Idén nyáron volt szerencsém 4 ország 9 méltán legendás fesztiválját és klubját megjárni kevesebb, mint két hónap alatt. Ha kíváncsi vagy, ez hogyan lehetséges, akkor tarts velem! A következőkben olyan eseményekbe nyerhetsz többek között betekintést, mint a Cocorico, Monegros Festival, Mysteryland vagy éppen a Nature One. Ez a beszámoló azzal a céllal is íródott, hogy eloszlassa azt a mítoszt, miszerint milliomosnak kell lenni ahhoz, hogy külföldön fesztiválozz. Nem mellékesen szó fog esni a fesztiválok szervezettségéről, hangtechnikától az italárakig, illemhelyiségektõl a szállásfoglalásig mindenről. A beszámoló első részét (amiben olyan helyekről lesz szó, mint a Kappa Futur Festival, Rave The Planet, Tresor és a Berghain) ITT tudjátok elolvasni.

Rimini Beach Arena & Cocoricò Riccione

Egy héttel a berlini események után az utam ismét Olaszországba vezetett. Most azonban tengerparti hűs szellők és üvegpiramisok földje vonzott ide. Már a repülőgép ablakából láttam úticélom tárgyát. Közvetlen az üvegpiramis mellett szálltunk le. Közel 10 éve dédelgetett álom tűnt karnyújtásnyira elérhetőnek. A hosszas várakozás egyik fő oka, hogy a Cocoricó hosszú évekre bezárta kapuit. Úgy tűnt, végleg, majd 2019-ben jött a hír, hogy visszatér a legendás piramis. 2020 lett kitűzve az újra nyitás évének, mondanom sem kell, nem volt túl szerencsés időzítés a járványhelyzet közepén. Idén már gőzerővel dübörög a hely, de még ne szaladjunk ennyire előre.

Négy napos üdülésemet egy csipet technoval bolondítottam meg. Bár az igazság inkább az, hogy ezt pontosan fordítva terveztem. Egy  techno utazásba csempésztem némi pihenést.

Megérkeztem a világ talán legkisebb repterére, legalábbis én ennyire pici helyen sosem landoltam ez előtt, és már tudtam, hogy az időjárásra nem lesz panasz. Ragyogó napsütés fogadott. A repteret elhagyva azonnal a tengerpart felé vettem az irányt, ami 20 perc sétára található San Marino/ Rimini leszállópályától. Tábort verve a parton, 2-3 órás fürdőzés és napozás volt az utazás jutalma. Pár száz méterre onnan ahol én voltam, látható volt a nagyszínpad, az első állomása az itt tartózkodásomnak.

Minimalista módján kizárólag egy hátizsákkal érkeztem. Fürdőzés után célba vettem a Beach Arenát, ott a biztonsági személyzet kidobatta velem a holmim felét (költői túlzás) mondván szúró-vágó eszközt nem lehet bevinni. Semmi pótolhatatlan nem veszett kárba, így nem is láttam értelmét ellenkezni. A Stage közvetlenül a tengerparton kapott helyet. Echte, hamisítatlan Beach Party fogadott. Akinek az elméjében az a kép él, hogy egy homokos tengerparti bulinál nincs jobb a világon, az ébredjen fel. Van. Jól néz ki, hangulatos, viszont hosszú órákat a homokban táncolni és közlekedni egy rémálom. Hozzávetőleg 5x annyira megterhelő, mint füvön, vagy betonon.

A Stage nagy és látványos volt, de semmi olyan, ami belevésődne az emlékezetedbe. A hangtechnikával sem volt minden rendben, azon a szinten értve, hogy a művész urak és hölgyek ódzkodtak a decibel számon emelni. Nyilván a lakosságra való tekintettel, de akkor is kissé visszatetsző. Az esemény további fényét az sem emelte, hogy ibizai árakon mérték az italokat. Egy 0,5L-es víz 5€, egy Red Bull vagy kisüveges sör 10€-ba került. Nem említve a világ legostobább fizetési szisztémáját, ami úgy nézett ki, hogy két kasszás közvetlen egymás mellett áll, és ez két sorban álló tömeget generált. Az egyik pénztárostól tudsz venni egy papír jegyet, amivel átállsz a másik sorba és ott kivárva az időd, kérhetsz ezért a papírfecniért inni magadnak. Sosem fogom megérteni, mi  szükség volt erre.

