Az elektronikus hangzás, a szintetizált hangok és a gépi dobritmus kapcsolata a szertartással, az idézéssel, a mágiával és a révülettel már régóta felismert. A techno partik kivonulása a természetbe, a goa fesztiválok természet közelisége éppúgy megteremtik a rituálé tábortűz körüli révületét, mint a törzsi népek akusztikus dobjai és csörgői. 

Az elmúlt évtizedek elektronikus zenei példái közül érdemes kiemelni Massive Attack Ritual Spirit című albumát, ahol a kórushangokon, sípszerű hangzásokon kívül a zene és a voodoo kapcsolatát  mutatta meg a Voodoo in My Blod című számban, majd videoklipjében vizuálisan is. A videó a táncot, mint valamilyen természetellenes mozgásformát állítja be, amely a megszállt test mozgásával mutat párhuzamot, és amit egyszersmind a zene aktivizál. Hasonló elgondolás vezérelhette Parov Stelar Voodoo Sonic című albumának címadását is. De úgyszintén ide hozható Fakear Rituals című száma, ahol a törzsi hangzásvilág köszönt vissza elektronikus hangszerelésben. Ugyanennek a gondolatnak a mentén számtalan Dj játssza el fellépésein a sámánnak vagy a papnak a szerepét, hiszen ők azok, akik a szertartást vezénylik és a közönséget a révülethez vezetik.

A törzsi szertartások és hitvilág, mint generális, általános múlt internacionálisan a közös múltunkat képzi. Kevésbé toposz szerű az általános és mindenki számára egyenlő távolságba lévő múlt helyett az egyéni múlt, és az ehhez kötődő személyes viszony megjelenítése. Erre jó példa Belbury Poly Caermaen című száma. A zene egy csörgő és dob kísérte nő és gyerek hang közötti sámánikus kántálással kezdődik, egy idézés benyomását kelti, ami után viktoriánus dallam hangzik fel. Ez elemeiben a később távolról, töredezetten és sistergősen felszólaló zavart énekhang dallamából építkezik. Az énekhang, mint egy kísértet szólal meg, aki évszázadok távolságából szólal meg. Ez esetben a zene tehát úgy viselkedik, mint egy médium, amely segít megidézni az évszázadok kísérteteit. Belbury Poly egyébként egy angol viktoriánus népdalt használt fel a Caermaenhez.

