Idén negyvenöt éve, hogy az amerikai mozikban kasszát robbantott az első Csillagok háborúja-film. A George Lucas által megálmodott űreposz tulajdonképpen egyidős a modern elektronikus tánczenével, az elmúlt közel fél évszázad alatt padig olyan elképesztő mennyiségű Star Wars-ihletésű elektronikus zene készült, hogy a válogatás ezekből stílszerűen megér egy trilógiát – íme, a második rész.
  Tánczenék egy messzi-messzi galaxisból – Star Wars vs. electronica I. rész

A Star Wars örök forró téma, de a Disney különösen gondoskodik róla, hogy mindig aktuális légyen; a sorozatok végtelennek ígérkező sorozatában most épp egy spinoff spinoffja van soron. A Zsivány Egyes mellékfilmben megismert akaratlan hős kalandor előéletét bemutató Andor – végre – messzire rugaszkodik a Skywalker-családtörténettől (már ami az élőszereplős szériákat illeti), és ezzel összhangban szerencsére a zenéje is folytatja A Mandalórival megkezdett új utakra merészkedést; Nicholas Britell (12 év rabszolgaság, Holdfény, Ne nézz fel!, Utódlás) néhol egészen sötét elektronikus tónusokat kever a szimfonikus, neoklasszikus, kortárs/avantgárd zenét elegyítő aláfestéséhez. Arra persze valószínűleg hiába várunk, hogy színtiszta elektronika szóljon a Star Wars-történetekben – helyette viszont tobzódhatunk a világ legnépszerűbb fiktív univerzuma által ihletett zenékben.

Karakterek, teremtmények

Míg az első részben a Star Wars-filmekből vett konkrét források (zenei témák, hangeffektek, dialógusok) feldolgozásaira fókuszáltunk, ezúttal még messzebbre megyünk, (be)le az inspirálódások feneketlen mélységébe. Persze ahogy az első körben, úgy itt is csupán szubjektív szűrővel, ízelítő mennyiségben.

Kezdjük a messzi-messzi galaxis legikonikusabb figurájával, minden idők legnépszerűbb filmes főgonoszával, Vaderrel – ha már a hangját kölcsönző James Earl Jones épp nemrég köszönt el tőle (mondott le a szinkronizálásról a mesterséges intelligencia javára). Mindig jó móka elképzelni a Sötét Nagyurat táncolni; fergeteges lenne valóban látni, ahogy mondjuk erre a dzsesszes funk-elszállásra bugizik,  DJ Icey electro-breakbeatjeire electric boogie-zik, Gesloten Cirkel acid technójára szeletel, UK happy hardcore-ra gyorstapos, tech-house-ra tipeg topog, deep techre pumpál, korai breakbeat hardcore-ra révül, donk house-ra, ööö, donkol(?), és persze elsősorban és elmaradhatatlanul – drum’n’bassre ikszel. A nem annyira táncos – IDM/absztrakt/experimentális/elborult – elektronikus térben úgyszintén népszerű Vader, a DMX Krew-tól DJ Scotch Eggig, Boards Of Canada-iskolás alien downtempótól Skam Recordsos bleep electrón át reszelős, fémesen hörgős dubstepig, amit mintha az egykori Anakin Skywalker lélegeztetőgépéből nyertek volna ki.  Ami viszont idegen Vadertől, az a melankolikus merengés, és pont erre játszik rá µ-Ziq szomorú-szép balladája, illetve az Amorf Ördögök vicces kocsmai busongása. A legmeglepőbb Vader-utalás díja ugyanakkor a Digitalo orosz italo/szintipop zenekaré; a műfajtól eleve szokatlan a sötét, baljós hangnem, de a dal kezdő sorai hátborzongatóan rímelnek a jelenlegi háborús helyzetre: „The war has begun / Dark Against light / We have to decide / what’s worng / and what’s write” – mindezt 2016-ban.