Na de, kanyarodjunk át a DJ-kre. A Line-up igazán mainstream volt, olyan előadókkal töltve, mint a Drumcode feje, Adam Beyer, Amelie Lens és Charlotte de Witte. Őszinte leszek, nálam ezek a nevek még a Top20-ba se férnek bele és itt sem javítottak a pozíciójukon. Nem mondhatnám, hogy borzasztó volt, de nem nekem szólt. Érződött minden fellépő játékán, hogy negyed gőzön mennek.

Ez a Beach Party nekem 5/10

Az elszállt árak, döcögő, takaréklángos szettek és a hangerő hiánya miatt ennyire futotta. Ettől függetlenül egy csöppet sem voltam letörve, hiszen a fő műsorszám még hátra volt.

Rövid séta után leintettem egy taxit, mivel a két esemény közötti táv több, mint egy óra sétát jelentett volna. Sem időt, sem energiát nem akartam vesztegetni, hisz a klub éjjel 1-től mindössze reggel 7-ig tartott nyitva. Taxival 15 perc alatt értünk oda, amiért 35€ volt a sofőr jutalma. Én sokalltam, de mit lehet tenni, ez van és kész.

A hely már kívülről is impozáns. Viszonylag nagy kültéri parkolóval és dohányzóval találkozhatunk először, ami a bejárathoz vezet minket. Maga a komplexum egy pici vidéki város dombtetőjén foglal helyet, egy igazán szép itáliai vidéken. A belső és külső designon látszik, hogy a szervezők nem sajnálták a pénzt, már-már luxus szórakozóhely látszatát keltik és valahol az is: az árak azonosak itt is, mint a beachen és a remek fizetési system sem maradhatott el.

Az üveg piramisban bent állni számomra különleges élményt nyújtott. Az olasz közönség itt sem hazudtolta meg magát, igazán jó hangulatot teremtettek egész éjjel még úgy is, hogy a klub már-már veszélyesen túlterhelt volt és ennek tetejébe kint a dohányzóban közel ugyanakkora tömeg pihent és várt, hogy újra bejusson. Ez egy hatalmas fekete pont a szervezőknek. Ekkora helyre ennyi fiatalt – zömében 20 éveseket – beterelni könnyen fordulhatott volna tragédiába. Hál’ Istennek semmi ilyesmi nem történt. A line up-ban V111, Airod, Mattia Trani & Stella Bossi kapott többek közt helyet

Közülük Mattia live act-je es Setella Bossi rombolása volt meghatározó pontja az estének.

Az hallatszott, hogy Mattia Trani nagyon igyekezett elkápráztatni a közönséget a Dj tudásával, viszont jó párszor beletört az a bizonyos bicska a live okozta kapkodásba. A kevesebb néha több. Ezért nem kell mindig túltolni azt ami éppen jól jön ki a ládákból, mert visszaüt. Rossznak nem volt rossz, viszont van még mit csiszolni rajta. Stella ellenben egy ōrült “állat”. Szakmai tudását lehet ugyan firtatni de azt, hogy mekkora show(wo)man azt nem.

A mai dj- hez mérten játszott ō mindent amit talált, a Trance-tōl a Hard-Houseig, hébe-hóba némi Techno-val megspékelve azt a mindent, ami egyébként működött is, és mindvégig tetőponton tartotta vele a hangulatot. Aki először talaja magát vele szemben az érthetelenül állhat előtte, hogy ez ugyan mi a jó Istent művel a pultban. Ajánlatos online követni a hölgyet igazán, őrült színfoltja a szakmának. Nála nincsenek unalmas pillanatok.

Hang és vizuál

A fénytechnika kiváló és egyedi. A piramis üveg falán cikázó fények nem mindennapi látványt nyújtanak. A vizuális élményre nem lehet panasz. Emellett az, ahogy a pirkadat megtölti a táncteret fénnyel az ablakokon keresztül, az igazán rendkívüli látvány. A Void hangtechnika szerintem mindent elmond.

Összegzés: drága, túlzsúfolt, kiváló hang és vizuál, legendás hely, 10/10

A négy nap összességében nagyon megérte és egy percet sem bánok, amit ott töltöttem. Rimini és Riccione továbbá csodaszép, szimpla pihenésre és kirándulásra is kiváló célpont. Minden költséget összesítve ez az utazás 186.000 Ft-ba került.

