Három év után rendezték meg ismét a Sziget Fesztivált. Nagyon kíváncsian vártam már, így aztán a hosszú kihagyás után a szerdai (Justin Bieber és Ben Klock-ék) és pénteki (papíron ez volt az egyik leggyengébb nap, persze nem nekünk!) napot sikerült megnézni.

Mi az, ami változott?

A változás már rögtön a bejáratnál szembetűnő volt. A K-hídról eltűntek a molinók, helyette a híd bejárata előtt lettek kihelyezve és akinek volt ismerőse kint a Szigeten, az valószínűleg láthatta is ezeket, mert rengeteg szelfi készült innen. A  karszalagbeváltó pontok és a beléptető kapuk a korábbiakhoz képest távolabb lettek kialakítva. A beléptetés 2 perc alatt megvolt. Hagyományosan ebéd után szoktam kimenni a Szigetre. Péntek viszont már kora délután érezhetően sokkal nagyobb tömeg indult a Hajógyári irányába. Aznap nagy tömegre lehetett számítani és ez később be is igazolódott. A színpadok elosztása nem sokat változott. A Magic Mirror átkerült a cirkusz környékére, helyén dropYard néven egy új helyszín jött létre, ahol hiphop és trap szólt. Hiányoltam viszont a Szigetre korábban oly jellemző zegzugos, titkos, ötletes dekorációkkal feldobott részeket.

Mennyibe került?

Ha az elmúlt hónapokat barlangban töltöttem volna, akkor biztosan dobtam volna egy hátast. Az árak nagyjából a megszokott kocsmai és street food árak kétszeresének feleltek meg. A dobozos Dreher 1500 ft, a nullanégyes tubi (sajnos az esetek többségében ez hiánycikknek számított) 2200 ft-ba került, hamburgeket, frissen sülteket 5-6000 ft körül lehetett enni. A repohár 600 ft-ba került, de én inkább a dobozos söröket választottam, a csapolt egy százassal olcsóbb volt.

Az emberek

Imádtam mindenkit, két kivételtől eltekintve nagyon kedves és közvetlen volt az összes szigetlakó Szlovákiától Írországig, Debrecentől Amszterdamig. Régebben csak legyintettem azokon az infókon, miszerint a Sziget vendégeinek 40%-a még mindig magyar. Én ezt a szerdai és pénteki nap alapján is simán el tudom képzelni! Kifejezetten sok magyar beszédet hallottunk. Idén már nem angolul, hanem magyarul szóltunk először egymáshoz és az esetek nagy részében ez be is jött. Nagyon jófej, normális és segítőkész volt a biztonsági szolgálat, a kedvencem az a secu-s volt, aki péntek délután végig ugrált a Colosseumban. Annyira együtt élt a közönséggel, hogy a végén már mindenki vele akart szelfizni. Ő pedig állta a sarat. A külföldiek nagyon hálásak voltak mindenért, de azért legjobban mindig a magyarokkal lehetett rotyogtatni 🙂 Ezúton is keressük azt a srácot, akivel a szerdai nap után pénteken is sikerült összefutni reggel a Sziget Beachen és meghúzni addig, amíg az utolsó zene is elnémult.

Negatívumok

Volt egy rosszarcú közel-keleti fazon, akivel a Colosseumban több alkalommal is szúrós szemekkel néztünk egymásra. Egyszerűen lerítt róla, hogy nem idevaló. Gyanúm akkor igazodott be, amikor a tornazsákomat a tánctér szélére lerakva táncoltam. Egyszercsak figyelmeztettek, hogy most azonnal vegyem fel, mert a forma már ott áll előtte és nagyon méregeti, hogy kié lehet. Remélem még időben sikerült hatástalanítani a tagot.

