Emlékezetes menet volt a 10 éves SONUS Fesztivál is!

Bartal Bence beszámolója:

Mint minden évben, már alig vártuk, hogy elérkezzen a SONUS 5 napos trippje. Különösen azért, mert ez a fesztivál 10. évfordulója volt. Az esemény a megszokott helyen, Zrce Beachen került megrendezésre, Horvátországban, a Pag-szigeten.

A fesztivál idén kibővült plusz egy klubbal, ami az Euphoria névre hallgat, így már 4 klubban élvezhettük a legjobb Dj-k szettjeit.
Szeretném kiemelni, hogy jó látni, ahogy évről évre fejlődik a helyszín. A Kalypsoban a klub mögötti vizes medencés sémát átalakították egy vip pihenővé, ami sokkal tágasabb volt, mint előtte. El lehetett pihenni kicsit a puffokon két veretés között, a zenét hallgatva, mert természetesen külön hangfalakkal is ellátták.

A fesztiválban még mindig az a legkirályabb, hogy egybe tudod kötni egy nyaralással, így nem csak a buli és a fesztiválőrület marad meg benned, hanem egy kis plusz pihenés, kikapcsolódási lehetőség is adott. Mi például a fesztiváltól vagy 20km-re foglaltunk szállást, az egy kicsit megnehezítette a közlekedést, viszont sokkal nyugodtabb környék volt, aminek örültem , mert ilyenkor mindenki a legközelebbi városban szokott megszállni. Pl. Novalján elég sok fesztiválozó lepi el a környéket, ami nem mindig előnyös, ha pihenni szeretne az ember.

Na de térjünk vissza a fesztiválra…
Mint már jártas „Sonusozó”, én mind az 5 nap lementem bulizni, az utolsó nap pedig egy búcsú aftert is lenyomatam. Idén VIP jegyem volt, ami meg kell, hogy mondjam totál megérte! Sokkal egyszerűbb a bejutás, ami nagyon tetszett, mert én szeretek a klubbok közt menni ide-oda, és váltogatni az előadókat. Ez sok időt elszokott venni, mert mindenhol újra átnéznek, van-e jegyed, tapizás, stb. Ezúttal volt, hogy a Papaya-ba csak besétáltam kb. sorban állás nélkül, míg a főbejáratnál vagy 20 méteres sor állt. A VIP részleg elég korrekt volt mindegyik klubban, külön pulttal, wc-vel, fullos kilátással a tánctérre és a színpadra, stb.

Italárak elég magasak, mint ahogy azt megszokhattuk, szóval aki ott szeretne lerészegedni eléggé a zsebébe kell nyúlnia. Sör 5-6 euró, Redbull 10 euró, vodka-szóda 12 euró, víz, ha jól emlékszem 5. KP/kártyával is lehetett fizetni, pultosok annyira nem barátságosak, jó rájuk figyelni, és néha olyan rottyon voltak, hogy sokat kellett még a VIP-ben is várni. Lehetőség van pre party és boat party-ra, akinek esetleg nem lenne elég az 5 napnyi sűrű program.

Ha már jártál a Sonuson, akkor neked innentől lesz érdekesebb a beszámolóm. Megpróbálom nektek összefoglalni, hogyan is telt ez az 5 napos trip:

1.NAP

Első nap nem volt olyan sok előadó, aki felkeltette volna az érdeklődésem. Inkább csak fel akartam mérni a terepet, benézni mindenhova egy kicsit. Ezért későn érkeztem és korán elhagytam a helyszínt. Gyorsan lecsekkoltam az új klubbot az Euphoriat, ami egész jó lett, jó fények, dekoráció, vizuál. VIP-ben kicsit halkabb a zene, de nem vészes. Ezt követően elmentem Aquariusba, ahol Boston 168 játszott, őket még nem volt szerencsém élőben hallani, de egész jól ellépegettem rá. Majd hajtott a kíváncsiság, ezért átmentem  Kalypsoba a kedvenc klubbomba. Alig vártam, hogy lássam az átalakítások után. Véleményem szerint sokkal jobb lett, mint volt, nagyobb a tér. A Kalypso amúgy is zsúfoltabb szokott lenni általában. Amikor megérkeztem Chelina Manuhutu játszott. Őt sem hallottam még élőben, és vele is teljesen megvoltam elégedve. Boston után éles váltás volt, de a darálás után jó volt kicsit eltipegni egy lájtosabb szettre. Ezt követően vissza is mentem a szállásra rápihenni a második napra.