Monegros Desert Festival: a sivatagi show

Kár is volna tagadni, hogy ez volt számomra a legjobban várt esemény idén. A MONEGROS nagy múltra tekint vissza. Különleges helyszíne és mindig impozáns line-upja emeli a top fesztiválok közé. Csakúgy, mint a LOVEPARADE és a COCORICÓ, ez is 8 év hallgatás után tért vissza, nem is akárhogy.

 Beszámolóm kezdetén említettem azt, hogy az egyik jegyet kilenc hónappal az esemény előtt megvettem. Nos, ez a MONEGROS volt. Nem volt kérdés bennem ezzel kapcsolatban. Ha a MONEGROS visszatér, nekem ott a helyem. A techno szerelmeseinek úgy gondolom nem kell bemutatni Spanyolország egyik legnagyobb fesztiválját.

A fesztivál a Fraga és Zaragoza között elterülő, nevét is adó Monegros sivatagban került megrendezésre. A világ több, mint 80 országából érkeztek emberek és nem meglepő módon a szervezőknek sikerült minden jegyet eladniuk.

A line-up olyan nevekkel  volt tűzdelve, mint Richie Hawtin, Ben Sims, Oscar Mulero, Laurent Garnier, Busta Rhymes vagy Fjaak. Így 55 ezren táncoltunk újra együtt a sivatagban. Az is jól mutatja a fesztivál páratlan sikerét, hogy úgy tudott teltházas lenni, hogy ugyanazon a hétvégén került megrendezésre az Awakenings és a Tomorrowland is. A szervezők nem bíztak semmit a véletlenre. 11 színpaddal tértek vissza, név szerint: Elrow, Open Air, Techno Cathedral, Industry City, El PAjar, The Moon, The Club, El Corral, Green Light Corner, Artist’s Village és Mainstage Sound System Temple. Ezek körülbelül egy közel másfél kilométer átmérőjű területen helyezkedtek el. 

A színpadok hangszerelése is kivételes volt. Techno Cathedral kapott Lacoustics 8 Array K3, KS28 összesen 1 millió wattos arzenált. A Sound System Temple pedig egy Clair Brothers C15, C12y 1.4 millio wattos szörnyeteget.

Olyan meglepetésekkel is készültek, mint a The Club, ami egy kibelezett Airbus A330 utasszállító gép volt és random secret 1 órás szetteket játszottak itt. Tehát fogalmad sem volt, kik zenélnek épp a gép belsejében, amíg be nem jutottál. Én Laurent Garnier szettjét csíptem el ott. Vagy az Elrow, akik konkrétan minden őrületüket és összes látványosságukat bepakolták, hogy elkápráztassák a MONEGROS közönségét. És az Artists Village, ahol akár Richie Hawtinnal vagy Busta Rhyms-al is együtt sörözhettél. (Ez a area kizárólag VIP jegy megváltásával volt elérhetõ.) Külön kiemelném volt The Industry City Complexum névre hallgató helyszínt, ami full industrial alapra épült. Rakodó konténerekkel körbe zárt stagek graffitykkel díszítve, lángszórókkal a tetejükön és még egy gördeszkás félcső pályának is jutott hely. Kreativitásban nem volt hiány.

Az előadókról is szót kell ejteni, hisz itt jól megmutatták azon legendák miért is tartanak ott ahol, és miért is annyira megbecsült művészei ennek a szcénának. Garnier, Mulero & Hawtin egyszerűen parádés volt. Le a kalappal elōttük. Sok jó szettet hallhattunk a fesztivál alatt, de hibátlant igen keveset.

Nagy öregek tanítottak az Open Air stagenél; Garnier lendületes szettjével tele energiával kergetett mindenkit az őrületbe, míg Oscar a hajnali órákban iskolázott le mindenkit a színről a tőle jól megszokott sötét ütemekkel. Richie a Sound System Temple-nél alkotott maradandót ismét, és bátran állíthatom, hogy a nagyszínpad legjobb fellépése a az ő nevéhez fűzhető.

Számomra azonban egy kevésbé ismert úriember vitte az estet, ō pedig ANSOME volt. Az Egyesült Királyságból származó Dj az indsutrial vonalat erősíti és olyan neves helyeken fordult már meg pult mögött, mint a Tresor, Kompass Klub vagy a Londoni Corsica Studios. Éles és ellentmondást nem tűrő hangzását teljesen hibátlanul tálalta. Az Industry city keretein belül hamisítatlan underground élmény dominált. Mintha egy durva illegál buliba csöppentünk volna épp, ahol az egész tömeg egyként lüktetve érzi a zenét. Az ilyen pillanatokért érdemes fesztiválozni.