Nyissuk szinti-diszkóval az ifjabb Skywalker, Luke elektronikus zenei címszerepléseit is, annál is inkább, mert a Berlin Schoolt erősítő német szintetizátoros, Robert Schröder 1983-as táncos kislemezének bizarr képregényrajzos borítóján valamiért Darth Vader szerepel, gépfegyverrel a kezében. A Skywalker-referenciákkal egyébként nem árt vigyázni, lévén a felhő(n)járó szó önmagában a Star Warstól függetlenül is értelmezhető (főleg ha trance irányzatokról van szó), míg a teljes név nyilvánvalóan kizárja a kétértelműséget. Utóbbi zenék élére kívánkozik a magyar (már megszűnt) Minimal And Melodies labelnél kijött tétel, de találunk svéd psy-trance-t (bónusz Halálcsillag ugyanitt) vagy akár amerikai absztrakt hiphop/elektronika fúziót is, ennek a német tech-house duónak a Loop Skywalker számcíme pedig a zenei Star Wars-szóviccek (bún)lajstromát szaporítja. A szintén német Planet E Team formáció két trekkre bontotta a Star Wars főhőse előtti tisztelgést (fun fact: a kollektíva egyik tagja Martin Eyerer volt) , ahogyan az olasz Riccardo is szétválasztotta a nevet (a Skywalker EP-n szerepel a Luke című deep tech trekk.) A trance-Skywalkerek garmadából kiragadnánk két tetszőleges példát, de hozunk két ellenpéldát is: Kessler hard trance-tekerésében a Skywalker szövegfoszlány árulkodó (lásd még itt és itt), ezt a melodic darabot pedig az EP címe (A New Hope) egyértelműsíti.

Különös módon a fontos szereplők közül úgy tűnik, Luke testvére, Leia Organa mozgatja meg legkevésbé az elektronikus zenei alkotókat, pedig kamaszként ki ne lett volna szerelmes a belevaló kakaóscsiga-frizurás hercegnőbe?  (Oké, a két dolog között nincs feltétlen összefüggés.) Leszámítva John Williams Leia-témájának feldolgozásait,  elvétve találni idevágó zenét – az olasz nevű holland Stefano Richetta tech-house tétele ilyen (őt ráadásul R2-D2 is megihlette), vagy ez a holland trance-portálás (amelynek testvérdarabja stílszerűen a Skywalker). Visszatérve a Leiához kötődő tinédzser fantáziáláshoz, azt a brit Vector Lovers foglalta megkapó electropop-dalba.

Némileg ugyancsak mellőzött Leia szerelme, Han Solo, ami valahol érthető, hiszen a hétpróbás űrcsempészből az ellenállás kulcsszereplőjévé érett ellenállhatatlan csibész nagy dumáit és vakmerően  necces húzásait nehéz zenében visszaadni. Karakterének renegát. vagány természetéhez és hajszál híján megúszott balhéihoz passzol a nyaktörő breakcore vagy a reszelős electro-house, de a dubtechno felé húzó deep house-t már nehezebb hozzá kapcsolni. Nem hazabeszélésből, de talán a magyar Superbus triphop/nu-jazz formáció 2001-es lemezének idevágó dala fogja meg legjobban feelingre a hansolóságot.

 

Ha Solo kapitány kevésbé foglalkoztatja az elektronikus zenei producereket, úgy másodpilótája, Csubakka annál inkább. A hűséges vuki valódi állatok hangjaiból megalkotott mesterséges nyelve szó szerint annyira bődületes, hogy szemplingelésért kiált, akár egy az egyben bemintázva (mint itt és itt) vagy kreatívan megdolgozva, mint ebben experimentál-IDM pöcörgésben, melyben Csubi hangja szinte a felismerhetetlenségig nyújtva-torzítva köszön vissza. Izgalmasabb és szórakoztatóbb, amikor a vuki jellegzetes hangkifejezéseit a zene imitálja, ami nem csak a készítői számára kínál remek asszociációs játékot, de a hallgatóknak is – mint amikor felismered, hogy ez a jungle-klasszikus a felbőgő-morduló bbassline miatt kapta a Chewbacca címet. A Csubit idéző hangokkal operáló darabok közt akad trance breaks, glitch-hop, tech-house és electro-house (melyben a szövegminta a South Park Csubakka-védelem jelenetéből való), ebből is látszik, hogy a langaléta szőrmók vokalizálása mennyire rezonál a modern elektronikus hangokkal és a producerek alkotói leleményével. Van, aki már-már abszurd szintig vitte a csubizást; ilyen házikedvencként, amikor orgazmusa van, vagy amikor dorombol. sőt, a temetési zenéjét is elképzelték. Hogy ezeknek a számoknak mi köze Csubakkához, azt viszont csak a készítőik tudják, de patent mindkettő. 