2.NAP

Úgy gondolom sikerült az első nap hiányosságait bepótolnom. MARRON szettjére érkeztünk, akiről eddig még semmit sem hallottam, de olyan kellemes csalódás ért, hogy egy percét sem bántam. Nagyon jól megindította a bulit. Nem tudom volt-e már olyan érzésetek, amikor bementek egy random előadóra, akiről előtte semmit sem tudtál, és elkap a szettje közben az a „húbazdmeg ez kurva jó” érzés. Technikás, dinamikus volt, szépen felépítette a szettet.  Volt eleje-vége a szettnek, nem pedig össze vissza csörömpölés. Nálam mindenképp a hét felfedezettje volt.

Őt követte Patrick Mason akit már vártam, mert nem csak jó amit csinál, hanem egy igazi SHOWMAN, különleges mozdulataival, táncával szórakoztatja a jónépet a szettje alatt.. Lehet utálni, de szerintem ő az a típus, aki teljes beleéléssel zenél, és ezt ki is mutatja a pult mögött. Nem csalódtam benne, nem tartozik a top-ba nálam, de meg voltam elégedve a szettjével.
Őt követte I Hate Models. Eszeveszett centrifugázás vette kezdetét, így úgy döntöttem ideje klubbot váltani.
Aquariust megcélozva Kölsch-ön kötöttem ki, akit már hallottam többször is, tudtam mire számíthatok.

Nem maradtam sokat, ugyanis Euphoriában lassan kezdődött Ellen Alien. Elindultam és… ! CSAVAR! … ne kérdezzétek, hogyan Papayaba indultam el és amikor beértem a tánctér mellé, akkor vettem észre, hogy Martinez Brothers szól. Szóval nem jó helyen vagyok, (XD) de ha már itt vagyok, két percet belehallgatok és utána váltok. Így is lett, megérkeztem Euphoriába, ahol most már nem csak gyors átszaladtam, hanem végig is hallgattam egy szettet. Természetesen nem csalódtam, tudtam, hogy minőségi szettet fogok kapni Ellen Alientől. VIP-ben még van mit javítani a hangzáson, de tökéletesen el lehetett férni, szóval ott maradtam. Szettje után visszatértem Kalypsoba, ahol 999999999 játszott reggel fél 5-kor. Mondanom sem kell, hogy durrogott a Kalypso, mint az olajkályha 8-as fokozaton, talán fél órát bírtam, kicsit leültem, majd elégedetten visszamentem a szállásra.

3. NAP

Capriati késő délutáni szettjére oda szerettem volna érni, de sajnos a második napos menetelés kárára ezt ki kellett hagynom. Éjfélkor indítottam egy jó kis DAX J szettel Aquariusba. Mondanom sem kell egyből megindultak a lábaim. 10 perccel a szettje vége előtt sajnos távoznom kellett, mivel Richie Hawtin kezdésére mindenképp oda akartam érni a Papayaba. Hála istennek ez sikerült is, gyorsan bejutottunk. Meglepően nem volt tömve a hely, ami kicsit meg is lepett minket, mert általában mindig rengetegen vannak Papayaba, főleg Richie szettje alatt. Úgy döntöttünk lemegyünk a küzdőtérre. Hát nem bántuk meg! Tökéletesen el lehetett férni, normális arcok, sehol egy tiktok raver stb.. Na de Richie! Benne soha nem csalódunk! Elképesztően aljas, mocskos, tempós szettet játszott, amikor már azt hitted van egy kis időd levegőt venni, megállni a tánccal, akkor rakott rá még egyet, és ezzel elszórakoztatott a végéig 😀 Richie egy olyan vibe-ot varázsolt oda, hogy akárhova néztél mindenki csak ropta, mosolygott, nem láttál méterenként telefont stb. Nagyon jó volt! Végeztével vissza újra Kalypso, ahol PAN – POT, legkedveltebb duóm zárta a napot. Imádtam minden percét, méltóan zárta a napot a német DJ páros. Viszont elviselhetetlen embertömeg jelent meg reggelre a többi klub zárása miatt, így sajnos ott kellett hagyjam a szettjüket fél órával zárás előtt.