Busta Rhyms all time klasszikus Rap nagyszinpadi showjarol már nem is beszélve. Bizony, a Monegros nem kizárolag a techno-nak ad helyet…. csupán 99%-ban, de ugyan ki törődik a számokkal 😀

Zenei fronton (is) csillagos ötösre vizsgázott a fesztivál. Tehát, a helyszín, a linep-up, a színpadok, a visual és hangtechnika magas iskolai szint. Akkor ugyan mi romolhat el? Nos, majdnem minden más…

Kezdjük az odajutással. Mivel a fesztivál konkrétan a semmi közepén van, így kizárólag autóval vagy shuttle buszokkal lehet megközelíteni. A Zaragozától tervezett 1,5 órás buszút végül 3 órásra sikerült, hála a helyi rendfenntartóknak, akik káoszt teremtettek az autópályán és mindenkit eltereltek a világ végére. Visszafelé pedig maga a busztársaság hagyta főni a napon azt a pár ezer embert, akik órákat vártak a hazajutásra. Mondhatjuk, hogy a transport egy rémálom volt.

A következő agyeldobás a beléptetésnél jött szembe. Több ezer fesztiválozó heringként próbálta magát közelebb préselni ahhoz az egyetlen biztonsági személyhez (a kb. 5ből), aki ki volt állítva per sector motozás céljára. Ez egy 45 perces mutatvány volt. A 3 millió fokban.

Bejutásomat követően a ruhatárhoz siettem, ahol is 10€-ért tárolták a táskámat egész a fesztivál végéig. Fair Enough. Igen ám, de nekem 10 órával később szükségem volt a hordozható töltőmre, amire több, mint 1 órát vártam a 4 méter hosszú sorban. A pultban álló személyzetnek halvány lila fingja nem volt arról, mi folyik körülöttük, bolyongtak táskákat keresve, mint a chemotoxos legyek. Látszott rajtuk, hogy elvesztek. Volt, amelyik sírva fakadt. Mikor sorra kerültem, közölték, hogy a táskám elveszett… Körülnézve nem is csodáltam, mert minden rendszerezés nélkül voltak a táska kupacok egymás hegyén-hátán. Közöltem a hölggyel, fussanak neki még egyszer. Meg is lett. Kivettem, ami kellett és visszaadtam. Semmi gond, mondta, ez újabb 10€ lesz. Ott elszakadt a cérna úgy, hogy még az őröket is elküldtem melegebb éghajlatra. Még ők is elismerték jogos felháborodásom. Ennyire alkalmatlan csürhét én még sosem láttam. Kb. azért voltak csak ott, hogy meglegyen a minimum létszám.

Az étel standoknál sem volt jobb a helyzet. Itt ellenben a KAPPAval változatos ételkínálat fogadott. Pizzától a jégkrémig volt minden. 5 és 10€ között, szóval ismét semmi szemöldök-ráncolóval nem találkoztam. A 2-3 kihelyezett water-pointok hamar elestek, a sivatagi melegben elözönlötték az emberek és a víznyomással is gondok voltak, így éveket állhattál sorban itt is. A mellékhelyiségek tisztasága pedig kritikán alulivá vált úgy a hatodik óra után. Szóval, akadt baj bőven.

Mindezek ellenére életre szóló élmény volt a sivatagban táncolni. Ahogy a Techno Cathedralnál ért a napfelkelte, a változatos és lenyűgöző színpadok, hang- és fénytechnika, Top line up, kiváló szettek, szuper közönség, mind-mind eltörpítette a negatív tényezőket, mintha nem is lettek volna. Csak ajánlani tudom. 22 óra non-stop sivatagi őrület, a legnagyobbak között a helye, ez nem is lehet kérdés.

Mindent összegezve, szakmaian: 8/10
Fesztiválozóként pedig: 11/10

A három napos spanyolországi csavargás és a fesztivál teljes költsége: 180.000Ft volt

NATURE ONE

Nem jutott sok idő arra, hogy kipihenjem a sivatag fáradalmait. Három nappal későn egy újabb különleges hely várt rám, így hát ismét repülőre pattantam Németország felé. Ez a fesztivál is – csak úgy, mint a MONEGROS – szintén az Isten háta mögött, egy különleges helyen kerül megrendezésre minden évben. Ez pedig a Pydna, ami egy elhagyatott NATO rakétabázis, még a hidegháborús időkből. A NATURE ONE itt kap helyet 1997 óta, és olyan neveket vonultat fel évről-évre, mint Sven Väth, Paul van Dyk, Mauro Picotto, Eric Prydz, Aka Aka vagy Richie Hawtin. A kétnapos fesztivált kizárólag autóval lehet megközelíteni a Hahn repülőtérről. Az egyetlen taxi, amit találtam, 50€-ért szállított el. Nem mondanám olcsónak, de hát a szükség nagy úr.