A vukik mellett a Star Wars-univerzum legismertebb szőrmókjai az apró termetű és minden értelemben rémesen cuki ewokok, (Tegye fel a kezét, akiben felötlött már, milyen lenne, ha a két faj keveredne. Na ugye.) A dülledt szemű, emberarcú élő játékmackók ráadásul olyan mókás nyelven és hanghordozással beszélnek, ami önmagában is mosolygásra késztet, hát még 2-stepes, electro breakses vagy tribal teches ritmusokon – yap yap! Ha járnának az ewokok diszkóba, ilyesmire nyomnák a macitáncot, persze inkább a dzsungelben ropják, mint trú original junglist arcok. Az elvontabb, de nem kevésbé kifejező ewokációk közül kiemelnénk ezt a filmzenés tételt (amelynek címe a fenti szúvicc forrása), ezt az aphextwines IDM-remixet. illetve Andrew Liles brit hangművész derűs szerzeményét, ami simán lehetne egy ewokokról szóló bábelőadás zenéje. (Apropó, Aphex Twin: a Donkey Rhubarb klipjének medve-freakjeiről csak mi asszociálunk az ewokokra?) Ha viszont megnéznéd, milyen egy depressziósan törő-zúzó ewok, csekkold ezt a noiserap-videót!  

A kistermetű, de annál nagyobb jelentőségű nem emberi szereplők közül természetesen kimagaslik Yoda, akinek az Erővel kapcsolatos tanításai és más életbölcsességei rendre visszaköszönnek az elektronikus zenében, íme még néhány példa. A fordított szórenddel beszélő 900 éves Jedi mester mély gondolatai mellett Zen buddhista szerzeteshez hasonló, legvéresebb csaták közepette is megőrzött végtelen nyugalma és lényének rejtélyes, sejtelmes aurája ugyancsak átsugárzik az electronica szféráira, legyen az acid, techno, minimal vagy dub techno, glitch hop, chillhop, IDM-orientált absztrakt hiphop és downtempo.  De az is előfordul, hogy a hagyományos képpel szakítva felszabadult, vidám hangulatot kapcsolnak Yodához, mint Skeewiff bigbeat lükéskedése (amiben Csubi is beköszön), vagy ez a nevetésre ingerlő UK garage roller. Hogy Oscar Barila funky tech-house lábdolgoztatásának mi köze Yodáhot, arra viszont várjuk a megfejtéseket.

Míg Yodánál a rút külső makulátlan lelki tisztasággal párosul, a gengsztervezér Jabba kívül-belül visszataszító – és nyilván épp ezért vonzza az elektronikus zenészeket is. A hatalmas, pöffedt meztelencsigaszerű hutt electronica-allúziói nagyjából három fő csoportra oszthatók, azon belül, hogy szemplingelik-e a förtelmes hangját vagy nem. Az első, nagyobb halmazban vannak azok a zenék, melyek a gátlástalan csúszómászó bűnöző-tirannus lényét adják vissza, ennek megfelelő irritáló, gonosz, iszamosan viszolyogtató, fenyegető, nyugtalanító hangokkal (de Hyper electropunk formációjának idevágó zúzása is találó). Másrészt vannak azok a zenék, amik Jabba kedvenc dala, a Lapti Nek babérjaira pályáznak, mint a már a nevével is Star Wars-kompatibilis detroiti O B Ignitt Oh Jabba című kozmikus funkhouse tripje vagy ez a könnyed alien tech-house darab, és persze nem lehet kihagyni a szóvicces számcímeket sem, úgy mint Jabba In Da Hut, Jabba The Slut vagy Jabba Dabba. Ha a minden hájjal megkent ocsmányság Max Rebo zenekara helyett technóra bulizna, ilyesmire szeletelne (helyben, ugye) a palotájában, míg a vég nélküli csapatásban ki nem ütné magát. A kegyetlen hutt imádja a szórakoztatását szolgáló produkciókat, kiváltképp a hastáncot, ennél jobban már csak azt élvezi, amikor ellenfeleivel/ellenszegülőivel megetetheti házi kedvencét, a Rancort. (Az egyébként szelíd bestiának széles körű rajongótábora van az elektronikus zenében, industrial, experimental, breaks, dubstep, drum’n’bass, dark ambient, hard techno és hardstyle trekk is viseli a nevét, Marc Houle pedig a Rancor gondozójáról írt egy minimal darabot). De ha csak egy zeneszámot kellene választanunk, ami a legtökéletesebben visszaadja Jabbát, akkor ez a riddim-röffenet  lenne, benne a Star Wars egyik legutálatosabb figurájának ikonikus hahaházásával. Jabba karakterére jellemző, hogy még a kellemesen kozmikus szintetizátoros lebegésbe is bele tud rondítani a kellemetlen szüttyögésével.