A másik negatív eset a Colosseum (dj pulttal szemben állva bal oldali) italpultjában történt, ahol miután kifizettünk 2 tubiért és 2 feles repohárért 5000 ft-ot, közölte a pultos, hogy nincs tubi, igyunk helyette más töményt. Igen ám, de az egyikőnk semmilyen más töményt nem szeret, a másikunk pedig nem is tud meginni mást egy idő után, ezért ez az opció nem tűnt éppen a legoptimálisabbnak. Lehet, hogy a ‘”paraszt angol külföldinek” tökmindegy mit iszik, de ezzel a 90-es évekbeli mentalitással én már évek óta nem találkoztam sehol. Végül 3 korsó sör lett a deal. Ezzel csak az volt a gáz, hogy előtte legalább egy órán keresztül kortyolgattam őket, ezeket meg gyorsan le kellett húzni, mielőtt megmelegedne.

Wc-zési lehetőség volt bőven, nekem csak piszoárra volt szükségem, azt hamar meg lehetett oldani bármelyik mobil egységnél. A kézmosó eszközök az esetek nagy részében kiürültek. Ez még annyira nem volt para, de én sehol nem találtam kézfertőtlenítőt az ott töltött két nap alatt, pedig direkt kerestem őket. Pénteken iszonyatos nagy tömeg és por volt a késő esti órákban, legalább fél órába telt Colosseumtól eljutni az A38 Sátorhoz (most már Freedome Arena a neve). De ez legyen az én hibám. Minek kóvályogtam Justin Bieber koncerten? 🙂

Meddig tart a Sziget?

Nagyon szarul érintett anno, mikor lebontották a Mokka Cukkát. Számomra az afterek jelentették a Sziget igazi esszenciáját. A reggel 5 vagy jó esetben 6 órás programzárás után már csak abban tudtunk reménykedni, hogy lehet még valahol sört kapni. Idén újra lett afterhelyszín – Vagy eddig is volt, csak mi nem tudtunk róla? – mégpedig a Sziget Beachen, ahol korábban a Cöxi sátra állt. Mindkét nap bőven a karszalag érvényességét jelentő reggel 8 óra után sikerült távozni a Szigetről.

Programok

Számomra a Sziget soha nem a Nagyszínpadról, vagy az underground elektronikus zenének dedikált Colosseum Stage-ről szólt elsősorban. Minden évben alaposan felkészültem az összes kisebb fellépőből, egy csomó különleges koncertet sikerült már így elcsípni. Sőt talán még jobban kedveltem az off helyszíneket, mint például a cirkuszi sátrat, vándor vurstlit, art zone-t, vagy éppen a különböző ügyességi játékokat. Na hát idén aztán teljesen felborult az előzetes terv, de azért a vietnami vízi bábszínház előadását azért sikerült elcsípni. Bár ehhez közre játszott az is, hogy az utolsó pillanatban jött egy lehetőség, ezért aztán mindegyik nap több órákon át zenéltünk az egyik kajás soron felhúzott DJ-pultban.

Igazán eklektikusra sikeredett azon fellépők listája, akiket sikerült elkapnom idén a Nagyszínpadon. A techno slágereket teljes zenekari felállással előadó MEUTE zenekart már sokadszorra sikerült hallanom, 2022-re úgy tűnik, felértek a csúcsra. Ronnie Flex & The Fam fellépését kizárólag egy track miatt hallgattam végig, a Chips & cola (vagy éppen Koks & Schnaps) szerzeményüket sikeresen elő is adták a legvégén. Volt egy jópofa felelgetős rész, amiből kiderült, hogy nem sok magyar hallgatta végig az általam csak „kebabos zenének” nevezett előadásukat (a szó legjobb értelmében!). Annál több honfitársunk volt jelen Azariah koncertjén, aztán pár órával később Justin Bieber előadása alatt. Ez utóbbit én nem igazán tudtam értelmezni, mondjuk tisztes távolságból, egy fa mellett hallgattam végig. Sigrid koncertjéből is sikerült néhány percet elkapni, pont azt a részt, amikor azt a slágerét énekelte, amit mindenki ismer.

Steve Aoki-val is így jártunk, azért csak átnéztünk pár percre, ha már ott lófráltunk a környéken. Óriási szerencsémre éppen abban a pillanatban kezdte játszani a 2022-es nyár himnuszát, a Pepas-t. Én azt a zenét amúgy őszintén imádom, csápoltam rá, aztán ahogy jött a következő track, dolgunk végeztével odébb is csoszogtunk a szomszédos Colosseum színpadára.

