Én csak úgy hívom: Summer Of Techno

Idén nyáron volt szerencsém 4 ország 9 méltán legendás fesztiválját és klubját megjárni kevesebb, mint két hónap alatt. Ha kíváncsi vagy, ez hogyan lehetséges, akkor tarts velem! A következőkben olyan eseményekbe nyerhetsz többek között betekintést, mint. A Love Parade, Monegros Festival, vagy éppen a berlini Berghain. Ez a beszámoló azzal a céllal is íródott, hogy eloszlassa azt a mítószt, miszerint milliomosnak kell lenni ahhoz, hogy külföldön fesztiválozz. Nem mellékesen szó fog esni a fesztiválok szervezettségéről, hangtechnikától az italárakig, illemhelyiségektõl a szállás foglalásig mindenről.

Első fejezet: Célok és megvalósítás

Mindennek az alapja a korai szervezés. Úgy is mondhatnám, hogy indokolatlanul korai szervezés. Példának okáért a legelső fesztivál belépőt 9 hónappal az ominózus esemény  előtt vásároltam meg. Úgy vélem, hogy ennyi utazást apránként, kis lépésekben érdemes felépíteni:

    • A tervezett utazásokra a havi költségeinket figyelembe véve elsőként a belépőt érdemes megvenni. Egyrészt azért, mert ezzel a lépéssel mentálisan elköteleződünk a célunk felé, másrészt pénztárcabarát lépés is, hisz korántsem annyira megterhelő anyagilag, mintha mindent egyszerre akarnánk megvásárolni.
    • A repülőjegyeket is érdemes hamar megvenni, mert az áruk az idő múlásával emelkedik. Érdemes több légitársaság ajánlatát is áttekinteni és azon jegyeket a társasság hivatalos oldalán intézni. Sok olyan weboldal létezik, amik kedvezőbb alternatívát kínálnak, ugyanakkor semmilyen garanciát nem vállalnak és mind hallottunk olyanokrol akik igy a repteren maradtak és harcolhattak a pénzükért.
    • Ez a szabály a fesztivál-, illetve klub belépőkre is érvényes, annak ellenére, hogy ma már vannak olyan 100%-ban megbízható oldalak, mint pl. a Ticketswap, ezt az opciót mégis inkább tartogassuk arra az esetre ha a választott esemény sold out lesz.
    • Harmadik és egyben legfontosabb lépés a szállásfoglalás. Saját tapasztalat mondatja velem azt, hogy felesleges kivárni egy jobb ajánlatért. Ha kedvező az ár, csapj le rá! Kíváncsiságból leteszteltem, hogy a már két hónapja meglévő foglalásom mellé foglalok  ugyanazon a szállás helyen ugyanabben az idõpontra hátha kedvezõbb áron sikerül. Nos, már csak az eredeti ár sokszorosáért lehetett volna foglalni. Szállásfoglalásnál két dolgot érdemes szem előtt tartani:

  1. Viszonylag közel legyen a rendezvény helyszínéhez valamint a reptéri transzportokhoz (busz-, illetve vasútállomás)

  2. Tisztaság. Érdemes átfutni az interneten a helyre  leadott értékeléseket

    • Asincs okunk kényelmesen hátra dőlni, amikor ezen alap pillérek állnak (szállás , belépõ, repjegy), ugyanis gondolnunk kell a reptéri transzferekre és az úti cél országának tömegközlekedési lehetőségeire. Számolnunk kell a legrosszabb eshetőséggel is, de megfelelően felkészülten nem fog komoly gondokat okozni.
    • A telefonunkra mindenképpen töltsünk le olyan applikációkat, mint pl. Über vagy Bolt, ezen appok sok fejfájástól kímélhetnek meg minket, hiszen SOS helyzetekben olcsó és gyors segítséget kínálnak. Utazás előtt érdemes lecsekkolni, hogy az adott országban elérhetőek-e ezen szolgáltatások.