Jabbának csempészek és fejvadászok hada dolgozott szerte a galaxisban; előbbiek közül Han Solo, utóbbiak sorából Boba Fett vált fontos figurává (és egymás életének megkeserítőjévé). Illetve, a mandalóri származású bérgyilkos az eredeti trilógiában elhanyagolható szerepet játszott ugyan, ennek ellenére a mai napig a rajongók egyik kedvenc karaktere, aki köré komoly kultusz épült. Elektronikus zenei berkekben ez annyira nem nyilvánvaló, de azért egész széles a Boba Fett-inspirálta számok spektruma, acid technótól és minimal technótól trance breaksen át jungle drum’n’bassig. De nem marad kipipálatlanul a Boba Fettet – mint A mandalóri sorozatban kiderült, nem végleg – elnyelő sivatagi Sarlacc sem: a hatalmas szájú ragadozó a holland acid-electro-techno veterán Inter-Ferencet ihlette meg egyik legelső – és Star Wars-témájú – EP-jén. Maradva a bizarr sivatagi szerzeteknél, a primitív nomád törzsekben élő, rendkívül harcias taszkenenek, vagy kifejező magyar változatban buckalakók éppúgy beszivárogtak az elektronikus zenébe (a taszken-toszkán szóviccet is elsütve), mint óriási gyapjas igásállataik, a banthák és kedvenc célpontjaik, a fémhulladék-gyűjtő jawák.

 

Az eddig tárgyalt Star Wars-karakterek akármennyire is triggerelik a produceri fantáziát, gépzenéhez legjobban mégiscsak gépek passzolnak. Különösen, ha az a gép fura elektronikus hangokkal kommunikál, mint az R2-es asztrodroid széria D2-es modellje. A minden műszaki berendezéshez értő, de minden lében kanál guruló centrifuga csipogó-pittyegő-füttyögő prüntyögése tulajdonképpen a bleep techno őse; fura, hogy a rövidéletű irányzatban közvetlen módon nem emlékezik meg róla egy trekk sem –  de az még furább, hogy R2-D2 legkorábban egy belga EBM zenekar 1989-es lemezén tűnik fel. Bár Aphex Twiné az első igazán ismert Artu-zene Caustic Widow aliasának ’92-es EP-jén, ezt megelőzi egy német producer eurotechno/dance opusza ’91-ből. A korai R2 idézéséekből említésre méltó D-Bridge és Steve Spacek alkalmi breakbeat hardcore projektjének ’93-as próbálkozása, illetve Speedy J  bemutatkozó albumának idevágó tétele ugyanabból az évből. Igazán a 90-es évek közepétől kezdtek megsokasodni a hol bajkeverő, hol életmentő kis droid „beszédével” megbolondított zenék, részben nyilván amiatt, hogy egy rakás sample CD-n hozzáférhetővé váltak ezek a jellegzetes rövid éles hangok; készült belőlük bigbeat amerikai módra (a beszédes című Star Beats & Break Wars EP-ről), germán techno török módra, electro-techno detroiti módra vagy éppen psy-trance svéd módra. A psy-trance az a műfaj, amelybe tökéletesen  beleolvad Artu gépi csicsergése; persze ha nem is annyira hangsúlyosan, de szinte minden stílus szeret megcsavart-kifacsart éles hangokkal játszani, így gyakran nehéz/lehetetlen eldönteni, hogy R2-D2 szemplingelve vagy imitálva – netán is-is – „szólal meg” a neki címzett zenékben. Ilyenekből pedig bőven találni, legyen az a tech-house ezerféle árnyalata, electro-house, ghetto-house, freetekno, uplifting trance, tech-step drum’n’bass vagy éppen chilles downtempo. Két kedvenc R2-es trekkünk a francia Ark „glitch-funk” szösszenete az utánozhatatlan Jamie Lidell énekével, illetve a törtütemű és basszusközpontú hangzásokat egyedien hibridizáló angol Kessler, aki 2021-es EP-jén bedrogoztatta a túlpörgésre amúgy is hajlamos droidot.(Elképesztő, de R2 családjából a D3-as, D6-os, D9-es droidról is írtak zenét.)

