Következō utam ismét az egyik, ha nem a kedvenc városomba vezetett, idén így harmadjára volt szerencsém célba venni Hollandiát s annak fővárosát. Látogatásom oka a minden év októberében megrendezésre kerülő ADE (Amszterdam Dance Event) volt, ami közel egy hetes elektronikus zenei parti kavalkádot jelent a város legkülönbözőbb pontjain. Több mint 1000 esemény nappali illetve esti rendezvényekkel, többszáz helyszínen, köztük olyan legendás helyeken mint a Gashouder, Melkweg, Paradiso, Shelter vagy a Loft.

A programlista minden évben az e-zene színe javát vonultatja fel a legkiválóbb underground előadóktól a jól ismert mainstream arcokig. Olyan promóterek kezei alatt jönnek ezek létre, akik már számtalanszor bizonyították miért is ők a legjobbak a szakmában. Az AWAKENINGS, 909, DGTL, VERKNIPT nevek garanciát nyújtanak a minőségi szórakozásra és igazi csemegét jelentenek minden raver számára. Továbbá az ADE közel  félmillió partizót vonz a fōvárosba a világ minden tájáról immár 26. éve, szóval joggal tekinthető az egyik legjelentősebb eseménynek. 2022-ben sincs ez másképp, így hát én sem maradhattam ki Hollandia legfontosabb megmozdulásából.


Az idei listából több bulit is kinéztem magamnak, viszont a bőség zavara és a remekebbnél remekebb partik átfedettsége miatt sokukról le kellett mondanom. Azért búsulni így sem volt okom. Három szuper partira sikerült jegyet szereznem;

21.-én Awakenings Gashouder, Richie Hawtin fémjelezte “FROM OUR MINDS” (esti)
22.én Speedy J Presents STOOR a Paradiso-ban (nappali)
22-re duplázásként az Awakenings esti  “JOSEPH CAPRIATI INVITES” bulijára.

Eredetileg a fent említett három partit terveztem be erre a kirándulásra, ami eleve nem volt kevés. Igen ám, de nekem viszont sikerült összefutnom Mark Broom-mal a repülőtéren aki meghívott egy buliba, ahol ő is fellépett aznap este és felírt a vendéglistára. Így hát nem volt mit tenni, négyre kellett bővítenem az amszterdami listát. Erős menetnek ígérkezett, de ugye nem pihenni jöttem.

Már 20-án este megérkeztem Amszterdamba, ahol is az én kedvenc hostelemben szálltam meg ismét. Tömegközlekedés és a belvároshoz való közelsége mellett abszolút igényes és kifejezettem olcsónak mondható a szállás. Nem véletlen térek ide vissza minden alkalommal. A személyzet pedig kedves és barátságos, ami ugye sosem hátrány. Itt pár óra pihés után megcéloztam az ajándék party helyszínét.

Az Underground Kollektiv eseménye az Oosterparkban került megrendezésre, ahol jobbára privát rendezvényeket bonyolítanak le. Mint azt már említettem Amszterdam az egyik kedvenc célpontom és minden alkalommal ámulatba ejt a város szépsége és ez most sem volt ez másképp.

A folyó mentén haladva értem el a parkot, ahol maga a party is helyet kapott. A bejárat egy szimpla ajtóból áll, amin belépve az őrök bárszéken lazulva osztják a karszalagokat s irányítanak le a pincébe. A hely a szó-szoros értelmében underground tehát és a korai 2000-es éveket idézi. Tükörgömbök és UV-csövek szolgáltatják az időutazás élményét. Maga a tánctér igen pici – csupán 100-150 fōt képes befogadni – biztosítva ezzel a családiasabb hangulatot.

Robert Babicz kezdō live szettjére már bent voltam. Nem igazán követtem az eddigi munkásságát, viszont volt már hozzá szerencsém a múltban. Nem teljesen az én ízlésemnek szól az ő játéka de nincs is ezzel baj, számomra egy hullámzóan jó szett volt az övé. Őt követte Broom zárása. Mark már a repülōtéren szólt, hogy nem kizárólag technot fog játszani, ahogy ő mondta egy kis egyveleggel készült az estére. Úgy is volt. Full oldschool szettet hozott, classic discot Chicago house-al és technoval össze gyúrva. Ezzel teljesítve ki az időutazás élményét 100 százalékig. Teljesen hangulatos kis party volt, ami igazán szuper kezdése volt az idei ADE-nak. Innen is köszönöm Mark-nak az invitálást és a remek spontán elō-estét! Egy végtelenül jóindulatú, kedves és barátágos embert ismertem meg benne, akinek a munkásságát már több mint tíz éve követem és úgy gondolom méltatlanúl alulértékelt helyen kezeli őt a szcéna.

Az amszterdami fergeteg második napján, 21-én kötelező városnézés és barátok “összeszedése” volt a program. A nyári fesztiválturnéhoz hasonlóan az őszi utazásokat is egyedül járom meg, az ADE azonban félig meddig kivételt jelent. Itt több jó baráttal közösen vettük ostrom alá az amszterdami éjszakát.