A beléptetés két lépcsőben zajlik, motozás és jegyellenőrzés. Easy & Smooth. Profi csapat fogad a kapuknál, szóval hamar átjutottam. A precizitás és a gyors kiszolgálás jellemző volt a teljes fesztiválra, sőt még kedves szavak is jártak mellé, úgyhogy igazán jó gárda fogadja a partyzni vágyókat.

A fesztiválnak 22 helyszínén 350 dj szolgáltatta a jó élményt. Acidtől a Hardstyleig, Technotol az EDM-ig itt volt minden. Én személy szerint a kevesebb több híve vagyok. Úgy gondolom, ez a fesztivál lényegesen túl lett pakolva sátrakkal és színpadokkal. Sajnos bizonyos pontokon emiatt össze hallatszottak a színpadok és a kajáldák rengetege miatt inkább érezted magad egy német kolbászünnepen, mintsem elektronikus zenei fesztiválon.

A helyszín maga egészen kiváló. A Dj-k bunkerekben vagy éppen dombtetőkön szolgáltatják a jobbnál-jobb ütemeket. Erdőszéli színpadok és hatalmas cirkuszi sátrak szintén helyet kaptak. A Main Stage  open air floor mégis kitűnik mind közül. A hatalmas fémszerkezet a világ minden vizuális effektjével teletűzdelve kétségkívül a rakétabázis leglátványosabb eleme. Itt kerül továbbá megrendezésre a híres Nature One INC. Live show és az elmaradhatatlan tűzijáték is.

Nagy öröm volt olyan régi motorosokat látni s hallani mint Mauro Picotto, Moguai és Marco Bailey. Sajnos azt viszont kár is tagadni, hogy maradandót senki sem alkotott ezen a fesztiválon. Bailey már-már csapni való volt és olyanok mint Pappenheimer vagy Adam Beyer pedig csak zajongani érkeztek. Csaj fronton azért hál’istennek sokkal jobb volt a helyzet. Monika Kruse és Kerstin Eden megmentették az estét. Kruse különösen jó volt tekintve, hogy az utolsó négy találkozásunk alkalmával egyszer sem nyűgözött le, itt viszont kitett magáért. Kerstin pedig még a hajnalra megfáradt tömeget is újraélesztette. Erős, impulzív ütemekkel operált végig egy igazán összeszedett, színvonalas szettet prezentálva, amivel toronymagasan nyerte a fesztivál legjobbja díjat. Túlzsúfoltsága és valószínűleg az én kimerültségem okán még is talán ez volt a legkevésbé élvezetes rendezvény, amin részt vettem idén nyáron.

Profi szervezés, kissé egyhangú vizuál, gyengécske szettek. A hang úgyszintén felejthető, de a nagyon izgalmas helyszínnel: 6/10. Két nap teljes költsége 110.000Ft volt

Mysteryland

Méltóképpen sikerült lezárni a nyarat. A fesztiválszezon utolsó útjára Hollandia felé vettem az irányt, egészen pontosan Amszterdamba. Mivel ez már a sokadik utam a bűnös városba, így vannak bevált helyeim szállást, vagy akár a coffee shopokat illetően. Amszterdamról tudni kell, hogy nagyon drága tud lenni, ha nem figyel az ember. Én magam is számtalanszor elszámoltam magam és foghattam aztán a fejemet a túra végén. Most azonban felkészülten érkeztem és kíváncsian vártam, mit tartogat a Rejtélyország számomra…

Itt tartózkodásom második napján buszra szálltam Hoofddorp városa felé, ahol is a MYSERYLAND kap helyet évről évre. A városszéli vasútállomáshoz közeli hotelnél várt a fesztivál külön buszjárata. Mindenképp érdemes jegyet venni rá, hisz gyors és olcsó módja a helyszín megközelítésének. Az Oda-vissza út 9€-ban került.

Csakúgy, mint a buszút, a beléptetés is gyors és zökkenőmentes volt. A fesztivál egy hatalmas parkban, Haarlemmermeers Bos-on terül el (Igen, így kell írni 😀 ). A stagek gyönyörű helyszíneken, tavak mellett, fáktól elzárt erdőkben lettek felépítve.

