell ahhoz messzire utaznia senkinek. De az az irányított szar amit mi kapunk a híreken keresztül a keleti régióról, eléggé meredeken megvezet minket. John Lennon kezében volt egyszer egy tábla ezzel a felirattal: “Don’t hate what you don’t understand..”


Covid teszt iroda Open Air – nincs túl bonyolítva, ahogy egy csomó más dolog sem ebben az országban



Találkozás egy újabb kultúrával – ez a kép az érkezés után készült. Igaz totál fáradt voltam a 20 óra utazás miatt, de teljesen őszinte a mosoly a fejemen. Hálás vagyok minden erőfeszítésért, sikerért és kudarcért mindig és mindenütt. Minden egyes alkalommal amikor leszáll a gép valahol a világban. Egészen pontosan a landolás pillanatában amikor még pattan egyet kettőt a repülő és megérkezem valahova elmondom magamban ezt: “because of the music” – bár volt már többször is, hogy hangosan kimondtam ezt a kis mantrát amivel megerősítem a hitem és az utam ebben az életben. Ez a mosoly látható a fejemen.
Szándékosan nem választottam a partiról képeket. Majd ha megjön a hivatalos csomag teszek ki belőlük az instagramra.


11. Mindegy ki vagy és honnan jöttél – a zene intézménye, a hangok birodalma, a mágia ami a szavak nélküli kommunikációban létezik az képes örökre összekovácsolni embereket. Legyen az akár egy közös pillanat a táncolás közben, vagy egy hosszabb közösen töltött idő. Amikor megvan a kapcsolat, akkor nem tudsz már hozzátenni semmit. Ha soha az életben nem térek oda vissza, akkor is tudom, hogy mit érez a másik fél. Mindez azért mert ugyanazon a frekvencián vagyunk ha zenét hallgatunk.