4. NAP

Ez a nap is tökéletes volt a kicsit visszafogott bulizásra. Nem volt sok előadó, aki annyira tetszett volna, így ráértem később lemenni. Aquarius fele vettem az irányt, ugyanis Indira Paganotto kezdett. Otthon belehallgattam a szettjeibe, tudtam mire vállalkozok egész szimpatikus volt. Gondoltam megéri rá időt szánni, hát nekem hatalmas csalódás, a hét csalódása volt. A szettnek se eleje se vége, egyből veretéssel kezd, amivel nem is lenne baj, ha nem összevissza tenné ezt mindenféle GOA meg trance hangzással megspékelve, úgy, hogy nincs egy szimpatikus ütem amire táncolni, vagy mozogni lehetne. Borzalmas volt, fél órát bírtam, majd  FJAAK páros szettjére átmentem az Euphoria klubba. Még őket se hallottam élőben, de már régóta bele akartam hallgatni. Kicsit nehéz volt átszellemülni, de szerencsére sikerült, srácok jót játszottak. Ügyes páros annak ellenére is, hogy állandóan be vannak tépve. 😀 Nem tudtam megvárni a zárást, mert Maceo Plex kezdett Papayaba és oda szerettem volna érni. Maceo hozta, amit kell, de sajnos annyian voltak a Papayaba, hogy nem maradtunk sokáig, más alternatívát kerestünk reggeli levezetésnek. Úgy döntöttünk, Loco Dice a Kalypsoban tökéletes választás lesz. Nem bántuk meg! Az a hangulat, jókedv, ami fogadott minket felbecsülhetetlen volt. A hely tele olaszokkal, LOCO pedig csinálta a hangulatot. Örömzene volt. Sok veretés után szinte megváltásnak éreztük azokat a reggeli kis lépegetős, dallamosabb trackeket. Előbb távoztunk, hogy tudjunk taxit fogni mivel 4. napra sajnos nem volt vezetőképes ember a csapatban, aki le tudott volna jönni értünk. Azon a csodás dombon, ami a Zrce-re levezet, reggel felsétáltunk a maradék pálinkát elszürcsölgetve „nagy kínok közt”, majd könnyen taxit fogtunk, és távoztunk.

5. NAP

Kivételes napok egyike volt, mert úgy alakult, hogy csak egy klubban buliztunk egész végig. Kalypsoba érkeztünk Sonja Moonear szettjére. Számunkra ő kihagyhatatlan, több olyan év volt, amikor ő zárta a SONUST és soha nem okozott csalódást. Hallottam tőle már pár szettet, de ilyen lendületeset még sosem. Régi classic trackeket is pörgetett, pár olyat is, amit még soha nem hallottam, és ez akkora vibe-ot adott, hogy eszem ágában nem volt onnan elmenni máshova. Sikerült összeszedni 5. napra a SONUS csoportból magyarokat, akikkel összeverődve együtt élveztük az ütemeket. Sonja szettje után egy másik nagy kedvenc vette át a pultot, Seth TROXLER! Őt az első Sonuson hallottam először 2017-ben és már akkor elnyerte a tetszésemet a stílusával. Szó szerint elvarázsol a zenéjével, lassabb tempó, de viszont mégis van egy olyan stílusa és lendülete, ami táncra késztet… beteg, elhúzott hangokkal, amin flesselsz a szettje közben. Kicsit megijedtünk, hogy kizökken a zseniális szerepéből, mivel egy idióta felhajított egy poharat a szett kezdete után nem sokkal, ami eltalálta. Le is húzta a zenét. Csend. Majd keresik a tettest. Hamar kiszúrták, bementek érte, ’cipőzés’, majd ment tovább a buli és még így is kurva jót játszott ennek ellenére. Még ez sem tudta kizökkenteni.

Szettje után gyors vissza a szállásra, fürdés, átöltözés, készülődés a reggeli afterra. 7-8 fele vissza is érkeztünk. SVEN VATH after. Svent tudjuk, hogy ha afterról van szó akkor nem kell félteni, odateszi magát, főleg egy 10 éves SONUS záráson. Nem vagyok nagy Sven rajongó, de életemben nem hallottam tőle ilyen jó szettet. After volt a javából. Bakelitről játszott természetesen és rengeteg classic tracket (Mind Games, Electrica Salsa, Jaguar stb.) De ÚGY! hogy ilyet még nem basztam! Mintha a 2000-res évek after videói pörögtek volna le ott előttem, csak ámultam bámultam, hatalmasat rakott az öreg! Bebizonyította, hogy azért 50 felett is jól bírja, lenyomott éjjel egy szettet a Papayaba, reggel meg after a Kalypsoba, és ahogy elnéztem, nem gyenge állapotokban volt. 😀 Az állkapcsa is úgy mozgott, mint a videókon! 😀 11 óra fele leburult a színpadról, szó szerint! a tömegbe, úgy fogták meg és tett egy kört. A bulizók körbe vették majd közös erővel maguk felé emelve éljenezve dobálták. Azt hittem rosszul látok. Legendás pillanat volt, nagyon jó volt ezt látni. Meg, hogy milyen hálás a közönségnek. Utána visszament játszani, de sajnos nem maradtam, mert már eléggé leharcolt voltam.

Hát nekem így telt a SONUS 2023, rengeteg új élmény, új embereket ismerhettem meg, minőségi szetteket hallgathattam öt napig. Igényes szervezés (TimeWarp), egy olyan színvonalas környezetben, amitől többet nem is lehetne kívánni. Szóval 2024-ben ugyan itt!

Ha informálódni szeretnétek, vagy kedvet kaptatok a fesztiválhoz, akkor csatlakozzatok a Sonus Festival Group Hungary csoporthoz, várunk mindenkit sok szeretettel!