Az egyéni múlt, a kulturális beágyazottság és a gyökerekhez húzás, vagyis egyfajta kulturális gravitáció kérdését veti fel Gyapj Éj Állj! című albuma. A 21. századra a múlt és a kultúra teljesen átesett a digitális archiváción, a legtöbb kulturális tartalom pár kattintással elérhető, mégis ez az a kor, ahol úgy látszik a múzeumok 19. századi létrejötte óta a legkevesebb érdeklődés mutatkozik az hagyományos archivált tartalmak iránt, mint a képtárak, múzeumok és videó archívumok. A 20. században a sample megjelenése forradalmasította a múlthoz való viszonyt. Már nem a távolságtartó és megőrző attitűd volt a jellemző, hanem a felhasználó, szétszabdaló és újraformáló. A sample játékként és alapanyagként tekint a múltra, hogy azt a jelen és az egyéni viszonyulás arcára szabja. Gyapj az előbb leírt hagyományos sample-höz képest saját anyaggal dolgozik, nem használja fel a múlt archívumait és ezáltal nem is jellemző rá az a újrahasznosító magatartás, ami alapvetően a sample-t meghatározza. Az Üdvözlégy c. számban egy klasszikus magyar népzenei hangszeregyüttes hangolását, hangolódását halljuk, a Virágom / Virágom2-ben egy magyar népi ének, illetve egy afrikai kötődésű rapper saját nyelvének és saját kultúrájának elemeit, míg a Bár, Úgy Látnám, a Holdat Mint, Te c. számban madárcsicsergés és egy dallamfoszlány dúdolása hallatszik. Gyapj mindhárom szám esetében személyes kötődéssel kapcsolódik a a sample-höz, baráti társaságának, családtagjainak, illetve kirándulásainak emlékdarabjait emelte bele a zenébe, amely ezáltal nagyon erős személyes hangvételt kapott. Más felöl pedig ezek az elemek magyar vonatkozásúak, illetve a Virágom / Virágom2 c. számban a rapper saját hazájának vonatkozásában jelenik meg. Ez a kettős gyökér, azaz az egyéni múlt, illetve a személyes kulturális beágyazottság nem telepszik rá a zenére, az albumot hallgatva semmi esetre sem mondható, hogy egyfajta fúziós hangzásra törekedne, a népiség megjelenése is sokkal inkább egy szükségszerű és magától működő elem, mintsem egy magyar népzenei techno fúzió. Ez a hozzáállás felveti annak a generációs viszonyulásnak a kérdését, amely az elmúlt évtizedekben folyamatosan erősödik. Az internacionalizálódás korában a saját haza iránt érzett hazafiasság, illetve a klasszikus nacionalista, tradicionalista érzületek teljesen kiveszőben vannak, különösen igaz ez a kelet-európai térségre, ahol a nyugati kulturális hatások elsöprő erővel érvényesülnek. Mindennek ellenére saját kultúránk és országunk hatással van ránk, elkerülhetetlen a felismerése a gyökereknek. Ezek a gyökerek kísértetek, és mint ilyenek folyton visszajárnak kísérteni. Lehet-e alkotni az egyéni érzelmű emlékezet vagy méginkább a saját haza kötődése nélkül? Ez a kérdés nem csak az alkotásra, hanem a hétköznapokra is érvényes, meg lehet-e tagadni a személyes gyökereket vagy mint a kísértetek folyton visszajárnak és emlékeztetnek? Meglehet próbálni (általában sikertelenül) megtagadni a kísérteteket, vagy ki lehet őket hangsúlyozni, Gyapj az Éj Állj! c. albumban egyik utat sem választotta, bár szándékolt témává tette, de mégis inkább az elfogadás és egyfajta magától értetődő együttélés jellemzi azt.

Technikailag ez úgy jelenik meg, hogy a techno gépi hangzása, mintegy idéző mechanizmus kicsalogatja a kísérteteket, azokat az emléktöredékeket, és népi gyökereket, amelyek alapvetően rejtve vannak. Az idézés lassan történik, a sample-k előbb egészen gépivé torzítva szólalnak meg, így kezdetben a gépi techno hangzás elemeinek tűnnek, csak később, a zene előrehaladtával nyerik el teljes, tiszta, természetes alakjukat, majd több esetben ismét visszabuknak a techno gépi folyamába. Ez legerősebben a Virágom / Virágom2 c. számban jelenik meg, mind a népdal, mind a rap rész esetén, illetve az utolsó szám dallamfoszlányában.

Az album azonban semmi esetre sem tekinthető egységesnek, a fentebb vázolt kulturális viszonyulás kérdése a három szám esetén, három különböző módon jelenik meg. Míg az Üdvözlégy c. szám egyfajta humorral és könnyedséggel játszik, addig a második szám komolyabb hangvételre vált, ez a szám tekinthető a kulturális kötődés kérdésének tematizálójának is, végül az utolsó szám meghitt és barátságos. Ez a hármasság az, amely az album ívét is képezi, a kezdő szám, mint ahogy a cím is utal rá egy bevezetés, amely a hangolás és a humor segítségével visz át a második szám kibontakozásába és a téma bejelentésébe, végül az utolsó szám otthonos befelé fordulással zárja le az albumot.

Mindenképp érdemes megpróbálni minden techno és nem techno kedvelő embernek is, mivel az elektronikus elemek kidolgozottsága a sample-ök természetes hangzásával keverednek, az album elérhető Spotifyon, soundcloudon és bandcampen is.