Második fejezet : Az indulás

Az idei nyár első állomása Olaszországi Torinó városában helyet foglaló

KAPPA FUTUR FESTIVAL

A hajnali órákban már úton voltam a reptérre, mert mottóm szerint inkább várakozzak néhány órát, mintsem lekéssem a járatom.  Utazásokra jó magyar szokás szerint mindig viszek néhány szendvicset magammal, amik a szállásom elfoglalásáig biztosan kitartanak. Már ezzel a lépessel egész sok pénzt lehet megspórolni. Itt jegyezném meg, hogy az összes utazásomra egyedül mentem. Ebből adódóan és anyagi megfontolásból hotel helyett hostelben szálltam meg több országban is. A torinoi reptérről kiérve összesen két opció áll rendelkezésre, amivel a belvárosba juthatunk, a taxi (25-30€), illetve busz (6,50€). Nyilván nem taxiztam. Fél órás légkondi mentes zötykölődés után megérkeztem a szállásom kerületébe, ahonnan kis séta után elfoglaltam azt. Egy igazán hangulatos, igényes és rendezett hostelt sikerült foglalnom.

Rövid pihenő után elindultam a Városi Közpark, Parco Dora felé, amely többek között autókiállításnak is helyet ad, most viszont méregdrága autók helyett bulizó tömeg töltötte meg azt. A 20-25 perces séta a szállástól a helyszínig rövid időn belül utcai parádévá alakult, ahogy a fesztiválra tartó tömeg egyre inkább egybeolvadt. A jó hangulat ki is tartott egészen addig, amíg a  „B” kaput el nem értük, itt ugyanis feltorlódott a tömeg, mivel a biztonsági személyzet először csupán 2-3 embert engedett át, amivel nem is lett volna gond, ha nem a 35 fokos, árnyék nélküli tűző napsütésben, heringekként kellett volna kivárnunk a sorunk. Visszatetsző szervezési hiba, ami akár veszélyes is lehet. Ezen a kapun kb. 15-20 perc alatt, félig kiszáradva jutottam át, ezután még két ellenőrző pont volt, a motozás és a jegyellenőrzés, de ezeken már gyorsan túljutottam, ahol egy nagy üres terület után feltűntek az ikonikus acélpillérek, amelyek a Parco Dora és egyben a KAPPA jelképei. Izgatottságom azonnal a Main Stage-hez vezett, a “vásárcsarnok tetõ„ élőben igazán grandiózus látvány. Hihetetlen összhangot ad a beton és acél oszlopok sokasága eme zöld környezetben.

A fesztiválnak összesen négy színpada van. két fõ (Jäger és Futur) és két kisebb (Dora és Latz). színpad. A két kisebb stage fák és bokrok ölelésében, zöld környezetben kapott helyet, a Futur stage-nek viszont olyan hangulata volt, mintha egy sivatagi fesztiválon járnánk a felszálló por már-már köd hatást keltett. Sokaknak, köztük nekem is csak pólóinkat maszk-ként az arcunkra kötve tudtuk elviselni hosszútávon. A színpadok jól mutatnak és változatos környezetben terülnek el. Nem mellesleg olyan fellépőket láttak vendégül, mint Danny Tenaglia, Tale of us, Carl Cox, FJAAK, Ben Böhmer és még sokan sokan mások.

Étel és ital

Többnapos fesztiválokon megszokott a sokszínű étel- és ital kínálat, itt viszont ez nem valósult meg. Kettõ opció közül – hamburger & sültkrumpli menüben (12,50€) illetve külön-külön (6€ és 9€) – lehetett választani. Hatalmas adagokat senki se képzeljen el. A nagyobb eseményeken megszokott az is, hogy ingyenes ivóvizet biztosítanak a szervezők, főleg a melegre való tekintettel. itt sajnos ilyen sem volt, viszont több vizpermet pont várta a közönséget. Vizet palackozott formában (0,5) 3€-ért lehetett vásárolni pultoknál ahol a nagy tömeg ellenére viszonylag gyorsan folyt a kiszolgálás. Red Bull 5€, sörök márkától függően 5-7€, Nyugat-Európai  fesztivál viszonylatban ezek átlagos árak. Szóval semmi szemöldök ráncolóval nem találkoztam.

Vizuál & hang

Az összes stage-re igaz volt az, hogy igényes és jól mutat, viszont megsem próbálták túlzásba vinni az arculatot és a fénytechnikát, ami tökéletesen működött azon jelmondat szerint, hogy a kevesebb több. A kiváló minőségű hangtechnikáról nem is beszélve. Kristálytiszta hang szólt minden színpadnál, külön megemlítendő, hogy egy percig sem aggódtak a magas decibel okozta „zaj-szennyezéssel”. Összességében egy igazán remek fesztivál a KAPPA FUTUR, kiváló helyszínen, profi szervező csapattal es 17 éves fesztivál pályafutásom legjobb közönségével volt szerencsém együtt táncolni.