Artu elválaszthatatlan – bár az események sodrában nem egyszer elválasztott – társa a humanoid protokolldroid C-3PO, ketten együtt amolyan sci.-fi Stan és Pan komikus párost alkotnak. Az aranyszínű tolmácsrobot, aki mintha a Metropolis című filmklasszikusból lépett volna ki, ügybuzgó és fontoskodó figura, jellegéből adódóan is sokat beszél, még sincs igazán olyan és annyi beszólása, ami kimintázás után kiáltana – elvétve azért van rá példa. Az általunk gyűjtött 3PO-nak dedikált jellemzően house-techno tengelyen mozgó számokról így csak a készítőik tudják, mi a címadás alapja. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy a sokat aggodalmaskodó androidot is összehozták a drogokkal –  hiába, 3PO és R2 tényleg összetartoznak.

Ez mind rendben van, kérdezhetik azok, akik eljutottak idáig zenei Star Wars-túrá(su)nkon, de hol van Obi-Wan Kenobi?  Nos, mi is ezt kérdezzük; névbitorláson kívül szinte zéró rá utaló elektronikus zenét találtunk. Hát Lando Calrissian? Hát, ez az: az eredmény itt is szinte a nullával egyenlő, bár ezt némileg ellensúlyozza az őt alakító színész laza electro boogie kirándulása. Na és Ackbar admirális smafu?? Úgy tűnik, de neki legalább az „It’s a trap!” bemondása alap hangminta, nem csak trap-körökben. De a későbbi trilógiák szereplői sem fogták meg különösebben az elektronikus zenei alkotókat; mutatóba sikerült halásznunk egy-egy trekket Amidaláról, Darth Maulról vagy a még nem Vader Anakinról, vagy éppen Boba Fett – és a klónhadsereg – apjáról, Jango Fettről

A Skywalker-sagában végig jelenlévő szereplők közül nem meglepő módon az Uralkodó a legnépszerűbb, akár Palpatine arcával, akár valódi énjével, mint Darth Sidious. A sötét oldalt szolgáló nagyurakról, a sith-ek birodalmáról, természetéről, és általában a sith-ekről annyi a zene, hogy külön fejezetet szentelhetnénk nekik, de nem fogunk (csak még egyet: O.J. Sámson és Ganxsta Zolee bigbeates Sith Lovagokja kötelező). Ahogy a jó oldalt vigyázó jedi mesterekről, jedi  gondolatrükkökről, vagy bármilyen formában a jedikről sem (bocsi, Coxy és a többiek), ezek taglalása a végtelenbe vezetne. Ugyanezért eltekintünk a jedik kiirtásában is résztvevő birodalmi katonák, a rohamosztagosok elektronikus zenei jelenlétének áttekintésétől – legyen elég annyi, hogy a strormtrooperek a 90-es évektől napjainkig, mindenhol ott vannak, kifogyhatatlanul, szó szerint seregszámra

Viszont hogy a kiterjesztett Star Wars-univerzum se maradjon ki, muszáj megemlíteni, hogy A mandalóri sorozat címszereplője mély benyomást tett az elektronikus zenei szférára; erről tanúskodik a főcímzene megszámlálhatatlan retrowave/synthwave-feldolgozása mellett, hogy Baby Yoda gyámja változatos stílusokban bukkan fel, electrótól drum’n’bassen és trance-en át tech-house-ig.