TEMPLE OF TECHNO: GASHOUDER

A legendás gáztározó az Awake felségterülete, nem csoda, hisz itt született meg maga az Awakenings még 1997-ben. Azóta pedig techno-világ csúcsát jelenti. Ebben a  szubkultúrában nincs náluk föntebb. Nyári fesztiváljuktól – ami egyébként a világ legnagyobb techno fesztiválja – az ōszi-tavaszi eseményekig kizárólag a legmagasabb színvonalat képviselik minden téren. Ezért nem volt kérdés: ha ADE akkor legalább egy Awakenings eseményen muszáj ott lenni.

Az épület maga kisebb mint vártam. Amikor először volt szerencsém itt bulizni kissé “csalódott” is voltam, hiszen mindig úgy képzeltem el, hogy a tározó nagyjából egy sportcsarnok méreteivel vetekszik. A valóságban viszont  ennél szerényebb méretekkel rendelkezik, mindazonáltal nagyon nagy élmény minden alkalommal eme legendás falak között bulizni.

A vizuálra itt is komoly figyelmet fordítanak a szervezők, viszont a kevesebb több elvét követve meg sem próbálnak túlzásokba esni, ami kiválóan működik is. Minden Gashouder eseményről kizárólag epic felvételek kerülnek ki, így nem csoda, hogy többek között emiatt is minden techno ōrült álma, hogy legalább egyszer eljuthasson ide.

Az épület a belvárostól észak-nyugatra fekvő Westerpark keleti felén helyezkedik el, fákkal körülölelve, közvetlen a folyó mellett. Belepéskor azonnal szkennelik a jegyeket és mindenki kap egy műanyag lapkát amit a pultnál egy pohárra tudunk váltani az italainkhoz. Ez környezetvédelmi célokat szolgál amivel a poharak újrahasznosítását segítik elő, ugyanis amennyiben nincs poharad vagy ez a lapkád, úgy fizetned kell pluszban az új pohárért. Ellenőrzés után közvetlen a lockereknél és mellékhelyiségnél találjuk magunkat ahonnan is nyílik a Temple bejárata.

Ez az a látvány, amit nem lehet megunni. A körkörös kialakítás és a hatalmas tükörgömb teszi még egyedibbé a helyszínt, ami továbbá végtelen kreatív látványelemeknek ad kiváló táptalajt. Pont ezen okból valószínűleg egy rémálom lehet a hangosítás, amiből a tánctéren tartózkodók csupán annyit érzékelnek, hogy gyönyörűen szólnak az ütemek azokból az L-Acoustic ládákból.

Az első Gashouder estén fellépō Dj-k közül mindenki brillírozott. FJAAK reggeli live-ja volt talán a legkevésbé összeszedett produkció viszont rajtuk kívül mindenki felülmúlta az elvárásokat. Sama Abdulhadi szuper felvezetése után Kobosil volt soron, akivel első találkozásunk alkalmával én konkrétan kisétáltam a csarnokból, ezen az estén viszont hatalmasat javított nálam és remélem lesz még szerencsém hozzá a közeljövőben is. Őt követte az est headlinere Richie Hawtin személyében, aki pedig az idei negyedik találkozásunk legjobbját hozva lett az én estém abszolút favoritja. Megkockáztatom, hogy talán a legélvezetesebb szettje volt, amit valaha élőben halhattam tőle, de minimum top 3-as. Vizuálban, társaságban és zenében is ötösre vizsgázott tehát az első Gashouder este.

A második Awakenings eseményre közvetlen a STOOR Live (erről pár bekezdéssel lejjebb olvashattok) után érkeztem ami sajnos nem ütötte meg az előző esti szintet. De ez nem is volt meglepő, hiszen az igazán szuperre sikerült. A második este kezdő fellépőjének Klaudia Gawlas-nak mindössze az utolsó félóráját csíptem el, ami nekem kifejezetten tetszett viszont ennyiből nem élünk meg, szóval minden reményem az őt követő Speedy J-ben és Chris Liebing-ben volt.

Speedy J a legelejétōl dominálta a bulit és ki is tartotta azt végig. Kétségtelenül az ADE egyik legjobb szettjét prezentálta. Itt már éreztem, hogy Liebing ezt a szintet nem igen lesz képes megütni. Nem is okozva csalódást, Chris barátunk full-bemindenezve hozott egy másfél órás nagy semmit. Régi rossz formáját hozva ismét ami nagy kár, hisz az idei évben már-már úgy tűnt, hogy kezd vissza térni a CLR-es idők szintjére. Hát itt nem így volt.  Csalódottságra nem volt így sem okom, hiszen mind kettő Awake Gashouder esemény igazán szuper vizuállal operált, szinte mindent felvonultatva az elmúlt évtizedekből és összességében ismét csak fölülmúlta az elvárásokat.

Liebing szettje után Dave Clarke és Joseph Capriati volt a listán, akiket nem volt lehetőségem meghallgatni mivel reggel korán el kellett indulnom Eindhovenbe így róluk nem tudok nyilatkozni. Viszont volt még  egy igazi gyöngyszem a két Awake esemény között, ami egy nagy múltal rendelkezō helyen került megrendezésre.