Értékelés: 9/10
A két nap teljes költsége: Repülőjegyektől az utolsó kávéig összesen 105.000 Ft-ba került és örök élménnyel lettem gazdagabb.

BERLIN

A második utamra nem kellett sokat várnom, Berlint a következő pénteken vettem ostrom alá. Az abszolút sima és zökkenőmentes landolásom után vonatra pattantam Berlin belvárosa felé. Indulás előtt váltottam egy három napra érvényes jegyet, ami tartalmazza a reptéri transzfert és korlátlan tömegközlekedésre jogosít Berlinen belül. Ez 39€-ba került, ami akkor lett volna jó üzlet, ha használom is. A 3 nap alatt összesen egyszer szálltam buszra. Ezt hívják tanulópénznek. Miután megérkeztem a Potsdamer Platzra gyorsan szemügyre vettem a város látványoságait,  a Brandenburgi Kaput, a Tiergartent és a Berlini Fal maradványait.

Röpke városnézést követõen utam a szállás felé vettem az irányt, amit gyalog könnyedén el is értem. Ez a hostel különösen jó designnal rendelkezett. Mindenki egy privát, elszeparált „űrkapszulában” kapott helyet, amelyek ajtajai kék fénnyel világítottak a sötét folyosón. Csillagos ötös koncepció! A „cellák” belseje is rendkívül futurisztikus, légkondícionált es kényelmes. Nem mellesleg a kultikus techno klubok bejárható távolságon belül vannak. Néhány órát az űr cellámban pihenéssel töltve készen álltam elmerülni a „hírhedt” berlini éjszakában.

TRESOR

Első estém a legendás és ikonikus techno klubba, a Tresorba vezetett, amely éjfélkor nyitja kapuit. Én nyitás előtt kb. 5 perccel érkeztem, már ekkor viszonyleg hosszú sor várt. Berlinről tudni illik, hogy akár hosszú órákat is sorban állhatsz és még az előre megváltott jegy sem lehet garancia a bejutásra. Közel 20 perc várakozás után elértem a biztonsági személyzetig, akik látszólag kétkedve fogadták belépési szándékomat. Kérdésekkel kezdtek el bombázni, mint pl. honnan érkeztem, ki miatt vagyok itt, melyik is az a Dj, aki miatt be szeretnék jutni. Ez furcsán hangozhat, viszont bevett szokás az ottani kluboknál, hogy ha azt sem tudod, ki a fellépő, akkor bizony nem mehetsz be. Bejutásomat igencsak megkönnyítették azok a srácok, akik úgy gondolták, párbajra invitálják azt a kidobót, aki visszafordította őket és nemmel szavazott a bejutásukat illetően. A komolyabb csetepaté természetesen elmaradt, én pedig bebocsájtást nyertem a várva-várt Tresorba.

A klub 1991-ben egy földalatti páncélteremből Európa és a világ egyik legikonikusabb underground helyszínévé vált. A hely olyan, mintha egy atom bunkerben sétálnál, zegzugos terekkel. A techno szerelmeseként ez a hely nekem a Mekkát jelentette. Aki Berlinbe készül, az jobb, ha felkészíti magát mindenre IS. Magamat sokat látott embernek tartom, de amikor egy közel két méter magas zömök Úriember áll melletted, aki kizárólag egy pár cipőt visel, ott az én szemem is elkerekedett. A Tresornak van egy sötét terme is, ami rusztikus fém lengőajtóval van elkülönítve. Igen, benéztem… a többit a fantáziátokra bízom, annyit mondok, nem sakkoztak a bent lévők…

Az italárak hasonló skálán mozognak, mint az előző hétvégi fesztiválon. A közönség nyitott és elfogadó, ami a legtöbb underground közösségre jellemző. A hely atmoszférája, közönsége és minőségi elektronikus zene iránti elhivatottsága és történelme méltán emeli a legjobbak közé.

Minden szempontból 10/10

A reggelig tartó mulatozás után ideje volt visszatérni a szállásra, mert még sok minden várt rám aznap. A szállásom most is úgy választottam, mint minden esetben, legyenek éttermek és legalább egy szupermarket a közelben. Nagyon hasznos tud lenni még akkor is, ha a hotelnek van konyhája.