Helyszínek

Ezzel rá is kanyarodunk a következő nagy tematikai egységre, a Star Wars helyszíneire. A Galaxisban a leírások szerint nagyjából 200 milliárd (!) lakható bolygó található, közülük nagyjából 20 millión élnek értelmes fajok, ehhez képest elenyésző a kiterjesztett univerzumot befogó  kánonban listázott planéták száma, melyek közül az átlag néző/rajongó alig néhányat ismerhet a filmekből, sorozatokból. Mind közül a legismertebb, legikonikusabb, amit még az is azonnal beazonosít, akinél teljesen kimaradt a Star Wars, ráadásul egy mesterségesen épített bolygó: a Halálcsillag. A Galaktikus Birodalom harci űrállomása a klasszikus trilógia legpusztítóbb szuperfegyvere (eredetileg a Klón Háborúk során sajátította ki magának a birodalom), kétszer is megsemmisítette a Lázadók Szövetsége (másodjára gyakorlatilag csapdának épült), de még félkész állapotban is félelmet sugárzott; és vált a sötét, fenyegető elektronikus zenék ihletforrásává, az Atari Teenage Riottól Mad Mike-on át Heistig. IDM-től electro-house-on és psy-trance-en át brostepig.  

A második Halálcsillag védelmi pajzsát az Endor bolygó erdőholdján létesített generátor táplálta, amit A jedi visszatérben emlékezetes módon sikerült kiiktatni; a fákkal borított égitest kulcsszerepet játszott a lázadók győzelmében, ráadásul az ölelni való ewokok hazája, így nem véletlen, hogy gyakori úti cél, főként a house, a techno és a trance irányzatain belül.

  Tunéziában évek óta szerveznek fesztivált a Star Wars forgatási helyszínén

Az Endornál is többet emlegetett, és jóval gyakrabban mutatott helyszín a Tatuin (eredetiben Tatooine). E végeláthatatlan homoktengerekkel borított, olvasztóan forró klímájú perembolygó már az első Star Wars-filmben kiemelt szerepet játszott, és azóta lépten-nyomon visszatérnek ide a filmek, sorozatok történetszálai és szereplői (a Boba Fett könyve egészében ott játszódik), dramaturgiai jelentősége mellett pedig két napja teszi különlegessé (két – vagy három – holdja már kevésbé számít extrának). A Tatuinra repítő elektronikus zenék egy része rájátszik a sivatagosságra (például arab motívumokkal), és általában a dubos vagy elszállós atmoszférák dominálnak – még ebben a Peter Makto-féle tech-house tételben is. A Tatuin ráadásul azon kevés bolygók egyike, amelynek több települése is bekerült a popkulturális köztudatba; Mos Espa, ahol Anakin Skywalker (a legnagyobb midiklorián-számmal bíró ember a Galaxisban) élt gyerekként, illetve a híres-hírhedt Mos Eisley űrkikötő. Utóbbi neve összenőtt a kantinjában játszó zenekar legnagyobb slágerével, de hogy a Cantina Banden túl is van élet, azt elektronikus zenék szép sora mutatja egészen napjainkig.

Aki látta a klasszikus trilógiát, azt is tudja, hol van Felhőváros – a jó útra tért szélhámos-szerencsejátékos Lando Calrissan által irányított gázkitermelő kolónia a Bespin bolygó légkörében lebeg. (Egy Bespinről elnevezett dark ambient/dungeon synth projekt teljes konceptlemezt szentelt a klasszikus trilógiának.) Akik pedig a Skywalker-saga mind a kilenc részét látták, tisztában vannak azzal is. hogy a Birodalom (korábban a Köztársaság) fővárosa, politikai és közigazgatási központja Coruscant, egy egész bolygót elfoglaló, kozmopolita és multikulti metropolisz. Az egykor a Jedi Rendnek és a jedik templomának is helyt adó Galaktikus Város fontos helyének megfelelően gyakran bukkan fel az Andor sorozatban korunk elektronikus zenéjében, legyen az ambient, electro, progressive house, psy-trance, drum’n’bass vagy glitchtronica.

