Két hét telt el az ADE óta én pedig ismét úton voltam, hogy egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb eseményen tegyem tiszteletem amivel már lassan tényleg kiérdemelhetem a Nemzetközi Techno-nagykövet címet.

Őszinte leszek, egészen tavalyelőttig azt sem tudtam, hogy létezik ez a fesztivál. Nem is csoda hisz 2018-ban rendezték meg először és korántsem kapott akkora médiavisszhangot, mint amit megérdemelne. Nagy múltat még nem tudhat magáénak, viszont annál nagyobb potenciállal rendelkezik a jövőjét illetően.

Az első évtől hiánypótló nevekkel operálnak. Olyanokkal akikkel tényleg csak kisebb eseményeken találkozhatunk. Ugyanakkor az ismertebb előadók sem hiányozhatnak a line up-ból, mégis az előbbi dominál és arra fektetnek nagyobb hangsúlyt.  Ez a szellemiség kezd a fesztivál védjegyévé válni. 2018 és 2021 között olyan remek zenészeket csaltak el ide mint Kwartz, Xhin, Answer Code Request, Deas, T47, Oscar Mulero, Keith Carnal, Randomer vagy Roman Poncet – csak hogy az ínyenceknek kedvezzek. Ezen évek során  meghívást kaptak továbbá olyan régi motorosok is mint Len Faki, John Digweed, Dubfire és Recondite. Azt gondoltam, hogy ha a felhozatalra ekkora figyelmet fordítanak a szervezők, akkor ez biztosan kihat a látványra és azzal lesznek gondok… Nos, egyáltalán nem. A vizuál a másik nagy erősségük, ami önmagában simán megéri a jegyvásárlást.

Hasonló tematikájú, mint a Rave Rebels, viszont koránt sem akkora volumenű, itt az underground érzés dominál jobban. Olyan színvonalas és kreatív fénytechnikával várják a techno szerelmeseit, amiről Magyarországon még mindig csak álmodozhatnak. Azt bizony el kell felejteni, hogy a nyugati szintet valaha elérhetik az itthoni rendezvények, amikor még a kelettel sem tudjuk tartani a lépést. Ez az esemény ugyanis Lengyelországban kerül megrendezésre.

Remek line up-jaival és kreatív vizuáljával kitűnik a többiek közül, idén pedig  az esemény jelölést kapott a European Festival Awards-on a legjobb Indoor Festival kategóriában. Nem elég, hogy már olyan giga rendezvénnyel büszkélkedhettek eddig is mint a Mayday, Lengyelország beerősített az Undercity-vel (továbbá idén nyáron a Freedom elnevezésû Techno Parádéjuk is visszatért), amivel Kelet-Europát konkrétan maguk mögé utasítva egyedüliként állnak a csúcson. Nagy-nagy reményekkel indultam hát  el a lengyel fővárosba, hogy felfedezzem egy potenciális új kedvenc fesztiválomat.

Közel 10 év telt el azóta, hogy legutoljára lengyel földön jártam, akkor is nyilván a partizás vonzott ide (Mayday) viszont Varsóban ezidáig még sohasem jártam. Az elmúlt sok-sok évben konkrétan körbe utaztam Europát és meglepődve tapasztaltam azt, hogy Varsó valójában mennyire szép és kulturált főváros. Nem túlzok ha azt mondom, hogy ez az egyik legszebb hely ahol eddig volt szerencsém járni és muszáj megjegyeznem, hogy ennyire tiszta utcákat én nem tudom mikor láttam utoljára.

Megérkezve Varsó-Modil reptérre már akadtak a bajok. A gép elhagyása után kint a leszállópálya mellett sorakozhattunk – esőben, ködben és hidegben a szabad ég alatt – mivel a beléptetési útlevél leolvasó rendszer és a reptéri biztonsági személyzet döcögve teljesítette kötelességét. Ezen remek kültéri gyakorlaton túljutva a közvetlen varsói buszjárat luxusáról kellett lemondani, mivel az erre célra üzemeltett cég mára szabadnapot vett ki, így kénytelen voltam taxit hívni.

Felajánlottam egy francia-ukrán leányzónak – aki szintén hoppon maradt a buszos témával – hogy csatlakozhat a taxi utamhoz ha van kedve, mivel hallottam ahogy telefonon ecseteli a barátjának, hogy nem igazán tudja, hogy is fog eljutni a fővárosba. Ami végül jól is jött, mert a sofőr üzbég származású volt és egy mukkot sem beszélt angolul, viszont annál jobban oroszul. Menet közben kiderült, hogy az újdonsült útitársamnak és tolmácsomnak kicsit távolabbi az úticélja, mint az enyém. Így sok ötletelés és variálás után (útvonalak és anyagiak rendezését illetően) felajánlottam, hogy módosítsuk az utat az ô igényei szerint és egy belvároshoz közeli ponton én egyszerűen kiszállok, ô viszont folytathatja az útját az én nevem alatt (über). Így is lett. Hálája jeléül konkrétan kifizette a teljes utamat, így nekem a közel egy órás taxi nem került semmibe. Úgy tűnik néha megéri jófejnek lenni. Hatalmas összegre ugyanakkor nem kell gondolni, mivel a lengyel taxik igazán kedvezō áron dolgoznak. Eddigi utazásaimat figyelembe véve ők röhejesen olcsón szállítanak. Ez például átszámítva olyan 6000 ft lett volna. Ott ahol kiszálltam egy jó 50 perc sétára voltam az utazásom céljától, amit nem igazán bántam hisz így volt lehetőségem kicsit felfedezni Varsó szépségét.