RAVE THE PLANET

Táplálékbevitel után a cél legendás Loveparade emlékén újjáéledt Rave The Planet volt. Voltaképp ez volt a berlini túrám fő célja, tudnivaló, hogy ez rendezvény  anno túl nagyra nőtt és emiatt tragédiába torkollott.  Ami végül a parádé beszüntetését jelentette. Fénykorában több mint 1,5 millió ember táncolt és vonult a kamionok mellett. 2021-ben Dr.Motte, a Loveparade atyja úgy döntött, elég a hallgatásból és újraéleszti Berlin legnagyobb szabadtéri eseményét. Új néven 2022 nyarán le is zajlott 300.000 ember jelenlétében a Rave the Planet Parádé. Olyan régi motoros legendák zenéltek a kamionokon, mint Westbam, Kai Tracid, Nakadia, Dr. Motte, Slam, vagy Harvey McKay.

A vonulás 9 megállójából 2 érintette az eredeti Loveparade útvonalát is. Eme rendezvényt főként tüntetés jelleggel szervezték, azon okokra reflektálva, hogy védje a techno kultúrát, amit egyébként az UNESCO világörökség részévé tett, másodsorban a művészek védelméért, többek között a COVID lezárások által keletkezett károkért, amelyeket a klub- és éjszakai élet szereplői szenvedtek el.

Békésen és kulturáltan haladt a tömeg a Loveparade jelképévé vált Tiergarten Győzelmi Oszlopa felé hangos és változatos ütemek kísértében. Sajnálatos módon végül nem foglalhattuk el a Győzelmi Oszlop körforgalmát, ami maga a vonulás célállomása  lett volna. A rendfenntartók ugyanis úgy ítélték meg, hogy a tömeg tömörül és nem hajlandó eloszlani, így kb. 100 méterrel és 1 órával a cél előtt feloszlatták az eseményt, ami a múlt árnyékát tekintve érthető. Úgy gondolom, jól döntöttek, hiszen első a biztonság, így tehát a csalódottság apró foltjával, de annál szebb, életre szóló élményekkel tértem vissza a szállásra, ahol is pontosan annyi időt töltöttem, amíg lezuhanyoztam és átöltöztem, hisz várt rám még egy gyöngyszem, ez pedig nem volt más, mint a ….

BERGHAIN

A világ legexkluzívabb és egyben leghíresebb klubja volt a legtávolabbi pont a szállásomtól. 45-50 perc séta után az épületnek csupán a sarkát, viszont a várakozók sorának végét már messzirõl  láttam. Ahogy a Tresornál, úgy itt méginkább semmi sem garantálja a bejutást. Ez is az egyik érdekessége a helynek. Itt nem számít, ki vagy, mennyi pénzed van, ha a security azt mondja nem, akkor oszolhatsz. Olyan személyeket is elutasítottak már a belépésnél, mint Felix da Housecat, vagy a Tesla atyja a multimilliárdos Elon Musk.

Vannak íratlan szabályok, mit vagy mit ne csinálj, ha szeretnél bejutni. Ilyen pl. az, hogy viselj márka nélküli fekete ruhát, ne érkezz egyedül (pedig egyedül van a legnagyobb esélyed belépni – a szerk.) vagy nagyobb társasággal és a sorban állóknak nincs beszéd, hangoskodás, mert automatikus elutasítás jár érte. Nos, én ezek közül összesen egyet tartottam be, feketében érkeztem.

Nyitás előtt értem a sor végére, ahol is az utánam érkező lengyel srácokkal szóba elegyedtem azzal a céllal, hogy hadd társuljak be hozzájuk harmadiknak, mivel egyedül biztosan nem fognak beengedni. Gyorsan nemleges választ adtak, mondván, ők négyen érkeztek és tegnap nem jutottak be sem a Tresorba, sem a Berghainba és most 2-2 csapatra oszlottak, hogy így növeljék az esélyeiket. Mondták, hogy nekem egyedül is jó esélyem van, ne izguljak.

Beletörődve folytattam a további másfél órás sorban állást, közben egy jót beszélgettem egyikükkel az élet nagy dolgairól. Ahogy egyre közelebb értem az ajtóhoz, annál inkább nem érdekelt, bejutok-e vagy sem, ez köszönhető volt az előző napi masszív menetelésnek, amitől annyira fáradt voltam, hogy úgy voltam vele, maximum alszom egy jót a hostelben, úgyis rám fér.

A bejáratot elérve a biztonságiak feje vett engem górcső alá. Kérdezte, egyedül érkeztem-e, honnan jöttem és ehhez hasonló rutin kérdéseket. Minden válaszomra kb. nulla reakció volt a válasz és méregetés, aminek a célja vajon ide illek-e én. Aztán a szeme megakadt a karomat díszítő tetoválásokon, amik techno klubok és fesztiválok logóinak sokasága, az én személyes gyűjteményem. A legikonikusabb, illetve számomra a legrelevánsabb események, amit eddig volt szerencsém átélni.