A fentiek mellett a három trilógiában előfordul még néhány bolygó, amelyeknek ugyan önmagában, a Star Wars világa szempontjából nincs túlzott jelentősége, ám a filmek egy-egy emlékezetes pillanata köthető hozzájuk. A fagyos Hoth bolygón küzd meg Luke a jetiszerű Vampával (és bújik a halálos hideg elől elpusztult tauntaunja gyomrába), ami A birodalom visszavág egyik legszórakoztatóbb epizódja – nem csak stílszerűen hideg-rideg, de melegséget árasztó, sőt kifejezetten tüzes zenéket is ihletett. A Hoth-ról Luke Obi-Wan szellemének tanácsára elrepül, hogy megkeresse Yoda mestert, aki önkéntes száműzetésben él a Dagobah rendszer mocsaras-őserdős központi bolygóján, melyet nem jelölnek a térképek, így kiválóan el lehet rejtőzni a dús vegetáció mélyén, az örök sejtelmes félhomályban, ahol az ifjabb Skywalker a legerősebb félelmeivel is szembenéz. Luke testvérének, Leiának ugyanakkor egy borzalmas tragédiával kellett szó szerint szembenéznie rögtön az első filmben, amikor erődemonstráció gyanánt a Halálcsillag elpusztította otthonát, az Alderaant, az Organa-ház által irányított, a Birodalommal kezdettől szembeszegülő békés, Föld-szerű belső bolygót. A sagát a közepén felütő Egy új remény a birodalmiak és a lázadók nagy összecsapásában, a Halálcsillag kilövésével végződő yavini csatában csúcsosodik ki, mely azután tört ki, hogy a Galaxis elnyomói felfedezték a felkelők bázisát a vöröses színű, szeles Yavin gázbolygó körül keringő lakható holdon. Míg a yavini csata az első Star Wars-film, úgy a geonosisi csata a II. epizód központi eseménye a harci robotokat gyártó bolygón. a klónhadsereggel megtámogatott jedik és a Geonosison fejlesztett gyilkológépek között, amit az robbantott ki, hogy a szálakat összevissza kavaró, Sidioushoz hű Dooku gróf ki akarta végeztetni Obi-Want, Anakint és Padmét. Utóbbi szülőhelye (akárcsak Palpatine/Sidiousé és, khm, Jar Jar Binksé) a paradicsomi Naboo; itt játszódnak az előzménytrilógia legcsöpögősebb, Anakin és Padmé románcát bemutató jelenetei – szerencsére a már-már giccsesen gyönyörű, idilli tájakban gazdag bolygót lefestő, széles stíluspalettán mozgó zenékre ez nem vonatkozik

David Prowse (Darth Vader), “Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back” (1980) 20th Century Fox – File Reference # 33962-471THA

És ezzel még nincs vége a Star Wars csillagtérképrajzának. következzen zárásként a haladó szint – a Galaxis azon bolygói, melyekről csak az igazán hardcore fanoknak van tudomása könyvekből, képregényekből, videojátékokból. Hogy ilyen elvetemült rajongók az elektronikus zenében is vannak, kiválóan szemlélteti a következő – biztosan nem teljes – lista: Ahch-To óceánbolygó; Bakura; Balmorra; Batuu; Corellia; az Erő sötét oldalával áthatott Dathomir; Florrum; iego; Iridonia; Jakku; a vukik őshazája; az óriásfákkal benőtt; Kashyyyk; a viharok bolygójaként is emlegetett, teljesen felszínén vízzel fedett Kamino, a klónhadsereg gyártási helyszíne; Kessel; Korriban; Malastare; Malachor; Mandalore, a rettegett páncélos zsoldosok hazája; Mustafar; Onderon; Ryloth; Savareen; Scarif, ahol az első Halálcsillag megépültSullust; Taris; Wobani.

Na és az megvan, hogy a magyar house-énekesnő Csilla és az új-zélandi drum’n’bass duó Concord Dawn nevét is viseli egy-egy bolygó a Star Wars messzi-messzi galaxisában?

Folytatjuk…