Gyönyörű épületek között, macskaköves utcákon jókedélyű párok és emberek sétálgattak mindenhol, mintha csak egy idealizált film részletbe csöppentem volna. Most már tudom, hogy ezidág igen csak hamis kép élt a fejemben a lengyel fővárost illetően. Pár óra csavargás után ideje volt irányomat a Cos Torwar aréna felé venni, ahol az Undercity kerül megrendezésre.

Nyitás után 2-3 órával érkeztem a helyszínre és az idei célpontok közül itt találkoztam a leggyorsabb  beléptetéssel. Az épületbe bejutva a ruhatár jön elôször szembe, aminél olcsóbbal szintén nem találkoztam még idén (kb 4-500 ft). A beltér minden pontja kék vagy piros fénycsövekkel volt megvilágítva, ez, a chill részlegek, plusz maga a belső lépcsôs tér és az elegáns ülő alkalmatosságok olyan hatást keltettek, mintha egy kelet-európai vámpír tanyán lennénk. Nekem nagyon bejött ez a design.

Az esemény 4 külön részlegben zajlik: City Hall, District, Tunnel és a Metropolis névre hallgató nagyterem. Az Undercity egyáltalán nem olyan, mintha egy nagy buliban lennél. Inkább volt olyan érzésem, mintha három underground eseményen vennék részt egyszerre, ahol egy nagy csarnokos party is helyet kapott. A termeket váltogatva folyamatosan úgy tűnt, mintha mindig egy új klubba térnék be.

A District a keményebb vonalnak adott otthont olyan fellépôkkel mint: Cassie Raptor, Vitcat, Shlomo, Wallis és Charlie Sparks
A Metropolisban Reinier Zonneveld, Anna, Kas:st és Anethazenélt többek között.
És az én személyes kedvencem a Tunnel ahhol olyan remek DJ-k kaptak helyet mint Freddy K, Force Reaction (Kaiser b2b Kwartz) Adriana Lopez, SHDW & Obscure Shape és nem utolsó sorban Oscar Mulero.
(A City Hall pedig inkább chilllezôs részleg volt.)

Minden részleg egyedi és igazán szuper vizuállal várta a partizó közönséget. A District óriás led-falat kapott és oldalról érkezô fénycsovákkal operáltak főleg, ami teljesen jól működött a Hard Techno szerelmeseinek. A Tunnel – hűen a nevéhez – egy alagútszerű kialakítást kapott, ahol a falakon minden irányból cikázó led-fények sokszor összezavarták az érzékeinket is. Csillagos ötös volt itt a vizuál. A nagyterem pedig – ahogy azt korábban említettem – hasonló volt, mint egy másik rendezvényen. A Rave Rebels design-jával megegyezően kockával a terem közepén. Azt bizony kár is volna tagadni, hogy a Kompass-os fiúk fényévekkel kreatívabban használják fel ezt a koncepciót mint lengyel barátaink viszont én mindkettō eseménynél hiányoltam a füstgépet ami sokat tudott volna hozzá adni az amúgy is remek látványhoz. Itt sajnos eléggé egysíkúra sikeredett a vizuális attrakció, ami engem személy szerint nem nagyon érintett, mivel időm javarészét a fent említett másik két teremben töltöttem.

Kas:st szettjére bőven jutott idő, mivel Adriana Lopez nem igazán hozta azt a szintet amit én vártam plusz a hang is félgőzön dübörgött ekkor még a Tunnel-ben. Kas:st produkciója szép volt jó volt teljesen rendben volt de nekem valami erôsebbre fájt a fogam amit Vitcat és Wallis prezentált a District teremben.

Az est abszolút bajnoka azonban nem nagy meglepetésre a Force Reaction párosa volt. Ennyire nagyot már rég tapostam és az a full 2 órás minôség amit ezek ketten hoztak önmagában megérte az egész utat.

Ôket Freddy K remek szettje követte aki az Undercity második legjobb befutójaként zárt nálam mivel legnagyobb sajnálatomra Oscar Mulero-ra már nem maradt idôm. Ez azért történhetett mert én úgy foglaltam anno repjegyet ahogy az esemény elôször hirdetve volt. Este 6-tól éjjel 4-ig amit már akkor furcsálottam, hogy milyen buli az ahhol az éjszaka közepén lehúzzák a rolót. Aztán a time table megosztását követōen kideült, hogy legálább 8-ig fog tartani buli és Mulero 6-kor kezdi meg az esemény zárását.

Így hát Freddy K befejezése elôtt pár percel elhagytam az Undercity helyszínét, hogy kiérjek időben a reptérre. Ahol nyilván késett a gépem 3 órát, szóval kár volt annyira “kapkodni”, de ezt természetesen nem tudhattam előre. Összességében nekem nagyon tetszett ez a buli. Egy tökjó helyszínen szuper vizuális megoldásokkal, remek közönséggel és idei évem leginkább pénztárcabarát eseménye. Mindent egybevéve  9/10-es értékelést érdemelt ki nálam és valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ide ellátogattam.