Mivel én nem beszélek németül, így angolul folyt a kérdezz-felelek, viszont amint rápillantott a tetoválásokra, odaszólt a többi portásnak németül, rám nézett és bement. Én ott álltam enyhén kínosan érezve magam fáradt közönyös tekintettel az arcomon és úgy éreztem magam, mint egy kisiskolás az osztály előtt amikor felelni kell. Közel két perc után kijött egy eddig nem ismert szekus, körbe nézett, majd rám és kérdezte a társait, hogy a srác (én) el lett-e küldve? Hangzott a nem a többi őrtől. Akkor irány be, mondta és már bent is voltam. A sors iróniája, hogy a mögöttem álló lengyelek ismét el lettek küldve. Kereshettek másik bulit, vagy újra beálltak a sorba bízva egy jobb ítéletben? Ezt már sosem tudjuk meg…

Betekintés a BERGHAIN-ba

A szinte értelmetlen motozáson túljutva, mert ezzel az erővel egy páncéltörőt is be tudtam volna csempészni, a jegy és karszalag fülkéhez irányítottak. Ott 22 euró megfizetése után rád kerül a bebocsájtást jelentő karszalag. A létesítmény több szintből áll, szám szerint három. Az első szint The Lab, ami az én ott tartózkodásom idején üresen állt. A fő szint maga a BERGHAIN és fölötte egyel a Panorama Bar. Belépéskor azonnal a ruhatár és snackbárnál találtam maga, mindenki lázasan cserélte öltözékét, majdnem semmire, illetve felnőtt filmekből ismert bőr és latex kiegészítőkre, ami nem meglepő tekintve, hogy eredetileg fétis klubként nyitotta meg kapuit és csak később vált kultikus techno helyszínné.

A lenti rész inkább tűnt chillezős zonanak, mintsem dancefloornak. Magas betonoszlopok és egy robosztus lépcső vezet fel a fő szintre. Személy szerint én sosem néztem utána, hogy is nézhet ki a hely belülrõl. Már csak azért sem, mert a berlini klubokban szinte kivétel nélkül tilos a fotózás vagy a videó készítése, így úgysem kaphattam volna teljes átfogó képet a helyről, de főleg azért nem, mert magam akartam felfedezni az épület minden zeg-zugát.

Maga a Berghain szinte meglepően kicsi, pár száz főt képes befogadni. Az én képzeletemben nagyobb, tágasabb tér alakult ki. Csalódásnak viszont közel sem mondanám. A DJ pult a terem végén kapott helyet tökéletes rálátással a tánctérre és a felvezető lépcsőre, a táncteret négy hatalmas hangfal együttes öleli körbe, olyan képet festve, mint egy rituálé helyszíne. A fénytechnika, ami igazán minőségi és modern, közvetlenül a közönség fölött kapott helyet ezzel keltve furcsa kettősséget, ötvözve a modern technikát dark posztmodernitással.

A Panorama Bar sokkal színesebb és lágyabb ütemek szólnak a fémtölcsérekből. A bohémabb rész is ott kapott helyet. Az ember könnyen egymás kedvére tévő párokba botlik a külön erre a célra kialakított szex fülkéknél. Aminek csak a tánctérre néző oldala zárt.

A BERGHAIN egyébként is ismert orgiáiról és napokig tartó szex partikról. Úgyhogy itt mindenki megtalálja a számításait. Hangtechnikai és vizuális élmény, foglaljon az utóbbi mindent magába, csillagos ötös volt nálam. Árakról sajnos nem tudok többet, mint hogy egy kis üveges ismeretlen márkájú Cola került 4€-ba. Az est további részében én az ingyenes vízcsapokat vettem igénybe és 6€-ért ettem továbbá 2 csokit. Reggel a Berghainból távozva nekem már csak egy megérdemelt alvás és a hazaút maradt. Három napot töltöttem a techno világ fővárosában és igazán szerencsésnek mondhatom magam, hisz ebben a szubkultúrában nem tudnék ennél rendhagyóbb és legendásabb hármast összehozni.

Összegzés: 12/10
Teljes három nap, a legapróbb költségekig összesen 167.000 Ft-ba került.

Hamarosan érkezik a beszámoló többi része (Cocorico, Monegros, Mystery Land és Nature One)…