Paradiso, STOOR

Hollandiai kiruccanásom második napjára  a Speedy J által prezentált STOOR eseményre volt jegyem, ami a délutáni órákban vette kezdetét. Fittyet hányva az elōzō esti fáradalmakra nyitás után nem sokkal már a helyszín felé tartottam. Kimerítő utazásnak korántsem nevezhetném, mivel a klub konkrétan öt perc sétára volt a szállásomtól.

Ha ez az épület mesélni tudna akkor bizony bōven volna mit. Az 1800-as években épült és egészen a 20. század közepéig templomként üzemelt, amit aztán 1965-ig egy liberális holland vallási csoport  vett igénybe gyűléseik helyszíneként. 67-ben hippik egy csoportja próbálta szórakozó és pihenő klubként elfoglalni, amit aztán a rendőrség hamar fel is oszlatott. A rákövetkező évben a városvezetés végül mégis úgy döntött, hogy a fiatalok szórakozóközpontjává alakítják a Melkweg-el egyetemben s így vált a környék a rockzene és a hippi mozgalom központjává. Továbbá az elsők között volt azon helyek között, ahol is legálisan lehetett könnyű drogokhoz hozzájutni. A hetvenes évek közepétől a punkok vették birtokba az épületet, majd a késői 80-as évektől egészen napjainkig a rave kultúra ikonikus és oszlopos tagja a legendás Paradiso ami nem mellesleg az ADE egyik alapító helyszíne is volt még 1996-ban.

Tisztában voltam azzal, hogy ez az esemény nem egy szimpla rave party lesz. A minőségi line up, a helyszín és a Stoor garantálta a jó élményt. Belépéskor gyors motozáson estem túl, majd azonnal a nagyterem felé vettem az irányt. Az előtérbe lépve konkrétan olyan feelingem volt mintha egy múzeumban vagy könyvtárban lennék. A hely belülről igazán rendhagyó látvány nyújt. A tizenkilencedik századi falak között kicsit csak időutazáson vennénk részt. Mindez megpakolva mai modern technikával pedig fura kettős hatást kelt, ami nálam mindig nyerő kombináció.

A táncteret egy  kétszintes erkély veszi felülről körbe, ami maga a klub fő jellegzetessége. A templom közepére pedig egy hatalmas asztalt állítottak ki ami meg volt pakolva az elektronikus világtörténelem minden zenei eszközével. Ezt öt művész vette körbe s kezdett bele közösen egy röpke hétórás live szettbe. Az egész úgy nézett ki mint egy Boiler room elit kiadása.

Az látszott, hogy az irányító szerepet Rodhad és Speedy J kapta, amit Surgeon, Dasha Rush és Rod20 egészített és épített ki improvizációval. Páratlan összhangban dolgozott együtt az öt művész, végig olyan szép ívben vezetve a live-ot minha csak egy maratoni solo track lenne.

Külön kiemelendő Surgeon zsenialitása, aki elektronikus zajokkal operált végig. Hihetetlenül jól működött és amihez Dasha és Rod állt be főleg kiegészíteni. Volt egy körülbelül 10 perces random rész, ahol Surgeon “jack-dugót feszítve” keltette a jól ismert interferenciát amihez többiek gyorsan be is csatlakoztak és építkeztek köré amivel a végtelenségig fokozták a hangulatot. Hibátlanul és tűpontosággal komponálták végig az estét, minden elektronikus zajt, viziót és improvizációt kihasználva amit csak tudtak. Ez az este bizony a magas minőség egyik legmagasabb pontja volt. Minf zeneileg, mind a hozzá kapott vizuál szintjén is látva azt, hogy a közönség mennyire együtt él az egésszel egyszerűen tökéletes volt a szó legszorosabb értelmében. Nem gondoltam, hogy ennyire túlszárnyalják majd az elképzeléseimet.

A Stoor live egy igazán kivételes és különleges koncepció, amihez foghatót én még nem láttam. Csak ajánlani tudom mindazok számára akik nyitottak a minőségi elektronikus zene iránt és képesek túl tekinteni a mai kommersz  DJ-ken mert ez az esemény bizony minden centet és hosszú utazást megér.

Az oosterparki elō esttel, a dupla Gashouder-el és a Paradiso-val úgy gondolom sikerült kimaxolni Amszterdamot, ahonnan is nem maradt más hátra nekem mint átlapozni a megannyi remek emléket és a hazaút. Látva a sok sok “zarándokot”, a város pezsgését, a random utcai afterokat önmagában elégedettséggel tölti el az embert, hogy bizony még mindig komoly létjogosultsága van egy ilyen eseménysorozatnak.

Összesen négy napot töltöttem Hollandiában az elektronikus zene ünnepén aminek még mindig a hatása alatt vagyok és örökre megmarad az emlékezetemben mint az egyik legjobb party utazás amihez eddig volt szerencsém. Az ADE nálam 12/10-esre vizsgázott idén és már most alig várom, hogy újra elragadjon magával az amszterdami fergeteg.

Hamarosan jelentkezem az öszi/téli turné utolsó két megállójával. Addig is Peace out!