Jó technoshoz híven én a COCOON stage-nél töltöttem a napom jó részét, ahol is Gergor Tresher méltánytalanul koraira időzített szettje volt a délután legjobb mozzanata. Már már azt kivánta az ember bárcsak ő játszana zárásig….Öröm őt élőben hallani bárhol is legyünk. Ezen a színpadon továbbá Henrik Schwarz, Dj Koze és Kölsch kapott szerepet Sven Väth előtt. Itt mindenki hozta a kötelezõt. Dj Koze hullámzásának utolsó fél órája kifejezetten emlékezetes volt, viszont Kölsch-t egyszerűen nem tudtam elviselni. Ott is hagytam a színpadot amíg ő “zenélt”. Viszont Mindenben meg kell látni a jót, legalább így volt időm felfedezni a fesztivál minden pontját. 🙂

A Q Dance Stage, ami a hardstylenak ad otthont, az egyik leglátványosabb színpad, amit idén volt szerencsém látni. A Cocoon Stage közvetlen a tó partján, a fák között igazán hangulatos tánctérnek bizonyult, főleg a naplementében. Mégis a hely igazi különlegességei a pici, rejtett színpadok, ahol a füstön és kristályokon átszűrődő napsugarak a szivárvány minden színében pompázva keltenek igazán lélegzetelállító atmoszférát. Vagy éppen az amerikai filmekből jól ismert pirosra festett pajta stage, ahol groteszknél groteszkebb lények táncolnak. A traktorozó bagoly-csirke-ember igazán vicces látvány volt.

Kiemelkedő továbbá az is, hogy mekkora hangsúlyt helyeztek a hulladék újrahasznosításra és tisztaságra a szervezők. Ennyire tiszta és jó illatú fesztivál wc-ket én még soha nem láttam. Makulátlanok voltak végig. Megéhezve a büfé faluba vettem az irányt, ahol aztán tényleg minden volt, mi szem szájnak ingere. Sushi, hamburger, különféle tésztaételektől az elmaradhatatlan jégkrémig minden (4€ & 6€ között).

Újratöltve készen álltam a zárásra, úgyhogy mindenképp vissza kellett térnem a COCOON stagehez, hisz nem akartam lemaradni az ottani fináléról. Nem is csalódtam.

Papa Sven 2 órás zárása az egyik kedvenc Sven-es momentuma lett a közös kalandjainknak. Egészen erős kezdése màsfél órán át nem is hagyott alább, majd azt kissé visszafogottabb ütemekre váltva szépen levezetve tette maradandóvá az estét mindenki számára.

Innen már csak a Q Dance stage záró műsora maradt hátra, ahol elképesztő embertömeg árasztotta el az előttelèvő “hegy” legtetejétől egészen a színpad első soràig úgy, hogy konkrétan egy tűt nem lehetett volna ott leejteni. Hatalmas tűzijátékkal és fény show-val zárt a Q-Dance fülfájdítóan kemény ütemekkel ékesítve ezt és ezzel együtt magát a MYSTERYLAND-et is. Örök élmény volt.

A hang és a látvány úgyszintén kiemelkedő ezen a fesztiválon. Nem olcsó, viszont sokat kapsz cserébe. Tekintve, hogy ez a fesztivál főleg EDM-re és Hardsyle-ra épül, ami egyáltalán nem az én világom, mégsem tudok negatívumokat felhozni ellene. Mindenkinek érdemes eljönni ide. Világszínvonalú szervezés egy kulturált és gyönyörű helyszínen. Páratlan étel- és italválasztékkal, szórakozási lehetőségekkel és látnivalókkal, nem is kaphat mást, mint: 10/10

Ezzel a remek három nappal tökéletesebb nyár zárást nehezen tudnék elképzelni. Amszterdam őrülete és a Mysteryland magas színvonala méltó befejezése az én beszámolómnak is. Csoda egy nyár volt, tele rengeteg felejthetetlen élménnyel.

És a végére egy kis promo

Amennyiben tetszett a beszámolóm és szeretnél te is ilyen élményekkel gazdagodni, látogass el a Facebook oldalunkra: RavePal
Vagy írj nekünk e-mailt: rave.pal.co.uk@gmail.com
Külföldi fesztiválok és nagyobb rendezvények utazásának teljes lebonyolítását vállaljuk!