A korábban A38-nak nevezett sátor csak a nevében változott. Woodkid fellépését szerettem volna meghallgatni, pechemre éppen Justin Bieber után kezdett, ezért aztán iszonyat tömegen kellett magunkat átverekedni, mire odaértünk (volna). Negyed órás késéssel sikerült odaérni, a sátor viszont tök üres volt. Nem is értettem, ezért inkább visszaverekedtem magam újból. Sikerült egy órát elcseszni csúcsidőben a semmivel. Pénteken viszont végigtombolni ugyanitt Caribou-t, akiket 2010-ben hallottam először kb. 200 ember előtt az akkor még Gödörnek nevezett, mai Akvárium Klubban. A koncert első felében új dalokat játszottak, a régi slágereket a végére hagyták. A közönség nagyrészét leginkább az utolsó néhány zene hozta lázba. A koncert végén egy egészen különleges látványosságban lehetett részünk. Nagy mozgolódást láttunk egy emelődaru tetején. Először azt hittem, hogy ez a sky bar, aztán egyszercsak néhány lelkes alpinista szédítő magasságban lógva pingálták ki óriási betűkkel azt a szót, hogy DANCE. Tök menő volt! Utána kezdett Jon Hopkins, akire szintén nagyon kíváncsi voltam, és egy finom elektronikával átszőtt előadást vártam. Jon Hopkins valószínűleg két csíkkal többet tolt a fellépés előtt – miközben kint a DANCE felirat készült – ugyanis olyan veretős technot játszott, hogy leesett az állam! Ráadásul életemben először az első sorból tomboltam végig Szigeten egy teltházas koncertet. Fura, de ott volt a legtöbb hely.

Colosseum

Ez volt az én idei bázisom. Korábban általában hajnali 3 után tévedtem be ide. Most viszont – már csak azért is, mert a Colosseum szomszédságában zenéltem én is – állandóan erre vitt az utam. Állítólag sokkal nagyobb lett. Ez talán annyiban igaz, hogy a technikai tornyot áthelyezték középről. Valóban több hely jutott így táncolni, viszont az elmúlt három évben akkora hype lett a techno körül, hogy még ez sem volt elég. Nem elég, hogy heringparty volt, de Ben Klock alatt olyan rosszul szólt a hang, hogy szinte élvezhetetlenné tette az egész produkciót. A hajnali órákra sokat javult a helyzet. Igaz akkor már sokkal szabadabban lehetett mozogni. Etapp Kype & Daria Kolosova b2b-jét imádtam, ahogy SNSTS-ét is. Ez volt az a hangzásvilág, amit a leginkább magaménak éreztem. A szerdai nap a techno-ról szólt, pénteken pedig a house került főszerepbe. Délután Galactic Jackson produkcióját hallgattuk végig teljes egészében. Ezúttal kevesebb trance szólt, a közönség már a kora délutáni időpont ellenére is felrobbantotta a helyszínt. Meg is jegyeztem, hogy igaz még csak 5 óra van, de ennél jobb hangulatú esemény úgysem lesz már ma. Hát nem is volt. fka.m4a számomra értelmezhetetlen volt, Gerd Janson már sokkal inkább elnyerte a tetszésemet, de pár hónappal azelőtt sokkal jobban elkapott a vibe, mikor klubkörnyezetben hallottam. Honey Dijon csalódás volt, Denis Sulta & Mella Dee már sokkal jobbat pakolt, de lélekben még mindig a szerdai zakatolást éreztem a fülemben. Egyébként – ahogy máshol, itt is – rengeteg volt a magyar. Ami pedig külön öröm, hogy a hajnali órákra szinte már csak a honfitársaink maradtak a tánctéren. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna szerintem.

Summa summárum! Nekem úgy tűnt, mintha visszafoglaltuk volna a Szigetet. Legalábbis nagyjából egyenlő arányban tartózkodtak rajta honfitársaink és a külföldi vendégek. Szerencsére a látogatottsági adatokkal sem volt probléma. Így aztán epekedve várjuk a 2023-as Szigetet! Persze addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán.